Szabadság, 1903. április (30. évfolyam, 74-98. szám)

1903-04-03 / 76. szám

_4 ___________1ZAPADSAG 1903. április 3 A „Turul“ katasztrófája. — Léghajószerencsétlenség a fővárosban. — Budapest, április 3. (Saját tudósitónktól.) Végzetes kimenetelű szerencsétlenségről ad hirt budapesti tudósítónk. A katasztrófa a „Turul“ nevű léghajóval történt — hazánkban első a maga nemében és áldozatai ismert nevű buzgó léghajósok. A lapok már tegnap hírül hozták, hogy ma reggel érdekes felszállása lesz a Turul léghajónak. A levegőben való utazásban részt vett K­u­b­i­k Gyula, Ordódy Pál, Tolnay Lajos és Král Sándor főhadnagy ismert nevű léghajósok. A Turul a gázgyár udvarában volt elhelyezve. Tolnay Lajos, a léghajóstársaság kapitánya érkezett oda elsőnek s mikor már a betóduló gáz erősen emelgetni kezdte az óriási nagyságú göm­böt, beült a Turul kosarába s onnan intézte a munkát. Utána jöttek Král főhadnagy, majd Kubik és Ordódy. A Turul kötelét munkások tartották, várván a jelt, hogy a kötelet elereszszék s útjukra bocsá­­sák a levegő utasait. Háromnegyed kilenc órakor Tolnay kapitány felállott a kosárban s társaival való beszélgetés közben egy mozdulatot tett a kezével. A munká­sok ezt a mozdulatot intésnek vették s eleresz­tették a kötelet. A szabadjára hagyott léghajó nagy gyorsasággal emelkedni kezdett A nézők szívében meghűlt a vér, amint lát­ták, hogy a léghajó elszabadul. Nagy lárma, kia­bálás támadt, az emberek össze-vissza futkostak, segíteni persze nem tudtak, mert a léghajó pilla­nat alatt 50 méternyi magasságba emelkedett a föld felett. Hatalmas szélroham ragadta meg a Turult és irtóztató erővel vágta a kosarat, melyben a négy halálra szánt ember ült, a gazométer pléh­­tetőzetéhez. Recsegés, ropogás hallatszott és a léghajó utasai hanyatthomlok neki estek egymásnak. Ku­bik Gyula az összeütközés folytán arcán borzasztó sérüléseket szenvedett. Ordódy Pálnak karja zú­zódott össze, Král a hátán szenvedett sérülé­seket. A szélroham tovább ragadta a Turult, mely­nek megsérült utasai most már egészen teh­etet­lenek voltak. 50—60 méternyi magasságban sodorta a szél a Turult s odavágta a szomszédos Vulkán-gyár tetőzetéhez. A kosárban ülők összevissza bukdácsoltak s mikor a léghajó nekivágódott a Vulkán-gyár tete­­jének, Ordódy Pál elvesztette az egyensúlyt és kizuhant a kosárból a gyár tetejére. E rettenetes pillanatban Král főhadnagy elő­vette zsebkését, minden erejének megfeszítésével felvágta a léggömböt. Hatalmasan tódult ki a gáz a felhasított gömbből s az eleinte lassan, majd hatványozott gyorsasággal zuhant alá a váci­ út 64. számú Müncz Izer-féle műmárvány telep telkére. Kubik, Tolnay és Král sebektől borítva, vértől ázva eszméletlenül terültek el a földön. Nagy tömeg kisérte a földön a Turul borzal­mas útját s néhány pillanat múlva száz és száz ember, a szomszédos gyárak munkásai sereglettek a szerencsétlenül járt léghajósok közé. Itt nyújtották neki az első­segélyt. Később a mentők is megérkeztek, akik konstatálták, hogy Kubik Gyula, akinek arca borzalmasan össze van törve, súlyos töréseket és zúzódásokat szenvedett. Králnak fel van hasítva a háta, arca és a melle. Tolnay is súlyos zúzódásokat szenvedett, és aránylag a legkönnyebben sérült meg. Kubikot a bátyja lakására vitték, Tolnayt és Krált a men­tők kórházába szállították. Ordódy Pál a halállal vivódik­. Ahogy leesett a Vulkán tetőzetére, agyrázkódást és több csont­törést szenvedett. Dollinger tanár kerepesi­ úti kli­nikájára vitték. A szerencsétlenség részleteiről este a követ­kezőket