Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2020 (55. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 2. szám
Horváth Hilda Miután utóbbitól egyéb tevékenységei okán megvált, tiszteletbeli alelnökké nevezték ki. Aktivitása azért is csökkenhetett, mert műveltsége megértette vele, hogy a nemesi világ már korszerűtlen. Szerette ezt a világot, de tudta, mennyire lejárt az ideje. Az 1910-es évekre megváltoztak a viszonyok, s az új nemzetközi áramlatok között új szellemiségre, új elképzelésekre volt szükség, a Műbarátok tevékenysége ekkorra már elavulttá vált. Élete során Vay jól kamatoztatta széleskörű társadalmi ismeretségeit, összeköttetéseit, mely nem csak rokonságának volt köszönhető, hanem annak, hogy minden környezetben ki tudta építeni kapcsolatait, az anarcsi nemesi Czóbel-kúriától az asszimilált Wohl Janka pesti irodalmi szalonjáig,13 vagy akár a kínai császár udvaráig. Mivel a szalonokban otthonosan, világfi módjára forgott, tulajdonképpen karrierdiplomata is lehetett volna, hiszen külföldön sok helyütt uralkodókkal, vezető személyekkel, politikusokkal tárgyalt. Fejedelmek, arisztokraták, követségi bürokraták egyaránt örömmel fogadták nem csak hivatala, de érdekfeszítő beszélgetései okán is. Szinte mindenkit ismert kül- és belföldön, aki abban a korban számított. Benne volt a történelmi eseményekben, közelről megtapasztalta a politikai sakkjátszmákat, ezáltal rengeteg élményre és tudásra tett szert. Pályája során részese lehetett reprezentatív ünnepségeknek, protokoll-eseményeknek. 1897-ben XIII. Leó pápa küldötteként részt vett Viktória királynő gyémántjubileumán (koronázásának 60. évfordulóján), 1905-ben pedig a berlini misszionárius világkonferencián lépett fel előadóként, de jelen volt még a madridi eucharisztikus kongresszuson is (1911).14 Széleskörű érdeklődése, műveltsége okán minden kérdéshez hozzá tudott szólni, s mint a társaság lelke intellektuális körök diskurzusait tette még izgalmasabbá. Mindenről, mindenkiről megvolt a saját véleménye, amit mindig határozottan meg is fogalmazott; politikusokról, uralkodókról éppúgy, mint az egyház tagjairól vagy az egyes főúri családokról. Nem bántóan, de olykor meglepő szókimondással, különálló, sarkalatos véleményt formált a rokon családokról, az arisztokratákról és a kor egyéb szereplőiről, sőt akár a hivatalossal szembeni ellenvéleményének is hangot adott. Úgy vélte, az I. világháborús helyzetben a magyar kormány magára hagyta Erdélyt, s felelős azért, hogy 1916-ban a román betörés során a román parasztok teljesen kifosztották az erdélyi kastélyokat.15 Bírálta a megkoronázott VI. Károlyt, gyenge, ingadozó jelleme, felkészületlensége okán, de elismerte, hogy „.. .mint ember meleg szíve elfeledtetik gyenge oldalait.”16 Petrovics Elekről, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójáról úgy nyilatkozott, hogy szorgalmas hivatalnok, de a művészetekről fogalma nincs.17 Vay Pétert beszélgetésben, írásban sohasem a felszín, hanem a mély érzelmek, a hit és a filozofikus gondolatok érdekelték. Az eszmevilág, a szellemiség sokkal közelebb állt személyiségéhez, mint a (mű) tárgyak, melyek csak gondolatai eszközéül 13 Borbíró Fanni: „Csevegés, zene és egy csésze tea” A Wohl-nővérek a pesti társaséletben. Budapesti Negyed, 2004. 46. sz. 368. 14 MNL OLP szekció IV. Háborús napló 16. 15 MNL OLP szekció Háborús füzet III. 55. 16 MNL OLP szekció V. háborús napló 70. 17 MNL OLP szekció V. háborús napló 27.