Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2001 (36. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám

Móricz Zsigmond Színház 1981-2001 Gaál Erzsébet (1951-1998) Komor tehetség volt. Az utolsó évtizedek honi színházművészetének legeredetibb alak­ja. Olyan erős, kimagasló tehetség, hogy szerda este bekövetkezett haláláig nem sike­rült egyetlen kitüntetéssel sem elismerni. Működése fölzaklató, engedmények nélküli szigorúsággal megkínozta szereplőit, nézőit is. Mentes volt minden behízelkedő könnyűségtől. Magánérintkezéseiben, színészként és rendezéseiben is. Alkalmatlannak látszott megalkudni. Ügyeskedni képtelenül tetemrehívó színházat, a könnyen fogyaszt­­hatót, a jól csúszó léhaságokat. Félig amatőrökkel csinálta meg élete legteljesebb munkáját, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház díszletraktárában: Büchner Danton halálát. Az eredeti képzelet, a gyújtogató tehetség, a közhelyektől irtózó lendület és az új képeket, színházi alakzato­kat teremtő, lángoló szaktudás remekét alkotta meg. A német klasszikusból kortársi, lázas válaszokat teremtett. Eredetiségét, szokott magyar nóta ez, külföldön többre tak­sálták, mint idehaza. Gödöllői teremtményeivel Svájcban, majd Monacóban és Kana­dában megdöbbentette a szakembereket a színészi fogalmazás valódi újdonságaival. Tanított is a tengerentúlon. De hazajött félreismertnek, botránykőnek lenni. Utolsó szerződése kétségbe­esett módon a Nemzetihez kö­tötte. Csehov Platonovjában a tehetségtelenség ellenállása: a régi kedves színészi vackolódá­­sokhoz való ellenállhatatlan von­zalom mondott csődöt, nem pedig Gaál Erzsi reformeri tehetsége. A Platonov ismét bebizonyította: nem lehet félerővel megváltani a színházi világot sem. Reformer­­kedni nem lehet a rossz hagyo­mányok szemétdombján. Csak minden régit elvetve, önmagát föláldozva lehet eljutni az új érté­kekhez. Ahogyan Gaál Erzsi tette, 47 éves lett volna szeptember­ben. (Molnár Gál Péter, Népsza­badság, 1998. június 12.) Földi László és Varjú Olga Gaál Erzsébet egyik elmélyült rendezésében. Nádas Péter Temetés című drámájában 493

Next