Szabolcs-Szatmári Szövetkezetek, 1970 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Elnökök fóruma A fejlődés alapja Mándokon AZ ÚJ ALAPSZABÁLY­BÓL KÖVETKEZŐ FELADA­TOKAT a Mándok és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet küldöttei küldöttgyűlésükön alaposan megvitattak és eszerint hatá­rozták meg az operatív munkáját. igazgatóság A hat pontba foglalt feladatokat az igazgatóság külön kidolgozta. Mindenekelőtt fontos fel­adatunk a tagság széles körű bevonása a vezetésbe. Fontos a taglétszám emelése, elsősor­ban a nők és a fiatalok köré­ből. Kereskedelmi munkánkat minden vonatkozásban a tag­ság és a lakosság szolgálatá­ba kell állítani. A munka ha­tékonyságának fokozására el kell mélyíteni a szocialista munkaversenyt szövetkeze­tünknél. Bővítenünk és kor­szerűsítenünk kell a kereske­delmi hálózatot és a szolgálta­tási tevékenységünket. Emel­nünk kell a választott veze­tőség munkájának színvona­lát. Úgy érezzük, hogy szoros kapcsolatunk a tagsággal le­hetővé teszi, hogy növeljük szövetkezetünk tagjainak szá­mát. Számításaink szerint az idén százhússzal. Érezzük, hogy tagjaink bizalma erősö­dött szövetkezetünkkel szem­ben. Nagy megértést tanúsít a vezetéssel szemben, őszinte szót várnak, s ezt meg is kap­ják. Viszonzásul igyekeznek közreműködni a felmerült ne­hézségek leküzdésében. Né­hány példát említenék intéz­kedéseinkből, melyeket tagsá­gunk a gondoskodás jelének tekintett és kedvezően foga­dott, így a nem központi készletgazdálkodás alá vont árucikkekből elsősorban a ta­gok igényeit igyekszünk ki­elégíteni. Az 5000 forinton fe­lüli vásárlásoknál harminc­­százalékos fuvarkedvezmén­­­nyel házhozszállítjuk az ipar­cikkeket. 50 százalékos ked­vezményt nyújtunk a tüzelő-­ szállításnál is április 30-tól szeptember 1-ig, ha legalább 25 mázsa tüzelőt vásárolnak. Gondoskodunk arról is, hogy a boltkezelők, illetve a felvá­sárlók a vásárolt­ illetve ér­tékesített árukat következete­sen bevezessék tagjaink kis­könyvébe. A kereskedelmi ta­nulók felvételénél elsőként vesszük figyelembe tagjaink gyermekeinek jelentkezését. A bizalmat továbbá az is fo­kozta,­­hogy régi, alapító tag­jainkat a jubileumi évforduló alkalmából jutalomban része­sítettük. A 120 DOLGOZÓNK KÖ­ZÜL többnek van 10—20, vagy több éves szövetkezeti múltja. Három szocialista bri­gádunk van, akik az elmúlt évben is teljesítették felada­taikat. A szocialista munka­versenyben ötvennyolc dolgo­zónk versenyez, közülük 24 kapta meg a „Kiváló dolgo­zó” jelvényt április 3-án. Vincze Áron TÜZÉP-telepve­zető, üzemi párttitkárunk ugyanakkor kormánykitünte­tésben részesült. Dolgozóink többsége erre az esztendőre is újabb munkavállalást tett, és 25 ezer forint értékű társa­dalmi munka elvégzését vál­lalta. Igénylik, ezért elő is se­gítjük szakmai továbbképzé­süket. Elmondhatjuk, hogy dolgozóink munkaszelleme, erkölcse sokat javult az el­múlt évek során. Ez is egyik biztosítéka annak, hogy a tag­ságot és a lakosságot megfe­lelően tudjuk szolgálni. Kereskedelmi hálózatunk elégé elavult, különösen Mán­­dokon nem rendelkezünk al­kalmas szakboltokkal. Vegyes­boltjaink többsége sem felel meg a követelményeknek. Ez a helyzet sürgetően vetette fel, hogy iparcikkboltot léte­sítsünk Mándokon és emellett ésszerűen szakosítsunk. . Ez ugyan részben megoldott, de m­egnyugtató segítséget csak az új iparcikk vagy kisáruház adhat. Beruházási feladataink ki­egészítésére