Szabadság, 1900. június (27. évfolyam, 125-148. szám)
1900-06-28 / 147. szám
1900. junius 28.3 orgánumát úgy az intézmény, mint az intézményt fenntartó kar érdekében, tisztán a jogrend szabályaihoz képest a képzettség és a munkásság érdeme szerint érvényesülő, köz s magánjogi sérelem nélküli egy egésszé nemes czéljának megfelelő gyakorlattá újjá szervezni képesek. Mindehhez szükséges még idő és pénz, mely utóbbit még elő kell teremteni. Ezen czél megvalósításához e sorok írójának már kész elaboratuma van, és azért időszerűnek találta az Alkotmány közleményét fentiekben kellő értékére leszállítani. a. z. »SZABADSAG«_________ A trónörökös házassága. A morganatikus házasság A morganatikus házasság intézménye középkori eredetű; eredetileg a hűbérúrnak valamely jobbágyszeméllyel kötött házasságát nevezték így. A morganatikus házasságnak ez az értelmezése az idők folyamán kibővült és az olyan házasságot jelentette, amelyben az asszony nem részesül a férfi rangjának és állásának megfelelő jogokban és a gyermekek sem örökösödnek a törvényes örökjog szerint. A középkorban, valamint az újkor kezdetén, egész a tizennyolczadik század végéig, általános volt e morganatikus házasság, nem volt kizárólagos privilégiuma az uralkodó családoknak, hanem a gazdag nemesség, a polgári honorácziósok körében is dívott, ma azonban még a szuverének családjában is csak elvétve fordul elő, mert a franczia forradalom eszméi kiszorították a házasságkötésnek ezt az utódok jogait csorbító formáját. Maga a szó: morganatikus, gót eredetű , moratán , megcsonkítani, korlátozni, csökkenteni. Az etimológia megmagyarázza ime az intézmény jogi jelentőségét. Vannak német jogtudósok, akik a morgengabe ( nászajándék) szóból származtatják a morganatikus jelzőt. Magyar törvényben ez az intézmény sehol elő nem fordul, tehát nincs is szabályozva. Közjogunk nem ismeri a morganatikus házasságot. A Habsburg-házban már előzőleg is volt egynéhány morganatikus házasság. Mária Lujza pármai herczegnő és osztrák főherczegnő, I. Napoleon özvegyének 1822-ben Neipperg Ádám gróffal kötött morganatikus házassága nem lepte meg a világot. Ez már csak néhány hónappal azelőtt született fiának (Vilmosnak) törvényesítése volt. Vilmos azután a Montenuovo grófi, később pedig a herczegi czimet kapta. A legnagyobb feltűnést keltette azonban János herczegnek, I. Ferencz öccsének a házassága, aki egy utazása alkalmával az ausse-i postamester leányánál felejtette szivét és azt röviddel később (1857-ben) nőül is vette. Pohl Annával, a főherczeg nejével, sehogy se tudtak megbarátkozni az udvari körök s a főherczeg előtt minden időkre zárva maradtak a Burg kapui. 1834-ben pedig végre I. Ferencz Brandhofeni bárónővé nevezte ki sógornőjét. V. Ferdinánd pedig 1845-ben Merani grófnővé nevezte ki. A főherczeg utódai ma is ezt a czímet viselik. Henrik főherczeg hasonlóképp kegyvesztett lett, miután 1888. februárban Hoffmann Leopoldinát — egy feltűnően szép színésznőt — az oltárhoz vezette. Nem tekintették Henrik herczegnek a csatatéren szerzett érdemeit sem, hanem megfosztották rangjától és jövedelmétől, úgy, hogy a főherczegnek családostól, nevetséges csekély havi díjból kellett éveken át megélnie. Hét év múlva azonban visszakapta rangját és nejét Waldeck bárónővé nevezték ki. Erzsébet királynő