Szabadság, 1901. május (28. évfolyam, 102-124. szám)
1901-05-15 / 112. szám
4 »SZABADSÁG* 1901. május 15 A debreceni ref. egyház helyzete. A magyarországi reformátusok élénk érdeklődéssel kisérik azt a mindinkább kiélesedő, heves harcot, melyet a debreceni református egyházközség viv a tiszántúli egyházkerülettel, közelebbről a debreceni ev. ref. egyházmegyével. Állítólag a debreceni egyház autonómiája forog veszélyben, de az objektív szemlélő, aki egyúttal hithű kálvinista is, nem az autonómia veszendősége felett szomorodik el, hanem a kálvinizmus túlsúlyát, erkölcsi erejét látja lassanként elveszni a kicsinyes huzavonákkal. A debreceni egyház presbytériuma, a helyett hogy elfogadná az egyházkerületnek feltétlenül helyes, szükséges rendelkezését, opponál, tüntet, gyülésezik, ami egy politikai pártárnyalatnál megengedhető, de egy nagy, fényesmultu egyháznál, melynek van eree s tekintélye, a legnagyobb mértékben elitélendő. A tüntetésnek, opponálásnak egyik érdekes jelével foglalkozhatik legközelebb az egyházkerületi közgyűlés. A dolog épen most játszódik le s az egész város érdeklődése kiséri. Dávidházy János, a debreceni egyházmegye esperese most tartja ugyanis a rendes tavaszi iskolalátogatásokat. Az esperesi vizitáció felől tudvalevőleg úgy határozott a debreceni egyház, hogy arról tudomást nem vesz, abban segítséget, nem nyújt, sőt ez ellen határozottan óvást emel. Dávidházy Jánosnak két dolog között kellett választani. Vagy szigorúan ragaszkodik az egyházi törvények 263-ik szakaszához, vagy pedig ettől eltekint s törvényszegést követ el. Természetes, hogy szigorúan a törvényekhez alkalmazkodottt. Mielőtt azonban az iskolalátogatást megkezdette volna, bizalmas értekezletre hívta össze a debreceni lelkészeket, amelyre külön meghívót kapott Kovács József ügyvéd, egyházi ügyész is, a tiltakozó memorandum szerzője. Az esperes a gyűlésen megkérdezte a lelkészektől, meg akarják-e gátolni a rendes tavaszi esperesi látogatást. Nagy csodálkozására a lelkészek kijelentették, hogy nem. Erre a kijelentésre, mely a pesbiterium egyhangú határozatával homlokegyenest ellenkezik, Kovács József az ülésből eltávozott. Az esperes most már Bieber József és Szűcs László lelkészekkel meg akarta kezdeni a látogatást. A lelkészek erre kijelentették, hogy sem Mitrovics Gyula iskolaszéki elnök, sem ők nem fogják látogatásában kísérni, mire Dávidházy nem tehet egyebet — maga mellé vette Káposztás Imre és Dávid Mihály tanítókat az ő kíséretükben, kalauzolások mellett sorba vette az iskolákat. Még felét sem vizsgálta meg az osztályoknak, de gyűjthetett magának máris annyi tapasztalatot, amelynek tökéletesen beigazolják az egyházkerület sürgős beavatkozását abba a féltett autonómiába, amely különben inkább a maradiság várbástyájának tekinthető. Sok huzavona után végre eljutott oda, hogy a törvény rendelkezéseinek félig meddig eleget tehetett. Hogy teljesen ennek utasításai szerint járhat-e el, az még oly probléma, mely magának az esperesnek is sok fejtörést okoz. Előírás szerint meg kell magát a debreceni egyházat is vizsgálnia. Hogy azonban az egyházlátogatásnál ki fog felvilágosítást adni az egyházmegyei küldöttségnek, ki fogja a könyveket, iratokat előmutatni, az még sötét titok. A debreceni lelkészek az iskolák látogatását az említett konferencia után nem gátolták meg. De hogy egészen frontot változtassanak a presbytérium határozatával szemben , az kétséges. Egy látszik tovább folyik az áldatlan küzdelem a magyar protestantizmus és a debreceni