Szabadság, 1971. november (81. évfolyam, 96-103. szám)

1971-11-12 / 99. szám

16. OLDAL SZABADSÁG PEREG A FILM — BŰNÜGYI TÖRTÉNET — (Folytatás) A szandál pántjain, éppen mert frissen tisz­títottak, krémezték, alig található említésre méltó nyom, ha föld vagy por érintekezett is vele a fényezés óta, nyilván lepergett róla. A talpon, éppen mert viseltes és nem is teljesen sima, már maradtak nyomok. Ezeknek mik­roszkopikus vizsgálata alapján biztonságosan megállapíthat, hogy a Mars-építményre szórt finom téglapor szemcséi nem találhatók raj­ta, ellenben található egészen apró kvarc, minden bizonnyal a kerti út szétporlott ka­vicsaiból származó, továbbá némi földmarad­vány, ami arra enged következtetni, hogy Ál­dozat letért a kavicsos útról és virágágyás­ban, vagy hasonlóban járt. Az egyik szandál talpán némi klorofil-nyom is észlelhető, ami arra enged következtetni, hogy ezzel a szan­dállal, tehát bal lábával füves területre lé­pett. A fehérneműn és a ruhán semmi sem ész­lelhető, kivéve a mellkasi részen, körülbelül a szívtáját és vele szemben a háton egy-egy, szabad szemmel szinte észrevehetetlen, pont­szerű szúrásnyomot. Ezek a szúrásnyomok pontosan azonos helyen vannak a ruhán és a kombinén. A mikroszkopikus vizsgálat arra engedett következtetni, hogy ezeknek a tű­szerű szúrásnyomoknak belső felülete égett, a vegyvizsgálat ezt a feltevést megerősítette, amennyiben igen vékony, csak mikronokban mérhető elszenesedést mutatott ki. Az égés a ruha selymén és a kombiné műszálas sely­­mény aligha hathatott tovább a másodperc kicsiny töredékénél, mert ha ennél hosszabb égési folyamat zajlott volna le, úgy nemcsak szenesedésnek, hanem széndioxid képződésé­nek is nyomának kellett volna maradnia. A tapasztaltakat dr. Sallin észleleteivel ösz­­szevetve, közösen megállapítottuk, hogy ezek a tűszulásszerű nyomok Áldozat ruháján he­lyileg megfelelnek a boncolás során Áldozat mellén és hátán talált ki-, illetve bemeneti sé­rüléseknek. A vizsgálatok egyéb észleleteket nem hoz­tak. George Calvin rendőrségi szakértő I­X. AKTA Virágágyások közt szokatlan disz 7.sz. Jegyzőkönyv. Felvétetett másnap szer­dán esggel 9 óra 10 perces kezdettel a MOMA­­KI területén, a Daix-csoport helyszíni magnó­­felvételei alapján, zárójelben kiegészítve Charles Daix főfelügyelő, illetve Jules Reves rendőrfogalmazó, magnón nem rögzített ész­revételeivel. (Még este megkerestem Hugót, és “azt a másikat”. Részletesen kihallgattam ő­t, de tanúvallomásuk pontosan megegyezett azzal, amit André Nilestől hallottunk. Másnap reg­gel azután a szolgálati autóban a csoport tag­jai: Daix főfelügyelő, George Calvin az ő el­maradhatatlan fényképezőgépeivel és mű­­szerestáskájával. Pontin és jómagam kiko­­csiztunk a helyszínre. Mint Daix főfelügyelő út közben közölte velünk: előzőleg telefonon beszélt M. Tatuval, engedélyt kért újabb lá­togatásunkhoz, amit az készségesen meg is adott. M. Tatu közölte, hogy M. Lamere je­lenleg is a helyszínen van, ugyanis a MOMA­­KI-ban már korábban rendelkezésére bocsá­tottak egy szobát, s miután az este M. Chate­­lettel hosszabb beszélgetése volt, már nem ment vissza a városba, hanem ott aludt, ígé­retet tett viszont, hogy a stáb többi tagjait értesíteni fogja. Mikor kiértünk, valóban nyü­zsögő élet fogadott. Tatu úr is Lamere úr, amikor behajtottunk a kapun, elébünk sie­tett és már az autóból kiszállásnál üdvözölt. Bevezettek a villa földszinti halljába, ahol már ott találtuk Pierre Chatelet urat, André Avale urat és Louis Prunier rendezőt. A halm­nak a kert felé néző ablakán át meglepetéssel láttuk, hogy a Mars-építmény körül serény munka folyik, az űrkabin külsejét festik, And­ré Niles irányítása mellett, és több műszaki ember is ott foglalatoskodik a felvevőgépek, reflektorok és a többi felszerelés körül. A hor­dozható magnót akkor kapcsoltam be, amikor beléptünk a hallba.) Daix főfelügyelő: Látom, teljes üzem van odakint . .. Lamere: Igen, főfelügyelő úr. Nagyon ör­vendetes hírem van, legalábbis az én számom­ra nagyon örvendetes. A felvételeket