Szabolcs-Szatmári Szemle, 1977 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 1. szám
számok szerepelnek. Születését hol 1854-re, hol 1859-re teszik, halálozását pedig többnyire 1943-ra. Ezért érdemes talán leírni, anyakönyvi bejegyzések alapján, a hiteles adatokat: Czóbel Minka 1855. június 8-án született Anarcson és 1947. január 17-én halt meg ugyanott.) S ha már szóvá tettük ezeket a pontatlanságokat és fogyatékosságokat, önkritikusan azt is be kell vallanunk, hogy Czóbel Minkával nemcsak az országos kiadványok, kézikönyvek bántak mostohán, eddig a megyénkben folyó helytörténeti és irodalomtörténeti kutatás figyelmét is nagyrészt elkerülte, összefoglaló kiadványainkban emlegettük, egy-két újságcikk is megpróbálkozot ébresztésével, igazán érdemben azonban nem foglalkoztunk vele. Annál szembetűnőbb ez a mulasztás, mert egyébként vitathatatlanul jelentős eredményeket értünk el tájegységünk irodalmi hagyományainak feltárásában és feldolgozásában. Talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy kutatásainkban nem egyszer kezdeményezők is tudtunk lenni, mertünk és tudtunk elébe menni olyan témáknak és problémáknak, amelyek az országos kutatásokban csak később kerültek napirendre. Czóbel Minkával kapcsolatban azonban nem tulajdoníthatjuk magunknak az újrafelfedezés érdemét. A személyét és életművét körülvevő csönd burkát először a Csanádi Imre szerkesztésében megjelenő, Századvégi költők című kétkötetes antológia törte szét. Hogy egyáltalán bekerült ebbe a terjedelmes gyűjteménybe, amelyben a korabeli magyar líra szinte teljes galériáját felvonultatták, egymagában még nem jelentett volna különösebbet, de az, hogy a 37 költő között csak egyetlen akad, aki több verssel szerepel, mint ő, s a válogatás elé írt jegyzetek néhány nagyon elismerő és markáns megállapítása is sejtette már, hogy rövidesen el kell érkeznie Czóbel Minka teljesebb újraértékelésének is. Ha ez nem történt is még meg, az első jelentős lépéseknek már tanúi lehettünk. 1971-ben látott napvilágot Pór Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában című könyve, amelyben Justh Zsigmond és Czóbel Minka munkásságával foglalkozik. Néhány évvel később, 1974-ben, kereken 60 esztendővel az utolsó Czóbel Minka-kötet után, Pór Péter válogatásában és kísérőtanulmányával, Weöres Sándor előszavával szép kiállítású kötetben vehettük kezünkbe a költőnő életművének legjavát. S a Boszorkánydalok megjelenése óta eltelt idő tapasztalatai alapján már azt is megállapíthatjuk, hogy a kötet nem is maradt visszhangtalan. Korai és naiv dolog lenne valami Czóbel Minka-reneszánszról beszélni, de kétségtelen, hogy az utóbbi években újra gyakrabban hallhatjuk és láthatjuk a nevét, kezdjük őt számon tartani. Az elmondottak alapján két, egymással szorosan összekapcsolódó kérdés vetődik fel. Mi volt az oka a Czóbel Minka életműve körül kialakult fél évszázados némaságnak, s mi magyarázza mostani újrafelfedezését, mi indokolja a buzgalmat, amely most le akarja fújni műveiről az évtizedek alatt rárakódott port? Egyszerűen vak lett volna mindenki ilyen hosszú időn át, aki nem vette észre, hogy itt egy jelentős tehetséggel van dolgunk, vagy talán most lövünk túl a célon, s valóságos értékeinél magasabbra akarjuk helyezni ezt a költői életművet felfedezői lelkesedésünkben? Hogy ezekre a kérdésekre válaszolhassunk, legalább vázlatosan ismernünk kell Czóbel Minka költői útját. Rögzítettük már életének határmezsgyéit. Itt most mindenekelőtt azt kell hozzáfűznünk az évszámokhoz, hogy pályájának betájolása szempontjából inkább a születési, mint a halálozási dátum lehet eligazító számunkra. Halálának időpontja ugyanis könnyen megtéveszthet bennünket, hiszen ennek alapján akár a közelmúlt költőjének is vélhetnénk, pedig jellegzetesen századvégi egyéniség volt. Reviczky Gyulával és Inczédy Lászlóval született azonos évben. Csak öt évvel volt fiatalabb Endrődi Sándornál, néggyel Ábrányi Emilnél, kettővel Vargha Gyur