a tagok eddig 200 000 forint összegű cél­részjegyet fizettek be. Fejlesz­tési programunkat a bank el­fogadta és a hitelt a múlt év végén rendelkezésünkre bo­­csájtotta. Csupán az iparcikk­­hóit építésére vonatkozó ké­relmünkéi nem kaptunk még biztos választ. Az ez évi fejlesztési progra­munkban szerepel Eperjeskén vegyesbolt és presszó létesíté­se. Ennek a beruházásnak a pénzfedezete biztosított, de a nyíregyházi SZÖVTERV a bo­nyolítási szerződésnek nem tesz eleget, bár a szerződést a kivitelezővel már megkötöt­tük. Nagyobb következetessé­get és segítséget várunk a SZÖVTERV-től. Igazgatóságunk központjá­ban dolgozók megfelelő mun­kafeltétele sincs biztosítva. Az irodákban nagy a zsúfoltság. Küldöttgyűlésünk ezért úgy határozott, hogy mivel pén­zünk nincs, a különleges ala­pon lévő összeget iroda épí­tésére használjuk fel, s a szö­vetkezeti dolgozók társadalmi munkában is segítik az épít­kezést. Tiszamogyoróson nyitunk egy újabb vegyesbok­­s­zot, saját erőből. Üzletpoliti­kai tervünkben a vendéglátó­ipari egységeink kulturáltabbá tétele is szerepel. GAZDASÁGI EREDMÉ­NYEINK szépen növekedtek az elmúlt két évben. 1968-ban 1 millió 800 ezer forint volt, míg 1969-ben 2 millió 800 ezer forint eredménnyel zár­tunk. Erre az évre a tavalyi­nál 400 ezer forinttal többet terveztünk. Megnövekedett fel­adataink, a nagyobb forgalom szükségessé teszi, hogy javít­suk gépjárműparkunk teljesí­tőképességét. A múlt év vé­gén egy négy és fél tonnás, most márciusban egy három és fél tonnás Csepel-Diesel te­hergépkocsit vásároltunk. A könnyebb áruk szállítására egy Warszawa Combi­ ra ad­tunk be vásárlási igényt a SZÖVAUT-hoz. Az új körülmények szüksé­gessé teszik a vezetés haté­konyságának javítását. Első­sorban a kereskedelmi osztály dolgozóinak képzésére van szükség, de dinamikusabb áru­beszerzésre és mérsékelt ár­politika alkalmazására is. Cé­lunk1 mérsékelt árakkal, na­gyobb forgalommal a lakosság jobb ellátása. Ez már látszik az árubeszerzéseknél és a készletezésben is. Kereskedelmi munkánk fon­tos része a jó értelembe vett piackutatás, a megfelelő tájé­kozódás. Szakboltosaink szem­léletében változás állt be, ol­csóbb cikkeket is igyekeznek beszerezni, készletezni, de emellett nem hagyagoljuk el az igényesebb cikkek beszer­zését sem. Az a tapasztala­tunk, hogy ezeket is igényli a lakosság. Keressük a módját a helyi termelőszövetkezettel és ktsz-szel való együttműködés­é­re, közös kereskedelmi egysé­gek létrehozására. De keres­sük a kapcsolatot az állami gazdaságokkal, tsz-ekkel zöldség- és a húsellátás javí­­­tása érdekében is. MUNKÁNK EGÉSZÉNEK JAVULÁSÁT a választott ve­zetőség munkája színvonalá­nak emelésétől várhatjuk. Ma már a választott vezetőségnek is ismernie kell­­ a szövetkezet tevékenységét, gondjait, prob­lémáit — átfogóan. Tevékeny­ségükkel jó irányba kell be­folyásolniuk az igazgatóságot. Az igazgatóságnak pedig ele­meznie kell az intézőbizott­ságok munkáját. Csak így le­het megfelelő a kapcsolat. A szövetkezet vezetése ma már komoly felkészültséget, hozzá­értést és körültekintést kíván. Ennek eleget tenni csak úgy tudunk, ha a választott veze­tőség reagál mindenre, ami a szövetkezet munkájával kap­csolatos, s a függetlenített ve­zetők pedig jobban figyelem­be veszik a választott vezető­ség észrevételeit, javaslatait Munkánk egyik legnehe­zebb és legtöbb problémát produkáló területe a belső el­lenőrzés