Szabadság, 1904. február (31. évfolyam, 27-49. szám)
1904-02-13 / 36. szám
4 SZABADSÁG javításokat megtegyék azokon — remélem 3 napon belül. Az ütközetben könnyen megsérült tengerésztüzérségi Zajoncskovszky alezredes és Petrov főtengerész, ki a harcban részt nem vett Aurorán volt, gyógyulófélben vannak. A súlyosan sérült altisztek közül négyen meghaltak. A másik négynek van reménysége a felgyógyuláshoz. A sebesültek nagy része a Pallada cirkálóhajóra esik. Ennek oka a melinittel töltött torpedók gázainak mérgező hatása. Az összes sebesülteket kitünően ápolják. 10-én a cirkálóhajók folytatták szemléjüket és ellenséges hajót nem láttak. Az éjszaka nyugodtan telt el, összeütközés nem volt. Pétervár, február 12. A vezérkar jelentései után a kínai orosz katonai ügynök azt táviratozta, hogy Vladivosztok és a Nagaszaki között levő táviró vezeték elszakadt, valamint a Szjöul—Mazampo és Szjöul—Genzana között levő táviró vonal is. Pária, február 11. Berry képviselő ma azt mondta a folyosókon, hogy délután beszélgetést folytatott Delcassé külügyminiszterrel az orosz japán háborúról és a miniszter azt közölte vele, hogy egy pillanatig azon gondolkodott, hogy a kamarában indítványozza, hogy a barátságos és szövetséges orosz nemzethez intézendő rokonszenves hangú átiratot fogadjanak el. Azonban ettől két okból elállott. Egyrészről azért, mert senki sem kételkedik Franciaországnak Oroszország iránt táplált érzelmei felől, másrészt, mert az ily irányban való kezdés olyan magyarázatokra adhatna alkalmat, amelyeket jobb elkerülni az oly időben, midőn más államokban ellenkező értelemben való tüntetésekre adhatna okot. Berlin, február 10 A pétervári követség ma ideérkezett. London, február 12. A Standarnak jelentik Tokióból e hó 12-ről. A port-arthuri küzdelemről szóló japán verzió szerint a hajóhad február 8-án este Port-Arthur magasságára érkezett és az orosz hajókat az erőd előtt csatarendben állva találta. A torpedórombolók a japán harctér előtt öt mérföldnyire cirkáltak. Togo tengernagy éjjeli támadásra határozta el magát és 11 órakor éjjel kezdett tüzelni. Amikor a tüzelés a leghevesebben folyt, a japán torpedónaszádok lassan és óvatosan a part felé úsztak. Sikerült neki az orosz hajók és a part felé kerülniük és észrevétlenül maradniuk, addig, míg az orosz hajók a japán hajóhad tüzelése előtt megkísértették a kikötőbe való visszavonulást. A torpedónaszádok azonnal tüzeltek. Két csatahajót harcéptelenné tettek és elvágták a hajóhad másik részének visszavonulási útját. A küzdelmet azután kedden reggel vették újból fel. London, február 12. Egy port-arthuri távirat azt a hírt hozza, hogy a japánok újabb hét hadihajót kerítettek hatalmukba. Elfogtak ezenfelül a japánok hét orosz gőzöst, amelyek önkéntes katonaságot szállítottak. Tokióban óriási a lelkesedés. A házakat fellobogózták. Bécs, február 12. A hadügyi vezetőség az Aspern magyar-osztrák cirkáló hajót a japán-orosz háború színterére küldte érdekeink megvédésére. Ezt nemsokára követni fogja az Elisabeth csatahajó is. A hadügyminisztérium színterére küldte tanulmánytétel végett Dányi Géza vezérkari századost is, aki egyike a legképzettebbb tisztjeinknek. London, febr. 12. Jokohamában elterjedt, de még