Szabadság, 1904. február (31. évfolyam, 27-49. szám)
1904-02-02 / 27. szám
6 SZABADSÁG 1904. február 2. gona fölállítására fordittatik A közönség meleg pártolásával oly összeget hoztunk már eddig össze, hogy még ez év tavaszán megrendelhető lesz az uj orgona, ha a mi szeretett közönségünk a mostani dalestélyünk iránt érdeklődni fog Előre is bátrak vagyunk fölhívni a közönség figyelmét, hogy majdan a meghívók kézbesítésével megbizott énekkari tagokat s a meghívót szívesen fogadni s ha lehetséges az énekkar kitűzött célját anyagilag is segíteni méltóztassék. Nagyvárad újvárosi ev. ref. énekkar. * Somogyi Károly számlája. Még a mult esztendőben kellett volna fizetni Somogyi Károlynak azt a 120 ezer koronát, amivel fűtésért, megvilágításért hátralékban volt. A mult héten, amint már megírtuk, tízezer koronát törlesztett a direktor. A főszámvevő bejelentette most ezt a tanácsnak és egyben uj intézkedést kért a havi részletek megállapítására. A részlet ugyanis eddig havi 1800 korona volt, de most már kevesebb, már azért is mert a közgyűlés 3000 korona szubvenciót szavazott meg a színháznak. * Heimann József dr temetése. Heimann József drt, a nagyváradi orvosi kar elhunyt népszerű és kitűnő tagját, tegnap temették el nagy részvét mellett. Fő utcai lakásának udvarán óriási gyászoló közönség gyűlt össze. A nagyváradi orvosegylet tagjai testületileg jelentek meg. Konrád Márk dr vezetésével ott volt Bodor Károly dr. Grósz Menyhért dr. Fráter Imre dr, Edelmann Menyhért dr, Halász Géza dr, Baróthy Ákos dr, Révész Vilmos dr, Nagy Ignác dr, Nemes Áron dr, Meer Samu dr, Rácz Miksa dr, Fisch Áron dr, Waldman Béla dr, Altmann Jakab dr, Popovics Miklós dr, Popovics György dr, Ertler Mór dr, továbbá Kecskeméti Lipót dr főrabbi, Schwarcz Antal, Gábel Jakab, Deutsch Herman, Molnár Lajos, Stern Hermann és még igen sokan. Miután a koporsót elhelyezték a ravatalra Weisz Márton dr, az elhunyt legjobb barátja mondott az orvosegyesület nevében szép gyászbeszédet, mélyen meghatva a közönséget és maga is mélyen megindulva A gyászbeszéd elhangzása után megindult a gyászmenet Fuchs Mór főrabbi búcsúztatta el a halottat még a kolozsvári utcai kórház előtt és azután a zsidó temetőben örök nyugalomra helyezték a halottat. * A bálozó miniszterelnök A N. Fr. Presse írja: Magyar miniszterelnöknek máskor sincsen gyöngyélete, mert hivatalos és reprezentatív teendői ugyancsak igénybe veszik idejét, a mostani válságos időben pedig a szokottnál is több a teendője. — Erről Tisza István gróf tegnapi munkaprogrammja tanúskodik. A miniszterelnök jókor kezdi munkáját. Reggel elolvassa az ujságokat, majd aktába temetkezik és a miniszterelnökség referenseit fogadja. Pénteken tíz órakor a parlamentbe ment, ott jelentős politikai nyilatkozatokat tett s három óráig kénytelen volt az obstrukció gyötrelmeit elszenvedni. Ebédre alig jutott egy félóra ideje. Négy órától hét óráig nagy aktahalmazt intézett el a belügyminisztériumban, de fél nyolckor már a szabadelvű klubba érkezett, ahol fontos beszédet mondott a helyzetről s egy ellenzéki indítványról. Alig fél óra múlva megjelent a Mensa Academica estélyén, ahol az egybegyült diáksereg és tanári kar zajos ovációban részesítette. Ezután részt vett a Mensa bankettjén, majd Karácsonyi gróf palotájába hajtatott s részt vett a grófi pár táncestélyén. Souper után, magyar szokás szerint, a „souper-csodás“ következik. Ennek a táncnak az a jellemző tulajdonsága, hogy legalább is másfél óráig tart. Tisza István gróf pedig délceg lovas és kitünő, szenvedélyes táncos. S az elmúlt nap fáradalmai annyira nem viselték meg, hogy Karácsonyi grófnővel, a Ház úrnőjével reggeli egynegyed 4 óráig járta a tüzes souper csárdást. — S eszünkbe jut Bismarck herceg anekdotája, kinek Vilmos császár egészségére és méltóságára való tekintettel