javítása. Gyakorlott belső ellenőri gárdánk nincs. Ezért feltétlenül számítunk a megyei szövetség segítségére. Erről ilyen irányú a küldöttgyűlésen is szó megyei volt, több küldött is kérte, hogy a MÉSZÖV az ellenőrző appa­rátusát erősítse meg — termé­szetesen a szövetkezetek hoz­zájárulásával — és biztosítsa az ellenőrzést. Szövetkezetünk előtt álló feladatok nagyok, de megold­hatók, ha a tagság megérti, hogy minden értük történik, s támogatja, segíti a munkát. Így tapasztaljuk a gyakorlat­ban. Papp Gábor ig. elnöke A NŐK HELYZETE NAGY JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATOT hozott az MSZMP Központi Bizottsága feb­ruár 18—19-i ülésén a nők élet- és munka­körülményeinek javításáról Ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozza a megyei pártbizottság: „Hazánk társadalmi átalakulásával, szoci­alista fejlődésével együtt gyökeres változások történtek a nők életében is. Ez tükröződik a társadalmi élet minden területén és a köz­életben is. Politikai és közjogi értelemben. . . a nők egyenrangú tagjai a társadalomnak. Az országban végbement átalakulás megyénkben is jelentős eredményeket hozott, melyben a nők jelentős szerepet vállaltak.” Ez a megállapítás vonatkozik megyénk földművesszövetkezeti mozgalmában résztve­vő nődolgozókra, tagokra, akik a felszabadu­lás óta 20 éven keresztül áldozatos munkát végeznek a szövetkezeti mozgalom fejlődése érdekében. Sok szép példáját tudnánk em­líteni, hogyan álltak helyt a szövetkezetek megalakításában, adták össze háztartásaikból a kukoricát, babot, egyéb mezőgazdasági ter­­melvényeiket ahhoz, hogy a szövetkezeti mozgalom életre keljen, s elinduljon a fej­lődés útján. Kivették a részüket a nők a tagok szervezéséből, az irányításból, a szö­vetkezeti vagyon megvédéséért folytatott küzdelemből, helytállnak a kiskereskedelem, a vendéglátóipar, a felvásárlás, a szolgálta­tás területén, s ennek ellenére sokszor­­ mégis megfeledkeznek e posztokon helytálló nőkről, arról, hogy nemcsak dolgozó nők, hanem édesanyák, feleségek is, akikre fáradságos munka vár otthon is és a közéletben. Sok minden történt a felszabadulás óta annak érdekében, hogy a dolgozó nők az élet minden területén egyenjogúságot élvezzenek. Mégsem elegendő. Ezt bizonyítja a már em­lített párthatározat is. Nem véletlenül fog­lalkozott pártunk Politikai Bizottsága a nők helyzetével, s azt hiszem, időszerű volt e fontos kérdést olyan behatóan elemezni VII. megyei küldöttgyűlésünkön is. A társ­­a­dalomnak csaknem felét alkotják a nők. Ez vonatkozik szövetkezeti mozgalmunkra is. Szabolcs-Szatmár megye általános fogyasztá­si és értékesítő szövetkezeteinél, a takarék­szövetkezeteknél és lakásszövetkezeteknél ös­­­szesen ... nő dolgozik. Arról, hogy a nők részaránya milyen volt az utóbbi két eszten­dőben a vezetésben, mennyire biztosították jogaikat szövetkezeteinknél, s egyáltalán igé­nyelték-e munkájuk mellett javaslataikat, észrevételeiket, elképzeléseiket, pontos képet nem adhatunk. Azért nem, mert legutoljára 1967-ben választották meg a szövetkezeti nő­­bizottságokat, választott vezetőségeket. AKKOR SZABOLCS-SZATMÁR 45 FÖLDMŰ­VES SZÖ­VETKEZETÉBEN az 544 igazgatósági tag közül mindössze 89 volt a nő. A felügyelőbizottság 418 tagja közül 91 nőt választottak be, az intézőbizottságok 421 tagja közül pedig 98 volt a nő. Még rosszabb az arány az 1967-ben működő 22 takarékszö­vetkezetet vizsgálva. A 