Szabadság, 1900. november (27. évfolyam, 251-275. szám)
1900-11-18 / 265. szám
1900. november 18. nak ilyen hamar vége szakadt — búcsút akar venni a kedvesen társalgó utitárától, amikor — kimondhatatlan örömére — a szőke ur tudatta, hogy őt is épen Apahidára viszi úja s igy szerencsés lesz a nagyságos asszonyt a kissé távol fekvő vasúti állomástól a községbe bekisérni. A vonat megérkezett s az öreg úri nő nyugodtan indult be Apahidára kísérőjével, ki rendkívül udvariasan s a legnagyobb készséggel ajánlotta fel szolgálatát s vitte a nagyságos asszony kis bőröndjét, melyről útközben azt is megtudta, hogy igen értékes ajándékok vannak benne az apahidai rokonok számára. Alig haladtak száz lépést a község felé, a mikor egyszerre csak a szőke úr megáll, ráveti magát az agg matrónára, földre teperi s egy zsebkendővel bedugja száját, hogy segélyért kiáltani ne tudjon s megöléssel fenyegetve, ha mégis segélyért kiabálna, a legnagyobb nyugalommal leveszi arany óráját s lánczát, lehúzza ujjáról a drágaköves gyűrűket, elveszi a különben szép summát tartalmazó pénzes tárczát s a kezében levő szintén értékes tárgyakat tartalmazó úti bőrönddel futásnak ered. Az öreg úri nő csak nagy későre tudott az ijedtségből és a kapott ütlegekből származó önkívületi állapotából magához térni Nagy nehezen visszavánszorgott a vasúti állomásra, hol jelentést tett a rablómerényletről az állomásfőnökségnek, mely táviratban azonnal értesítette a kolozsvári rendőrséget és a csendőrséget s ugyancsak jelentést tett az esetről a kolozsvári járás szolgabirói hivatalának. Mind a három értesített hatóság a legszigorúbb nyomozást indította meg a rejtélyes szőke ur kézrekeritésére. Bár a vizsgálat megkönnyitése az öreg úri nő előadása alapján fölvett személyleíráson kívül mi sem áll a nyomozó közegek rendelkezésére, mint az egyik elrabolt zöld köves pecsétgyűrű, melyen A. R. monogramm van, mégis hihető, hogy a lelketlen merénylő kézre kerül, mert a hatóságok a legmesszebb menő intézkedéseket tették meg a tettes elfogatására. Hymen. Eljegyzések: Hochfeld Herman — Klein Fáni. B. Turbicz Sándor — Tóth Juliánna. Zs unk Pál — Knapp Teréz. Czedán János — Molnár Etelka. Nyitrai László — Majláth Rozália. Hinke Konrád — Müller Katalin. Darvasi Ferencz — Nagy Viktória. Fényes Lajos — Pradánszky Juliánná. J á n d i Mihály — K o z u s Emilia, Ez pedig ragadós, kivált ha az embernek olyan torka van, mint Varga Péternek. De még olyan szépen is hangzik ott a hajlókban, hogy: „El haj ! igyunk rája ! Úgyis elnyel a sir szája !“ Igaz ugyan, hogy a sir szája csak egyszer nyeli el az embert, de annak a nótának sok verse van és mindegyikre rá kell inni. — Rá is isznak, nemcsak erre, hanem a többire is. . . . . . Voltaképpen Varga Péter másnap reggel nem tudta volna megmondani, miképpen ért haza. Az igaz, hogy nem is nagyon kutatta. Hanem az asszony elöl igyekezett minél előbb elpárologni. Elkészíti hát a tarisznyát, előveszi a kulacsot, hogy azt is beletegye. Hanem az ördög, aki tegnap kisértetbe vitte, éppen akkor hozza be az asszonyt. Ez, mikor meglátja a készületet, megfogja a kulacsot. — Lassan a kulaccsal, apjuk. Nem azt mondta, hogy vizet iszik ! Varga Péter szelíden eltolja magától a feleségét, beleteszi a kulacsot a tarisznyába, szemfogára szorítja a pipaszárat, s csak a mellől szól ki : — Hát nem ittam ? — De azt mondta, disznó legyen, ha még bort iszik. — Hát nem voltam ? Vállára veti a tarisznyát, s mint aki meg van győződve a maga igazságságáról, csöndes léptekkel elindul az Aligvári felé. Borsos István. »SZABADSÁG* Koczuba György — Szabó Erzsébet. Tokai Imre — Rácz Zsuzsanna. Szabó Balázs — Szőnyi Borbála. Házasságok. Balogh Márton ev. ref. czipész Nagy Juliánna ev ref. cseléd. R . 11 Tivadar g. kel. napszámos Szőke Lidia ev. ref. házt. Buzi József ev. ref. béres Papp Julcsa ev. ref. piaczi árus. Farkas Gusztáv r. k. zenész Horváth Szeréna ev. ref. háztart. Lőwinger Saul izr. házaló Fischer Regina izr. házt. Dnye József gör. kel. munkás Kálmán Katalin róm. kath. házt. Weisz Vilmos izr. pinczér Weisz Hermina izr. házt. Pauker József róm. hát postatiszt Soltész Margit r. k. házt. Erdődi Adolf izr. városi írnok Grósz Róza izr. magánzó. Tömpe György ev. ref. kőműves Patai Róza ev. ref. házt. Karger Vilmos r. k. szatócs Steininger Gizella róm. kath. háztart. Szilágyi Lajos ev. reform. csizmadia Szabó Róza ev. ref. háztart. Arany Sándor ev. ref. nyomdász Szenk Juliánna r. k. háztart. 5 HIREK. Napirend. Vasárnap, november 18.kat.: Ottó. — Pret. Ottó. — Gör.. november 1. Galakt. — Szr. Marches 26. Napkelte 76. 