A Szabó család, 1967 (9. évfolyam, 58-63. szám)
1967 / 62. szám
újságot se ad. Gratulálni pedig azért nem tudok, mert én csak ahhoz gratulálok, amit magam látok. Azon a délután találkám volt valakivel. Máthé lehajtotta a fejét és csöndesen mondta. — Ha eljött volna, akkor se tudna gratulálni. A mamáék nem mesélték? — Mit —kérdezte Laci kíváncsian. — Kivágtak a filmből. — Azt hogy csinálták? Máthé szenvedélyesen kezdte mesélni. — Volt két nagyjelenetem a főszereplővel. Azt vágták ki, mert a rendező szerint leállította a cselekményt. De én tudom kérem, hogy megfúrtak, mert jobb voltam, mint a főszereplő. — De kifizették? Felnyalt egy kalap pénzt. Máthé keserűen felnevetett. — Egy kalap pénzt? Hol él, Lacikám? Volt két jelenetem a Paczolival, aki az érettségi előtt elégette az osztálykönyvet, és azt hitte, hogy én voltam, aki elárulta. — Nem is tudtam, hogy Józsi bácsi érettségizett — udvariaskodott Laci. — A filmben. Nem magának integetnek a túloldalon? — De igen — mondta Laci kelletlenül. — Mennem kell. Tiszteletem, Józsi bátyám! És máris elrohant. Máthé szomorúan nézett utána. — Isten áldja! Mindenki rohan. Hogy velem mi történt, azt a kutya se hallgatja végig. SZABÓ NÉNI ÜLT A KEDVES KIS LAKÁSBAN, ahol valamikor Icu volt a ház asszonya és elégedetten nézett körül. — Szép a lakásotok, Jutka. — Mindig ilyen volt, Margit néni. Amikor Icu lakott itt, akkor is. Csupán néhány új széket vettünk. De a kilátás maradt a régi. — A kilátás igazán gyönyörű innen a Rózsadombról. — De az én kilátásaim egyre rosszabbak — jegyezte meg szomorúan Jutka. — Amikor üzentél Icunak, sírtál. Igaz, Jutka? — Nem tagadom. — Icu rögtön azt mondta, beszéljek veled. Hát eljöttem. Nem veszed tolakodásnak? — Nem. És miért nem jött el Icu? Szabóné köntörfalazott. — Nagyon elfoglalt, örül, ha Zolival sikerül találkoznia. Meg aztán a klinikán is nagyon befogták. — Nem akar eljönni — mondta Jutka keserűen. — Megértem. Nem haragszom érte. Szabóné hálás volt az őszinte szavakért. — Örülök, hogy megérted, kedvesem. De tényleg tudod, miért nem jött el Icu? — Kellemetlen lenne neki. — A volt férje miatt. Mert, ha jól sejtjük, Feri miatt szomorkodsz. — Igen — mondta Jutka és lehajtotta a fejét, mert megint megeredtek a könnyei. — Ha ez így folytatódik, én nem is tudom mit teszek, Margit néni. — Csak semmi szamárságot. Legalább te viselkedj okosan, ha már a férjed megbolondult: felszedett valakit? — Nem tudom — vonogatta a vállát Jutka. — Mi mást gondolhatnék, ha késő este váratlanul elmegy hazulról, és okosabb kifogást nem talál, mint azt, hogy igazgatói utasításra teszi. — Semmi sem lehetetlen — csitította Szabó néni. — Hátha valóban azért ment el. — Ne tessék ilyen áldott jóhiszemű lenni, Margit néni. Még ha elutazott volna, ha napokig távol maradt volna. De még aznap éjjel visszajött. — A szüleid mit tanácsolnak? — kérdezte Szabó néni. — Nem tudnak semmit. Náluk van a gyerek, tudja, hogy ellenezték a házasságot, és most álljak eléjük: igazatok volt, vegyetek vissza? — Miért ellenezték a házasságot? — kérdezte Szabó néni óvatosan. — El se fogja hinni, Margit néni. Anyámék szerint az elvált férfiak mind megbízhatatlanok. — Hát — mondta Szabó néni vontatottan —, Zoltán is elvált, nem is egyszer, és mégse rossz férj. — Scut tejben-vajban füröszti, Zoltán a tenyerén hordja. Moziba, színházba, hangversenyre járnak — mondta Jutka kissé irigykedve. — Azért az ő házasságuk se örök farsang, Jutkám. És a tiéteket is rendbe lehet még hozni. Válni még ráértek. Ráncba szedjük 3947