Szabadság, 1904. február (31. évfolyam, 27-49. szám)

1904-02-13 / 36. szám

4 SZABADSÁG javításokat megtegyék azokon — remélem 3 napon belül. Az ütközetben könnyen megsérült ten­gerésztüzérségi Zajoncskovszky al­ezredes és Petrov főtengerész, ki a harcban részt nem vett Aurorán volt, gyó­gyulófélben vannak. A súlyosan sérült al­tisztek közül négyen meghaltak. A másik négynek van reménysége a felgyógyuláshoz. A sebesültek nagy része a Pallada cirkáló­hajóra esik. Ennek oka a melinittel töltött torpedók gázainak mérgező hatása. Az ös­­­szes sebesülteket kitünően ápolják. 10-én a cirkálóhajók folytatták szemléjüket és el­lenséges hajót nem láttak. Az éjszaka nyu­godtan telt el, összeütközés nem volt. Pétervár, február 12. A vezérkar jelentései után a kínai orosz katonai ügynök azt táviratozta, hogy Vladi­­vosztok és a Nagaszaki között levő táviró vezeték elszakadt, valamint a Szjöul—Ma­­zampo és Szjöul—Genzana között levő táviró vonal is. Pária, február 11. Berry képviselő ma azt mondta a folyosókon, hogy délután beszélgetést folytatott Delcassé kül­ügyminiszterrel az orosz japán háborúról és a mi­niszter azt közölte vele, hogy egy pillanatig azon gondolkodott, hogy a kamarában indítványozza, hogy a barátságos és szövetséges orosz nemzet­hez intézendő rokonszenves hangú átiratot fogad­janak el. Azonban ettől két okból elállott. Egy­részről azért, mert senki sem kételkedik Francia­­országnak Oroszország iránt táplált érzelmei felől, másrészt, mert az ily irányban való kezdés olyan magyarázatokra adhatna alkalmat, a­melyeket jobb elkerülni az oly időben, midőn más álla­mokban ellenkező értelemben való tüntetésekre adhatna okot. Berlin, február 10 A pétervári követség ma ideérkezett. London, február 12. A Standarnak jelentik Tokióból e hó 12-ről. A port-arthuri küzdelemről szóló ja­pán verzió szerint a hajóhad február 8-án este Port-Arthur magasságára érkezett és az orosz hajókat az erőd előtt csatarend­ben állva találta. A torpedórombolók a ja­pán harctér előtt öt mérföldnyire cirkáltak. Togo tengernagy éjjeli támadásra határozta el magát és 11 órakor éjjel kezdett tüzelni. A­mikor a tüzelés a leghevesebben folyt, a japán torpedónaszádok lassan és óvatosan a part felé úsztak. Sikerült neki az orosz hajók és a part felé kerülniük és észrevét­lenül maradniuk, addig, míg az orosz ha­jók a japán hajóhad tüzelése előtt megkí­sértették a kikötőbe való visszavonulást. A torpedónaszádok azonnal tüzeltek. Két csa­tahajót harcéptelenné tettek és elvágták a hajóhad másik részének visszavonulási út­ját. A küzdelmet azután kedden reggel vet­ték újból fel. London, február 12. Egy port-arthuri távirat azt a hírt hozza, hogy a japánok újabb hét hadihajót kerítettek ha­talmukba. Elfogtak ezenfelül a japánok hét orosz gőzöst, amelyek önkéntes katonaságot szállítottak. Tokióban óriási a lelkesedés. A házakat fel­lobogózták. Bécs, február 12. A hadügyi vezetőség az Aspern magyar-oszt­rák cirkáló hajót a japán-orosz háború színterére küldte érdekeink megvédésére. Ezt nemsokára kö­vetni fogja az Elisabeth csatahajó is.