Szabolcs-Szatmári Szemle, 1977 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 1. szám
lánál és eggyel Gáspár Imrénél. Viszont három évvel idősebb volt Komjáthy Jenőnél és Rudnyánszky Gyulánál, hattal Szabolcska Mihálynál és Kozma Andornál, tízzel Zempléni Árpádnál és tizennéggyel Heltai Jenőnél. Ez a néhány összehasonlító adat elég szemléletesen mutatja talán, hol helyezkednek el Czóbel Minka pályájának koordinátái. Első könyve 1890-ben jelent meg, s az életében kiadott utolsó verseskötete 1914-ben. Az első világháború után teljesen elhallgatott, vagy ha írt is, már alig publikált. Egyszer-egyszer még megjelent és szerepelt a Petőfi Társaság vagy a nyíregyházi Bessenyei Kör felolvasó estjein, új kötetet azonban már nem adott ki. Vajon mi lehetett az oka elhallgatásának? Csak az öregség? Utolsó kötetének megjelenésekor valóban közel volt már 60. évéhez, mégsem látszik valószínűnek, hogy több mint 30 éven át kizárólag életkora tartotta volna vissza a további alkotástól. Több forrásból, többek között Kis Margit disszertációjából is tudjuk, hogy késő öregkoráig megőrizte szellemi frisseségét. Miért helyezte akkor magát mégis „nyugdíjas állományba”? Talán kimerült tehetsége? Az utolsó kötet darabjai és öregkori ritka megszólalásai nem mutatnak hanyatlást. Úgy hisszük, a magyarázat mélyebben van, s csak a korszak világnézeti és irodalmi fejlődésének összefüggésében érthető meg igazán. Czóbel Minka pályája annak idején több szempontból is különösen szerencsés csillag alatt indult. Előkelő származása kitűnő nevelést és gondtalan fiatalkort biztosított számára. Eleinte családjával, később egyedül is sokat utazhatott, három-négy nyelven egyformán tökéletesen beszélt, sőt verselt is. Egyébként, szinte beleszületett az irodalomba. Maga is gyakran emlegette, hogy Orczy Lőrincnek, a neves testőrírónak volt a dédunokája, de anyai ágon Kazinczy Ferencnek is vérrokona. Otthon, családjában is literátus környezet vette körül. Bátyja, Czóbel István nemcsak politikus, hanem tudós és író is volt egy személyben, a kor egyik nagy hatású történetfilozófusa. Fő műve, a Lipcsében megjelent Die Genesis unserer Kultur című több kötetes munkája jelentős hatással volt a korszak több írójára, mindenekelőtt Justh Zsigmondra, aki egész társadalomfilozófiai elképzelését — amelyet balzaci és zalai mintára egy 14 kötetre tervezett regényciklusban akart kifejteni —, Czóbel István művére építette. A ciklus öszszefoglaló címe, A kiválás genezise is félreérthetetlenül Czóbel István inspirációjára utal. (Tudjuk, hogy Justh korai halála miatt a ciklusnak csak három darabja készült el: A pénz legendája, Gányó Julcsa, Faimus). Nyilván bátyja közvetítésével került személyes kapcsolatba, majd termékeny írói barátságba Justh Zsigmonddal Czóbel Minka is. Személyesen is gyakran találkoztak, s élénk levelezésbe is kezdtek. A kezdő írónőt Justh vezette be először az irodalmi társaságokba, s még párizsi irodalmi tájékozódását is elsősorban ő könnyítette meg. Ugyancsak bátyja révén került kapcsolatba, sőt rokonságba Mednyánszky Lászlóval, a korszak érdekes, vagabund életű festőjével. (Czóbel István Mednyánszky László húgát vette feleségül.) Ettől kezdve Czóbel Minka sűrűn megfordult Mednyánszkyék körében a Felvidéken is és Budapesten is. Justh Zsigmond és Mednyánszky László barátsága nyitotta meg számára a művészvilág ajtóit. E kapcsolatok alapján lett bejáratos Fesztyék fogadásaira, ahol az öreg Jókai ült az asztalfőn, és mondott biztató és elismerő szavakat a kezdő írónő műveire. Első kötete 1890-ben jelent meg Nyírfalombok címmel, s ettől kezdve egészen 1903-ig szinte minden évben napvilágot látott egy-egy újabb műve: Haffa, 1891; Újabb költemények, 1892; Maya, 1893; Fehér dalok, 1894; A virradat dalai, 1896; La Migration de l’Ame, 1897, Paris; Donna Juanna, 1900; Kakukfüvek, 1901; Opálok, 1903. Tizenhárom év alatt tíz kötet — ez a mennyiség egyszerre példázza Czóbel Minka termékenységét és népszerűségét. Könyveinek többségét a Singer és Wolfner cég adta ki, a korszak legdivatosabb, s az üzleti szempontokat talán leginkább szem előtt tartó kiá lló