Szabolcs-Szatmári Gépjavító, 1970 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Az árvíz után Fehérgyarmaton Hárman a sok közül akik átélték a katasztrófát Most már csak azok hiányoznak a Fehérgyarmati Gépjavító Állomás 1-es számú szerelőműhelyéből, akiket az átlagostól is nagyobb kár ért. Akik tudnak, jönnek, dolgoznak, ami nagyon fontos. Csak ennek a műhelynek a kiesése eléri a fél millió forintos kárt. Be kell hozni, vagy legalább csökkenteni kell a lemaradást. Nemcsak az üzem miatt, hanem, ahogy Nyúzó Gábor, a művezető mondta: — Nem volt mindenütt árvíz. Másutt is építkeznek, fontos, komoly beruházásokba dolgozunk be, hiszen tetőszerkezeteket készítünk. S ha már nem is tudjuk a határidőt tartani, legalább a különséget igyekszünk csökkenteni. Nyolc helyett tizenkettő Sok minden mellett ezért volt olyan fontos, s ezért is feigadta az üzem olyan megkönnyebbülve a dolgozók felajánlását: „a nyolcórás műszakok helyett 12 órát dolgozunk”. — Nincs közöttünk sok olyan ember — mondja Tölcsvári József fiatal géplakatos —, akit kisebb-nagyobb kár ne ért volna. De dolgozunk. Ha már megvan a baj, nagyobb ne érjen bennünket. Be kell hozni a lemaradást És építeni kell otthon, és segíteni egymáson, hogy újra fedél legyen egymásnak, a fejük felett, hogy újra itt lehessen velük a feleség, a gyermek. Még elkeseredni is alig van idő. Pedig lenne miért. Nyúzó Gábor régen, 40 esztendeje dolgozik. Negyven évig. nélkül. Az otthonért. Megszakítás a családomért. Házat építettem, nem kértem rá annak idején kölcsönt, én gyűjtöttem össze a pénzt. Berendeztem, mindenünk megvolt. Negyven év munkája volt. Egyetlen éjszaka úszott el minden. A lakás nem dűlt össze. Még nem. Talán mert erősebbek a falak, mint azoké, amelyek már az első vagy a második éjszaka megroggyantak. De lakhatatlan. Életveszélyes. Le kell bontani. És építeni kell egy másikat. Új életet kell kezdeni. Ismét gyűjteni. Lesz-e elég erő hozzá? A művezető nagyon csendes. Csak ennyit mond: — Kell, hogy legyen. „Szinte mindenünk meg volt“ Egy mások sorsa Tölcsvárié. Fiatalember, nemrégen, 1965-ben érettségizett, szakmát kapott Nyíregyházi Kossuthban. És idéa került géplakatosnak. Nem sokkal később megnősült, már van két gyereke. Két fiú. — Én nem építettem, vásároltam a házat. Berendeztük. Szinte mindenünk megvolt. Bútor, televízió, rádió, porszívó. Amit csak el lehet képzelni. Különmunkákat vállaltam, túlóráztam, csakhogy legyen. És azon az éjszakán... Azon az éjszakán, mintha érezte volna, hogy menteni kell, amit tudott, sajnos csak a ruhaneműt. Felhordta a padlásra. Másra már nem volt idő. Fontosabb munkához kellett látni. A gátakra emberek kellettek. Ott volt ő is. Közben eltűnt a háza. Ami épségben maradt, egyetlen szék. És a ruhák a padláson. Neki is újra kell kezdeni. De kinek nem kell itt a megbőszült vizek mentén? Tölcsvári csak egyet, egy valamit fogad meg. Hogy többet arra a helyre nem épít. Inkább emeletes társasház építésébe társul. S ott is a legfelső emeletre megy. A víz miatt. Félelmetes, borzalmas dolog a víz. Maradni kellett Ki törődött akkor a sajátjával? Ki hordta akkor a bútorokat, a saját értékeket, amikor homokzsákokat kellett rohanva cipelni, amikor egy hatalmas vagyont, a népét, az összét kellett menteni? Így voltak ezzel mind a hárman. Nyúzó, Tölcsvári és Beke is. Sárosan, éhesen, piszkosan izzadtak a töltéseken, aztán segítettek a mentésnél, s a kiürítés után is maradtak. Ők és még egy pár ember. Mert maradni kellett. Az állatok, amelyek még menekülni tudtak, a magasabb helyekre húzódtak. Azoknak ennivaló kellett. Meg víz. Ki adjon neki, ha nem az ember? Az már teljesen véletlen, hogy ezek az emberek pontosan ők voltak. Dicséretet ezért egyik sem vár. Egyszerűen: mást nem tehettek. És ma sem tesznek. Dolgoznak. Otthon kell maguknak, tetőszerkezet kell megrendelőknek. Meg kell fogni a a kalapácsot a műhelyben, oda kell állni a heggesztőpisztoly mellé is. És munka után bontani. Hogy építhessenek. H. S. J. A folytatás jobb Nyírteleki beszélgetés a tervteljesítésről A Nyírteleki Gépjavító