Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2001 (36. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám

2 Balogh István Az eddigi kutatás kevés figyelmet fordított arra, hogy még a XVI. század utolsó évtizedében is voltak sokan, akik a hajdúk eredeti foglalkozását űzték, a XV. század vége óta említett barompásztor hajdúk utódai voltak. A XVI. század közepén az egykoron barompásztorok utódai közül sokan már fegyverviselő hadban forgó katonáik. A névtelen író szerint „Ezek a hajdúk az időjárás minden viszontagságaival és a fegyver minden veszélyével szemben meg vannak edzve, katonává válásuk előtt barompásztorok voltak, ezt a népnyelv is tartja.”2. A barompásztorsággal foglalkozó hajdúk a XVI. század utolsó évtizedében a mai Hortobágy melléki pusztákon a tőkegazdáik (marhatenyésztéssel, hizlalással és kereskedéssel foglalkozó) mezővárosi polgárok szállásain, kertjein (állattartó majorjaiban) szegődött, bérmunkás szabad parasztok voltak.3 A XVI. század közepe után mind az országos törvények, mind a megyék statútumai rendszeresen foglalkoztak a rablók (latrones) és gonosztevők (malefactores) megfékezésével, de ezeket még akkor nem nevezik hajdúknak.4 A szabad hajdú elnevezés rablóval vagy gonosztevővel azonos fogalomként első ízben az 1596. évi országgyűlési végzésben jelenik meg. Igaz, hogy ez a már korábban ellenük hozott intézkedések hatályosabb végrehajtásáról szól, ha a vármegye főispánja, vagy alispánjai (mindig kettő van) nem képesek ezeket végrehajtani, hívják segítségül a végvárak főkapitányai alatt szolgáló királyi zsoldos őrséget.­ Nyilván ennek a törvénynek hatására hozta Szabolcs vármegye is 1601-ben első statútumát, a megyében garázdálkodó, rabló, fosztogató, szabad hajdúk ellen. Január 8-án a Karászon [Nyírkárász] a megye közgyűlése tárgyalta ecsedi Báthori István országbíró, Szabolcs és Szatmár vármegyék főispánja levelét „a szabad hajdúk és rablók hallatlan kihágásainak meggátlására”.­ „Ha az alispánok erőtlenek lennének a gonosztevők összefogására, a főispán az uradalom fegyveres erejével segítségül lesz, de maga is állítson fel a birtokos nemesség által kiállított fizetett fegyveres erőt, lovas katonákat.” Az egytelkes és címeres nemeseket egy-egy gyalogos állítására kötelezték. A kiállított fegyveresek élére vezetőt választottak „az említett jószágokból Keresztúrnál [ma Kótaj] összegyűlt hadakra Tiszán innen és túl a rablókat és szabad hajdúkat ahogy tudja, üldözze, és nyomja el.” „Azok ellen pedig, akik a szabad hajdúk közül valakit befogadnak, azokat személyre való tekintet nélkül fogják perbe.”­ Egy héttel később Szatmár vármegye közgyűlése még súlyosabb kifejezésekkel illeti a szabad hajdúkat, „akik a mi Szatmár megyénk nemességének valamint a szomszéd megyéknek is általában károkra és romlására vannak, akik kegyellen zsarnokságot, lopásokat, fosztogatásokat gyakorolnak és tolvaj módra csavarognak”.­ 2. A hajdúság kialakulásáról szóló irodalom fel van sorolva Balogh István: A hajdúság. Budapest, 1969. 290- 291.­Az idézett szöveg no. 14. 3. Néhány adat erre vonatkozóan: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban HBMLT), V. A. 1011/a. Debrecen város magistratusi jegyzőkönyvei, 1594. 85/1. reg. „a barmot az ő ura vette meg, sőt hajdúkat is kiküldötte, az ő hajdújok viselte gondját az barmoknak.”­­ Még korábban, 1594-ben a nádudvari Böjti Tamás azt vallotta: „Én Tardi János hajdúja voltam, a kocsi pusztán [Tiszafüred mellett] jártam a marhákkal. Balogh István i. m. 15. lap - 1594-ben a bajomi [mai Biharnagybajom] várnak 158 darabból álló gulyáját két hajdú őrizte. Lásd uo. 4. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBMLT), IV. A. l/a. Prothocollum, (a továbbiakban Prot.), 1553. 2. föl. 5.­­ 1585. Prot. 6. föl. 2. 5. CJH, 1596. 23. art. 6. SZSZBMLT, IV. A. 1/a. 1601. Prot. 9. föl. 13. 7. Uo. SZSZBMLT, IV. A. 501/a. Prot. 1. föl. 93-94. 1601. 8. SZSZBMLT, IV. A. 501/a. Prot. 1. föl. 93-94. 1601.

Next