Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2020 (55. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 2. szám
A világ vándora: Gróf Vay Péter (1863/1864-1948) szolgáltak. Kelet kultúrájában is a szellem, az ázsiai művészet sajátos felfogása ragadta meg. A naplóiban leírtakat szervesen egészítik ki a leveleiben megfogalmazott gondolatok. Saját tapasztalatai mellett széleskörű ismeretei, filozófiai tájékozottsága szinte minden levelében megnyilvánul. Idézetei nagy műveltségre vallanak, amely átfogja, együvé öleli a vallástörténetet, a keleti filozófiát éppúgy, mint a szépirodalmat, vagy a képzőművészetet. Életfilozófiája vallásában, a kereszténységben gyökerezett, de kíváncsiságának köszönhetően megértéssel fordult az Európán kívüli kultúrák, vallások és szellemi áramlatok felé is. Saját hite nem tette elvakulttá, másokkal szemben türelmetlenné, ugyanakkor elveiben, vallási meggyőződésében megingathatatlan maradt. Ismerte és nyomon követte, a frissen megjelent publikációkat, gyakorta idézett is belőlük. Alapvető volt számára, hogy jártas legyen a római katolikus irodalomban. Valószínűleg a párizsi szalonokban otthonos Justh Zsigmondnak köszönhetően olvasta a modern pszichológiai regény megalkotója, Paul Bourget (1852—1935) francia római katolikus író és esszéista frissen megjelent műveit, aki lélektani tanulmányaival és társadalmi erkölcsrajzával az irodalmi realizmus egyik vezéralakja lett, s aki a társadalmi rend alapjának a monarchiát és a vallást tekintette. Ugyanakkor idézett Victor Hugo barátja, Charles-Augustin Sainte-Beuve (1804-1869) francia akadémikus, antiklerikális író és költő írásaiból is. Magával ragadta utóbbi új, irodalomkritikai módszere, a szociológiai megközelítés. A fentieknél talán még érdekesebb, hogy túllépve teológián és irodalmon, még a kortárs művészettel is foglalkozott. Walter Crane (1845—1915) angol festő, iparművész és költő (a preraffaeliták mozgalmának követője) gondolatát idézi (mint mindig, most is eredeti nyelven),18 hogy egyetemes kontextusba helyezze saját életfilozófiáját, a hit és remény mindenek feletti hatalmát. „What is Life to grief complaining? Fortune, Fame, and Love disdaining, Hope, perchance, alone remaining.” A művész a verset eredetileg Az élet hídja (The Bridge of Life 1884, magángyűjtemény) című festmény művészien megmunkált keretére írta. Igen aktív lévén, sokat dolgozott, missziós tevékenysége és utazásai mellett nemcsak írt, hanem számos előadást tartott. Ezen túl volt még energiája arra is, hogy kiadókkal levelezzen, intézze írásai publikálását, könyvei megjelentetését. Fáradhatatlan misszionárius életfilozófiája és felfogása plasztikusan bontakozik ki naplóiból. Igen méltó feladat lenne szöveghűen közölni ezeket, és magyarázatokkal ellátva közkinccsé tenni az 1902-ben írott diariumot, az 1907-es agendát és az I. vi- 18 Iparművészeti Múzeum Adattár (a továbbiakban IMA) Vay Péter letéti iratai 25-26. (Kézírással sorszámozott: 6.)