Állomás rosszul kezdte az évet, negyedéves tervét nem teljesítette. sem árbevétel, sem eredmény vonatkozásában. Nem a múlt idő eredménytelenségének okát kutattuk, hanem azt, mi lesz az első féléves terv teljesítésével? Nagy Sándor, a gépjavító állomás igazgatója erről kedvezően nyilatkozott, íme: — Valóban az első negyedév rossz volt. S ha nem is az okokról beszélgetünk, egyetlen dolgot hadd említsek meg. Állandó létszámhiánnyal küzdünk. Az első negyedévben — de áprilisban is — átlag 35 szakmunkással kevesebb dolgozott a tervezettnél. Ettől függetlenül a második negyedév kezdő hónapjában túlteljesítettük az árbevételünket és félmillió forintos gyáregységi eredménytervet teljesítettünk. A negyedik hónap így is sikeresebb volt, mint az év első három hónapja együttesen. — Ez vajon azt jelenti, hogy a féléves terv teljesítéséhez biztatóak a kilátások? — Biztatóak, de az első negyedév hiányait nehéz lesz pótolni. Az első félév árbevételi terve 18 millió forint. Jelenleg olyan munkán dolgozunk, hogy a létszámhiány a termelékenység fokozásával, ha nem is teljes egészében, de pótolni tudjuk. — Milyen munkák ezek? — Először talán a gépjavítást említeném. Más üzemekkel szemben e területen versenyképesek vagyunk és nem véletlen, hogy a Vízügy 8 darab lánctalpas traktorának javítását ránkbízta. A Miskolci TEFU is hozzánk küldte 10 tonnás pótkocsijait javítani. Ezenkívül a környező termelőszövetkezeteknek is elég sok traktort, gépkocsit javítunk. A gépjavítás természetesen nem tölti ki a kapacitásunkat, hiszen a 130 fős létszámból csak 36—40 fő dolgozik gépjavítással. — Mit gyárt a többi 100 ember? — Eléggé el vagyunk látva munkával. Jók a kooperációs partnereink, így például a Csepeli Autógyár, számára éves megrendelésben 15 ezer olajszűrő házat készítünk. Fejlődik az IKARUS-kooperáció is. Részükre oldalvázakat és perselyeket gyártunk. Az AUROSZ részére úgynevezett krokodilokat, autóemelőket készítünk, amit exportra szállítanak. Nem utolsósorban említésre méltó még, hogy nyíregyházi üzemmel, a Hajtómű és Felvonógyárral is van szerződésünk. Számukra havi félmillió forintos tételben szárító berendezéseket, szárító alagutakat készítünk. — Mi az, aminek a féléves terv teljesítésében nagy jelentőséget tulajdonít, igazgató elvtárs? — Sok mindent fel tudnék sorolni, ami hatással van, lesz a tervteljesítésre. Egy nagy dolognak azonban mindenképpen nagy jelentőséget tulajdonítok. Ez a jubileumi munkaverseny és ezen belül is a szocialista brigádmozgalom. Tavaly mindössze négy brigád versenyzett a cím elnyeréséért. Most minden brigádunk benevezett a versenybe, szám szarint nyolc, és ez azt jelenti, hogy szinte az állomás küzd a megtisztelő címért. A verseny mindenképpen hasznos, és ez már most érezteti hatását, hiszen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a második negyedévet az előzőnél jobban kezdtük. MEGJEGYZÉS: — A Nyírteleki Gépjavító Állomás féléves árbevételi tervének teljesítéséhez az elmúlt hónapban valóban nagyot léptek előre. Erről csak elismeréssel lehet szólni, de a beszélgetés kiegészítéséhez kívánkozik: még sikeresebb, még eredményesebb munkát is lehet végezni. Ha az állomáson tovább javítják a munka ütemességét és a minőség mércéjét még feljebb emelik, akkor a nyírtelekiek számára minden bizonnyal lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben azok között szerepeljenek, akik célkitűzéseiket maradéktalanul teljesítik. S. E. Novi Szád-i kiállításon Mint arról már korábban hírt adtunk, vállalatunk idén külföldi kiállításon mutatja több be termékét, az UNIFRUCT—4 gyümölcsosztályozót. A külföldi részvétel Jugoszláviában Novi Szádon sikeres volt. Képünkön a kiállított géppel ismerkednek a látogatók. Teljes kapacitáslekötés Országos színtű, komplett profil a perspektíva Gépjavító állomás Kisvárdán. A vasúton túl, távol az ifjú város egyre jobban lüktető zajától, csendben húzódik meg az iparosodó déli negyed utcasorának legvégén. Innen már csak a szántóföldeken keresztül jut el messze délre a kutató tekintet. Tetszik nekem ez az üzem. A még