egyházközség óriási kárára. Temesvári tudósítónk egy érdekes leleplezést közöl. A „Turul“ cipőgyár voltaképen egy Bécsben székelő osztrák cégnek, a Gerhardus et Söhne nagy bőrgyárosoknak a tulajdona. Azt osztrák cég nemcsak a temesvári, hanem a Mödlingi cigjőgyárnak is tulajdonosa. A cég főnöke Gerhardus Herman reichsrathi képviselő, nagy vagyonú tőkepénzes, aki vállalkozásaiban más embereket tol előtérbe. Jelen esetben Frenkel Alfrédet, aki nemcsak a temesvári, hanem a mödlingi cipőgyárnak is igazgatója. Csodálatos, hogy ezek a dolgok csak most tudódtak ki az élelmes vállalatról. A temesvári cipőgyár részvényei mind, egynek kivételével, a Gerhardus tulajdonában vannak. Csupán egy részvény van idegen kézben és ez Fest Ede lovagnak, a temesvári iparkamara elnökének a tulajdona. * Főispáni vizsgálat a megyén. Beöthy László dr. főispán ma folytatta a megyei hivatalok megvizsgálását. A mai nap folyamán a kiadó hivatalt és irattárat vizsgálta meg a főispán, holnap és folytatólagosan kerül sor a tiszti főügyészi hivatal, számvevőség, pénztár és levéltár megvizsgálására. A hivatalokban mindenütt a legnagyobb rendet találta a főispán. * Az iparkamarai választások. A kereskedelmi és iparkamara iparosztályának a beltagjait tudvalevőleg újból kell megválasztani a kereskedelmi miniszter határozata értelmében. A választás, mint újabban értesülünk, június hóban lesz, mert a törvény szerint a kitűzés és választás közötti heti határidő kötelező. A választás napját plakátok utján tudatják a közönséggel. * Állami óvodáink. Már említettük, hogy a város által a Lóvásártér, Széles-, Nagy-Magyar- és Kaszárnya-utcán épített új óvodákhoz az óvónőket a miniszter kinevezte. Mint illetékes helyről értesülünk, e négy óvoda június 1-én kezdi meg állami jelleggel működését. Az óvónők e hó 31-ikén fogják a hivatalos esküt a kir. tanfelügyelőségnél letenni. Addig az óvodáknál mutatkozó csekély javítási munkálatok is teljesíthetnek, úgy, hogy a nyár folyamán ezen négy óvodánál szünetet ne kelljen tartani. „Turul“ cipők Nagyváradon. Magyarország újságolvasói már napok óta ismerik a temesvári „Turul“ cipőgyárat. Nem azért, mintha valami kitűnő cipőket gyártana, hanem azért, mert egyáltalában nem készít cipőket, hanem a mödlingi cipőgyár készítményeit hozza forgalomba „Turul“ cipő elnevezéssel. Szegeden jöttek rá először erre a manipulációra és már a parlamentben is interpellálták e miatt a kereskedelmi minisztert. Ma, mint a rendőri * A pénzügyigazgatóság hivatalos órái. A nagyváradi pénzügyigazgatóság a nyárra praktikus módosítást léptet életbe a hivatalos órákat illetőleg. Folyó évi május hó 15-től október 15 ig ugyanis hétköznapokon reggeli 8 tól délután 2-ig, vasár- és ünnepnapokon pedig reggeli 8 tól délelőtti 11-ig tartanak a hivatalos órák a pénzügyigazgatóságnál. * A színi szezon meghosszabbítása. Írtunk már arról, hogy Somogyi igazgató egészen június 15-ig itt szándékozik maradni Nagysajtóiroda jelenti, Nagyváradon is vizsgálatot váradon. A társulat azután előreláthatólag tartott a rendőrség a „Turul“ cipők dolgában. Az ipartestület tett feljelentést a Rómer téri „Turul“ cipőraktár ellen, hogy hamis cég alatt (Temesvári „Turul“ magyar cipőgyár) idegen gyártmányt árusít. Garé Ármin főkapitány ma délelőtt Giraud alkapitányt küldte a helyszínére, aki Bertsey Györggyel együtt a Bémer téri üzletben vizsgálatot tartott. Megállapíották, hogy Aranyi Albert, a cég itteni vezetője, noha a temesvári „Turul“ cég bizományosa s ilyen firmát is használ, Mödlingben készült cipőket árusít. Emiatt a rendőrség ellene és a temesvári cégtulajdonos ellen a kihágási eljárást megindította. A céget eltiltják a „Turul“ cég használatától és kötelezik üzletére kiírni, hogy „Mődlingi cipő áruraktár.