Szabadság, 1900. június (27. évfolyam, 125-148. szám)

1900-06-28 / 147. szám

1900. junius 28.3 orgánumát úgy az intézmény, mint az intéz­ményt fenntartó kar érdekében, tisztán a jogrend szabályaihoz képest a képzettség és a munkásság érdeme szerint érvényesülő, köz s magánjogi sére­lem nélküli egy egésszé nemes czéljának megfelelő gyakorlattá újjá szervezni képesek. Mind­ehhez szükséges még idő és pénz, mely utóbbit még elő kell teremteni. Ezen czél megvalósításához e sorok írójá­nak már kész elaboratuma van, és azért idő­szerűnek találta az Alkotmány közleményét fentiekben kellő értékére leszállítani. a. z. »SZAB­A­D­S­A­G«_________ A trónörökös házassága. A morganatikus házasság A morganatikus házasság intézménye kö­zépkori eredetű; eredetileg a hűbérúrnak vala­mely jobbágyszemél­lyel kötött házasságát ne­vezték így. A morganatikus házasságnak ez az értel­mezése az idők folyamán kibővült és az olyan házasságot jelentette, a­melyben az asszony nem­­ részesül a férfi rangjának és állásának megfe­lelő jogokban és a gyermekek sem örökösödnek a törvényes örökjog szerint. A középkorban, valamint az újkor kezdetén, egész a tizennyol­­czadik század végéig, általános volt e morgana­tikus házasság, nem volt kizárólagos privilégi­uma az uralkodó családoknak, hanem a gazdag nemesség, a polgári honorácziósok körében is dívott, ma azonban még a szuverének családjá­ban is csak elvétve fordul elő, mert a franczia forradalom eszméi kiszorították a házasságkötés­nek ezt az utódok jogait csorbító formáját. Maga a szó: morganatikus, gót eredetű , moratán , megcsonkítani, korlátozni, csökken­teni. Az etimológia megmagyarázza ime az in­tézmény jogi jelentőségét. Vannak német jog­tudósok, a­kik a morgengabe (­ nászajándék) szóból származtatják a morganatikus jelzőt. Magyar törvényben ez az intézmény sehol elő nem fordul, tehát nincs is szabályozva. Köz­jogunk nem ismeri a morganatikus házasságot. A Habsburg-házban már előzőleg is volt egynéhány morganatikus házasság. Mária Lujza pármai herczegnő és osztrák főherczegnő, I. Napoleon özvegyének 1822-ben Neipperg Ádám gróffal kötött morganatikus há­zassága nem lepte meg a világot. Ez már csak néhány hónappal azelőtt született fiának (Vilmos­nak) törvényesítése volt. Vilmos azután a Montenuovo grófi, később pedig a herczegi czi­­met kapta. A legnagyobb feltűnést keltette azonban János herczegnek, I. Ferencz öc­csének a há­zassága, a­ki egy utazása alkalmával az ausse-i postamester leányánál felejtette szivét és azt röviddel később (1857-ben) nőül is vette. Poh­l Annával, a főherczeg nejével, sehogy se tudtak megbarátkozni az udvari körök s a főherczeg előtt minden időkre zárva maradtak a Burg ka­pui. 1834-ben pedig végre I. Ferencz Brand­­hofeni bárónővé nevezte ki sógornőjét. V. Fer­­dinánd pedig 1845-ben Merani grófnővé ne­vezte ki. A főherczeg utódai ma is ezt a czímet vi­selik. Henrik főherczeg hasonlóképp kegyvesz­tett lett, miután 1888. februárban Hoffmann Leopoldinát — egy feltűnően szép színésznőt — az oltárhoz vezette. Nem tekintették Henrik herczegnek a csatatéren szerzett érdemeit sem, hanem megfosztották rangjától és jövedelmétől, úgy, hogy a főherczegnek családostól, nevetsé­ges csekély havi díjból kellett éveken át meg­élnie. Hét év múlva azonban visszakapta rang­ját és nejét Waldeck bárónővé nevezték ki. Erzsébet