Szabadság, 1987. július (97. évfolyam, 28-31. szám)

1987-07-24 / 30. szám

emzo­i 2. OLDAL Edited and Published at Szerkesztőség és kiadóhivatal Liberty Media, Inc. 5842 MAYFIELD ROAD, CLEVELAND OHIO 44124 , Telephoné: (216) 449-0800 Circulation Előfizetés P.O. Box 72073-U, CLEVELAND OHIO 44192 First issue: November 12, 1889 (ÜSPS 531740) POSTMASTER: Send address changes to LIBERTY MEDIA, INC. 5842 Mayfield Road, Cleveland, Ohio 44124 Előfizetési árak—Subscription rates United States of America and Canada US S Egy évre (one year): 25.00 US $ Fél évre (half year): 15.00 US $ Más országokba (other countries) egy évre (one year): $30.00 fél évre (half year): $18.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO A lapunkban megjelent írások egy része a Szabad Európa vagy egyéb rádióadások keretében elhangzott vagy nyomtatásban meg­jelent. íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. %MSDSRG AH AMERICAN NEWSPAPER IM TME HUNGÁRIÁN LANCUAGI ^ OldtST f ST ASLISHCD HUNGÁRIÁN NIWSPARf R IN AMERICA RUSIISMED EVERT VRIOAT ...................................... ....... — '■ .............. .... ,J» Published eveiy Friday by LIBERTY MEDIA, INC. (Mrs.) C. Paksi j A HÍREK MÖGÖTT | Mentsenek meg, mentsenek meg Nincsen olyan jó az életben, amitől előbb-utóbb valamilyen ok miatt meg ne csömörülne az ember. Nekem mostanában egy nőtől van csömöröm (pedig valaha azt hittem, hogy vannak olyan fajta jók, amikből soha­sem elég). Ráadásul ez a nő még elég szemre való is, dehát mégis... Mint majdnem minden észak-amerikai lakos, délután 6:30-kor híreket nézek. Én az ABC hálózat adásait választot­tam ki magamnak, úgy érezvén hogy politikai ízlésemet ez az állomás közelíti meg és sugá­rozza legjobban. Így adódott, hogy felfigyeltem egy TV-rejt­­vényjátékra, noha az ilyenfajta show-kat korábban elkerül­tem. Ez az adás azonban köz­vetlenül a hírek befejezése után este 7-kor kezdődik és maga az indítás, a kórusban hangsúly nélkül elkiabált „Wheel of Fortune” „szerencsekerék” annyira agresszív, hogy lehetet­len nem odafigyelni rá. Sőt lehetetlen nem feléb­redni rá. Mert be kell vallanom hogy mostanában elég gyakran előfordul, hogy a hírsugárzás alatt öregurasan elbóbiskolok, de a Wheel of Fortune csata­kiáltásra úgy ugrok csatába, mint a közmondásos huszárló a trombitaszóra. (Ha egyszer magyar nyelven én lennék e já­ték rejtvényszerzője, egyik első idézet, amit feladnék a pályá­zóknak ez a huszárló a trom­bitaszóra lenne.) Nem kétséges ez a rejtvény­játék ötletes, szellemes, jól­szerkesztett. Szeretem. Ügye­sen kombinálja a szerencsét, bizonyos fokú intelligenciával és gyors észjárással. A szeren­csekerék által meghatározott pénzösszegekért betűket kell felsorakoztatni és aki először találja el a helyes szóértelme­zést az nyer és összegyűjtött pénzének megfelelően tetszés szerint válogathat a kínált árukból — bár sokszor elrémü­lök a feltételezéstől: mi történ­ne, ha én nyernék és választa­nom kellene a sokszor elrémítő kristálypitypangok, óriás dalmát kerámia kutyák és ze­nélő uborkahámozók sokasá­gából. De megéri, mert aki a legtöbb vacakot összegyűjti (persze ez igazságtalanság, mert sok értékes holmi is talál­ható) az jogosult lesz egy ko­moly jó autó elnyerésére is. Szóval minden rendben volna, csak az a nő, csak azt tudnám feledni, mint Madách Ádámja a véget. A Wanna White. A Wanna White, aki immár évek óta mindennap ugyanazzal a mozdulattal lép be az elválasztó függöny mögül, kecses, de nem művé­szi piruettel megfordulván, bal kezével a közönség felé int a levegőben és mosolyog. Ha ezt a mosolyt én le tudnám írni, valószínűleg joggal minősíthet­ném magam az emberiség egyik legnagyobb írójának, aki a butaság mibenlétét képes tökéletesen elemezni. Vanna olyan üres, mint egy leeresztett luftballon, olyan tehetségtelen, hogy tehetségben ilyet csupán Lawrence Olivier-től vagy Shirley MacLaine-től láttunk és mégis olyan népszerű, mint e kettő együtt véve karrierje csúcsfokán volt. Mondják meg kérem, mitől őrült meg hirtelen egész Ame­rika Vanna White-ért? Mert megőrült. Olvasom az egyik újságban, hogy a műsor tehet­séges és szimpatikus vezetője állítólag attól fél, hogy Vanna elpártol valamilyen más mű­sorhoz és akkor az ő adásának vége. Már­minthogy nem Vannáénak, hanem a Wheel of Fortune-nak. Ugyanezen a napon, vagy