táviratozza tudósítónk: Szemtanuk állítása szerint Ordódy nem véletlenül bukott ki, hanem kiugrott a léghajó kosarából. Tolnay a délutáni kihallgatás folyamán kijelentette, hogy Ordódy és Rubik beugrottak a kosárba, mielőtt a transferá­­lás megtörtént volna , tiltakozott ez ellen, de már későn volt. Ordódy késő estig nem nyerte vissza esz­méletét. HÍREK. Naptár. — 1903. Április 3. Péntek — Róm. kath.: Fájdalm. Szűz. — Prot. : Rikárd. — Görög-orosz : március 31. ifj. Jakab. — Izr.: Niszán 6. A nap kél 5 ó. 20 pkor, nyugszik 6 ó. 15 pkor, — hold kél 8 ó. 54 pkor, nyugszik d. e. * Április elsejével uj évnegyed, uj előfizetés nyílott lapunkra. Előfizetőinket és azokat, a­kik most óhajtanak közéjük lépni, kérjük, küldjék be minél előbb az előfizetési díjat. * Kos­s­uth Lajos arcképe. Nagyvárad vá­ros törvényhatósági bizottsága tudvalevőleg elhatá­rozta, hogy Kossuth Lajos arcképét megfesteti és azt a közgyűlési teremben helyezi el. A pá­lyázat meghirdetésével R­i­m 1­e­r Károly polgár­­mester bízatott meg annak idején. A beérkezett pályázatok felett tegnap döntött a kiküldött bizott­ság és a kép megfestésével E­n­d­r­e­y Sándor ismert arcképfestőt bízta meg. * A Barátok temploma. A Barátok temp­lomának felépítése tárgyában a káptalan építkezési engedélyért folyamodott a tanácshoz. A tanács teg­napi ülésén foglalkozott a kérvén­nyel, azonban az előadó azon javaslatára, hogy az építkezéssel az útvonal megállapítása is jár, a kérvényt kiad­ták a szépészeti és közlekedésügyi szakbizottság­nak. A szakbizottság e tárgyban ma délután négy és fél órakor a helyszínen szemlét tart. * Uj anyakönyvvezető. A belügyminisz­térium vezetésével megbízott m. kir miniszterel­nök Biharvármegyében a körösszegapátii anyakönyvi kerületbe Kővári Lőrinc népiskolai tanítót anya­­könyvvezető-helyettessé nevezte ki és őt a házas­sági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. * A telepítés szédelgői. A­mióta a föld­­mivelési kormány nagyobbszabásu telepítési akciót kezdett, a humánus munkának szédelgői is akad­nak, a­kik ígérnek minden jót, szépet és busás hasznot húznak a szegény nép hiszékenységéből. A földmivelési minisztériumban észrevették, hogy tömegesen és gyanúsan egyformán érkeznek a telepítési ügyek kérvényei és a becsapott nép védelmére most a földmivelési miniszter a követ­kező leiratot intézte Beöthy László főispánhoz: Méltóságos Főispán Úr! Az alföldről letele­pülés iránt tömegesen hozzám érkező kérvények tárgyalásánál kitűnt, hogy egyesek a kérvények szerkesztésével üzletszerűen foglalkoznak és a beiratkozási, valamint a kérvényezési díjakból busás jövedelmet élveznek. Az illetők nem ritkán azzal tévesztik meg a könyen hívő népet, hogy a kormánytól megbí­zást színlelnek telepesek toborzására. Miután az államnak telepesek toborzásánál közvetítésre szük­ség nincsen és ilyen közvetítésre felhatalmazást senkinek sem ad, felkérem Méltóságodat, s szíves­kedjék intézkedni az iránt, hogy a közönség a nép jóhiszeműségével vissza­élő ilyen és hasonló, egyre gyakrabban ismétlődő üzelmekre alkalmas módon figyelmessé tétessék. * A nagyvárad —szegedi telefon. Az aradi kereskedelmi és iparkamara szerdai teljes ülésén tárgyalta az arad—szeged—nagyváradi te­lefon kiépítésére vonatkozólag indított mozgalom eredményét. Ehez képest ezt a vonalt 1904-ben kiépítik s akkor Gyula, Csaba és Orosháza bele­esnek a interurban forgalomba. * Kinevezés: A hivatalos lap mai száma közli, hogy az igazságügyminiszter Kádár Gyula belényesi járásbírósági írnokot a nagyváradi tör­vényszékhez hasonló minőségbe kinevezte. * A villamos kábel vezetékek. A villa­mos fővezetéket a város nagyobb forgalmú útvo­­nalain a föld alatt kábelekben fogják elhelyezni. Egyelőre a Fő­ utcán, Szt.