Szabolcs-Szatmári Gépjavító, 1970 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

Tervteljesítés, anyagi érdekeltség, pénzügyi helyzet, IV. 5 éves terv Az ifjúsági a nők és a nagycsaládosok helyzetéről hallott beszámolót a VSZT. Négy beszámoló jelentés volt a napirendje a június 26-i VSZT-ülésnek. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója az időarányos tervteljesítésről, az anyagi érdekeltség érvényesüléséről és a to­vábbi feladatokról mondott előadást. Ezt követően tájékoztató jellegű jelentés hangzott el a vállalat pénzügyi helyzetéről, majd Győri József üzemgazdasági főosztályvezető a negyedik ötéves terv főbb irányszámait ismertette. Marinka Ferenc VSZT—szb-titkár, az árvízkárosultak megsegítéséről, az ifjúság, a nők és a sok­­gyermekes dolgozók helyzetéről mondott beszámolót. Időarányos terv­teljesítés Az időarányos tervteljesítéssel kapcsolatban többek között ar­ról számolt be vállalatunk igaz­gatója, hogy 1970. első öt hónap­jában minden vonatkozásban eredményesebben gazdálkodtunk, mint 1969-ben január 1-től má­jus végéig. Az árbevétel 18,5 szá­zalékkal, a gyáregységi ered­mény 96 százalékkal volt maga­sabb, mint egy évvel korábban. Az egyéb mutatók is megfelelően alakultak. Az állomásonkénti ér­tékeléskor a vállalat vezetője a kiemelkedően jól gazdálkodók közé sorolta: Baktalórántházát, Fehérgyarmatot, Tiszaszalkát és Tiszavasvárit. Mátészalkát, Nyír­bátort és Nyírteleket viszont úgy jellemezte, mint a leggyengébb állomásokat, olyanokat, ahol második félév során erősen meg­­ kell küzdeni azért, hogy felzár­kózzanak a többi gyáregység mellé. Részletesen foglalkozott az igazgatói beszámoló a vállalat árukibocsátásával. A dekádon­kénti számlázások bizonyítják, hogy a készárutermelés és kész­termékátadás nem megfelelő. A hónap első és második dekád­­jaiban együttesen sem adnak át annyi árut, mint a hónap utol­só tíz napjában. Ugyanez vonat­A vállalatnál alkalmazott anyagi érdekeltség betölti sze­repét — mondotta bevezetőjében Nagy Sándor igazgató elvtárs. Az elért bérszínvonal növekedé­sét a felügyeleti szervek által meghatározott bázis bérszínvo­nalhoz kell viszonyítani, amely 3 év alatt mintegy 4 százalékos nö­vekedésnek felel meg. A bázis 22 200 forintban lett megállapít­va, s ehhez viszonyítva a 4 szá­zalék azt jelenti, hogy az egy fő­re eső átlagbérnek 1970. decem­ber 31-ig vállalati szinten 888 forintra kell növekedni. A válla­lati szintű eredménytúlteljesítés — annak ellenére, hogy a terv­ben 22 888 forint átlagbérszínvo­­nal szerepel — biztosíték lehet a 23 088 forintos bérszínvonal rea­lizálására. A bérarányok alakulását válla­lati szinten gyáregységenként és állománycsoportonként állandóan figyelemmel kísérik, elsősorban azért, hogy azt — a dolgozók ér­dekeit képviselve — pozitívan befolyásolják. Lényeges viszont, hogy a bérszínvonalnak és az össz személyi jövedelemnek tükrözni kell a végzett munka mennyiségét, minőségét, társa­dalmi hasznosságát és nem utol­só sorban vállalati szempontból a­ jövedelmezőséget. Ezeknek a kitételeknek a figyelembe véte­kezik a negyedévi kiszámlázá­­saikra. A „hóvégi hajrá” szerve­zetlenségre, a programfegyelem be nem tartására mutat és ha a jövőben jobban k­ívánunk gaz­dálkodni, akkor ezen változtatni kell. A termelési feladatokról szól­va elsősorban az árbevételi terv túlteljesítését említette Nagy Sándor elvtárs. Hangsúlyozta, éves szinten el kell érni a 102 százalékos teljesítést, elsősorban azért, hogy csatlakozva a kor­mány felhívásához, mi is hozzá­járuljunk a nemzeti jövedelem 1 százalékos növeléséhez, amely az árvízkatasztrófa okozta károk ellensúlyozására szolgál. Szorgal­mazni kell gyártmányaink mű­szaki fejlesztését, szigorítani kell az anyaggazdálkodást. Fontos, hogy megrendelőinket határidő­ben és jó minőségű munkával szolgáljuk ki. Kiemeltebben kell foglalkozni a dolgozók jövedel­mének növelésével. Feladataink sikeres végrehajtásának legyen motorja a versenymozgalom folytatása, amely most szélesedik a párt X. kongresszusára, az