megerősítésre szoruló hírek szerint a japánok elfoglalták Port-Arturt. London, február 12. Sanghajból érkezett jelentés szerint Port- Artur bombázásakor három orosz hadihajó elmerült. A város több épülete, így az orosz bank háza romba dőlt. A lakosságból sokan megsebesültek és sokan meghaltak. London, február 12. Kínai hírek szerint az egész országban óriási a lelkesedés a japánok győzelmei következtében. Kína viselkedése a legnagyobb aggodalomra ad okot. Anglia és Amerika már lépéseket tettek, hogy Kínát a semlegesség betartására kényszerítsék. Pétervár, február 12 Vladivosztoki jelentés szerint az orosz hadihajók ott hét japán kereskedelmi hajót elsülyesztettek. London, február 12. Csifui jelentés szerint öt orosz cirkáló hajó bombázza Hakodotét, Japán egyik legnagyobb kikötővárosát. London, február 12. Köbei jelentés szerint a japánok Észek- Koreában akadálytalanul szállítják partra csapataikat. A japánok nyomulnak előre Szöul közelében a napokban döntő ütközet várható. Pétervár, február 15. Az orosz kormány negyvenezer tartalékos behívását rendelte el. A cár nagyon levert. Az oroszok vesztesége hir szerint sokkal nagyobb, mint az első jelentések tudatták. Egy orosz tengernagy japán fogságba esett. Tizenöt orosz hadihajó parancsot kapott, hogy Kelet-Ázsiába induljon. 1904. február 13. Somogyi Károly jubileuma. Nagyvárad, február 11. Impozáns, meleg és lelkes ünneplés volt Somogyi Károly jubileuma. Részt vett benne demonstráló szeretettel Nagyvárad egész közönsége, az országos színészegyesület és az ország minden részéből üdvözlő iratok árasztották el a jubilánst. Az üdvözletek sorában az első Tisza István gróf miniszterelnöké, aki rendkívül meleg hangú iratot intézett az ünnepelt direktorhoz. Somogyi Károly nagy érdemeinek törhetetlen idealizmusnak szép jutalma volt ez az ünneplés. Szeretettel vette őt körül Nagyvárad városa és az egész magyar színészet, jeléül annak, milyen nagyrabecsülésben és igaz szeretetben van része Az ünnepnek két fő része volt: a díszelőadás a színházban és a lakoma. A díszelőadás. Zsúfolásig megtelt a Szigligeti-színház teljes fénnyel megvilágított nézőtere előkelő közönséggel. Egyetlen szabad hely nem volt a színházban. A város páholyában Festetich Andor gróf, a vidéki színészet országos felügyelője és Szávay Gyula ültek. A földszintet a páholysort és az erkélyt zsúfolásig megtöltötte a közönség. Ünnepi nyitánnyal kezdődött az est. Utána Kesztler Ede lépett a függöny elé és érces hangon, mély megindultsággal és nemes párthosszal adta elő Biró Lajos prológusát, amelyet a Szabadság tárca rovatában közlünk. A prológus utolsó szavára szétlebbent a függöny. A színpadon félkörben állott a színtársulat, a színügyi bizottság több tagja és néhány idegenből jött ünneplő. A társulat tagjai bevezették a színpadra Somogyi Károlyt és nejét. Dörgő viharos taps fogadta őket. Ekkor előlépett Hoványi Géza dr, a szinügyi bizottság elnöke és a szinügyi bizottság és a város nevében meleghangú, emelkedett, szép beszédben üdvözölte Somogyit, átadván neki a szinügyi bizottság ezüst koszorúját. Somogyi Károly mély megindulással válaszolt az üdvözlésre. Megköszönte a szeretetet és a jóakaratot, a dicséretet ráháritotta feleségére, sógornőjére