Szabadság, 1987. június (97. évfolyam, 24-26. szám)

1987-06-26 / 26. szám

/,'"YjW ,,t\\ . IWl 1987. június 26., péntek EMBEREK, TÖRTÉNETEK A „Ref’-es ház 3. A refes házban jelenleg egyetlen refest tartanak nyil­ván. A többiek börtönben van­nak, meghaltak, vagy pillanat­nyilag nem állnak rendőri felü­gyelet alatt. De elég egy elsza­badult indulat, egy részeg vere­kedés, és újra felszökik a refe­­sek száma. Más körzetben, más kerületben talán elnézőb­bek volnának a rend őrei, de a rejes ház rossz hírnevét évtize­dek tapasztalata alapozta meg. Aki itt él, eleve gyanús. A körzeti orvos szerint eb­ben a házban a statisztikai át­lagnál jóval magasabb az alko­holisták, az elmebetegek, a pszichopaták száma. De hogy bűnözők volnának, méghozzá megrögzöttek? Ezt nem hiszi. Sok közülük inkább szeren­csétlen. A képlet egyszerű: maga a ház neurotizáló ténye­ző. Magyarul: az idegeire megy mindenkinek. A szűk térben magasra csapnak az indulatok. Hová menjenek felejteni? A kocsmába. Ha isznak, verek­szenek is — és máris megvan a garázdaság. A garázda nem kell a munkahelynek sem, hó­­rukk-melós akad elég, köny­­nyen pótolható. A garázda te­hát maszekol, építkezéseken segít, vagy a piacon trógerol. Ez azonban nem bejelentett munkahely. A garázda tehát már nemcsak garázda, hanem munkakerülő is. Innen már csak egy lépés a pénzbírság, vagy a fogda. 5. Mari örökké más. Tele a gang rácsa gyerekzoknikkal, mintha egy százlábú lakna itt. Attila, a legkisebb, jöttömre vad mászásba kezd az ágyon, kerek kis feneke világít. Csoda, hogy nem fázik. Mariék laká­sában ugyanis az összes vezeték kiégett, füstösek a falak, nincs villany, a konyhai gáztűzhellyel fűtenek. — Micsoda szemét munka! — lamentál Mari. — Hétezer forintért csináltathatnám meg. Nem tehetek róla, hogy kié­gett, öregek a vezetékek, nem bírták a villanykályhát. De ne­kem ezt előre senki nem mond­ta! Hát honnan szedjek hétezer forintot? Mari harmincnégy éves. Vékony, fürge nő, ötven kiló sincs talán. Hét gyereke van, a négy kicsi lakik velük ebben a huszonnégy négyzetméterben, a nagyobbak Mátészalkán, a nagymamánál. Mari gyakor­lott mozdulattal nyitja a szek­rényt, mutatja a gyerekek ru­háit, nézzem meg, milyen rend van. Nyilván ugyanígy mutat­ja a hivatalos embereknek is, akik sűrűn forgolódnak nála, hiszen a gyerekek — a papír­forma szerint — veszélyeztetet­tek. A családot három éve kény­szerkiköltöztetéssel hozták ide. „Feltörtem egy lakást, nem volt hol laknunk, és fedél kel­lett a gyerekeknek” — mondja Mari, és tulajdonképpen igaza van. Az élet törvényei végül is egyszerűek. Mari férjéről a körzeti or­vos azt mondta: dolgos, rendes ember. Csak hát egy baja van: könnyen hevülő fajta és a be­költözésük után nem sokkal megvert egy rendőrt. Mari fér­je tehát refes. Jelenleg Szolno­kon van, kéthavi elzáráson. Mátészalkára akart utazni a gyerekekhez, de a megfoga­dott maszektaxi félúton fenn­akadt egy rutinellenőrzésen. A refesek pedig külön engedély nélkül nem hagyhatják el Budapest határát. Mari naponta küld és na­ponta kap levelet. A férje csak a nevét tudja leírni, de órákon át diktál egy rabtársának. Raj­zol is hozzá, gyönyörűen. Koc­kás füzetlapon vérpiros virá­gok, izzó vallomás: „Hidd el nekem drága, szép anyucskám, hogyha választanom kellene, most újra meg újra csak tége­det választanálak. Soha még ilyesmit nem mondtam neked, de úgy látszik, a börtön ki­hozza az emberből.” Igazi héjanász az ő szerel­mük, cigány szerelem, verés és csók egyvelege. De Mari is tud­ja, hogy hiába rakosgatja a ta­karékbetétkönyvbe a pénzt, helybenjárás az életük, két lé­pés előre, kettő