Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1998 (33. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám

Ajtay-Horváth Magda francia nyelven írta. Nyomtatásban először 1908-ban jelent meg Beardsley illuszt­rációival, s e rajzsorozat az angol képzőművészet legdekadensebb darabjai közé tar­tozik. Salomé témáját a zenében Richard Strauss dolgozta fel, festészetben pedig Gustave Moreau alkotott mesterművei róla. Heinét, Hofmannsthalt szintén versírásra ihlette a Salomé-téma. Justh Zsigmond Moreau-képének leírása azt bizonyítja, hogy a multimedialitás jegyében, a vizuális élmény átültethető egyik jelrendszerből a másikba, feltétele csupán az írói tehetség. A következő részlet a magyar szecesszió egyik legjellemzőbb, „drágakövekkel ékesített stílusú” leírása: „Salomé épp elvégezte táncát, ruhái leváltak termetéről, jóformán csak ékkövek fedik kéj mámort lehelő meztelen testét, s egyszerre csak aranyfénytől könnyezve megjelenik Keresztelő János vértől csepegő levágott feje, irtóztató foltot vetve a színektől, ékkövektől ragyogó háttérre. (...) Soha még ilyen színpompát vízfestményei nem fejtettek ki, Iudea egész színgaz­dagságát rálehelte a képre. Mindegyik szín külön válik, s mindegyik ritka, nem egy­szerű, s nem közönséges szín. Salomé testén az ékkövek ragyogása csak kiemeli testének fékezhetetlen érzékies idomait, amelyekből a világrendítő hisztérikus asszony egész bódító, mérgező, veszedelmes, páratlan egyénisége beszél. S e test érzékiesen színgazdag háttere, amelyből mindezt eltompítva Szent János véres árnya emelkedik ki - mindez egyetlen a maga nemében s valóban jellemzi azon évtizedeket, amelyek létrehozták. " (Justh: Párisi napló 212) Dutka Ákos költészetében szintén felbukkan a Salomé-motívum. Érzékekre ható, szenzuális elemekben bővelkedő versének címe: Salomé éje. A verset Elek Artúr méltónak találta arra, hogy a szerkesztésében megjelenő Újabb költők antológiája 1890-1910 kötetében megjelentesse 1911-ben. A Salomé-téma különféle képzőművészeti megjelenítései - úgy tűnik - művésze­ket képes Európa különböző településeire vonzani, hiszen e korra tehető a kultúr­­turizmus kezdete is. Elek Artúr például a Nyugat 1932. II. (425-428) számában egy németországi útibeszámolójában említi, hogy a híres blaubeureni templom freskóján megcsodált egy Salomé jelenetet (Birnbaum 1969:153). A szecessziós kultúrélmény csupán két, egymással szorosabb összefüggésben lévő területét a zene és a táncélményt emeltem ki, s végül azt próbáltam érzékeltetni a Salomé-motívummal, hogy ezek a területek más művészeti ágakból táplálkozó él­ményekkel szorosan összefüggnek, sőt arra is utalnak, hogy a kort, melyben a vizs­gált szövegek keletkeztek, egy erős kozmopolita kultúrrendszer jellemezte. Szakirodalom Alexa Károly 1987 Világkép és novellaforma a 19. 20. század fordulóján. Új írás. 3. szám 82-88. Balázs Béla 1997 Halálesztétika. Bp., Papirusz Book, Bernáth Mária 1969 A szecesszió művészetének kialakulása és jellemzője az Osztrák-Magyar M­onarchiában. Helikon. 1. szám 65-76. 1973 A szecesszió fogalma és helye a tudománytörténetben. In: Aradi Nóra (szerk.): Művészettörténet-tudománytörténet. Bp., Akadémiai. 91-129. Birnbaum D. Mariann 1969 Elek Artúr pályája. Irodalomtörténeti füzetek. Bp., Akadémiai.

Next