atyai jóindulattal megtiltotta a táncot. Tisza Istvánnal ez bajosan esik meg. Ifjúsága kellő garancia arra, hogy a tánc inkább felfrissíti, mint mint megviseli szervezetét, s a magyar király is bizonyára örömmel venné tudomásul, hogy miniszterelnöke fáradságos napi munkája után és méltóságának és egészségének megcsorbítása nélkül épp oly gyönyörűséggel járja a táncot, mint a hadsereg legfiatalabb hadnagyai. Pedig Tisza István gróf épp a minap kapta katonai uniformisára a harmadik aranycsillagot. * Magyar név: Berger Mór nagyváradi lakos és hét kiskorú gyermeke vezetéknevüket „Berkes“-re magyarosították. * Magyar ember a csikágói katasztrófáról Kassáról jelentik, hogy érdekes hírt hozott a tengerentúlról a posta. Egy Amerikába kivándorolt volt kassai kereskedő írt a szüleinek levelet, amelyben részletesen írja meg a chiiagói szörnyű színházi katasztrófát, amelynek nemcsak szemtanúja volt, hanem csak hajszálon múlt, hogy ő is nem szaporította a szénné égett szerencsétlen áldozatok számát. Schwartz Ferenc volt kassai bútorkereskedőre sokan emlékeznek még. Atyjának nagy bútorkereskedése volt még néhány év előtt is városunkban, ahol Schwartz Ferenc, akit bizalmas körben csak „lovaginak neveztek, üzletvezető volt. Ki tudja miért, de a nagy üzlet mindinkább kicsinyebb lett és Schwartz Ferenc búcsút mondott szűkebb hazájának és Amerikába vitorlázott, ahol úgy látszik boldogul is. Chicagóban él. Ama szerencsétlen vasárnap délután ő is elment a színházba. A legmagasabb erkélyszékben ült, mikor kiütött a katasztrófa. A tolongásban lehetetlenség volt a lépcsőkön lejutni. A menekülés lehetetlen, a halál biztos. És ekkor hátborzongató eszméje támadt. Beütötte az ablakot és a harmadik emeleti ablakiakból az utcára ugrott. Ezméletlenül terült el a kövezeten. A mentők úgy számították a kórházba, ahol csak másnap tért magához. Bal lába viszbe volt göngyölve. Eltört. Még ma is a kórházban fekszik, de túl van minden veszélyen. Néhány nap múlva már elhagyhatja kórágyát. * Iskolás gyermekek adománya. Kedves és megható jelenet tanúi voltak azok, kik jelen voltak az izr. nőegylet havi segélyének kiosztásán. Az izr. elemi iskola két növendéke, Edelmann Alice és Margittay Aranka Schütz Alberné úrnőnek nyolc pár meleg téli keztyüt adott át, melyet ők és kis társnőik maguk kötöttek és hat koronát, melyet szintén az ő körükben gyűjtöttek az árvaház alapra. A kis adományozók jószívűségéért dicséretet és elismerést érdemel és kapott. * Melegedő szoba a vasúti kocsiban. Míg a jótékony bizottság feje abban fő, mint gondolkodhatnak a nyomor enyhítésén, három gézengúz kissé furcsa módon oldja meg a melegedőszobák problémáját. Télen hideg van és és nemcsak a munkátalan becsületes koldus fázik, de a csirkefogók díszes gárdájának is meggémberedik a fagyban a keze. Gyarmati Imre, Szálkai Ferenc és Nagy Gyula, három 13—14 éves utca gyerek is érezte ezt és a következő elmés módon segített e bajon. Megszálltak az állomás mellékvágányain egy vasúti kocsit. A padozatán tüzet gyújtottak és vígan melegedtek mellette. Ezenfelül pedig a jól töltött órák emlékéül elvittek minden elvihetőt a vasúti kocsikból. Az ablak szijjakat, diványpárnákat, sőt első és másodosztályú kocsik szőnyegeit, a hamutartókat sem vetették meg. A vasúti állomás fütőházi főnöksége ezt már régebben észrevette s tegnap délben végre sikerült tetten érni a három Gorkijféle mákvirág bimbót. Egy harmadosztályu kocsiban ültek együtt bizalmas hármasban szalonnát, nyilván lopott szalonnát pirítottak a kocsi padozatába eredő tűz lángján. A tettenért társaságot vallatóra fogták, hogy ők lopják-e a holmit is a kocsikból Szálkai meg Nagy Gyarmatira vallottak. Gyarmatit e vallomások alapján átadták a rendőrségnek, amely lezárta a melegedő asztaltársaság elnökét. * Garázda katonák. A katonának