Szabadság, 1904. február (31. évfolyam, 27-49. szám)

1904-02-02 / 27. szám

6 SZABADSÁG 1904. február 2. gona fölállítására fordittatik A közönség meleg pártolásával oly összeget hoztunk már eddig ös­­­sze, hogy még ez év tavaszán megrendelhető lesz az uj orgona, ha a mi szeretett közönségünk a mostani dalestélyünk iránt érdeklődni fog Előre is bátrak vagyunk fölhívni a közönség figyelmét, hogy majdan a meghívók kézbesítésével megbi­zott énekkari tagokat s a meghívót szívesen fo­gadni s ha lehetséges az énekkar kitűzött célját anyagilag is segíteni méltóztassék. Nagyvárad új­városi ev. ref. énekkar. * Somogyi Károly számlája. Még a mult esztendőben kellett volna fizetni Somogyi Károlynak azt a 12­0 ezer koronát, a­mivel fűtésért, meg­világításért hátralékban volt. A mult héten, a­mint már megírtuk, tíz­ezer koronát törlesztett a direktor. A főszámvevő bejelentette most ezt a tanácsnak és egyben uj intézkedést kért a havi részletek megállapítására. A részlet ugyanis eddig havi 1800 korona volt, de most már kevesebb, már azért is mert a közgyűlés 3000 korona szub­venciót szavazott meg a színháznak. * Heimann József dr temetése. Hei­­mann József drt, a nagyváradi orvosi kar el­hunyt népszerű és kitűnő tagját, tegnap temették el nagy részvét mellett. Fő­ utcai lakásának udva­­rán óriási gyászoló közönség gyűlt össze. A nagy­váradi orvosegylet tagjai testületileg jelentek meg. Konrád Márk dr vezetésével ott volt Bodor Károly dr. Grósz Menyhért dr. Fráter Imre dr, Edelmann Menyhért dr, Halász Géza dr, Baróthy Ákos dr, Révész Vilmos dr, Nagy Ignác dr, Nemes Áron dr, Meer Samu dr, Rácz Miksa dr, Fisch Áron dr, Waldman Béla dr, Altmann Jakab dr, Popovics Miklós dr, Popovics György dr, Ertler Mór dr, továbbá Kecskeméti Lipót dr főrabbi, Schwarcz Antal, Gábel Jakab, Deutsch Herman, Molnár Lajos, Stern Hermann és még igen sokan. Miután a koporsót elhelyezték a ravatalra W­e­i­s­z Márton dr, az elhunyt legjobb barátja mondott az orvosegyesület nevében szép gyászbeszédet, mélyen meghatva a közönséget és maga is mélyen megindulva A gyászbeszéd elhangzása után meg­indult a gyászmenet Fuchs Mór főrabbi búcsúz­tatta el a halottat még a kolozsvári­ utcai kórház előtt és azután a zsidó temetőben örök nyuga­lomra helyezték a halottat. * A bálozó miniszterelnök A N. Fr. Presse írja: Magyar miniszterelnöknek máskor sin­csen gyöngyélete, mert hivatalos és reprezentatív teendői ugyancsak igénybe veszik idejét, a mos­tani válságos időben pedig a szokottnál is több a teendője. — Erről Tisza István gróf tegnapi munkaprogrammja tanúskodik. A miniszterelnök jókor kezdi munkáját. Reggel elolvassa az ujsá­gokat, majd aktába temetkezik és a miniszter­­elnökség referenseit fogadja. Pénteken tíz órakor a parlamentbe ment, ott jelentős politikai nyilat­kozatokat tett s három óráig kénytelen volt az obstrukció gyötrelmeit elszenvedni. Ebédre alig jutott egy félóra ideje. Négy órától hét óráig nagy aktahalmazt intézett el a belügyminisztériumban, de fél nyolckor már a szabadelvű klubba érkezett, a­hol fontos beszédet mondott a helyzetről s egy ellenzéki indítványról. Alig fél óra múlva meg­jelent a Mensa Academica estélyén, a­hol az egybegyült diáksereg és tanári kar zajos ováció­ban részesítette. Ezután részt vett a Mensa ban­kettjén, majd Karácsonyi gróf palotájába hajtatott s részt vett a grófi pár táncestélyén. Souper után, magyar szokás szerint, a „souper-cso­dás“ követ­kezik. Ennek a táncnak az a jellemző tulajdon­sága, hogy legalább is másfél óráig tart. Tisza István gróf pedig délceg lovas és kitünő, szenve­délyes táncos. S az elmúlt nap fáradalmai an­­­nyira nem viselték meg, hogy Karácsonyi grófnő­vel, a Ház úrnőjével reggeli egynegyed 4 óráig járta a tüzes souper csárdást. — S eszünkbe jut Bismarck herceg anekdotája, kinek Vilmos császár egészségére és méltóságára való tekintettel