Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2001 (36. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám
Móricz Zsigmond Színház 1981-2001 Gaál Erzsébet (1951-1998) Komor tehetség volt. Az utolsó évtizedek honi színházművészetének legeredetibb alakja. Olyan erős, kimagasló tehetség, hogy szerda este bekövetkezett haláláig nem sikerült egyetlen kitüntetéssel sem elismerni. Működése fölzaklató, engedmények nélküli szigorúsággal megkínozta szereplőit, nézőit is. Mentes volt minden behízelkedő könnyűségtől. Magánérintkezéseiben, színészként és rendezéseiben is. Alkalmatlannak látszott megalkudni. Ügyeskedni képtelenül tetemrehívó színházat, a könnyen fogyaszthatót, a jól csúszó léhaságokat. Félig amatőrökkel csinálta meg élete legteljesebb munkáját, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház díszletraktárában: Büchner Danton halálát. Az eredeti képzelet, a gyújtogató tehetség, a közhelyektől irtózó lendület és az új képeket, színházi alakzatokat teremtő, lángoló szaktudás remekét alkotta meg. A német klasszikusból kortársi, lázas válaszokat teremtett. Eredetiségét, szokott magyar nóta ez, külföldön többre taksálták, mint idehaza. Gödöllői teremtményeivel Svájcban, majd Monacóban és Kanadában megdöbbentette a szakembereket a színészi fogalmazás valódi újdonságaival. Tanított is a tengerentúlon. De hazajött félreismertnek, botránykőnek lenni. Utolsó szerződése kétségbeesett módon a Nemzetihez kötötte. Csehov Platonovjában a tehetségtelenség ellenállása: a régi kedves színészi vackolódásokhoz való ellenállhatatlan vonzalom mondott csődöt, nem pedig Gaál Erzsi reformeri tehetsége. A Platonov ismét bebizonyította: nem lehet félerővel megváltani a színházi világot sem. Reformerkedni nem lehet a rossz hagyományok szemétdombján. Csak minden régit elvetve, önmagát föláldozva lehet eljutni az új értékekhez. Ahogyan Gaál Erzsi tette, 47 éves lett volna szeptemberben. (Molnár Gál Péter, Népszabadság, 1998. június 12.) Földi László és Varjú Olga Gaál Erzsébet egyik elmélyült rendezésében. Nádas Péter Temetés című drámájában 493