13 p. nyugta 4 . 19 p. Hold kelte 3 ó. 37 p. nyugta 2 6. 38 p. Nagyvárad, nov. 18. Hétről-hétre. Mikor tegnap éjjel az aradi telefon a nagy bohém szinészfiú esetét leadta, négyen ültünk a hosszú asztal mellett, a kévéházban, amelynek a levegőjét csak olyan viharállott tüdők tudják élvezni hajnal feléig, mint a mienk. Olyan szorongatásfélét éreztünk különben már az egész éjszakán. — Szűkölés ez. Valami nagy ütést kapunk valamerről, — vélte az egyik. Hogy aztán a hir jött, mintha megkönnyültünk volna. Olyan önzők vagyunk mi emberkék. A más sötétsége kiderüsiti a mi arczunkat. A ki a legidősebb volt közöttünk szólalt meg először:— Hajh, hajh. Szörnyűséges nézni. Harmincz éves alig múltam s egy isteni generáczió veszett ki mellőlem. Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, Iványi Ödön, Hrabovszky Lajos, Fóris Pista, Nyilassy Matyi és még egy egész csapat . . . ... És én gondolkoztam rajta : miért halt ki ez a dicső gárda ? Miért élt boldogtalanul? Miért élőhalott, aki még itt maradt ? . . . Valamennyit az ereje tette boldogtalanná. A mai magyar társadalom összetör minden erős egyéniséget. Nádszálderék, nem önálló fej. Ami forrongó, zavaros viszonyaink közt megbecsülhetetlen adomány. Persze ezt hiába is magyarázták volna szegényeknek ! . . . * A nagyváradi színtársulat mégis csak kezd gyökeret verni. Onnan sejtjük, hogy már sok szó esik szinházról és színészekről. És ami fontos : pro és contra. Az azonban bizonyos, hogy az állandó színházat sokára szokjuk meg. Ez a szokatlanság megtetszik mindenütt. A publikum a fabódé nyárias hangulatából egész csomót áthozott a kőszínházba. Először is jéghideg, mintha még mindig tikkasztó júliusi esték ellen kéne védekezni. Beszélhetünk, beszélünk is sok kellemetlent az előadásokról. De az már mégis csak érthetetlen, hogy az új színházban egészséges taps még nem is volt. Ha készülődnék, olyan pisszegés fojtja el, amilyent legfentebb athléták birokversenyén érthetnénk meg. Aztán nem szokta meg még egymást a közönség. A legkedvesebb ismerősünk is idegennek tetszik előttünk a színház villamos fényében Az emeleti díszes társalgók siralmasan üresek, árvák. Pedig egy-egy negyedórás szüneten olyan szoczietás szórakozhatnék itt, melyet megirigyelhetne a legelőkelőbb szalon is . .. Ám máskülönben kissé túlozunk is. Már hódítást tesz a színészláz. Szűcs Dezső szinházi lapja szépségversenyt hirdet, mely már három nagy pártot teremtett. Az egyik Lányi Edithre esküszik. A másik tűzbe menne a babaarczu titkárnőért, Kovács Mariskáért. A harmadik párt pedig Egyed Lenke, a legszebb szemű kóristáné elsőségéért küzd. Természetes, hogy nincs olyan színésznő, akinek pártja ne volna. * A czárt megmérgezték, — ez a legszenzácziósabb, de kérdőjeles hír. Igaz-e vagy nem, bajos még most kisütni. Abban a nagy hideg világban, a bő millió és millió vegetáló muzsik közül egekig érő fényes elme világol ki, nagynagy köd és nagy hidegség van. A pekingi iszonyságokról hamarabb értesülhet a pletykanépű nyugat, mint arról, ami a nagy, ködös, szláv világban folyik. De bármi is történik ez árgyilkosság vagy lengyel sanyargatás, Puskin ünnep vagy nihilista vérfürdő, Tolsztojnak egy könyve jelen meg, vagy örökre, hirtelen eltűnik egy-egy fényes, de zabolátlan zseni mindenképen megdöbbentő ennek a rejtelmes, nagy, ködös országnak ősereje. Ha eloszlik ott egyszer s ez az őserő megindul: mi lesz belőlünk, szibarita nyugatiakból ? . . . A Berzeviczy—Szerdahelyi ügy. Ezen ügyben két nyilatkozat küldetett be közlés végett hozzánk. Az első az apáé, megyénk egyik nagybirtokosáé, Berzeviczy Béláé, a másik pedig magáé Berzeviczy Jenőé. Miután a folyó hó 11-én megjelent számunkban közlött újdonságra vonatkozik, mind a két nyilatkozat a másik fél meghallgatása elvéből folyólag a következőkben közöljük ezeket is. Az apa nyilatkozata így szól : Legyen szives kérem becses lapjában alábbi soraimnak helyt adni. Jenő fiam és a Szerdahelyi-féle esetet több hírlap hozta — elferdítve ugyan, amit majd a további fejlemények fognak igazolni — most csak azt kivánom jelezni, hogy bármennyire is meglegyenek majd azon hírlapi közlemények a valóságnak megfelelően czáfolva, de reám mint apára mégis nagyon lehangolóan hat már az, hogy a fiam neve ilyen úton került a nyilvánosság elé, s azt hiszem, ha a fiamat a közlemény — aki a valódi tényállást tisztán nem ismeri el és ítéli — mert eddig a hírlapok mind csak egyoldalú — Szerdahelyi gusztusa szerinti hírt közöltek és a fiam által beadott ellennyilatkozatot