­László téren, Kossuth Lajos­ utcán és Teleky utcán fektetnek kábel­veze­téket. A munkálatokat már legközelebb megkezdi a Ganz-gyár. A fogyasztók sürgős jelentkezése, az említett útvonalak mellett lakó fogyasztóknak külö­nösen fontos. A kellő időben jelentkezőknek ugyanis ingyen készítteti el a város a vezetéket az áram­mérő óráig. A­ki azonban elmulasztja az ideje­korán való jelentkezést, annak meg kell fizetni a fővezetéktől induló vezetéket is, a­mi jelentékeny összeg a kábeleknél, a­hol a földmunkát és a járdaburkolás költségeit is meg kell téríteni. A saját érdekében cselekszik tehát mindenki, ha mi­nél előbb bejelenti a Ganz-gyár építési irodájában (Kossuth Lajos­ utca Mezey ház) minél előbb, hogy mennyi és milyen lámpára lesz szüksége. A be­rendezés költségvetését teljesen ingyen készíti el a Ganz-gyár irodája. * Apponyi semlegességed vidéki küldött­ségek, ezek az ártatlan politikai demons­tá­­ciók, úgy látszik, mégis okozhatnak egy kis zavart a politikában. A küldöttségek jöttek sablonos kérvényükkel és megkapták az ugyan­csak egyforma feleletet. A halasiak küldött­ségének azonban olyan választ adott Apponyi Albert gróf házelnök, a­melyről sokat fognak még ezentúl is beszélni. A képviselőházban, mint budapesti tudósítónk táviratozza, élénken tár­gyalták ma Apponyi Albert grófnak említett be­szédét, amelyben többek közt kijelentette, hogy nem tudja mikor érkezik el a kötelessége, hogy semlegességéből kilépjen. Minden törekvés — mondotta — mely az alkotmány megszilárdítására irányul engem lelkes támogatói között ta át, ellenben m­nnden olyan eljárás, mely az alkotmány szilárdsá­gát veszé­lyezteti, határozott ellenzői között fog találni. A házelnök kijelentéseit nagyon élénken és izgatottan tárgyalták ma a folyosón. At­tól tartanak, hogy Apponyi lemond el­nöki tisztéről. * Előképek. Élénk emlékezetében van még mindnyájunknak az élőképeknek az a gazdag so­rozata, melyet a műkedvelők a Szigligeti színház­ban mutattak be. Hasonló bájos, elragadó élőké­pek lesznek láthatók szombaton délután 6 órakor kezdődő thea estélyen a műtárlaton. Ez élőképek szereplői a nagyváradi társaság legbájosabb höl­gyei lesznek és irántuk már­is városszerte igen nagy érdeklődés mutatkozik. Az élőképek szerep­lőinek névsorát és az ünnepély részleteit lapunk legközelebbi számában fogjuk ismertetni. * Bankó Pista temetése. Tegnap reggel emelték ki a vasúti kocsiból Szegeden D­a­n­k­ó Pista holttestét Ezernyi ember szorongott a pá­lyaudvaron, akik kalapot emelve köszöntötték a halottat. A polgármester Szeged városa nevében fejezte ki részvétét az elhunyt családjának, majd a halottkisérőket: Pósa Lajost, Lipcsey Ádá­­mot és Reininger Simont üdvözölte. A sze­gény poéta koporsóját délután fél három órakor hozták be a vonatról a kultúrpalota elé. A sze­gedi, aradi, vásárhelyi és temesvári cigányzeneka­rok kisérték a koporsót. Egyre Dankó kedves nó­táját muzsikálták: Most van a nap lemenőbe . . . Az utcákon körülbelül húszezer ember várta a menetet. A gyászszertartást Varga Ferenc apát végezte öt pap segédletével. J­a­n­o­v­i­c­s színigaz­gató társulata gyászdalokat énekelt, majd T­ö­­m­ö­r­k­é­n­y István beszélt egyszerűen, szívhezszó­­­lóan. Azután Pósa Lajos mondta el búcsúztatóját. A gyászközönség közt ott volt P­á­l­f­y Ferenc polgármester vezetésével az egész tanács. A ko-

Next