atyai jóindulattal megtiltotta a táncot. Tisza Istvánnal ez bajosan esik meg. Ifjúsága kellő garancia arra, hogy a tánc inkább felfrissíti, mint mint megvi­seli szervezetét, s a magyar király is bizonyára örömmel venné tudomásul, hogy miniszterelnöke fáradságos napi munkája után és méltóságának és egészségének megcsorbítása nélkül épp oly gyö­nyörűséggel járja a táncot, mint a hadsereg leg­fiatalabb hadnagyai. Pedig Tisza István gróf épp a minap kapta katonai uniformisára a harmadik aranycsillagot. * Magyar név: Berger Mór nagyváradi lakos és hét kiskorú gyermeke vezetéknevüket „Berke­s“-re magyarosították. * Magyar ember a csikágói kataszt­rófáról Kassáról jelentik, hogy érdekes hírt ho­zott a tengerentúlról a posta. Egy Amerikába ki­vándorolt volt kassai kereskedő írt a szüleinek levelet, a­melyben részletesen írja meg a chiiagói szörnyű színházi katasztrófát, amelynek nemcsak szemtanúja volt, hanem csak hajszálon múlt, hogy ő is nem szaporította a szénné égett sze­rencsétlen áldozatok számát. Schwartz Ferenc volt kassai bútorkereskedőre sokan emlékeznek még. Atyjának nagy bútorkereskedése volt még néhány év előtt is városunkban, ahol Schwartz Ferenc, akit bizalmas körben csak „lovaginak neveztek, üzletvezető volt. Ki tudja miért, de a nagy üzlet mindinkább kicsinyebb lett és Schwartz Ferenc búcsút mondott szűkebb hazájának és Amerikába vitorlázott, ahol úgy látszik boldogul is. Chicagóban él. Ama szerencsétlen vasárnap délután ő is elment a színházba. A legmagasabb erkélyszékben ült, mikor kiütött a katasztrófa. A tolongásban lehetetlenség volt a lépcsőkön lejutni. A menekülés lehetetlen, a halál biztos. És ekkor hátborzongató eszméje támadt. Beütötte az ablakot és a harmadik emeleti ablak­iakból az utcára ugrott. Ezméletlenül terült el a kövezeten. A mentők úgy számították a kórházba, ahol csak másnap tért magához. Bal lába viszbe volt göngyölve. Eltört. Még ma is a kórházban fekszik, de túl van minden veszélyen. Néh­án­y nap múlva már elhagyhatja kórágyát. * Iskolás gyermekek adománya. Ked­ves és megható jelenet tanúi voltak azok, kik jelen voltak az izr. nőegylet havi segélyének ki­osztásán. Az izr. elemi iskola két növendéke, Edelmann Alice és Margit­tay Aranka Schütz Alberné úrnőnek nyolc pár meleg téli keztyüt adott át, melyet ők és kis társnőik maguk kötöttek és hat koronát, melyet szintén az ő kö­rükben gyűjtöttek az árvaház alapra. A kis ado­mányozók jószívűségéért dicséretet és elismerést érdemel és kapott. * Melegedő szoba a vasúti kocsi­ban. Míg a jótékony bizottság feje abban fő, mint gondolkodhatnak a nyomor enyhítésén, há­rom gézengúz kissé furcsa módon oldja meg a melegedőszobák problémáját. Télen hideg van és és nemcsak a munkátalan becsületes koldus fázik, de a csirkefogók díszes gárdájának is meggémbe­­redik a fagyban a keze. Gyarmati Imre, S­z­á­l­k­a­i Ferenc és Nagy Gyula, három 13—14 éves utca gyerek is érezte ezt és a következő elmés módon segített e bajon. Megszálltak az állomás mellékvágányain egy vasúti kocsit. A pa­dozatán tüzet gyújtottak és vígan melegedtek mel­lette. Ezenfelül pedig a jól töltött órák emlékéül elvittek minden elvihetőt a vasúti kocsikból. Az ablak szijjakat, diványpárnákat, sőt első és má­sodosztályú kocsik szőnyegeit, a hamutartókat sem vetették meg. A vasúti állomás fütőházi fő­nöksége ezt már régebben észrevette s tegnap délben végre sikerült tetten érni a három Gorkij­­féle mákvirág bimbót. Egy harmadosztályu kocsi­ban ültek együtt bizalmas hármasban szalonnát, nyilván lopott szalonnát pirítottak a kocsi pa­dozatába eredő tűz lángján. A tettenért társasá­got vallatóra fogták, hogy ők lopják-e a holmit is a kocsikból Szálkai meg Nagy Gyarmatira val­lottak. Gyarmatit e vallomások alapján átadták a rendőrségnek, a­mely lezárta a melegedő asztal­­társaság elnökét. * Garázda katonák. A katonának nincsen pénze, de