mindig új, csinos épületeivel, rendezett udvarával, zajos csarnokaival, szikrázó korongvágójával, a villamos ívheggesztő villogó fényével, az égett elektróda jellegzetes szagával. Legjobban a rend és a tisztaság az, ami mégis „megfogott”. ha a forgácsolóban egy kissé zsúfoltan is vannak, a nagy csarnokokban tiszta, feltűnően rendezett a munkahely. Nem hever szanaszét az anyag, a szerszám és az alkatrész. Nincs tétlen lézengés, mindenkinek van munkája, tennivalója, számlálja, számonkéri a munkát, a készalkatrészeket a művezető. Nem csoda. Hiszen a gépjavító 35 milliós éves kapacitása már az utolsó fillérig le van kötve, s év végéig még „szorítani” is kell hozzá valamennyit. Tavaly ilyenkor ennek még a felére sem volt szerződésük. Kisvárdán most elkelne egykét milliós gyors beruházás gépeikre, berendezésekre, hogy tovább növelhessék a kapacitást. Már csak azért is, mert szinte állandó a munkaerőhiány. Ahogy Balogh Sándor igazgató elmondja, az elmúlt évben hetven százalék volt a fluktuáció, sokan otthagyták a gépjavítót. Lényegében ezen nem is lehet csodálkozni. A megyében ez az egyetlen üzem, ahol zömmel olyan szakembereket — szerelőket, víz- és fűtésszerelőket, villanyszerelőiket — akikre egyre nagyobb képeznek, szükség van a termelőszövetkezetekben. Az idén már nem lesz olyan mérvű az elvándorlás, mert rendezték a fizetéseket. A létszám az első negyedévben harminchattal, már csak a második negyedévben huszonnéggyel volt kevesebb a fizikai állományúaknál. Az utánpótlást elsősorban fiatalokkal igyekeznek biztosítani. Ősszel hét ipari tanuló teszi le a szakmunkásvizsgát, s más üzemektől is átvesznek tizenöt harmadéves tanulót. Ezen kívül harmincöt fiatal felvételét intézik. Az alkalmazottaknál három ember hiányzik, de kettőnek a felvétele szintén folyamatban van már. A speciális feladatokat ellátó üzem tevékenysége két részre oszlik. Teljesen belső jelleggel dolgozik a forgácsoló kapacitását az IKARUSZ részleg. köti le, s teljesen ráálltak az autóbusz alvázak féderrugó párnák gyártására. A négy típusból havonta összesen háromezerhatszázat kell készíteni. A külső munkák zömét az utóbbi években egyre nagyobb mértékben a víz- és fűtésszerelői tevékenység adja. Majd sorrendben a villanyszerelés és az instállótechnológiai szerelések képezik. A gépjavító állomás kapta meg például a mátészalkai, majd a nagyecsedi sertéskombinátok víz-, villany- és istállótechnológiai berendezések munkáinak elvégzését. A tízmilliós munkát Mátészalkán április végén fejezték be. Nagyecseden ugyanezt februárban kezdték, s szeptemberben kerül átadásra. De dolgoznak már Borsodban is. A Hajdúsági Iparművekkel pedig éppen most folyik tárgyalás villanyszerelői munka elvégzésére. A lakatosipari részleg belső jellegű ugyan, de tevékenysége építőipari, így szoros kapcsolata van a külső munkákkal. Mintegy tízmilliós kapacitását jelenleg a 31-es Állami Építőipari Vállalat köti le. Leninvárosba szállítanak ajtókat, ablakokat, darupályákat, szellőzőberendezéseket és létrákat. Feltehetően új fordulatot jelent a kisvárdaii üzem életében a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium döntése, hogy a tárcához tartozó mezőgazdasági és ipari üzemek vízművesítését hatáskörében oldja meg. Országosan tizennégy üzemet jelöltek ki erre a célra. Ezek egyike a kisvárdai gépjavító állomás. A perspektívájában jelentős új profil lehetővé teszi, hogy a gépjavító a közeljövőben már komplett vízművek építésére is berendezkedjen, így a jelenlegi hatnyolc millióval szemben ebben a profilban akár húszmilliós éves termelési érték elérése is lehetséges. Az alkalom adott, élnek is lehetőséggel. A szakmunkásképzésben lényeges előny, hogy már van tizenhét második éves víz és fűtésszerelő tanulójuk, s megfelelő képzettségű szakmunkás gárda is rendelkezésükre áll. Hátra van még a külső munkákon dolgozók szociális ellátásának javítása. Erre a célra két önjáró lakókocsi beszerzése ügyében igényüket a trösztnél már be is jelentették. Mert az új profil olyan perspektívát kínál, amelyet vétek lenne elszalasztani...