testvérbátyja, Lajos bajor herczeg szintén morganatikus házasságot kötött, 1892-ben nőül véve Bart Antóniát, a kit később Bartolf néven nemességre emeltek. János Szalvátor főherczegnek, Orth Jánosnak regényes házassága Stubel Miczivel még mindenkinek élénk emlékezetében van. A főherczeg eldobta magától rangját, megtagadta családját és elhagyta hazáját, hogy csak magáénak mondhassa azt, a kit szeretett. Ránk, magyarokra nevezetes még Württembergi Sándor herczegnek morganatikus házassága, a ki 1835. május 2-án egy magyar grófnőt, Rhédey Claudiát, tette nejévé. A grófnő utódai a Theck herczegi czimet kapták s egyik unokája a walesi herczeg legidősebb fiához ment nőül. Egy másik érdekes morganatikus házasság Hassern (Hessen und bei Rhein) Sándor herczege, aki 1851. október 28-án Hauke grófnőt vette nőül. Hauke grófnő később a Battenberg grófi czimet kapta, fiai pedig herczegek lettek. Fiai közül Henrik az angol királynő leányát, Beatrixet vette nőül, Sándor fia pedig a bolgár trónt foglalta el. Érdekes játéka a sorsnak, hogy a család legnevezetesebb tagja, Sándor fejedelem, később Hartenau gróf szintén morganatikus házasságot kötött nőül véve Loyzinger Johannát. Szilágyi Dezső véleménye: Szilágyi Dezső, akitől egy újságíró véleményt kért a házasság hatására, következményeire nézve, a következőket mondta a trónörökös házasságáról : A házasodó főherczeg nem mond le semmiről. Ő egyszerűen egy ünnepélyes nyilatkozatot tesz, melyben elismeri, hogy a házassága morganatikus jellegű. Márpedig a morganatikus házasságnak az a karaktere, hogy abban az asszony és a gyerekek nem particzipálnak a férj jogaiban. Igaz, hogy a magyar törvény nem ismeri a morganatikus házasságot, de hallgatagon benne van a magyar törvényben is a morganatikus házasságra való figyelembevétel, a mikor tisztán és világosan ki van mondva, hogy csak „osztrák főherczeg lehet magyar király.“ No már most, miután a morganatikus házasságba a feleség nem lesz főherczegnő és a gyermekek nem lesznek főherczegek, világos az is, hogy az ily esetben a feleség nem lehet koronázott királynő, a gyermekek nem lehetnek trónutódok. Ez kétségbevonhatatlan. A pragmatika szankczió óta már sok esetben voltak ily morganatikus házasságok, melyek ellen a magyar országgyűlésen soha semmiféle formában föl nem szólaltak, azok ellenállást nem foglaltak. Pedig hiszen azok a főherczegek ép oly jogosultak voltak a trónra, mint most Ferencz Ferdinánd főherczeg, csak nem álltak oly közel hozzá, mint ő. A morganatikus házasság teljesen legitim, ép oly törvényes, mint más házasság, előfordul majdnem minden középeurópai udvarnál, nem változtat az utódok magánjogi helyzetén, csak épen a trónutódlásból vannak kizárva, mivel nem származnak „ebenbürtig“ házasságból. Nem tudom, mit tartalmaz majd a törvényjavaslat, melyet a kormány az országgyűlés elé fog terjeszteni. Annyit tudok, és azt meg is írhatja, hogy a főherczeg által teendő ünnepélyes nyilatkozat Magyarországra nézve külön ki fog állíttatni. Tartalma ugyanaz lesz, mint az Ausztriára teendő nyilatkozat, csakhogy Magyarországra nézve külön is kiállitatik. A főherczeg nyilatkozatában nem mond le semmiről. Mert ez lényegesen megváltoztatná a helyzetet. Ebből nagyon kényes és komplikált dolgok származhatnának, sok mindenféle konzekvencziával. Egyszerűen nyilatkozatot tesz. — mint mondom, — melyben elismeri, hogy házassága morganatikus és ezzel tisztázva van minden. Ezáltal elesik minden komplikáczió. Az 1723 : II. t.