nincsen pénze, de a katona mulatni akar. És ebből bajok kerekednek. Az éjszaka Füzes Mihály hadapródiskolás honvéd három társával úgy tíz óra tájt nagyszabású verekedést rögtönzött a Körös-utcai Szabó vendéglő előtt, majd egy éjjeli kávéházba vonult a jeles társaság, ahol törtek-zúztak s a kár megfizetését, mint hadfiakhoz nem méltó gyáva megalkuvást, feháborodottan tagadták meg. Végre is a garázdálkodókat a rendőrségre hozták és a honvéd hadapródiskolai készültségnek adták át. Valószínűleg a lefülelés hatása alatt úgy éjjeli 12 óra tájt nyolc hadapród iskolabeli honvéd két rendőrt megtámadott, sőt egy közbelépett honvéd tisztet is, mire azután az ellenszegülő katonák közül a legvakmerőbbet a rendőrök bekísérték a hadapród iskolába. Minthogy az ily garázdaságok napirenden vannak, a rendőrség szigorú megtorlást kért az illetékes katonai parancsnokságtól. * Katholikus pap és mágnásasszony. Megszoktuk már az utóbbi időben, hogy az uralkodóház tagjai kötnek szenzációs házasságokat. A büszke fővárosok ilynemű szenzációit megirigyelte Hajdúböszörmény, ahol mint tudósítónk táviratozza, óriási feltűnést kelt egy készülő házasság. A férfi Sembery Miklós, aki eddig Hajdúböszörmény rom hath, plébánosa volt. Nemrégen lemondott állásáról, letette a reverendát és a református vallásra tért át. Ez persze nem történt ok nélkül és nyílt titokként beszélik, hogy a kilépést hamarosan házasság követi. Akihez legyőzhetetlen szerelem fűzi a férfit, az élőkelő magnósasszony, Hajdu megyében nagy birtokai vannak. * Tolvaj cseléd. A rendőrség elfogta Orbán Mari cselédlányt, aki gazdasszonyától Csi 1cser Lujzától több, több drágaköves gyűrűt ellopott. * Vasárnap éjjeli krónika. Vadászat az utcán Varga János 25 éves hegyi lakos szőlőtulajdonos, mint a rendőri sajtóiroda jelenti, vasárnap éjzaka ittas állapotban a fó utcai Kecskeméti-vendéglő előtt vadász fegyverével a járókelők után lövöldözött. Szerencsére senkit nem talált. Az elősiető rendőr csakhamar lefegyverezte a veszedelmes atyafit. Fegyverét elkobozták s a furcsa passziója Nimród ellen megindították az eljárást. — Késelő vendégek. Tegnap este a Kolozsvári utca egyik korcsmájában Fási Gábor és Hokis Péter Szálka-pusztai kondások Papp Pável napszámossal iddogáltak. Azután hazamentek a pusztára, s ott Bokis Pétert látogatták meg. A házigazda csakhamar kidobta részeg vendégeit, mire ezek egymásnak estek. Papp Pável kést rántott és hatalmas termetű Fásit úgy e ste szurkálta, hogy az most élethalál közt vívódik a közkórházba. * Katonai botrány Budapesten. A budapesti Erdélyi Borozóban az elmúlt éjszaka óriási botrány volt, amellyel úgy a rendőrség, mint a katonai hatóság foglalkozik, úgy három óra felé éjszaka a mondott borozóba egy bosnyák zászlóaljbeli főhadnagy tért be egy hadnagy és egy fiatal nő társaságában. Leültek egy asztal mellé és bort kértek. Szemben velük egy magánhivatalnok és egy ügyvédjelölt ült. Ezek már régebben jöttek és éppen menőben voltak. Egyszerre a főhadnagy felkelt és távozni készülök elé lépett. — Hogy merik önök fixírozni és megmosolyogni azt a hölgyet, aki az én társaságomban van. Azt hiszik, hogy az olyan nő, akit az utcán szedtünk fel?! A megszólított fiatalemberek egyike válaszolt erre valamit, mire a főhadnagy félre lökte. A következő pillanatban pedig már kardot is rántott és azzal végigsujtott a fiatalemberen, aki azonban karjával felfogta az ütést, de így is hosszú vágást kapott a bal arcára. A főhadnagy ezután hüvelyébe visszadugta a kardot és kísérőihez tért vissza. Mialatt azonban mindez történt, a vendéglőben volt emberek hangosan rendőrért kiáltottak. Sőt többen kifutottak az utcára, összecsődítették az Andrássy után járókat és csakhamar nagy tömeg verődött össze, mely a borozó elé tódulva, hangosan követelte, hogy a katonatiszteket adják ki.