Szabadság, 1987. április (97. évfolyam, 15-17. szám)
1987-04-10 / 15. szám
1987. április 10., péntek SZABADSÁG EMBEREK TÖRTÉNETEK „Hát azért én nem szerethetem magukat?” 3. Az élettárs Ha Jutka és Marci gyermekkorukban találkoznak, biztosan nem barátkozhattak volna. Jutka családja a prolicsalád. Ugyanazt a sorsot morzsolgatják nemzedékek óta. Volt idő, amikor tizenegyen laktak a háromszobás lakásban. Az egyik szobában Jutka, a férje és a Dédi (Jutka apjának az anyja), a másikban Jutka agyvérzéssel született s emiatt beszédhibás nővére, annak ugyancsak beszédhibás férje és három ép gyerekük; a harmadik szobában Jutka anyja, korán megrokkant apja és Jutka első házasságából származó kislánya, akit pici korától gyakorlatilag a nagymama nevelt. Innen szökött meg újra és újra Jutka. Ide tért vissza mindig, mert nem volt hová mennie. Húszéves lakásigénylését a tanácsi irattárban lepte a por. Végre megtörtént a csoda. Egy éve — a hetedik kerületi tömbrehabilitáció kapcsán — szétköltöztették a családot. Jutka és a férje a Nagydiófa utcában kapott egy lerobbant szoba-konyhát. A lépcső alatt, mintha pincelejárat volna, ajtó nyílik. A keretet csak az imádság tartja, kósza légáramok rázzák, vadul nyikorog. Jutka kezet nyújt. Magas, csontos nő, vastag szemüveget visel. Fakó az arca, a ruhája, a hangja. — Hogyan zárja be az ajtót? — Sehogy. Nézzen körül. Innen nincs mit elvinni. Igaza van. Nincs az a kétségbeesett tolvaj, aki erre a lakásra fanyalodna. — Amíg a Marcinál laktam, a férjem mindent eladott. Csak zálogcédulákat találtam meg a szekrényben és hozzá az üzenetet, hogy váltsam ki és vigyek neki cigarettát a vizsgálati fogságba. — És vitt? .• — Nem. Látni sem akarom. Szörnyű volt vele élni. — Mondja, miért nem vált el? — Ezt maga úgysem érti. Ő ott dekkolt az anyám lakásában és nekem is csak ott volt helyem. — Milyen ember a férje? — Nem tudom. Most már végképp semmit sem tudok. Eleinte kedves volt. Talán fegyelmezte magát. Aztán, azt hiszem, elitta az eszét. Soha nem szólt semmiről. Mindig csak akkor tudtam meg, hogy megint csinált valami stiklit, amikor kirúgták a munkahelyéről. Jutka sok mindenről nem beszélt. A többit az anyja mondja el, sok kerülettel arrébb, Zugló peremén. — Jutka tizenhét évesen ment először férjhez. Nagy szerelem volt, és gyönyörűen éltek. A második gyerekkel esett éppen teherbe, amikor a férje az egyik napról a másokra beleszeretett valakibe, és otthagyta. Évekig tartott, amíg Jutka úgy-ahogy talpra állt. Jött ez az ember, magas volt, karcsú és jól forgott a nyelve. Jutka csak nézte, mit akar ez tőle... Hogy mit akart? Tönkretenni. Jutka akkortól ivott, amikor összekerültek. Kétszer is jelentkezett elvonóra, de nem tudta végigcsinálni. Ez az ember abban lelte az örömét, ha gyötörhette. Elhitette a lányommal, hogy rákos. Eldugta a szemüvegét, , pedig anélkül tehetetlen. A Gázláng — ismeri a filmet, ugye? —, az jutott mindig az eszembe. Tizenegy évig néztem ezt a kínlódást és kínlódtam magam is. Futottam fűhöz-fához segítségért, hiába. Elegem volt. A lányom felnőtt. Nekem még az unokámat is föl kell nevelnem. K.I. egyszer meglátogatta a mamáékat ott, Zugló peremén. Jutka akkor már régen Marcinál lakott. ,,Te mit csinálsz itt?” — nézett a vejére döbbenten a mama. „Miért?” — válaszolt sután K.I. — „Hát azért én nem szerethetem magukat?” Az élettárs férje Egy láncszem még hiányzik. Ki ismerhette K.I.-t, ha a felesége is oly kevéssé ismerte? A körzeti orvosnő tizenöt éven át kezelte Jutka családját. Minden kartont előszed, de K.I. lapja majdnem üres. Csak az átfirkált munkahelyek jelzik, hogy mind rövidebb ideig tudott megmaradni egy-egy állásban. — Nyár óta nem is dolgozott. Itt csellengett a környéken, kibicelt a kártyásoknak, de beszállni már nem volt pénze. Pedig szenvedélyes szerencsejátékos volt. Ezt senki nem mondta? Régebben előfordult, hogy több száz forintot elsnóblizott a Klauzál téren. Ablaktisztítóként sokat keresett, házakhoz is járt. Az öregasszonyok szerették, „tudott viselkedni”, kezet csókolt nekik. Tagadhatatlan, volt ebben az emberben valamelyes elegancia. Képzelje el őt Jutkáék családjában, ahol húsz forintokon múlik minden. Azért kellett neki Jutka, mert vele azt csinált, amit akart. Mellette erős lehetett. Elég volt egy csettintés, coki, te!, és a nő kushadt. Most viszont jött egy ember, egy alacsony, semmitmondó kis fickó és ellopta a nőjét, ő pedig süllyed tovább, egyedül. Azt hiszem, rájött, hogy mindent elveszített. Sombor Judit Folytatás következik Ez az igazi utazás Budapestre Repüljön a kényelmes, tágas Frankfurtból Lufthansa naponta Lufthansa tetteken akár New York, repül Budapestre. Chicago, Los Angeles, Philadelphia, Bostonból, avagy San Francisco, Lufthansa olcsó díjszabásairól és Miami, Dallas/Ft. Worth, Atlanta- a menetrendről kérjen továbbiból egyenesen Frankfurtba. felvilágosítást utazási ügynökétől! © Lufthansa 1422 Euclid Ave., Suite 420, Cleveland, Ohio 44115 Tel.: 1-800-645-3880 Budapest, Felszabadulás tér 1. Tel.: 18-45-11 3. OLDAL