216 tagja közül csak 12 és az intézőbizottság 32 tagja közül csupán 8 volt a nő. Ilyen összetételben működtek a VII. küldöttgyűlésig, amelyen megalakult a választmány mellett működő megyei nőbi­zottság. Ha az említett statisztikát vizsgál­juk, szembetűnő, hogy elsősorban pontosan az igazgatóságokba és a felügyelőbizottságba nem kerültek be a nők olyan arányban, mint amilyen arányban ez szükséges lett volna. Pedig itt lett volna elsősorban a legnagyobb szükség rájuk. Ezek a testületek azok, ame­lyekben az egész szövetkezetet érintő dönté­sek születnek. A párt határozatát olvasva senki ne jus­son olyan következtetésre, hogy mivel 1970. december 31-vel megszűnnek a nőtanácsok, hogy ez egyáltalán azt jelenti, mintha a nők társadalmi rangja, megbecsülése az ezekért vívott feladatok csökkennének. Sőt növeked­nek ,sokkal több feladat hárul a helyi szer­vekre — szövetkezeteink gazdasági, párt, szakszervezeti vezetőire, KISZ-szervezetekre — annak érdekében, hogy a nőtanácsok meg­szűnésével az új, megalakítandó nőbizottsá­gok betöltsék feladatukat. Ezt sem lehet véletlennek tekinteni. Az új gazdasági mechanizmusunk is változzon, fejlődjön. Ha növekedett a gazdaságvezetés önállósága, ez szükségszerűen magával hoz­za a párt, szakszervezet, s a megalakuló nő­­bizottságok önállóságának növekedését is. Ez azt jelenti, hogy a korábbiakkal szemben még nagyobb felelősséggel szükséges e terü­leten is érvényre juttatni és­­ végrehajtani a pártnak a nők helyzetével kapcsolatban el­fogadott határozatát. KÉSZÜLŐBEN VAN A MEGYEI NŐBI­ZOTTSÁG részletes és átfogó munkatervének készítése. Ebben a párt határozatára épülve megyénk sajátos helyzetéből kiindulva igye­kezni fogunk olyan általános elveket kidol­gozni, amelyekkel segíthetjük szövetkezeti fő­bizottságaink megalakulását, működését. A súlyos árvízkatasztrófa sok anyagi áldozatot, szenvedést követel. Ezrek és ezrek váltak egyik pillanatról a másikra hajléktalanná, családi tűzhelyek melege hűlt ki. Ha ebben a tragédiában valakik szenvedtek, akkor azok elsősorban a nők, az édesanyák voltak. Őket érintette a legtragikusabban. Eb­ben a helyzetben nem csupán az együttér­zés, hanem a segíteni akarás vezet bennün­ket. Ha valaha, most százszorosan szükség van a biztató szóra, hogy mindent megte­gyünk, hogy újra megépüljenek a családi otthonok, melegség töltse el az emberek szí­vét. Ez a helyzet a biztatás és az együttér­zés mellett öntudatot, nagyfokú felelősségér­zetet és önállóságot igényel, különösen azok­ban a szövetkezetekben, amelyeket a súlyos árvízi csapás érintett. E szövetkezetek talp­­raállításában, az élet megindításában nem­csak a gazdasági vezetők tevékenységére, a KISZ- és a szakszervezetre, a nőbizottságok munkájára is számítani kell. SOK-SOK KEZDEMÉNYEZÉST SZÜLT a válságos helyzet. Feltétlenül szükséges, hogy szövetkezeti nőbizottságaink is megalakulja­nak és kezdjék meg a megnövekedett mun­kát. Elsőrendű feladat, hogy a párt határoza­ta értelmében megyénk valamennyi fogyasz­tási-, takarék- és lakásszövetkezeteinél meg­alakuljanak a nőbizottságok. Ennek, első szór­szólói és követői "a szövetkezetek nőtagjai, nődolgozói legyenek. A pártszervezetek, a szakszervezetek és KISZ-szervezeteink pedig, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy segítsék ebben őket, s támogassák mű­ködésüket. Egyaránt érdeke ez a gazdasági- és pártvezetésnek, a szövetkezet nődolgozói­nak