Szabadságharcos, 1953 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1953-08-01 / 8. szám
jöttünk. S itt kell a csoportokkal találkoznunk. Nem tehettünk mást, minthogy várunk. Majd csak idetalálnak a többiek is. — Jólesett a pihenés a selymes, lágy fűben, de aztán eluntuk a várakozást. Énekelni kezdtünk, később meg játszottunk s így mégis gyorsan telt az idő. Észre sem vettük, hogy honnét kerültek közénk a Nemzeti Bank szabadságharcosai, ők érkeztek meg legelőbb, s azután már jöttek a többiek is. Mindenki csak azt tudakolta tőlünk, hogy jutottunk ide ilyen korán. Molnár elvtárs meg is magyarázta nekik, hogy »többet ésszel, mint erővel«. ■ — És mikor fürödtetek? — kérdez megint Sanyika. — Délután. Egész estig a vizen voltunk, csónakáztunk, úsztunk, játszottunk, vagy sütkéreztünk a napon. Voltak, akik labdáztak, pingpongoztak, meg hintázni is lehetett Egy érdekes sakkmérkőzést is végignéztem, amikor Varga Lajos elvtárs játszott Tóth Gyurkával. Varga elvtárs már öreg sakkozó és megtanított bennünket egy pár érdekes lépésre. Majd itthon is megmutatom. — Magyarázd el most — kéri Sanyi. — Még mit ki nem találnál. Hiszen éjszaka lett, már Józsinak pihenni kell — félti megint fiát a mama. — Az már igaz. Aludni is kell, hogy jól tudjunk dolgozni, mert csak a becsületes munka után jár a kirándulás, játék — szól komolyan Jóska édesapja. — Nem vagyok én egy csöppet sem álmos. Fáradtságot sem érzek, hajnalig is el tudnék még beszélni. Dehát majd megtudod te magad is, hogy milyen egy szabadságharcos kirándulás, ha már nagyobb leszel, te is velünk jöhetsz — mondja búcsúzóul Józsi kis pajtásának. Zöld pázsittal szegélyezett sétány, tarka virágokkal díszített bokrok, megöregedett terebélyes fák közül emelkedik ki a sárszentmihályi kastély, zöld növényzettel futtatott toronyos épület némán mered az égnek. Pedig ha tudna beszélni, lenne mit mondania. A sok pazarlást, úri dőzsölést és még több nyomort, szomorúságot láttak ezek a falak. A Zichy grófok, majd pedig Szterényi bárók tanyáztak az olasz renaissance faburkolatos falak között. A kastélyon kívül pedig apró kis házakban dolgoztak, izzadtak a parasztok. A gyönyörűen ültetett és rendezett parkra kiéheztetett vérebek vigyáztak, nehogy a paraszt csupasz lába »kárt tegyen« a frissen kaszált fűbe, vagy a rozsdásbarna leveleit hullató kínai fába. A néma falak helyett mindezt elmesélik a sárszentmihályi parasztok, akik sok verejtéket töröltek le homlokukról, hogy bent a kastélyban *minden rendben legyen«. Nem mintha most nem volna minden a legnagyobb rendjén. De azért ez más rend, egészen más. Külsőleg talán semmit, vagy legalább is keveset változott a környezet. De a kastély mai krónikása más történetet jegyez fel, olyan eseményeket, melyek lassan megszokottá válnak a sárszentmihályi kastélyban. egyetenként vidám fiatalok park halk zsibongása ébreszti a madarait. Középiskolás diákjaink az ország minden tájáról itt töltik nyári szünidejük egy részét, itt tanulnak azok, akik szeretik a rádiót és szeretnék jól megismerni a rádiózást, a rádióépítést. Ezeknek a fiataloknak szorgalmas munkával fűszerezett boldog életét zárják magukba a sárszentmihályi kastély falai. Olyan történeteket, mint Varga Mihály c-vizsga esetét, vagy a hajnali kiállítás tanulságos történetét, mely mind a mai magyar fiatalság