Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1998 (33. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám
A szecesszió stílusjegyei a századforduló szépirodalmában 303 Babits 1906-ban a rokokó kedvelt táncának ötletére komponált verset, amely a Gáláns ünnepség címet viseli. Az abroncsvázas alj, a krinolin és a tánc, a minét a régmúltra utal. A minét- minaret, valódi- módi azaz a hasonlóan szellemes páros rímek adnak táncos lendületet a versnek. A táncleírások szinte törvényszerű módon - ahogyan az már Justh stílusában is megfigyelhető volt - a csoportnyelvi, szalonnyelvi szavak számbeli megnövekedését eredményezték. Gyakran találkozunk francia, német, olasz szavak és divatos kifejezések átvételével, amelyek neologizmusoknak sem minősíthetők. A minét tehát az illemet és kellemet a szellemmel és etikettel egyesítő tánc. A századforduló irodalmában előforduló táncleírások talán leglenyűgözőbb darabja az orosz mazurka. Az orosz arisztokrácia fényűző párizsi szalonjainak tánca, amelynek hagyományai a kor vezető műfajaiban a zenében és a balettben szemléletbeli forradalmat eredményeztek. Ismeretlen, robosztus, lenyűgöző erő van Glinka operájában és a táncban egyaránt, ami valósággal sokkolja a kifinomult, nyugati kultúrhagyományokhoz szokott társaságot. Az erő és az életképtelen bágyadtság ellentéte szintén benne rejlik a következő Justh-idézetben: „Egyszerre pedig átcsap egy mazurkába, s felhangzik a Glinka operájának: „Életünket egy cárért” gyönyörű, hatalmas muzsikája. S szinte átalakította e zene a miliőt, a banális, cukros mosolyt ez letörölte az ajkakról, s mintha a parfümérozott levegőn keresztül sivított volna az orosz puszták szele: Oroszországban éreztem magamat. A mazurka csak hangzott. Most egymás mellett átkulcsolt karokkal siklott elő a pár, mint egy szobor csoportozat, oly erővel, oly gráciával. A hatalmas, óriási fekete szakállú férfi átkulcsolta a karcsú, magas, királynői termetű fiatalasszony derekát, s hullámzó léptekkel előresikamlottak a parketten, majd elbocsátotta egyik kezét, s csak egy kézen tartva táncolt, lehajolva meg-megfordulva mellette, erőteljes férfias léptekkel, amelyek szinte megrezzentették a finom, filigrán párizsi házat: a szalon minden bútora rezgett. S a zene csak hangzott, mind erősebben, mind erősebben, a csellista kipirult szemei tűztől égtek, a pár hatalmas léptekkel, gyönyörű mozdulatokkal, büszkén, emelt fővel táncolta körül a szalont - s én meg lekonyítva fejemet éreztem az erőteljes nagy nép hatalmát” (Justh:Párisi napló 1 47). 5.1. Integráló kultúrmotívumok. Az a szellemi integráció, ami bizonyos társadalmi gyakorlat folytán (utazás, gyarapodó idegennyelv-tudás, nagy mennyiségű és magas színvonalú műfordítás-irodalom) az Európa-szerte ható divatos stílusirányzatokban megvalósul, tetten érhető bizonyos jellemzően századfordulós vándormotívumokban is. A szecessziós művészetek (irodalom, zene, ipar- és képzőművészetek egyaránt) talán legnépszerűbb nemzetközi motívuma a bűnös Salomé motívuma. Különböző kultúrák és művészeti ágak felkapott vándortémája, írók, festők, zeneszerzők ihletője. Legnépszerűbb irodalmi feldolgozása kétségtelenül Oscar Wilde Saloméja, az angol dekadencia legnagyobb botrányt kavaró műve. Noha a darabot 1892-ben a londoni Palace Theatre próbálni kezdte a kor legünnepeltebb színésznőjével, Sarah Bernhardt-tal a főszerepben, akiért Justh Zsigmond is rajongott, a darab bemutatója azonban hatósági jóváhagyás hiányában elmaradt. Végül a párizsi Theátre de Louvre mutatta be 1986 február 11-én. A darabot egyébként Wilde