Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2020 (55. évfolyam, 1-4. szám)

2020 / 2. szám

Horváth Hilda Miután utóbbitól egyéb tevékenységei okán megvált, tiszteletbeli alelnökké nevezték ki. Aktivitása azért is csökkenhetett, mert műveltsége megértette vele, hogy a nemesi világ már korszerűtlen. Szerette ezt a világot, de tudta, mennyire lejárt az ideje. Az 1910-es évekre megváltoztak a viszonyok, s az új nemzetközi áramlatok között új szellemiségre, új elképzelésekre volt szükség, a Műbarátok tevékenysége ekkorra már elavulttá vált. Élete során Vay jól kamatoztatta széleskörű társadalmi ismeretségeit, összekötte­téseit, mely nem csak rokonságának volt köszönhető, hanem annak, hogy minden környezetben ki tudta építeni kapcsolatait, az anarcsi nemesi Czóbel-kúriától az asszi­milált Wohl Janka pesti irodalmi szalonjáig,13 vagy akár a kínai császár udvaráig. Mivel a szalonokban otthonosan, világfi módjára forgott, tulajdonképpen karri­erdiplomata is lehetett volna, hiszen külföldön sok helyütt uralkodókkal, vezető sze­mélyekkel, politikusokkal tárgyalt. Fejedelmek, arisztokraták, követségi bürokraták egyaránt örömmel fogadták nem csak hivatala, de érdekfeszítő beszélgetései okán is. Szinte mindenkit ismert kül- és belföldön, aki abban a korban számított. Benne volt a történelmi eseményekben, közelről megtapasztalta a politikai sakkjátszmákat, ezáltal rengeteg élményre és tudásra tett szert. Pályája során részese lehetett reprezentatív ünnepségeknek, protokoll-események­­nek. 1897-ben XIII. Leó pápa küldötteként részt vett Viktória királynő gyémántju­bileumán (koronázásának 60. évfordulóján), 1905-ben pedig a berlini misszionárius világkonferencián lépett fel előadóként, de jelen volt még a madridi eucharisztikus kongresszuson is (1911).14 Széleskörű érdeklődése, műveltsége okán minden kérdéshez hozzá tudott szólni, s mint a társaság lelke intellektuális körök diskurzusait tette még izgalmasabbá. Min­denről, mindenkiről megvolt a saját véleménye, amit mindig határozottan meg is fogalmazott; politikusokról, uralkodókról éppúgy, mint az egyház tagjairól vagy az egyes főúri családokról. Nem bántóan, de olykor meglepő szókimondással, különálló, sarkalatos véleményt formált a rokon családokról, az arisztokratákról és a kor egyéb szereplőiről, sőt akár a hivatalossal szembeni ellenvéleményének is hangot adott. Úgy vélte, az I. világháborús helyzetben a magyar kormány magára hagyta Erdélyt, s felelős azért, hogy 1916-ban a román betörés során a román parasztok teljesen kifosztották az erdélyi kastélyokat.15 Bírálta a megkoronázott VI. Károlyt, gyenge, ingadozó jelle­me, felkészületlensége okán, de elismerte, hogy „.. .mint ember meleg szíve elfeledte­tik gyenge oldalait.”16 Petrovics Elekről, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójáról úgy nyilatkozott, hogy szorgalmas hivatalnok, de a művészetekről fogalma nincs.17 Vay Pétert beszélgetésben, írásban sohasem a felszín, hanem a mély érzelmek, a hit és a filozofikus gondolatok érdekelték. Az eszmevilág, a szellemiség sokkal kö­zelebb állt személyiségéhez, mint a (mű) tárgyak, melyek csak gondolatai eszközéül 13 Borbíró Fanni: „Csevegés, zene és egy csésze tea” A Wohl-nővérek a pesti társaséletben. Budapesti Negyed, 2004. 46. sz. 368. 14 MNL OL­P szekció IV. Háborús napló 16. 15 MNL OL­P szekció Háborús füzet III. 55. 16 MNL OL­P szekció V. háborús napló 70. 17 MNL OL­P szekció V. háborús napló 27.

Next