“ Tehát a Turul cipőről Nagyváradon is kisült, hogy mődlingi gyártmány, ami sajnálatos körülmény, mert nem azért vásároltunk állítólagos magyar gyártmányt, hogy az osztrák ipart támogassuk vele. Meg kell adni, elég hangzatos címen árulják a portékájukat. jó nyári állomások híjában — két havi szabadságot kap és az ősz kezdetén már ismét megkezdődnek az előadások a Szigligeti-színházban Somogyi, hogy tervét megvalósíthassa, elsősorban a szinügyi bizottsághoz fordul engedelemért, amely szerdán, f. hó 15-én fogja tárgyalni a kérelmet. Az ülésre a következő meghívót bocsátotta ki Hoványi Géza dr. : A szinügyi bizottság tagjait tisztelettel felkérem, hogy a f. hó 15-én d. u. 3 órakor a városháza termében tartandó bizottsági ülésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgy : Somogyi Károly színigazgató kérelme a színi idénynek 1991. junius 15-ig leendő meghosszabbítása tárgyában. Nagyvárad, 1901. május 14 Dr. Horányi Géza, a szmügyi bizottság elnöke. * Véraa hírek. Az utóbbi időben egyremásra közölnek budapesti és vidéki lapok vértől csepegő biharmegyei hireket. Hol egyik, hol másik falujában Biharmegyének történt a gyanús hírforrás szerint valami rémes eset és aki ezeket a híreket olvassa, igazán azt hiheti, hogy Biharmegyében a közbiztonság a legarizonaibb nívón áll. Az a szerencse, hogy ezeknek tekintélyes része nem igaz és csak valami tevékeny, élelmes fantázia szülötte. Legutóbb azonban egy kis galibát csinált az elmés tudósító, aki ismét valamelyik biharmegyei községben gyilkoltatok meg valakit. A nagyváradi ügyészség rögtön megtette a kellő lépéseket, hogy a szörnyű bűn megtoroltassék és Kornai ügyész kiutazott a helyszínére. Hogy megejtse a vizsgálatot. Amikor kiért és amikor a vizsgálathoz hozzáfogott, az első ember, akivel találkozott — a meggyilkolt volt. Ez kissé óvatossá tette az ügyészséget a véres hírek iránt és amikor ma több budapesti és egy nagyváradi lap azt a hírt hozta, hogy Talp biharmegyei községben egy legényt megöltek féltékeny vetélytársai, előbb telefonon tudakozódott arról, igaz-e az eset. A válasz csakhamar megérkezett az illetékes hatóságtól : egy szó sem igaz az egészből. — Az ügyészség így abbahagyta a dolgot, hisz neki elvégre nem feladata álhírek cáfolata, mi azonban Bihar megye jó hírneve érdekében megírjuk, hogy a talpi szenzáció nem igaz. El vagyunk készülve mindazonáltal arra, hogy egy-két nap múlva ismét biharmegyei szenzációkat olvasunk a lapokban a koporsó titkáról, agyonvert legényről és ehhez hasonló hátborzongató történetekről. * Hymen. Ifj. Haan Alajos aradi kir. kultúrmérnök s előkelő aradmegyei földbirtokos ma vezette oltárhoz Leidl Izát, Leidl Henrik műszaki tanácsos, a „Fekete-Körös Ármentesitő és Vizszabályozó Társulat“ igazgató főmérnökének bájos leányát. * A püspökladányi gyilkosság. Részletesen megírtuk azt a vérlázitó, kegyetlen gyilkosságot, melyet két elvetemült gonosztevő : Biró Lajos és Juhos József Püspökladány és Báránd közt, csütörtökről péntekre virradó éjjelen elkövettek, meggyilkolva Szilágyi János jómódú juhász számadót. A gyilkosság részleteiről püspökladányi levelezőnk most még a következő részleteket közli. A gyilkosságot nem rablási szándékból követték el a tettesek, hanem ngyszerü bosszú müve volt a kegyetlen gyil-