­­ A hadügyminisztérium színterére küldte ta­nulmánytétel végett D­á­n­y­i Géza vezérkari szá­zadost is, a­ki egyike a legképzettebbb tisztje­inknek. London, febr. 12. Jokohamában elterjedt, de még megerő­sítésre szoruló hírek szerint a japánok el­foglalták Port-Arturt. London, február 12. Sanghajból érkezett jelentés szerint Port- Artur bombázásakor három orosz hadihajó elmerült. A város több épülete, így az orosz bank háza romba dőlt. A lakosságból sokan megsebesültek és sokan meghaltak. London, február 12. Kínai hírek szerint az egész országban óriási a lelkesedés a japánok győzelmei következtében. Kína viselkedése a legnagyobb aggodalomra ad okot. Anglia és Amerika már lépéseket tettek, hogy­ Kínát a semle­gesség betartására kényszerítsék. Pétervár, február 12 Vladivosztoki jelentés szerint az orosz hadihajók ott hét japán kereskedelmi hajót elsülyesztettek. London, február 12. Csifui jelentés szerint öt orosz cirkáló hajó bombázza Hakodotét, Japán egyik leg­nagyobb kikötővárosát. London, február 12. Köbei jelentés szerint a japánok Észek- Koreában akadálytalanul szállítják partra csapataikat. A japánok nyomulnak előre Sz­öul közelében a napokban döntő ütközet várható. Pétervár, február 15. Az orosz kormány negyvenezer tarta­lékos behívását rendelte el. A cár nagyon levert. Az oroszok vesz­tesége hir szerint sokkal nagyobb, mint az első jelentések tudatták. Egy orosz tengernagy japán fogságba esett. Tizenöt orosz hadihajó parancsot kapott, hogy Kelet-Ázsiába induljon. 1904. február 13. Somogyi Károly jubileuma. Nagyvárad, február 11. Impozáns, meleg és lelkes ünneplés volt So­mogyi Károly jubileuma. Részt vett benne demonst­ráló szeretettel Nagyvárad egész közönsége, az országos színészegyesület és az ország minden részéből üdvözlő iratok árasztották el a jubilánst. Az üdvözletek sorában az első Tisza István gróf miniszterelnöké, a­ki rendkívül meleg hangú iratot intézett az ünnepelt direktorhoz. Somogyi Károly nagy érdemeinek törhetetlen idealizmusnak szép jutalma volt ez az ünneplés. Szeretettel vette őt körül Nagyvárad városa és az egész magyar színészet, jeléül annak, milyen nagyrabecsülésben és igaz szeretetben van része Az ünnepnek két fő része volt: a díszelőadás a színházban és a lakoma. A díszelőadás. Zsúfolásig megtelt a Szigligeti-színház teljes fén­nyel megvilágított nézőtere előkelő közönség­­gel. Egyetlen szabad hely nem volt a szín­házban. A város páholyában F­e­s­t­e­t­i­c­h Andor gróf, a vidéki színészet országos felügyelője és Szávay Gyula ültek. A földszintet a páholysort és az erkélyt zsúfolásig megtöltötte a közönség. Ünnepi nyitán­nyal kezdődött az est. Utána K­e­s­z­tl­e­r Ede lépett a függöny elé és érces han­gon, mély megindultsággal és nemes párthosszal adta elő Biró Lajos prológusát, a­melyet a Sza­badság tárca rovatában közlünk. A prológus utolsó szavára szétlebbent a füg­göny. A színpadon félkörben állott a színtársulat, a színügyi bizottság több tagja és néhány idegen­ből jött ünneplő. A társulat tagjai bevezették a színpadra Somogyi Károlyt és nejét. Dörgő viharos taps fogadta őket. Ekkor előlépett H­o­­v­á­n­y­i Géza dr, a szinügyi bizottság elnöke és a szinügyi bizottság és a város nevében meleghangú, emelkedett, szép beszédben üdvözölte Somogyit, átadván neki a szinügyi bizottság ezüst koszo­rúját. Somogyi Károly mély megindulással vá­laszolt az üdvözlésre. Megköszönte a szeretetet és a jóakaratot, a dicséretet ráháritotta feleségére, sógornőjére