Szabadság, 1971. január (81. évfolyam, 13-17. szám)
1971-01-16 / 13. szám
SZABADSÁG LONDONI SZÍNFOLTOK CARNABY STREET & TÁRSA Irta: HALÁSZ PÉTER ■Hito". Ahéten hosszabb sétát tettem a londoni Carnaby-treaten, a “mod”-divat szülőhelyén és a hipesfenerárda hivatalos főhadiszállásán. A Carnabystreet rövid utca, a londoni Soho szélén, alig száz lépésnyire a Regent-street fényűző övezetétől. A Carnaby-street néhány évvel ezelőtt lett világhírű, innen indult hódító útjára a mini, a maxi, röviden: a modstihis valamennyi fantasztikus kreációja. Bizonyos, hogy világméretű reputációja azóta már hanyatlott, de azért változatlanul vonzza a turistákat. Londoni utas, akinek teenager gyereke, vagy' rokona van, aligha utazhathaza innen úgy', hogy ne vigyen magával valamiféle holmit a Carnaby-street védjegyével. A Carnaby-street voltaképpen nem egyéb, mint szikes bazársor, nekem a pesti Vurslit juttatja eszeme, azzal a különbséggel, hogy a vursli elevenebb és látványosabb volt. De itt is, akárcsak a vursliban, kaotikus hangegyvelegbe forrnak ■össze a különböző boltokból kiáramló rock-melódiák s csaknem minden bolt ajtajában ott áll az üzlet reprezentánsa, nem hirdeti ugyan kiáltva árucikkeit, de tartásának van egy kis becsalogatójellege. A bolttulajdonosok valamennyien fiatalok, huszonöt éven felüli személyt nem is látni a BÚCSÚ A NAPILAPTÓL Napilapunknak ez az utolsó száma és őszintén bevalljuk: nem minden meghatottság nélkül kégátettetk, írtuk és szerkesztettük ezt a számot. Jelentős múlt után — a körülmények kénysze♦ itettek bennünket lapunk naponkénti megjelentetésének megszüntetésére. A körülményeknek nem egyedüli áldozata vagyunk, illusztris, többmilliós példányban megjelent angol nyelvű amerikai lapok és egyéb nemzeti újságok sorsában osztozunk — ez azonban voltaképpen nem enyhíti a veszteség feletti érzett fájdalmat. Visszatekintve napilapunkra, hangsúlyozni szeretnék : Olvasótáborunkat mindig hűségesen és erőnk minden megfeszítésével igyekeztünk szolgálni. és soha, egyetlen pillanatra sem tévesztettük szementül, hogy a sajtó mindenekelőtt nem üzlet , hanem közszolgálat. Sok év óta a legkedvezőtlenebb körülmények között jelentettük meg napilapunkat és ennek érdekében jelentős áldozatokat hoztunk. S most elérkezett a pillanat, hogy búcsúzni kell a napilaptól. Elszoruló torokkal tesszük ezt és fájdalmas érzéssel. Búcsúzunk a napilaptól, korántsem búcsúzunk azonban olvasóinktól. Következő számunk már a füetenkint kétszer megjelenő lap első száma lesz, élőoldalon, bővített terjedelemben, korszerűbb, átfogóbb hírszolgálattal, több szórakoztató, színes cikkel. Szeretnék hinni, hogy olvasóink továbbra sem vonják meg támogatásukat lapunktól. Minden egyes olvasónknak és minden egyes előfizetőnknek és minden egyes hirdetőnknek köszönjük azt, hogy mellettünk álltak az elmúlt években és az elmúlt évtizedekben. Ezekkel a gondolatokkal búcsúzunk napilapunktól és ezekkel a gondolatokkal készülünk lapunk életének új és jelentős szakaszára, pultok mögött, fiuknak, lányoknak természetesen egyképpen nagy hajuk van, a fiuknak szakálluk is van, a lányoknak is volna, de nem nő nekik, szegényeknek. A Camnaby-streeten a mod-divat kedvelői tetőtől-talpig felöltözhetnek, tartozzanak bármilyen korosztályhoz, legyenek kisgyerekek, serdülők, középkorúak, vagy akár aggastyánok. Mert tévedés volna azt feltételezni, hogy idősebb emberek nem dőltek be ennek a divatnak — mint általában mindig, minden divatnak vannak az “ifjúsággal lépést tartó” vén hódolói — az öreg hippik száma sem kevés. Mit lehet vásárolni a Carnaby-streeten ? Természetesen mindenféle ruhákat, felsőt és alsót, cipőt, kalapot, sálakat és tömérdek mennyiségben és óriási választékban kabala-tárgyakat, nyúllábtól a denevér-szárnyakig. Van itt fekete Drakulaköpeny, keresztbe helyezett lábszárcsont, de titkos zsolozsma szövege is kapható, amelynek elmormolása esetén gonosz manók garantáltan szedik az irhájukat. De mindez csak olyan “far-out” dolog, nem kell olyan nagyon komolyan venni. A főcikk a ruhaféleségek, csizmák, kalapok, egyszóval a hip-generáció up-to-date ruházkodási kellékei. Az árakból megítélve a hip-generáció nem szűkölködik anyagiakban, minthogy a Carnaby-streeti boltosok távolról sem olcsójánosok. Jóféle rámás csizma hatvan fonton alul (körülbelül százötven dollár) nem is kapható. Bemegyek az egyik boltba, ahol női ruhákat sálakat, kalapokat árulnak, de mint kiderül a belső részben gramofon-lemezeket, emléktárgyakat is. Egyáltalában, mint később rájövök, ezeknek a boltoknak csak a