héten egy másik lapban arról számolnak be, hogy az imádni való Vanna pert akar indítani a Playboy magazin ellen, amely meztelen képeit kívánja leközölni, mert amikor a képeket átengedte a magazinnak, még nem tudta, hogy ő Amerika kedvence lesz és hogy ő ilyen imádni való, mint amilyen. Ugyanakkor egy harmadik újság White kisasz­­szony nyilatkozatát közli, hogy munkaköre sokkal nehezebb, mint ahogy azt az emberek fel­tételezik. Igaz, hogy ez a mun­ka csupán napi fél órát vesz el idejéből, sőt tényleges tevékeny­sége aligha tesz ki többet 4 percnél. Ez idő alatt egy ten­gelyre szerelt betűt kell egy mozdulattal megfordítania. Fi­zikailag egyáltalán nem munka, de micsoda szellemi megerőltetést igényel, mondja az isteni Vanna, aki szemmel láthatólag még soha nem talál­kozott megerőltetéssel és szem­mel láthatólag fogalma sincs arról, mi az a szellem. Előfor­dul, hogy hosszabb szavaknál 7-8 betűt is ki kell fordítani 20 másodpercnyi idő alatt, ami borzalmas nehéz munka, mond­ja az Amerika-szerte őt hall­gató bányászoknak, toronyda­­rukezelőknek, pincérlányok­­nak és egyetemi tanároknak. És csodák csodája az emberek mindezt zokszó nélkül tűrik: még eddig egyetlen olvasói le­velet sem olvastam, amelyik azt ajánlotta volna, hogy Vaj­na menjen vissza az anyja tex­asi otthonába. Mert szórakoz­tató, pláne művész sohasem lesz belőle. Amerika legnép­szerűbb délutáni játékához si­került kiválasztani a legunal­masabb, legélvezhetetlenebb tucatnő tucatmosolyát, tucat­forgását, tucatintését, bebi­zonyítva ezzel, hogy, mint cik­kem elején mondottam, nin­csen olyan jó, amitől előbb­­utóbb valamilyen ok miatt ne kellene megcsömörleni. Nemrégiben borzasztó ál­mom volt. Összezártak Vanna White-tal, egy pillanatig se higyjék kedves olvasóim, hogy azt álmodtam, amire önök gondolnak. Majdnem az ellen­kezőjét. Elmondtam neki, hogy mit gondolok róla, ami­nek következtében Vanna in­tegető keze megdermedt a le­vegőben, a mosoly lefoszlott róla, a hétköznapra alkalmat­lan, hordhatatlan ruha lehul­lott és én ott voltam egyedül, kiderült, hogy Wanna White az ember tulajdonképpen nem is létezik. Egy üres klisét fújtak fel nekünk és a modern rek­lámművészet agymosásával elhitették nekünk a semmiről, hogy az valami és hogy mi sze­rettük. Úr Isten, könyörülj rajtam. Adj egy másik betűforgató sztárt kedvenc műsoromnak. Egri György Ok?d A 8 A­5ifi -S.Z.AB.AJ3.SA.G.,Svs­vi aarl­jér 1987. július 24., péntek TARTALOMJEGYZÉK Emberek.........................3. old. Névnapok......................11. old. Regény..........................18. old. Események....................19. old. Óhaza................20.­­ 21. old. Egészség.......................22. old. Konyha..........................22. old. Sport..............................23. old. Keresztrejtvény.............24. old. Elmebajnokság.............25. old. Csillagok.......................25. old. Kérdezz-felelek............26. old. Eseménynaptár............27. old. Apróhirdetések.27. , 28. old. Néhány sorban... LONDON — A légitársaságok féltve őrzött monopóliuma miatt Nyugat-Európában a leg­magasabbak a világon a repü­lés önköltségei, a viteldíjak és a legmagasabb a haszonkulcs is. Ennek ellenére ezek a légitár­saságok nem biztonságosab­bak, ugyanakkor kevésbé ter­melékenyek, mint olcsóbb amerikai vetélytársaik — álla­pítja meg az Institute of Eco­­nomic Affairs nevű brit gazda­sági kutatóintézet. Az intézet szerint a nyugat-európai légi­­társaságok oly módon tudják megőrizni pozícióikat, hogy teljes homályban hagyják a költségeikre és jövedelmező­ségükre vonatkozó adatokat, és ennek a titkolódzásnak ed­dig sem a nemzeti kormányok, sem az Európai Közösségek Bi­zottsága nem volt képes véget vetni. SIERRA BLANCA, Texas -Egy lelakatolt tehervagonban 18 mexikói holttestét találták meg. Egy 19-iknek sikerült lyu­kat fúrni a vagon fenekébe és azon keresztül lélegzett. A sze­rencsétlenül jártak között volt a két embercsempész is, akik 400 dollárt kaptak volna fe­jenként az illegálisan behozott munkásokért. A mexikóiak El Paso határállomáson szálltak vonatra és Dallasba tartottak. A műszaki probléma miatt veszteglő vonatban a hőmér­séklet több mint 120 fokot ért el. ÚJ-DELHI — Kigyulladt egy 11 emeletes irodaépület Új-Delhi városcentrumában. Három személy lelte halálát a tűzben, 80 pedig megsérült.

Next