és társulatára és kérte a jóindulatot a jövőre is. Mészáros Kálmán lépett ekkor elő és a szinészegyesület nevében üdvözölte Somogyit lelkes, szép beszédben, átadván neki az egyesület ezüst koszorúját. K. Kápolnai Juliska, a társulat ezüst koszorúját adta át az ünnepelt direktornak poetikus, szárnyaló szép beszéd kíséretében. Halász Lajos a nagyváradi sajtó babérkoszorúját adta át, Tóth Elek a Népszínház tagjainak óriási,gyönyörű koszorúját, Szathmáry Árpád a Magyar Színház tagjainak koszorúját és Krasznay Andor egy tisztelőjének koszorúját. Az ünneplés első része ezzel véget ért és megkezdődött az ünnepi előadás. A Váljunk el-t játszották a társulat tagjai sok ambícióval, ügyesen és kedvesen. Somogyi szeretetre méltó, rokonszenves des Prunelles volt, bámulatos fiatalsággal és üdeséggel játszott. Szakadatlan ovációkban volt része az egész estén és a szeretet demonstráló tapsai egyre megújultak. A lakoma. A Kereskedelmi Csarnok dísztermében tálaltak a díszes vendégsereg számára pompás magyaros lakomát, amelyet Kócé Antal és Bura Károly felváltva fűszereztek művészi muzsikával. Az asztalfőn ült a jubiláns, jobbján Festetich Andor gróf országos színészeti felügyelővel, balján pedig Szabó Károly kir. tanácsos, Sopron képviselője, továbbá a jubiláns hitvese, Hoványi Géza dr. a rendező bizottság elnöke és Szávay Gyula. A lakomán mintegy kétszázan vettek részt. Jelen voltak roppant táborában ott láttuk a következőket : Festetich Andor gróf, Szabó Károly kir. tanácsos, Szávay Gyula, Hoványi Géza dr és neje, Rechnitz Arthur és neje, Hlatky Endre és neje, Miskolczy Barna, Mezey Mihály, Fodor Gyula dr. Stark Gyula, Janky József, Niry Ödön, Hermann Jakab, Frankó Endre és neje, Frankó József, Vermes Kornél, Vulkán József és neje, Fehér Dezső és neje, Bodor Károly dr. Kovács József főhadnagy, Váradi Mór, Lévai Márton, Szántó Lajos, Sas Ede és neje, Palásthy Marcell és neje, Marton Manó és neje, Siposs Béla, Laszky Ármin és neje, Biró Lajos, Dénes Sándor dr. Nagy Géza dr. Gireaua Árpád Szunyogh Péter, Nedeczky százados, Bodnár János, Krasznay Andor, Erdélyi Miklós és neje, László Irén, Bersányi Vanda, Szathmáry Árpád és neje, Dániel Lajos, Perényi József, Désy Alfréd, Dutka Ákos, Gerő Ármin, Fenyő Sándor dr. Dési Géza dr és neje, Kiss Dávid, Némethy Ferenc dr. Tóth Eek, Csák Máté és neje, Mázor Béla, Thury Kálmán dr. Váradi Ödön dr. Szőke Sándor, Szarvasi Soma, Deák Antal főhadnagy, Keszthelyi Zoltán, Oláhy Gyula, Parlagi Cornél, Müller Mátyás, Agnelly Irén, Kohn Dávid, Marschalkó Leó, Stern Miklós, Darvasy Lajos, Edelmann Menyhért dr és neje, Mertz István, Halász Lajos dr. Kolozsváry Sándor és neje, Huzella Gyula és neje, Sarkadi Lajos dr és neje, Nagy Borbála, Kesztler Ede és neje, Horváth főmérnök és neje, Pataky Vilma, Ilona és Anna, Zách József és leánya Terka, Bérczy Gyula és neje, Losonczy Gyula, Irmay Béla, Kuttner József, Halmay, Barta Dezső dr. Magda Eszter, Vank István és neje, Sauer Kálmán, Weingärtner Andor, Kőszeghy Sándor és neje, Molnár János, Altmann Jakab dr, ifj. Guttmann József, Hant Frigyes, Stern Hermann, Eleméry Ferenc, Bárdos Imre dr. Sziládky Ernő. Dési Géza dr volt az ünnepi lakoma első szónoka, aki ragyogó színpompáju beszéddel kö-