Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám
44 Hol nyugszol, mellyik föld takarja tetemed, Kinek keze tett telt megfagyott szivednek? Barátid sem tudjuk, még is felkeresünk Láthatatlan szálain az emlékezetnek. (Pesti Röpívek, 1850. okt. 6.) Petőfiről és Szendrey Júliáról több forrásértékű emlékezést jelentetett meg, s ezek között egyik legjelentősebb Petőfi nősülése (Az erdődi vár történetének utolsó fejezete. Koszorú 1879. 97—116). Petőfi és Teleki Sándor Teleki Sándor (1821—1892) így emlékezik vissza Petőfivel való megismerkedésére: „1846. szeptember 8-án Nagykárolyban voltam, az akkoriban úgynevezett quartális generális megyei gyűlésen. Az időben deákosan beszéltünk, de magyarosan éreztünk, s nem tudtuk még, mi az a Gleichberechtigung. A városban híre kelt, hogy Petőfi Sándor látogatóba jött barátjához, Riskó Ignáchoz, s nála van szállva. Nem sokat törődtem vele, s némileg még bosszantott, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle. Vacsorálni mentünk a Szarvas vendéglőbe, Darvay Ferenc, Harag Viktor és többen, kikre már nem emlékszem. Leültünk egy asztalhoz , átellenben velünk a legtávolabbi asztalnál ültek Riskó Náci, Pap Endre, egy ismeretlen és még többen. Haray vacsorálás közben felém hajlik, s azt mondja: — Az ott Petőfi Sándor. — Bánom is én ! — felelém közönyösen. Vacsora végeztével feláll Haray, s ahhoz az asztalhoz megy, mellynél Petőfi vacsoráit és Pap Endre által bemutattatja magát. Petőfi feláll, kezet nyújt Haraynak, és élénken beszélgetni kezdenek. Később véletlenül arra tekintek, s látom, hogy felállnak, és felénk közelednek. Haray tekintetéből kivettem, hogy hozzám hozza Petőfit, felálltam, és éleibe mentem. Haray végezte a bemutatást. Első szava, melyet hozzám intézett, ez volt : — Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e? — kérdem némi savanyúsággal. Az magam is voltam, komédiás koromban. — Na cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rám nézett, szemeiből láttam, hogy ezt a feleletet nem várta: kezet nyújtott, s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült, s hosszan kvaterkáztunk együtt.” Így indult a híres barátkozás, amely később olyan meghitte, olyan meleghangúvá vált, hogy Petőfi nemcsak többször is meglátogatta költői kastélyában, hanem a Szendrey Júliával való megismerkedés, s a Szatmár megyei út után Pestről levélben fordult Telekihez 1846. december 29-én. Kölcsön kért tőle pénzt, ami a legnagyobb baráti bizalom jele volt. A levél hangja kettejük kapcsolatát is ábrázolja: „Nagy szomorúság éri a te fejedet, azért tanácslom néked, hogy légy rá elkészülve. De amilly elkerülhetetlen a halál, olly elkerülhetetlen, hogy te nékem hat száz pengő forintokat adj vagy adjál, amint neked tetszik, még pedig úgy, hogy két száz pengő forintot rögtön