királynő testvérbátyja, Lajos bajor herczeg szintén morganatikus házasságot kötött, 1892-ben nőül véve Bart Antóniát, a kit később Bartolf néven nemességre emeltek. János Szalvátor főherczegnek, Orth János­nak regényes házassága Stubel Miczivel még mindenkinek élénk emlékezetében van. A főher­czeg eldobta magától rangját, megtagadta csa­ládját és elhagyta hazáját, hogy csak magáénak mondhassa azt, a kit szeretett. Ránk, magya­rokra nevezetes még Württembergi Sándor her­czegnek morganatikus házassága, a ki 1835. má­jus 2-án egy magyar grófnőt, Rhédey Claudiát, tette nejévé. A grófnő utódai a Theck herczegi czimet kapták s egyik unokája a walesi herczeg legidősebb fiához ment nőül. Egy másik érdekes morganatikus házasság Hassern (Hessen und bei Rhein) Sándor herczege, a­ki 1851. október 28-án Hauke grófnőt vette nőül. Hauke grófnő később a Battenberg grófi czimet kapta, fiai pedig herczegek lettek.­­ Fiai közül Henrik az angol királynő leányát, Beatrixet vette nőül, Sándor fia pedig a bolgár trónt foglalta el. Érdekes játéka a sorsnak, hogy a család legnevezetesebb tagja, Sándor fejede­lem, később Hartenau gróf szintén morgana­tikus házasságot kötött nőül véve Loyzinger Johannát. Szilágyi Dezső véleménye: Szilágyi Dezső, a­kitől egy újságíró vé­leményt kért a házasság hatására, következmé­nyeire nézve, a következőket mondta a trónörö­kös házasságáról : A házasodó főherczeg nem mond le sem­miről. Ő egyszerűen egy ünnepélyes nyilatko­zatot tesz, melyben elismeri, hogy a házas­sága morganatikus jellegű. Már­pedig a mor­ganatikus házasságnak az a karaktere, hogy abban az asszony és a gyerekek nem parti­­czipálnak a férj jogaiban. Igaz, hogy a ma­gyar törvény nem ismeri a morganatikus há­zasságot, de hallgatagon benne van a magyar törvényben is a morganatikus házasságra való figyelembevétel, a mikor tisztán és világosan ki van mondva, hogy csak „osztrák főher­czeg lehet magyar király.“ No már most, miután a morganatikus há­zasságba a feleség nem lesz főherczegnő és a gyermekek nem lesznek főherczegek, vilá­gos az is, hogy az ily esetben a feleség nem lehet koronázott királynő, a gyermekek nem lehetnek trónutódok. Ez kétségbevonhatatlan. A pragmatika szankczió óta már sok esetben voltak ily mor­ganatikus házasságok, melyek ellen a magyar országgyűlésen soha semmiféle formában föl nem szólaltak, azok ellenállást nem foglaltak. Pedig hiszen azok a főherczegek ép oly jogo­sultak voltak a trónra, mint most Ferencz Ferdinánd főherczeg, csak nem álltak oly kö­zel hozzá, mint ő. A morganatikus házasság teljesen legitim, ép oly törvényes, mint más házasság, előfordul majdnem minden közép­európai udvarnál, nem változtat az utódok magánjogi helyzetén, csak épen a trónutódlás­ból vannak kizárva, mivel nem származnak „ebenbürtig“ házasságból. Nem tudom, mit tartalmaz majd a tör­vényjavaslat, melyet a kormány az ország­gyűlés elé fog terjeszteni. Annyit tudok, és azt meg is írhatja, hogy a főherczeg által teendő ünnepélyes nyilatkozat Magyarországra nézve külön ki fog állíttatni. Tartalma ugyan­az lesz, mint az Ausztriára teendő nyilatkozat, csakhogy Magyarországra nézve külön is kiál­­li­tatik. A főherczeg nyilatkozatában nem mond le semmiről. Mert ez lényegesen megváltoz­tatná a helyzetet. Ebből nagyon kényes és komplikált dol­gok származhatnának, sok mindenféle konzek­­vencziával. Egyszerűen nyilatkozatot tesz. — mint mondom, — melyben elismeri, hogy há­zassága morganatikus és ezzel tisztázva van minden. Ezáltal elesik minden komplikáczió. Az 1723 : II. t.