ár­vízkárosultak támogatására tett versenyvállalásokkal be a tervteljesítéssel — fejezte kapcsola­tos beszámolóját Nagy elvtárs. lével foglalkozik a vállalat ve­zetősége a fejlettebb bérformák alkalmazásával. Természetesen figyelembe véve a helyi adottsá­gokat, a munkák jellegét, soro­zatnagyságát, valamint a szerve­zettség fokát. A legutóbbi felmérés sze­rint (1970. május) vállalatunk­nál 1041 fizikai dolgozó végzett teljesítménybéres munkát. Az át­lagos teljesítmény 105,4 százalék volt. A teljesítménybérben dol­gozók aránya mint a számokból is kitűnik, nem megfelelő és el kell érni, hogy a produktív ter­melők legalább 80 százaléka tel­jesítménybérben dolgozzék. En­nek szorgalmazása kölcsönös ér­dek, mert a teljesítménybérezés növeli a dolgozók személyes jö­vedelmét, másrészt a telj­esí­tmé­­nyes rendszer alaposabb munka­­szervezést követel, s ez hatással van a termelékenység növekedé­sére, ami végső soron a jövedel­mezőség irányába hat. A továbbiakban Nagy Sán­dor elvtárs az egyéb ösztönzők (prémium, nyereségprémium) felhasználásával foglalkozott. Az év közi jutalmazásokat a része­sedési alap terhére folyósítják és az eddigi kifizetések azt bizo­nyítják, hogy a gyáregységek ve­zetői éltek a jutalmazási lehető­séggel. Utalt Nagy elvtárs arra is, hogy vállalatunknál egy új versenyforma van kibontakozó­ban, amely a „vállalat kiváló gyáregysége” cím elnyeréséért folyik. Ez a verseny is ösztönöz az eredményesebb gazdálkodásra, annál is inkább, mert a legjobb eredményt elért gyáregység 25, a második helyezet 20 és a harma­dik helyezet 15 ezer forintos ju­talmat kap. A díjakat a vállalat vezetősége a VSZT-vel egyetér­tésben határozta meg, s ennek fedezete a részesedési alap. díjakból elsősorban azok a dol­­­gozók részesülnek, akik nem tartoznak a nyereségprémiumban részesíthetők közé. A beszámoló foglalkozott a közelmúltban végrehajtott bérrendezésekkel, amelyek alap­je­lentős mértékben növelték személyi jövedelmet. A központ­a­ban és azoknál a gyáregységek­nél, amelyek az első negyedéves tervüket teljesítették, túlteljesí­tették, alapbérrendezést hajtottak végre. Egyes gyáregységeknél a bérfeszültségek feloldására nö­velték a munkás bérszínvonalat. A növelt összeget a gyáregység­­vezetők az alapbérek rendezésé­re, másrészt a mozgó bérhányad növelésére fordították. A növe­lés hatását számokban is érzé­keltetni lehet: a munkásállomá­nyú dolgozók havi átlagkeresete­­ 805 forintra növekedett, és ha figyelembe vesszük, hogy munkások jórésze nem szakmun­­­kás, akkor a szakmunkások ha­vi keresete meghaladja a 2200 forintos átlagot. Nagy Sándor igazgató elvtárs foglalkozott azokkal a gyáregy­ségekkel, ahol a kifizetett bér nem áll arányban a gyáregységi eredménnyel. Ezek Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor és Nyírte­lek. E négy gyáregységnél rövid időn belül el kell érni, hogy a kifizetésre kerülő mozgóbérek­nek eredményvonzata is legyen, mert megfelelő évközi­évégi ré­szesedést csak ak­kor kaphatnak, ha az eredményességi mutatóik pozitívan megváltoznak. Befeje­zésként Nagy elvtárs a feladatok között többek között megemlítet­te, hogy a gyáregységeknél az anyagi ösztönzés legjobb formáit (Folytatás a 2. oldalon.) Az anyagi érdekeltség érvényesülése Sikerrel teljesítettük az első féléves tervet Vállalatunk dolgozói sikerrel teljesítették 1970. első fél évé­nek tervét. Árbevételben a terv 212 millió 500 ezer forint volt, a teljesítés 210 millió 839 ezer fo­rint. Igaz a tervhez viszonyítva másfél millió forint az árbevéte­li lemaradás, ezt azonban ellen­súlyozza, hogy jelentős túlteljesí­tést értünk el eredményekben. Nem végleges adatok szerint vállalati eredmény a tervezett 12 a millióval szemben 15 millió fo­rint. Gépjavító állomásaink egy ré­sze kimagaslóan jó munkát vég­zett az első fél évben. Jelentő­sen túlteljesítette árbevételi ter­vét 4 állomás: Tiszazsvári 900, Tiszaszalka, 800, Baktalórántháza 300, Fehérgyarmat szintén 300 ezer forinttal. A fehérgyarmati­ak árbevételi tervtúlteljesítése azért is kiváló, mert mint tu­dott, az árvíz őket közvetlenül sújtotta és jelentős munkanap­kiesésük volt. A tiszavasváriak tervteljesítése azért érdemel kü­lön méltató szót, mert az első negyedévben igen sok nehézség­gel küzdöttek, de a második ne­­gyedévben a bajokat sikerrel el­hárították. Néhány állomáson nagymér­tékben lemaradtak az árbevételi terv teljesítésével. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a belső szervezetlenségen túl a tervlemaradásokhoz objektív okok is hozzájárultak. A nagy­­kállóiak például eredményter­vük teljesítése mellett az árbe­vétellel szintén lemaradtak, de csakis azért, mert nem kaptak elegendő anyagot. Kisvárdán, Mátészalkán, de a központi tele­pen is az árbevételi terv teljesí­tése jobban is alakulhatott vol­na, ha a szervezettség megfelelő. A Nyírteleki Gépjavító Állomá­son a fél éves terv nem teljesí­tésének oka, az első negyedév nagyfokú lemaradásnak kö­vetkezménye. Nyírteleken az el­ső negyedévhez viszonyítva je­lentős eredményt értek el. Az árvízkárosultak megsegítésére 1 millió 200 ezer forint Mint ismeretes, a nagy tavaszi árvíz vállalatunk dolgozóinak egy részét is érzékenyen érin­tette. A több mint 100 károsult­nak több millió forint értékű in­gósága pusztult el, több mint 50 ház összedült. Vállalatunk dol­gozói az első perctől kezdve vál­lalták, hogy részben keresetük bizonyos összegével, részben túl­munkával és más forrásokból se­gítik az árvízkárosultaikat. Az árvízkárosultak megsegítésére azonban a tröszt valamennyi gépjavító vállalata összefogott. Eddig saját vállalatunktól és a testvérvállalatoktól több mint 1 millió 200 ezer forint segély folyt be az árvízkárosultak számlájára. Vállalatunk dolgozói eddig 476 ezer 689 forintot fizettek be. A péjavító tröszttől 105 ezer forint, Felsőzsolcáról 70 ezer, Cserkút­­ról 40 ezer, Székesfehérvárról 18 ezer, Pásztóról 24 ezer, Felsőpa­­godról 32 ezer, Törökszentmik­­lósról 30 ezer, Szolnokról 50 ezer forint érkezett be. A kaposvári­ak 43 ezer, a hódmezővásárhe­lyiek 95 ezer, az egriek 18 ezer, a szekszárdiak 51 ezer, a miskol­ciak 22 ezer, a tataiak 23 ezer, a veszprémiek 60 ezer, a békés­csabaiak 86 ezer forintot küldtek az árvízkárosultak megsegítésére. A vállalathoz érkezett több mint 1 millió 200 ezer forintból a fehérgyarmati árvízkárosultak­nak 400 ezer, a tiszaszalkaiaknak 47 ezer, a mátészalkaiaknak 31 500 forintot fizettek ki. A nyírteleki dolgozók között is van árvízkárosult, részükre 3000 forintot fizettek ki. A további kifizetésekre később kerül sor, mert még mindig várható segé­lyek érkezése, s a teljes pénz­összeg rendelkezésre áll, az el­osztás módjáról akkor határoz­nak. A vállalati kifizetéseken kívül a Debreceni Gépjavító Vállalat 181, a gyöngyösi 28 ezer forintot fizetett ki közvetlenül az árvízkárosultaknak Fehérgyar­maton. Ezenkívül a MEDOSZ két alkalommal adott segélyt. A pénzbeni juttatásokon kí­vül jelentős az a segítség is, amelyet a gépjavító vállalatok, illetve vállalatunk más módon ad. Jelenleg öt tehergépkocsi végez anyagszállítást az árvízká­rosultaknak. A felsőzsolcaiak pe­dig öt olyan garázsépületet küld­tek, amelyek 7 családnak járnak ideiglenes lakhelyül. szél­szombathelyiek két család részé­­­re vikendlakást küldtek, s ezek­nek berendezése a saját ház fel­építése után is az árvízkárosult tulajdonában marad. 700 kompl­ex Július első hetében fontos tár­gyalás színhelye volt vállalatunk központja, öt gépjavító vállalat képviselői — Nyíregyháza, Kecs­kemét, Felsőzsolca, Törökszent­­miklós és Szombathely — arról tanácskoztak, hogy együttesen végzik majd az országban épü­lő szarvasmarha-kombinátok komplex gépesítését. A társulás­ban a fővállalkozó Nyíregyháza lesz.­­Előzetes számítások szerint az országban évi 100 nagy szarvasmarha-kombinát épül majd, s ezeknek komplett gépe­sítését gyártástól a szerelésig társulás végzi. E nagy horderejű a munkához az előkészületek megkezdődtek. A tárgyaláson résztvevő szakemberek megtekintették az egyik állami gazdaság tehenészeti telepét.

Next