-cz. 7. és 10. szakasza világosan előirja, hogy ki lehet nálunk király. Ausztriai főherczeg, vagyis ki egyenrangú házasságból származik. Miután a jelen esetben a származható örökösök nem azok, nem lehet azoknak soha igényük a trónra. Vannak ilyen preczedensek még a pragmatika szankczió előtti korból is. Ott van Ferdinánd főherceeg esete, ki elvette Welser Filippinát. Ebből a házasságból származtak a Welsersheimb grófok, ki halotta, hogy ezek igényt támasztottak volna valaha a trónra ? A dolog igy világos és nem megforditva. Miután lehet morganatikus házasság, lehet olyan főherczeg, illetve király is, kinek neje nem főherczegnő, vagy királynő. Ha ezt még órákon keresztül is magyaráznák, akkor sem lenne az világosabb. Novum az lenne, ha olyan törvényjavaslatot nyújtana be a kormány, hogy a morganatikus házasságból eredő gyermekek is ismertessenek el főherczegeknek. Ez már aztán alaposan változtatna a dolgon. Chotek Zsófia grófkisasszony magyar vére, Ferencz Ferdinánd trónörökös királyi herczeg kiválasztott mátkájában gazdag erei vannak a magyar vérnek, a Huszár és Berchtold család révén. Ugyanis Huszár Józsefnek, Hontmegye egykori alispánjának volt leánya Huszár Mária csillagkeresztes hölgy, aki férjhez ment Berchtold grófhoz. E frigyből született Berchtold Mária gróf kisasszony, akinek férje lett Chotek Károly gróf. Ennek fia Chotek Bohuszláv gróf, Zsófia apja. E szerint a fent megnevezett Huszár József alispánnak fia lévén szintén Huszár József, ezé Huszár Károly, kinek fia Huszár István, aki atyja Huszár Bélának , ez is négy nemzedék, s eképpen a most élő Huszár Béla negyedágon unokatestvére Chotek Zsófia grófnőnek. Az a Berchtold család pedig, amelyről itt szó van, nem a cseh, hanem a magyar ága ennek a jeles nemzetségnek, amely még ma is előkelő birtokos Pest- és Nógrád megyében. Ugyanis a fent megnevezett Berchtold grófnak, Huszár Mária férjének fia volt Berchtold Antal gróf, ennek fia Rikárd és Artur, Rikárt fia a ma élő Berchtold Miklós gróf. El fogja tépni! . . . el fogja! . . . Látta az asszonyt lassú léptekkel a fiúhoz közeledni, látta, mint teszi fehér kezét annak karjára csak éppen a hangját nem hallotta, azt elkapkodta a szellő. Szépet mondhatott, mert boldogság ömlött el az ifjú arczán, amint csókolgatta az apró fehér kezeket. Milcsike úgy érezte, hogy a csúnya veres hangya raj, mely az imént lábainál nyüzsgött, mind, mind az ő szivét szurkálja hegyes fullánkjokat öltöget belé. Kimondhatatlan fájdalmat érzett. Az első csalódás marta hegyes körmeit szivébe, az első fájdalom, mely őt az életben érte. Felugrott hirtelen. Nem bírta tovább nézni majdnem futva igyekezett haza. Két fáradt fekete pettyes lepke szálldogált előtte, nem szaladt utánuk, talán nem is látta, nem az útszélen nyíló virágokat sem. Az a nagy könycsepp amit a keserűség tolt szemeibe, fátyolossá tette tekintetét Egy tücsök kezdte egyhangú danájába valahol messzebb kedvet kapott hozzá a másik, s folytatták duettben. Máskülönban csend volt a levegőben, s a puha szellő szárnyaira kapta s vitte tovább, messze azt a fájdalmas szomorú sóhajtást : Dani, Dani ! . . ,