Szabadság, 1987. július (97. évfolyam, 28-31. szám)
1987-07-17 / 29. szám
1987. július 17., péntek EMBEREK, TÖRTÉNETEK Szőnyeg-szeretet Amikor néhány esztendeje először láttam özvegy Gyurgyik Gyulánét pomázi otthonában szövőszéke fölé hajolni, nem értettem, hogyan cserélhette fel a számára oly kedves kerti foglalatosságot a homályos szoba helyhez kötött egyhangúságával. Virágok, madarak, gyümölcsök közelségét azok színes fonalakból szőtt, élettelen másaival. S mindezt túl a hetvenen, gyengülő szemekkel, olykor már remegő kezekkel. Ám egy nagyméretű fakuló, színes szőnyegminta arról tanúskodott, hogy nem újkeletű kedvtelésről, hanem egy ifjúkori „szerelem” kései beteljesedéséről van szó. Az állami tanítóképző intézetben kezdődött, ahol Ilonka néni, társaival együtt, hímzést, csipkeverést, kötést-horgolást és varrást tanult, s mindezekből képesítő vizsgát is tett. Kisebb-nagyobb munkáikkal — az ifjúsági Vöröskereszttel együttműködve — nehéz sorsú családokon segítettek. Idővel hozzájutottak egy szövőszékhez, s hogy hasznosítani tudják, eredeti kaukázusi, tartését két vasrúd között. Ilonka néni nehezen áll kötélnek, amikor a „termelékenységről” kérdezem, vagyis, hogy hány óra, nap, hónap, amíg egy nagyobbacska szőnyeg kikerül a keze alól. Attól tart, kikacagják a „hivatásosak”, ha elárulja, hogy egyetlen sor csomózása két és fél óráig is eltart, s olykor reggel héttől este tízig öt sorral ha végez. Igen ám — teszi hozzá —, de ők az üzemben készen kapják a felvetést, darabkákra vágva a fonalat, s nem az ő dolguk a leszövés, az anyagot tömörítő, soronkénti ötszáz villaleütés sem... — Négyzetdeciméterenként harmincszor, négyzetméterenként kilencvenezerszer csomózok, egy szőnyeg, egy esztendő! A fonalakkal is gyakran gond van, változó vastagságuk miatt nehéz sűrűn szőni velük. Tizenhét féle színt használok. Aligha tudna bárki is ellenállni a bársonyos tapintású, süppedő puhaságnak. De micsoda türelem, önfegyelem, szüntelen odafigyelés az ára, amíg egy sárga madárcsőr, egy virágkehely, vagy egy lámpatartó megszületik. Ilonka néni előtt állandóan ott a szőnyeg mintarajza, mint zongorista előtt a kotta. Egy-egy „akkordot” már fejből tud, de — mint mondja — a mű egészét lehetetlen kívülről megtanulni. Még így is előfordul, hogy valami ravasz manó összekuszálja a sorokat, akkor lehet bontani és újrakezdeni... Elnézem, amint muzeális szövőszéke előtt egyenes tartással ül, karjai szüntelen a levegőben. Az önfeledt munka csendjét csak nagynéha töri meg néhány kommentáló mondatfoszlánnyal: „Most jön három barna és négy sárga.” Majd önmagával zsörtölődve: „Nem tettem bele a pöttyöket." A kiváló pedagógusként emlegetett, diákjaival egykor szigorú tanító néni most önmagával szemben is következetes. Elve ma is, hogy miként a tudásban, úgy a műben — amelyet joggal alkotásnak nevez — sem lehet hiba, fogyatékosság! Körülpillantva saját, gyermekei és unokái otthonában a padlón, asztalon, ágyon, széken szebbnél szebb perzsák, a szövő életmű egy-egy darabja. Tizenhat összesen, s ez mind a családban maradt! Kísért a kérdés, mennyit érhet csak egy is közülük, mennyit kérnének egy igazi, kézzel szőtt perzsáért az üzletben. Válasz helyett Ilonka néni megmutatja a számára legkedvesebbet, a három méter hosszú, több mint másfél méter széles „Indiai madaras”-t negyvenkét madárral, szent íbiszekkel, darukkal, aranyfácánokkal ékesítve, amelyet még édesanyjával együtt szőttek, s amely ma egyik fia családi otthonának falát borítja. A lenyűgöző szépség előtt értem meg iménti szavait: „A szeretetet nem lehet számokban kifejezni, pénzben különösen nem...” A szobába perdülő Zsuzsi unoka értő mozdulattal nyúl fonálerdőhöz, szövővillához, a készülő lámpás imaszőnyeghez. Már eltanult néhány mesterfogást a tanító néni nagymamától, gyakorolja is olykor e gyönyörű mesterséget. Remélni lehet hát, hogy e „régi bútordarab” egyhamar nem kerül fel újabb pihenőre a padlásra, lesz folytatója a szép családi hagyománynak! Perzsa díszít ágyat, falat, parkettát, széket... kesztáni, örmény és grúz szőnyegmintákat is beszereztek. A folytatás azonban még jó ideig váratott magára. A háború évei alatt egyre nehezebb lett fonalat szerezni, végül is a szövőszék a padlásra került, ott porosodott csaknem három évtizeden át. 1980-ban hozták le újra, két fia segítségével egykettőre felújították, s Ilonka néni elvégezhette az első felvétőt, a vékony fonalak kifeszí SZABADSÁG Megbízható. Hat kontinensen, 82 országban és 161 városban kiérdemelt hírnév. © Lufthansa Kényelmes csatlakozások Cleveland-ből — érdeklődjön utazási ügynökénél. 1477 Lucid Avenue, Suite 420, Cleveland, OH 44115; Tel.: 1 800-M5-3880 Budapest, Váci utca 19-21; Tel.: 18-45-11 Bízza magát a Lufthansa légitársaságra—következő magyarországi útját kellemessé tesszük. Jumbo gépeink naponta repülnek Németországba, ahol kitűnő csatlakozások várják Budapestre. És útja minden mérföldjén olyan rendkívüli ellátásban részesül, amely a világ egyik vezető légitársaságává emelte a Lufthansát. Kedvezményes árainkról részletes felvilágosítással szolgál utazási ügynöke vagy bármelyik Lufthansa-iroda. 3. OLDAL