vissza. A múlt­koriban már a mátészalkai nagylány is jelentkezett. Tizen­öt éves, gyereket vár, az élet­társával felköltözne Pestre, az anyjáékhoz. Ide, a huszonnégy négyzetméterbe. G. Molnárné pongyolában nyit ajtót. Mondom neki, a fia ügyében jöttem. Elsírja magát. Azonnal tudja, melyik fiáról van szó, pedig öt fia van és két lánya. Hét gyereket nevelt eb­ben a szoba-konyhában, fel­nőttek mind, kirepültek. Csak ez az egy, a Géza lett ilyen. De ki tudná megmondani, milyen is valójában Géza? A körzeti orvos jóravaló fiúnak tartja. Két börtönbüntetése között egyszer segített neki egy öregember újjáélesztésében. Ököllel törte be az ablakot, ölben hozta ki az öreget és egé­szen belekékült, ahogy a mell­kasát pumpálta. — Én árva voltam, men­­helyen nevelkedtem — szipog az anya. — Öten laktunk egy pincelakásban, három gyerek megvolt már, amikor ideköl­töztünk. Micsoda boldogság! Igazi lakás, az odú után. Tönkrementek a dunyháim, a földre ágyaztam, de a gyere­keken nem látszott, hogy nincs fürdőszobánk. Mi mindig úgy mosogattunk, hogy öblítettünk is, ragyogott körülöttünk minden. Kölcsönkértem, meg­adtam, kölcsönkértem, meg­adtam — ebből állt az életünk. A legkisebb fiam elmenekült ebből a szörnyű házból egy olyan világba, ahol szeretik. Jehovista lett. Nem hibázta­tom, legalább ő legyen boldog. Szegény Géza úgysem tud el­menekülni. Gézát tizenhét éves korá­ban ítélték el először. Tizenkét évet kapott nyereségvágyból el­követett emberölésért. Egy házbeli cigányfiúval agyonütöt­tek egy öregembert a Népsta­dionban. Állítólag az öreg itat­ta és heccelte őket. Géza be­gerjedt és odavágott. Nem nyúlt a pénzhez, elrohant, je­lentkezett a rendőrségen. — Egyáltalán nem védte magát — mondja az anyja és meggörnyed a konyhai sámlin. — Nyolc év múlva szabadult Tökölről. Amikor viszontlát­tam, félénk volt, mint aki mö­gött mindig állnak. Nem barát­kozott senkivel. Tökölön ki­tanulta a nyomdászszakmát. Három nap múlva már dolgo­zott. Aztán megismerkedett ez­zel a nővel, aki tíz évvel idő­sebb volt nála. Megszületett a gyerek is, de ez sem segített. It­tak, végül már Seduxenre it­tak. Olyan volt a fiam, mintha nem is a földön élne. Megijed­tem, bekönyörögtem egy kór­házba, öt nap múlva kijött. (Folytatás a 24. oldalon) SZÉP AJÁNDÉK MAGYARORSZÁGI ROKONAINAK a világhírű “Thorn Birds” kiváló magyar fordításban megjelent kiadása ,,A huszadik század egyik legnagyobb sikerkönyve” 580 oldal kemény borítás­ára: $20.00 plusz $2.00 postázási költség. Megrendelhető szerkesztőségünknél: LIBERTY MEDIA, INC. 5842 MAYFIELD ROAD CLEVELAND, OHIO 44124 Megrendelek_________________példányt, kérem a következő címre küldeni NÉV ___________________________________________________________ CÍM _____________________________________________________ • VÁROS___________________ÁLLAM________________ZIP________ !) A *’ \l A­ZZ­A­S ? SZABADSÁG RRUJO 4 3. OLDAL Megrendelek ________________példányt, kérem a következő címre küldeni: NÉV ■ --------------------------------------------­CÍM __________________________________________________________ VÁROS_____________________ÁLLAM -------------------ZIP---------------­Kapható­­ Hahn Sándor A SZENT KORONA ÚTJA ÉS SORSA 1944 - 1978 . című könyve Történelmünk szimbólumának útját kíséri tárgyilagos történelmi megvilágításban, a második világháborútól napjainkig Magyarországra történő visszatérítéséig 409 oldal, keményborítás. .. ! Megrendelhető szerkesztőségünknél: LIBERTY MEDIA, INC. 5842 MAYFIELD RD. ,"‘V* „ " CLEVELAND, CH. 44124 Ára: $25.00 plusz $2.00 postázási költség. 64 képpel illusztrálva MEGRENDELŐ LAP

Next