homlokzata sejttet kis üzletet, belépve azt látja az ember, hogy a bolt befelé terjeszkedik, három-négy helyiség is van egymás mögött, tükrökkel, próbafülkékkel és tömérdek áruval. A pult mögött nagyhajú, szakállas fiatalember ül, bőrtekében, nyaklánccal és a láncon rengeteg kabala-függővel. Megkérdezem tőle, hogy’ megy az üzlet, elégedett-e a forgalommal? — A Cannaby'-street mindig “jól megy” — válaszolja — és a forgalom az év minden szakában óriási. • — Éles-e a verseny önök között — érdeklődöm — hiszen amint látom számos üzlet ugyanolyan jellegű árucikkeket tart? A szakállas fiatalember megérinti a nyakában függő egyik kabalát, amit távolról bagolyfülnek nézek és kimérten válaszolja: — A Camaby'-streeten nincs éles verseny, mert itt a szeretet az uralkodó. Mi itt valamenynyien testvérei vagyunk egymásnak. Megköszönöm a felvilágosítást és tovább baktatok. Az egyik kis bolt ajtajában női maxi-kabátok függenek és igen széleskarimáju kalapok. A bolt ajtaja nyitva, fülsiketítő zene árad az utcára és a nyitott ajtó keretében csinos, fiatal lány áll, a zene ütemére himbálódzik. — Sokat változik-e a női divat? — kérdezem tőle szakszerűen. Vállalván, de a himbálódzást nem hagyja abba. — Ahogy vesszük. A maxi és a midi határozottan és véglegesen beérkezett. De a mini is megmarad. Nyáron visszatér. De télen népszerűbb a midi és a maxi. — Amint látom — mondom túlordítva a hangorkánt — a szemben lévő oldalon egy bolt ugyanolyan kabátokat és kalapokat árusít, mint maga. Vagy van valami különbség? A fejét rázza a zene ritmusára: — Nem sok. — Hát akkor mi vonzza a vevőt az egyik, vagy a másik boltba ? Hogyan tud egymáshoz ily, közel ennyi hasonló bolt megélni? A lány nevet: — Teljesen mindegy, hogy a vevő hová megy vásárolni. Ahá, gondolom, most jön a szöveg a testvéri szeretetről és megértésről. De a folytatás nem így hangzik: — A legtöbb boltnak ugyanis azonos tulajdonosa van. A szembenlévő üzlet ugyanazé a vállalaté, mint ez a bolt. — Vállalaté? — Hát persze — nevet — a Carnaby-street valamennyi üzletét négy-öt nagyvállalat birtokolja. Ugyanazok az áruházak, mint amelyeket a Regent-streeten, vagy az Oxford-streeten lát. Ezek itt mind fiókboltok. Eltitkolom a meglepetésemet. Hiszen, ha leplezetlenül megrökönyödök, a lány rájön, hogy titkot árult el. Méghozzá valószínűleg a Cannaby’street egyik legféltettebb titkát. Hogy ezek az originális boltok itt mind a nagy áruházak Carnaby-utcai fiókjai, a Selfridge-é, Lord Johné, Harrod-é és a többieké. S aboltokban ülő és a boltok előtt ácsorgó szakállas és nagyhajú fiúk s maxis, csizmás lányok — üzletvezetők. A nagy cégek alkalmazottai. Az establishment fix-fizetéses lázadói. A Cannaby'streeti üzletvezető este hazamegy háromszobás, összkomfortos lakásába, leveszi a szakállát és a nagy haját és fölveszi a papucsát. Felesége átnyújtja neki a dry martinit s megkérdezi : — Nehéz napod volt, drágám? — Ne is kérdezd. De ma felhívott telefonon a központból a vezérigazgató és gratulált a bolt forgalmához. Megígérte, hogy ha tavaszig sikerül tartanom a bevételnek ezt a színvonalát, akkor visszahelyeznek a Regent Street-i áruházba és megszabadulok ettől az átkozott szakálltól és parókától. Valószínűleg Rogers, a számlaosztály vezetője a soronkövetkező Carnaby-streeti szakállas. A vezér szerint addig nem lehet valaki executív, amíg át nem esett a Carnaby-streeti tréningen. Bejön a gyerek és a láncot követeli. A papa leveszi a nyakából: — Tessék, kisfiam. Csak vigyázva játssz vele._ Tegnap is megkarcoltad magad a nyúllábbal. De ez a martini... ez isteni, angyalom. Ja, igen, amíg el nem felejtem. Holnap este ne várjatok vacsorára. Csak későn jövök haza. Túlóráznom kell. — Este is nyitva tart a bolt? — A, dehogy. Tüntetnem kell a Trafalgar Square-n. — Igen? Már megint? Most mi ellen? — Természetesen az establishment ellen. A nagyvállalatok ellen. Az áruházak ellen. A vezér szerint az ilyesmi nagyon fontos. Tüntetések után ugrásszerűen megemelkedik a Carnabystreet forgalma ... Orvosi egyveleg Angliában kísérleteket folytatnak az otofon készülékkel, amellyel a világtalanok rendes szöveget olvashatnak. A betűket hanggá alakítják át, s az alaphangok különböző kombinálásával lehetőség nyílik az abc leolvasására. * * * Négyszeresére növekedett az utóbbi tizenöt év alatt az Egyesült Államokban azoknak a férfiaknak a száma, akik sterilizáltatták magukat. Nevessünk — Miért lopta el azt az autót? — Szó sincs lopásról, azt hittem, hogy gazdátlan a kocsi. — Hogy'hogy? — Kérem, ez az autó a temető mellett parkolt.