és társulatára és kérte a jóindulatot a jövőre is. Mészáros Kálmán lépett ekkor elő és a szinészegyesület nevében üdvözölte Somogyit lel­kes, szép beszédben, átadván neki az egyesület ezüst koszorúját. K. Kápolnai Juliska, a társulat ezüst ko­szorúját adta át az ünnepelt direktornak poetikus, szárnyaló szép beszéd kíséretében. Halász Lajos a nagyváradi sajtó babérko­szorúját adta át, Tóth Elek a Népszínház tag­jainak óriási,gyönyörű koszorúját, Szathmáry Árpád a Magyar Színház tagjainak koszorúját és Krasznay Andor egy tisztelőjének koszo­rúját. Az ünneplés első része ezzel véget ért és megkezdődött az ünnepi előadás. A Váljunk el-t játszották a társulat tagjai sok ambícióval, ügye­sen és kedvesen. Somogyi szeretetre méltó, rokonszenves des Prunelles volt, bámulatos fiatal­sággal és üdeséggel játszott. Szakadatlan ovációk­­ban volt része az egész estén és a szeretet de­monstráló tapsai egyre megújultak. A lakoma. A Kereskedelmi Csarnok dísztermében tálal­tak a díszes vendégsereg számára pompás ma­gyaros lakomát, a­melyet K­ó­c­é Antal és Bura Károly felváltva fűszereztek művészi muzsikával. Az asztalfőn ült a jubiláns, jobbján Festetich An­­dor gróf országos színészeti felügyelővel, balján pedig Szabó Károly kir. tanácsos, Sopron képvi­selője, továbbá a jubiláns hitvese, Hoványi Géza dr. a rendező bizottság elnöke és Szávay Gyula. A lakomán mintegy kétszázan vettek részt. Jelen voltak roppant táborában ott láttuk a kö­vetkezőket : Festetich Andor gróf, Szabó Károly kir. tanácsos, Szávay Gyula, Hoványi Géza dr és neje, Rechnitz Arthur és neje, Hlatky Endre és neje, Miskolczy Barna, Mezey Mihály, Fodor Gyula dr. Stark Gyula, Janky József, N­iry Ödön, Hermann Jakab, Frankó Endre és neje, Frankó József, Vermes Kornél, Vulkán József és neje, Fehér Dezső és neje, Bodor Károly dr. Kovács József főhadnagy, Váradi Mór, Lévai Márton, Szántó Lajos, Sas Ede és neje, Palásthy Marcell és neje, Marton Manó és neje, Siposs Béla, Laszky Ármin és neje, Biró Lajos, Dénes Sándor dr. Nagy Géza dr. Gireaua Árpád Szunyogh Péter, Nedeczky százados, Bodnár János, Krasznay Andor, Erdélyi Miklós és neje, László Irén, Bersányi Vanda, Szathmáry Árpád és neje, Dániel Lajos, Perényi József, Désy Alfréd, Dutka Ákos, Gerő Ármin, Fenyő Sándor dr. Dési Géza dr és neje, Kiss Dávid, Némethy Ferenc dr. Tóth E­ek, Csák Máté és neje, Mázor Béla, Thury Kálmán dr. Váradi Ödön dr. Szőke Sándor, Szarvasi Soma, Deák Antal főhadnagy, Keszthelyi Zoltán, Oláhy Gyula, Parlagi Cornél, Müller Mátyás, Agnelly Irén, Kohn Dá­vid, Marschalkó Leó, Stern Miklós, Darvasy Lajos, Edelmann Menyhért dr és neje, Mertz István, Halász Lajos dr. Kolozsváry Sándor és neje, Huzella Gyula és neje, Sarkadi Lajos dr és neje, Nagy Borbála, Kesztler Ede és neje, Horváth főmérnök és neje, Pa­­taky Vilma, Ilona és Anna, Zách József és leánya Terka, Bérczy Gyula és neje, Losonczy Gyula, Irmay Béla, Kuttner József, Halmay, Barta Dezső dr. Magda Eszter, Vank István és neje, Sauer Kálmán, Wein­gärtner Andor, Kőszeghy Sándor és neje, Molnár János, Altmann Jakab dr, ifj. Guttmann József, Hant Frigyes, Stern Hermann, Eleméry Ferenc, Bárdos Imre dr. Sziládky Ernő. Dési Géza dr volt az ünnepi lakoma első szónoka, a­ki ragyogó színpompáju beszéddel kö-

Next