Szabadság, 1992 (102. évfolyam, 5-52. szám)

1992-01-31 / 5. szám

#100 LIBERTY 9 Szabadság AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE • MAGYAR NYELVŰ ORSZÁGOS HETILAP • CIRCULATION NATIONALLY AND IN CANADA PUBLISHED EVERY FRIDAY • 32 PAGES • WEEKLY ENGLISH SECTION 102. ÉVFOLYAM. VOL. 102, NO. 5. 1992. január 31., péntek Az Európai Közösség elismeri Szlovéniát és Horvátországot ZÁGRÁB — Mint azt előre jelezték, az Európai Közösség összes országa, — Németország, Belgium Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Görögor­szág, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Por­tugália és Spanyolország — hivatalosan elismerte Szlo­véniát és Horvátországot és ezzel végképp meghúzták Jugoszlávia halálharangját. A reakció senkit sem lep meg: míg a szerb irányítású föderális kormány protes­tált, a két új független ország ünnepelt. Vladislav Janovic szerb külügyminiszter különösen Németországra öntötte ki haragját: „Csak elítélni lehet egy olyan országot, amely mi­után 50 évig ketté volt vá­lasztva, most megpróbálja lerombolni a mi hazánk egy­ségét azzal, hogy elősegíti az egyenlőtlenséget és az egy­oldalú elszakadást,” mond­ta a párizsi Le Monde-ban megjelent interjúban. Hogy ez milyen gyakor­lati hatással lesz a polgár­­háború további alakulására, az még nem világos. Egyelő­re tartja magát a tűzszünet. (Folytatás a 27. oldalon) Függetlenségük elismerését ünneplik a horvátok. 9ÉOOZ 0(1 ' N0.l9NIH8Vfl * fi1N (> 1.1.:hsnHnv'>sow ioo yoiíi3Mv jo 1 a::i3 * 33n • 9nnh « (IJL ?T>/0 ONfl II Second Class Postage paid in Cleveland, Ohio • Postmaster send all address changes to: 5842 Mayfield Road, Cleveland, OH 44124-2934 X__L US Sí.25 Can SÍ. 50 A DONI MEGEMLÉKEZÉSEN Antall a H. világháborús bűntudat ellen BUDAPEST — Az idén 50 éve annak, hogy a 2. hon­véd hadsereg kötelékében 207,000 katonát és munka­szolgálatost vezényeltek az oroszországi hadszíntérre és most volt 49 éve annak, hogy a magyar hadsereg arcvona­lát áttörték a szovjet csa­patok a Don-kanyarban. Az évforduló tiszteleté­re, csakúgy mint tavaly, misét tartottak a Mátyás­templomban a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szervezésében. Ezen megje­lent Göncz Árpád elnök és Antall József miniszterel­nök és mások. A mise után a Hadtörté­neti Múzeumban tartott a miniszterelnök beszédet. Antall a 2. magyar hadsereg tragédiájával kapcsolatban utalt arra, hogy Magyaror­szág egész II. világháborús helyzetére és „kényszersze­repére” kell visszagondolni. Elmondta, hogy a doni „hősöknek meg kell adni a végtisztességet, s a katonai, politikai rehabilitációt, a tábornokoktól kezdve az egyszerű magyar honvédig.” A magasztaló beszéd nem tett kivételt azokkal, akik a hadsereggel kihajtott mun­ka­szolgálatosokkal kegyetlenül bántak. El­mondta még, hogy a munka­szolgálatosoknak „is” meg kell adni a megbecsülést. Antall annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy Magyarország a II. világ­háború alatt csak a német vagy a szovjet alternatíva között választhatott. „Hazánk magatartása — józan összevetés alapján — semmivel sem kifogásol­(Folytatás a 24. oldalon) Egy évvel az Öböl-háború után Áprilisi meglepetés? WASHINGTON - Or­szágszerte megemelékezése­­ket tartottak a „Sivatagi viharnak” nevezett hadmű­velet kezdetének egyéves évfordulóján. A visszaemlé­kezés vegyes érzelmeket kelt: az ország lakosságának többsége büszke az amerikai haderők teljesítményére, a többség továbbra is úgy látja, hogy szükség volt Sad­dam Hussein megállításá­ra, különben a világ olaj­­termelésének nagy része jutott volna ténylegesen kezébe, zsarolás és félelem révén pedig közvetve uralma alá. Amit pedig akkor még nem tudtunk, hogy Saddam atomfegyverének elkészíté­séhez már nem is kellett hosszú idő. Rontja azonban a siker­érzetet az a tudat, hogy az iraki diktátor ma is helyén van. Különösen sokat hal­lunk erről, mert hiszen vá­lasztási évben vagyunk. Ha el is felejtenénk, hogy George Bush felhívta az iraki népet, hogy „vegye a dolgokat saját kezébe és űzze ki Saddam Husse­­int...”, az elnök demokrata ellenfelei nyilván nem fogják hagyni, hogy elfelejtsük. Emlékezni fognak a kur­­dok és az iraki síiták is, akik a diktátor prédája lettek, mert Bush attól tartott, hogy győzelmük esetén Irak szét­esik. (Folytatás a 28. oldalon)

Next