-cz. 7. és 10. szakasza világo­san előirja, hogy ki lehet nálunk király. Ausztriai főherczeg, vagyis ki egyenrangú házasságból származik. Miután a jelen esetben a származható örökösök nem azok, nem lehet azoknak soha igényük a trónra. Vannak ilyen preczedensek még a pragmatika szank­czió előtti korból is. Ott van Ferdinánd főher­­ceeg esete, ki elvette Welser Filippinát. Eb­ből a házasságból származtak a Welsersheimb grófok, ki halotta, hogy ezek igényt támasz­tottak volna valaha a trónra ? A dolog igy világos és nem megforditva. Miután lehet morganatikus házasság, lehet olyan főherczeg, illetve király is, kinek neje nem főherczegnő, vagy királynő. Ha ezt még órákon keresztül is magyaráznák, akkor sem lenne az világosabb. Novum az lenne, ha olyan törvényjavas­­latot nyújtana be a kormány, hogy a morga­natikus házasságból eredő gyermekek is is­mertessenek el főherczegeknek. Ez már aztán alaposan változtatna a dolgon. Chotek Zsófia grófkisasszony magyar vére, Ferencz Ferdinánd trónörökös királyi her­­czeg kiválasztott mátkájában gazdag erei van­nak a magyar vérnek, a Huszár és Berchtold család révén. Ugyanis Huszár Józsefnek, Hont­­megye egykori alispánjának volt leánya Huszár Mária csillagkeresztes hölgy, a­ki férjhez ment Berchtold grófhoz. E frigyből született Berchtold Mária gróf kisasszony, a­kinek férje lett Chotek Károly gróf. Ennek fia Chotek Bohuszláv gróf, Zsófia apja. E szerint a fent megnevezett Hu­szár József alispánnak fia lévén szintén Huszár József, ezé Huszár Károly, kinek fia Huszár István, a­ki atyja Huszár Bélának , ez is négy nemzedék, s eképpen a most élő Huszár Béla negyedágon unokatestvére Chotek Zsófia gróf­nőnek. Az a Berchtold család pedig, a­melyről itt szó van, nem a cseh, hanem a magyar ága ennek a jeles nemzetségnek, a­mely még ma is előkelő birtokos Pest- és Nógrád megyében. Ugyanis a fent megnevezett Berchtold grófnak, Huszár Mária férjének fia volt Berchtold Antal gróf, ennek fia Rikárd és Artur, Rikárt fia a ma élő Berchtold Miklós gróf. El fogja tépni! . . . el fogja! . . . Látta az asszonyt lassú léptekkel a fiúhoz közeledni, látta, mint teszi fehér kezét annak karjára csak éppen a hangját nem hallotta, azt elkapkodta a szellő. Szépet mondhatott, mert boldogság ömlött el az ifjú arczán, a­mint csó­kolgatta az apró fehér kezeket. Milcsike úgy érezte, hogy a csúnya veres hangya raj, mely az imént lábainál nyüzsgött, mind, mind az ő szivét szurkálja hegyes fullánk­­jokat öltöget belé. Kimondhatatlan fájdalmat érzett. Az első csalódás marta hegyes körmeit szivébe, az első fájdalom, mely őt az életben érte. Felugrott hirtelen. Nem bírta tovább nézni majdnem futva igyekezett haza. Két fáradt fekete pettyes lepke szálldogált előtte, nem szaladt utánuk, talán nem is látta, nem az útszélen nyíló virágokat sem. Az a nagy könycsepp a­mit a keserűség tolt szemeibe, fá­tyolossá tette tekintetét Egy tücsök kezdte egyhangú danájába va­lahol messzebb kedvet kapott hozzá a másik, s folytatták duettben. Máskülönban csend volt a levegőben, s a puha szellő szárnyaira kapta s vitte tovább, messze azt a fájdalmas szomorú sóhajtást : Dani, Dani ! . . ,

Next