és tagjainak. A megyei pártbizottság ha­tározata hangsúlyozza: „El kell érni, hogy a nők az eddiginél nagyobb számban vegyenek részt a vezető testületek tevékenységében, a feladatok kidolgozásában, a döntések meg­hozatalában.” Ennek megvalósítását szolgálja a szövet­kezeteknél megalakítandó főbizottság, amely egy újabb lépés ahhoz, hogy a demokratiz­mus elve még fokozottabban érvényesüljön, s­ a szövetkezeti nőmozgalom betöltse azt a feladatát, amiért életre hívták. Bezzegh Istvánná, a megyei szövetkezeti nőbizottság elnöke Címer marcipánból Hajnal két órakor, amikor elkészült a Váci utcai kiállí­táson szereplő díszdobozzal, megmutatta feleségének, Nu­­sikának. Ő a legigényesebb kri­tikusa. Ha Nusikának tetszik, ha ő nem talál hibát, akkor nyugodtan kiállításra kerület a remekmű. Sajnos — vagy szerencse?! — Nusikának nem tetszett. Kifogásolta, hogy milliónyi darabból álló csip­a kőzet vastag, ízléstelen. Sípos István, a mestercuk­rász ott a felesége szeme előtt összetörte az egészet. Nusikának még a lélegzete is megállt egy pillanatra. Nem is tudott hirtelen mire gon­dolni, hogy most mi követke­zik, hiszen reggel már indul­ni kellett volna a vonattal. Ezt az embert, aki valóban olyan szerelmese a szakmájá­nak, hogy azt művészi fokon végzi, nem olyan fából farag­ták, hogy feladja a küzdel­met. Még azon az éjszakán munkához látott, s úgy, ahogy Nusika elképzelte, újáépítet­­te az egész cukrászkai térítényt. Festen megcsodálták. Amikor a csizmadiamester fia harmincöt esztendővel ez­előtt először odaállt a mű­helybe mestere mellé, nem gondolta volna, hogy valami­kor mestercukrász lesz belőle. Ez mindennél többet mond róla. Annamária asszony — a felesége mutatja a kitünteté­seket. Közöttük a munkaér­­demrendet. Igazi méltó elis­merése e szakma igazi meste­rének. De az igazi mégis az, ha valaki meglátja és megkós­tolja Sípos mester specialitá­sát. Az országos hírű marci­pán csodákat, amelyekhez szinte alig mer hozzányúlni az ember, mert olyan szépek valóságos remekek, s azt sze­retné, ha díszként egy-egy be­kerülne a vitrinbe. Nyolcan voltak testvérek. A véletlen hozta úgy, hogy cukrász lett belőle. Orvos sze­retett volna lenni. — A cukrászda a kaszinó udvarán volt, s ott rúgtak labdát az udvaron. Beke Sa­a­nyi, a cukrászsegéd vitt be magával a műhelybe, s ott is ragadtam — emlékezik a mes­ter. Közismert híresség a szak­mában. Legalább két tucat fia­tal nevelkedett a keze alatt, ismerte meg e művészet fogá­sait, tanult tőle ízlést, jó mo­dort és szerénységet, de főleg a szakma szeretetét. tük olyanokat tanított, közöl­mint Szokolai Béla, aki szintén mestercukrász címet nyert. — Hatodik éve már min­den egyes alkalommal együtt versenyzek a tanítványaim­mal. Talán ez nekem nagyobb büszkeség, mint nekik. Úgy tekintem őket, mint saját gyermekeimet. Inkább nyerje­nek ők — mondja. Sípos István, a kisvárdai szövetkezet mestercukrásza a tavaly rendezett országos ver­senyen második, Szokolai harmadik tanítványa­ lett. Itt kaptak meghívást az 1970-ben Budapesten­­ sorra kerülő cuk­rász-szakács világversenyre, ahol szeretne sikerrel szere­pelni. Ifjú városunk, Kisvárda mestercukrásza. Büszkék rá lakói ismerik és kedvelik ké­szítményeit. A várossá alaku­lás után Sipos István azzal kedveskedett Kisvárda veze­tőinek és lakóinak, hogy mar­cipánból elkészítette e város Címerét ajándékba. ífk.) A mesterség címere marcipánból.

Next