gondtalan életét, emberré formálását meséli. Amikor a sárszentmihályi vasútállomásra megérkeztek a fiatal rádiósok, mindjárt megkezdődött a bemutatkozás. Szilágyi Lajos Kisújszállásról, Hordós Zoltán és András, a két iker Egerből, Tóth György Miskolcról, Sápi Sándor Pallagpusztáról és sorolhatnánk tovább a neveket, a városokat és községeket, ahonnan jöttek. De a legfeltűnőbb mégis Varga Károly bemutatkozása volt. — Én Budapestről jöttem. A központi rádióklub munkatársa vagyok — mondotta. — Nekem már megvan a c-vizsgám is. Semmi az egész. Persze, nekem azért könnyű, mert velem született a rádiótechnika — fejezte be kissé fölényesen. A többiek, akik még csak haladófokú rádióskört végeztek, igen nagy tisztelettel néztek új barátjukra. lási Szilágyi Csaba kisújszálLajos jegyezte meg: — Azt még értem, hogy a szeplőim azok velem születtek, de arról nem hallottam, hogy valakivel a rádiótechnika is születhet. Után az első foglalkozásnál kiderült, hogy Varga Károly csak az adáshoz ért. Legalább is ezt mondta. Mert a morse jelek vételénél neki volt a legtöbb hibája. Amikor pedig az adásra került a sor, a c-vizsgás — mert akkor már így hívták — ismét lemaradt. A két Hordós-testvér hamarosan kinyomozta, hogy Varga Károlynak valóban megvan a c-vizsgája, csak a vizsgáztató a kedves papa volt, aki úgylátszik, nem alkalmazta az atyai szigort, amikor a fiát vizsgáztatta. Erre a hírre lett is nagy derültség, csak Varga Károly szégyelte magát. Viszont ebből az esetből jól megtanulta, hogy a nagyképű, hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ha már az elején megemlítettem a hajnali kiállítást, akkor elmondom, hogyan is történt: hatvan fiú között mindössze két lány van. Az egyik Kaczar Magda tanítóképzős, a másik Török Tekla általános gimnazista. Az iskola vezetősége minden este rend és tisztasági vizitet tart. Persze csak a fiúknál. A lányszobába, mivel, hogy csak ketten vannak , nem tartottak ellenőrzést. A harmadik vagy negyedik nap a reggeli torna alatt Hajnos Miklós észrevette, hogy a lányoknál nagy a rendetlenség. A mosdó piszkos, a fésű tele van hajjal, a ruhák össze-vissza dobálva az ágyon. Gyorsan szólt is Markovics Ferencnek és közös erővel a rendetlenül hagyott holmikat percek alatt kirámolták a pingpongasztalra. A reggeli torna után bejelentették, hogy megnyílt a hajnali kiállítás. Azt mondanom sem kell, hogy azóta ,a lányok a legrendesebbek és a szobájuk úgy néz ki, mint egy valóságos mintakiállítás. gy segítik hibáikat kijavítani, rossz tulajdonságaikról leszoktatni és rendes emberré nevelni egymást a sárszentmihályi kastélyban a fiatal rádiósok. A tanulásnál is csak dicsérni lehet a jó kollektív szellemet, a fegyelmet és a szorgalmat. A jól végzett munka után elkezdődik a röplabdajáték. Az iskola vezetősége és a hallgatók közötti mérkőzés a nap legizgalmasabb órája. Eddig mindig a hallgatók vonultak le győztesként a pályáról, mert röplabdázni jobban tudnak. Most már csak az a cél, hogy ne csak a röplabdában, hanem a tanulásban, a rádiótechnika elsajátításában az elsők legyenek. Sőt, ha lehetséges, egyszer még az iskola vezetőségét is legyőzzék. Ha minden jól megy, talán sikerülni is fog nekik. ÚJ Штт A RÉOI КА [UNK]ТЙМВЛП A kollektív munka után közösen szórakoznak Morse-vétel gyakorlat az iskolában a sárszentmihályi iskola hallgatói