folytat­juk, helyesebben szólva befejezzük. Holnap reggel. Daix főfelügyelő. Ez tényleg örvendetes hír, így tehát az a kár, ami önt éri a tragikus esettel kapcsolatban, mégsem lesz túl sok. Lamere: Igazán nem. Két napi többlet egy ily film költségvetésében alig számít valamit. És én nagyon hálás vagyok Pierrenek, hogy ezt lehetővé tette. Tatu: Pierre valóban nagyon férfiasan tar­totta magát eddig. De minél tovább húzódnak a dolgok, annál inkább fogy az erő. Csak attól félek, mi lesz, amikor felér a kráter oldalán. Bírni fogja-e a szerepet ... Chatelet: Kell, hogy bírjam. Mert ha nem, újra meg újra fel kell másznom. Ezért kell, hogy elsőre bírjam. Daix főfelügyelő: Minden tiszteletem az akarat erejének. De ha van, miért várnak hol­napig? Lamere: Most már tényleg csak technikai okokból. A felvétel előkészületeit újra végig kell csinálnunk. Az űrkabinról a leszálláskor természetesen lepattogzott némi máz, helyen­ként be is lepte a téglapor, le kell mosni, át kell festeni. A Mars-por teli van lábnyomok­kal, újra fel kell hinteni az egészet és ehhez friss téglaport kell őrölni. A csörlőt, a sod­ronykötelet biztonsági okokból aprólékosan végig kell vizsgálni. Újra kell pontosítani a reflektorokat, és még egy csomó apróság, fel­sorolni is sok.­­Ebben a pillanatban az út felől autóbere­­gést és eszeveszett fékcsikorgást hallottunk. Kinéztünk — legalábbis én kinéztem — az ablakon, s láttam, hogy végeérhetetlen Chev­rolet Caravellejében Marylin Mirage érkezett meg, az UNICINÉ stábja egy részével. A kocsit a színésznő vezette, méghozzá enyhén szólva vakmerően, olyan iramban érkezett és olyan vadul fékezett, hogy az ember csak csodálkoz­ni, az autó csak farolni tudott. Az az alig ki­vehető sziszegés a magnószalagon Lamere-től származik, ő szűrte át fogai között: “Őrült ámokfutó! A végén úgy is kitöri a nyakát!” A művésznő mellett férje ült, Jean Jaloux, vagyis a Malac, a hátsó ülésen pedig egy öreg nő terpeszkedett el, Jeanette Treffet, Marylin öltöztetőnője és Alex Dusaint, az operatőr.) Daix főfelügyelő: Köszönöm, hogy idefárad­tak kérésemre. Nyilvánvalóan mindannyian készséggel igyekeznek segítségemre lenni a történtek tisztázásában. Marylin: Ebben biztos lehet, főfelügyelő úr. Nekem valóban nagyon sürgős, hogy vé­gezzünk itt. * Daix főfelügyelő: Nem egyedül van ebben a helyzetben. Lamere úr is ugyanezt hangoz­tatta. Marylin: De egészen más okból. Paulnak a felvételek elhúzódása készpénzébe kerül. Ne­kem viszont munka után kell néznem. Daix főfelügyelő: Nem hinném, hogy egy ilyen körülrajongott csillagnak ez különösebb problémát jelentene . . . Marylin: Ahogy maga téved, Barátom! Van­ is magának sejtelme arról micsoda tülekedés van a stúdiók kapuja előtt? És énrám még a portás se vár ott. Ez az ötödik filmem, amire az UNICINÉ lekötött, de semmi biztosítékom, hogy lesz-e hatodik . . . Lamere: De kedvesem, hogy beszélhetsz így? Hiszen tudod, hogy ha én újabb filmet forgatok, abban megint csak tied az első he­gedű! Marylin: Honnan tudnám? Nem mondtad. Csak azt mondtád, hogy sejtelmed sincs róla, hogy vág majd be ez a Micsoda rendes embe­rek!, márpedig ha buksz vele, magad szeret­néd tudni leginkább, honnan hajtasz fel pénzt a következőre. Mondtad, vagy nem mondtad? Lamere: Persze hogy mondtam. De tudod, hogy forgatás közben az ember ideges, meg az­tán te se vagy kevésbé babonás, mint én. Az ember nem kiabálja el a sikert. De hát a Mi­csoda rendes emberek! a tervezett időben el­készül, s ma már biztosra veszem, hogy nem lesz bukás. Prunier: Bár én is olyan biztos lennék eb­ben mint te. Lamere: Biztos? Hát ez persze túlzás, de már őszintén remélem. A sztori jó, maga is annak találta, nem igaz, főfelügyelő úr? És nem utolsó sorban ez a reklám! Bizisten szí­­vesbben költöttem volna ezreseket a reklám­ra, de tízezerért, százezerért se kaphatott vol­na a film olyan reklámot, mint ennek a tra­gikus szerencsétlenségnek a jóvoltából. Má­sodik napja minden valamirevaló újság első oldalán sulykolják az emberek fejébe, hogy Micsoda rendes emberek! (Folytatjuk)

Next