a katona mulatni akar. És ebből bajok kerekednek. Az éjszaka Füzes Mihály hadapródis­kolás honvéd három társával úgy tíz óra tájt nagy­szabású verekedést rögtönzött a Körös-utcai Szabó vendéglő előtt, majd egy éjjeli kávéházba vonult a jeles társaság, ahol törtek-zúztak s a kár meg­fizetését, mint hadfiakhoz nem méltó gyáva meg­alkuvást, feháborodottan tagadták meg. Végre is a garázdálkodókat a rendőrségre hozták és a honvéd hadapródiskolai készültségnek adták át. Valószínűleg a lefülelés hatása alatt úgy éjjeli 12 óra tájt nyolc hadapród iskolabeli honvéd két rendőrt megtámadott, sőt egy közbelépett honvéd tisztet is, mire azután az ellenszegülő katonák közül a legvakmerőbbet a rendőrök bekísérték a hadapród iskolába. Minthogy az ily garázdaságok napirenden vannak, a rendőrség szigorú megtor­lást kért az illetékes katonai parancsnokságtól. * Katholikus pap és mágnásasszony. Megszoktuk már az utóbbi időben, hogy az u­ral­­kodóház tagjai kötnek szenzációs házasságokat. A büszke fővárosok ilynemű szenzációit megirigyelte Hajdúböszörmény, a­hol mint tudósítónk távira­­tozza, óriási feltűnést kelt egy készülő házasság. A férfi Sembery Miklós, a­ki eddig Hajdúbö­szörmény rom hath, plébánosa volt. Nemrégen lemondott állásáról, letette a reverendát és a re­formátus vallásra tért át. Ez persze nem történt ok nélkül és nyílt titokként beszélik, hogy a kilé­pést hamarosan házasság követi. A­kihez legyőz­hetetlen szerelem fűzi a férfi­t, az élők­elő mag­nó­sasszony, Hajdu megyében nagy birtokai vannak. * Tolvaj cseléd. A rendőrség elfogta O­r­­b­á­n Mari cselédlányt, a­ki gazdasszonyától C­s­i 1­­cser Lujzától több, több drágaköves gyűrűt el­lopott. * Vasárnap éjjeli krónika. Vadászat az utcán Varga János 25 éves hegyi lakos szőlő­tulajdonos, mint a rendőri sajtóiroda jelenti, va­sárnap éj­zaka ittas állapotban a fó­ utcai Kecs­keméti-vendéglő előtt vadász fegyverével a járó­kelők után lövöldözött. Szerencsére senkit nem talált. Az elősiető rendőr csakhamar lefegyverezte a veszedelmes atyafit. Fegyverét elkobozták s a furcsa passziója Nimród ellen megindították az eljárást. — Késelő vendégek. Tegnap este a Ko­lozsvári­ utca egyik korcsmájában Fási Gábor és Hokis Péter Szálka-pusztai kondások Papp Pável napszámossal iddogáltak. Azután hazamentek a pusztára, s ott Bokis Pétert látogatták meg. A házigazda csakhamar kidobta részeg vendégeit, mire ezek egymásnak estek. Papp Pável kést rántott és hatalmas termetű Fásit úgy e ste szur­kálta, hogy az most élet­halál közt vívódik a köz­kórházba. * Katonai botrány Budapesten. A bu­dapesti Erdélyi Borozóban az elmúlt éjszaka óriási botrány volt, a­mel­lyel úgy a rendőrség, mint a katonai hatóság foglalkozik, úgy három óra felé éjszaka a mondott borozóba egy bosnyák zászló­aljbeli főhadnagy tért be egy hadnagy és egy fia­tal nő társaságában. Leültek egy asztal mellé és bort kértek. Szemben velük egy magánhivatalnok és egy ügyvédjelölt ült. Ezek már régebben jöt­tek és éppen menőben voltak. Egyszerre a főhad­nagy felkelt és távozni készülök elé lépett. — Hogy merik önök fixírozni és megmoso­lyogni azt a hölgyet, a­ki az én társaságomban van. Azt hiszik, hogy az olyan nő, a­kit az utcán szedtünk fel?! A megszólított fiatalemberek egyike válaszolt erre valamit, mire a főhadnagy félre lökte. A következő pillanatban pedig már kardot is rántott és azzal végigsujtott a fiatalemberen, aki azonban karjával felfogta az ütést, de így is hosszú vágást kapott a bal arcára. A főhadnagy ezután hüve­lyébe visszadugta a kardot és kísérőihez tért vissza. Mialatt azon­ban mindez történt, a vendéglő­ben volt emberek hangosan rendőrért kiáltottak. Sőt többen kifutottak az utcára, összecsődítették az Andrássy után járókat és csakhamar nagy tö­meg verődött össze, mely a borozó elé tódulva, hangosan követelte, hogy a katonatiszteket ad­ják ki.

Next