Szabolcsi Építők, 1966 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-31 / 1. szám

„Én beszéltem meg a fiammal, hogy viheti a fát 99 ■­#9­9 Őrködés a társadalmi tulajdon felett — Példás büntetés a népvagyon herdálóival szemben Reflektor fénye pásztázza az éjszakát. Néhány perc és a Szé­na téri építőanyag raktár éjjeli őre leszegett fejjel vall: „Én beszéltem meg a fiammal, hogy viheti a fát...” Volt olyan híre az építőipar­nak, hogy itt mindenki lop. Alaptalanul? Igen! Bár igaz, sokan visszaéltek a lehetősé­gekkel, de az is biztos: a nagy többség becsületes dolgozó. Lehetőség? Tölgyesi József üzemrendész szerint ez azt je­lenti, hogy nem lehet egy jól szervezett és kapuval rendel­kező gyárral összehasonlítani az építőipart. Csak a megyei ÉM. vállalat közel négy­ezer dol­gozója százöt különböző mun­kahelyen — Hollóházától Ga­­csályig — kétszáz kilométeres körzetben épít. Ilyen körülmé­nyek között bizony nagy ne­hézségek gátolják a társa­dalmi tulajdon óvását. Egy éve alakult meg a vállalatnál az üzemrendészet. Feladata, hogy védje a népvagyont, sorompót állítson az anyagok herdá­lóinak, a hanyagságnak, a gon­datlanságnak, a tudatlan, vagy tudatos kártevésnek. Lopás — neonfénynél — Néhány jellemző esetet az eredmények példázására — mondja Tölgyesi József. — A közelmúltban kaptunk rajta egyik dolgozónkat, hogy mo­zaikparkettát visz haza az ak­tatáskájában. Elmondta, hogy másfél éve csinálja ugyanezt. Azóta leparkettázta a kétszobás lakását. Senki sem figyelt fel rá eddig. A nyíregyházi kísér­leti intézet építekzésénél soro­zatban gyártották a nép vagyo­nából a tetőantennákat, tv asz­talokat, télen a szánkókat. Ad­dig, amíg az egyik dolgozónk megelégelte és jelentette az ese­tet. A nyíregyházi Pacsirta ut­cai felvonulási épületünktől neonfénynél szerelték le az anyagokat védő drótkerítést. Ott volt az éjjeliőr, de a tettes nem került meg. Kisvárdán, a termelőszövetkezeti építkezés­nél az éjjeliőr otthagyta a munkahelyét, elment haza, s közben értékes anyagok tűntek el. Kiszaggatott kapcsolók, elázott cement Nem származik kisebb kár abból sem, hogy az átadásra kerülő lakásoknál megrongál­ják a berendezést. A Tompa Mihály utcai építkezésnél dol­gozó — nemrég kerültek az épí­tőiparba — fiatal suhancok például kiszaggatták a kap­csolókat, konnektorokat, égő­ket vittek el. Ugyanitt felelőt­lenségből több ezer négyzetmé­ter ablakot törtek be , amit vállalatnak természetesen új­jal kellett pótolni. Sokszor ta­pasztalhatják a járó­kelők, hogy értékes anyagokat ítélnek meg­semmisülésre. A nagyecsedi tsz építkezésnél összetört, tönkre­­­ment a tégla. Az ok: súlyos hanyagság. Nem ritkán fordul elő — mint legutóbb az ibrányi gimnázium építésénél —, hogy a néhány száz méterre lévő te­lephelyre kényelmességből nem mennek zsaluanyagért a dolgo­zók, inkább értékes, s hiányzó új fenyőárut fűrészelnek el. De gyakran az is előfordul az épít­kezéseknél, hogy a rossz raktá­rozás miatt elázik a cement. Száz esetből tizenegy eset eset után sorakozik az üzemrendész feljegyzéseiben. — És mi történik ezután? — Átadom az ügyeket a rendőrségnek, az igazgatónak, akik eljárnak a vétségeket el­követőkkel. Megbüntetjük őket, s levonjuk az ügyek tanulsá­gait. De elrettenti-e a bűnösöket, a felelőtleneket a büntetés? Sok tanulságot levonnak, de még nem eléggé. 1965-ben több, mint száz esetet derítet­tek fel a munkahelyek becsüle­tes dolgozói, az önként vállaló KISZ fiatalok és a munkáját hozzáértően, szívesen végző üzemrendész. Ám a társadalmi bíróság elé mindössze tizenegy rendbontás, vétség került. Szégyen és hatásos ítélet — Ez kevés — szól az üzem­rendész. — Az ügyek mind­egyike alkalmas arra, hogy az elkövető dolgozótársai tudo­mást szerezzenek róla, hogy meggondolásra késztesse a ke­vésbé lelkiismereteseket, akik az ország vagyonát csoki szal­májának tekintik. Kártérítés, a különböző jut­tatások, a nyereségrészesedés csökkentése még nem minden, bár az is érzékenyen érintheti a társadalom, a vállalat vám­szedőit. Ám az ügy érdekében még többet kell tenni, a dolgo­zók szélesebb körű bevonásával. — Tanúja voltam nem egy­szer — sorolja Tölgyesi Jó­zsef —, hogy a kollektív a fele­­lősségrevonásban milyen nagy erő. Nemrég például a Stadion melletti építkezésről egy kocsi­ra pár mázsa cementet rakott fel az egyik dolgozónk, hogy azt másik építkezéshez kell szállítani. Egy dolgozónk látta, hogy másfelé fordul a kocsi. Jelentette, s félóra múltán megkerült a közben már gaz­dára talált cement. „Mindent megtérítek, csak a társadalmi bíróságra ne kelljen men­nem..” — kérte a tettes. Oda­került, s a dolgozók egyértel­műen elítélték. Tűrje­­ el a szé­gyent... És ami ugyancsak­ fontos, de sokszor elmarad : a szigorúbb felelősségrevonás, a kár megté­rítése, a nyereségrészesedés egészének megvonása. Többször kell alkalmazni a vállalatnál a bűnnel arányban álló bünte­tést, ha kell az elbocsátást is. Ez meggondoltabb cselekedetre késztetné jövőben az embereket. Csak a következetes bűnül­dözés járhat teljes sikerrel. A felderítéssel, a bizonylati fe­gyelem megszilárdításával az út egyik felét tették meg eddig. A reflektor fényét a hatásos visszarettentésre, a társadalom vagyonának az eddiginél na­gyobb mérvű védelmére is kell irányítani. Kopka János Tovább folyik a Nyíregyházi Kertészeti Technikum kollé­giumának építése, melynek építésvezetője Molnár László. 1966-ban közel 23 millió forin­t értékű munkát végeznek el. I­ KISZ-fiatalok feladatáról A KISZ mindig fontos és meg­tisztelő feladatnak tekintette a párttól kapott feladatok végre­hajtását. A pártnak ez a meg­bízatása, a csaknem félévszáza­dos ifjúsági mozgalom eredmé­nyeinek szól. Bizonyítéka an­nak, hogy a párt megkülönböz­tetett figyelmet fordít az ifjú­ságra és elvárja, hogy nagy fele­lősséggel­ teljesítse ezt a megbí­zatást. Éppen ezért az építőiparon belül, vállalatunk problémáinak megoldásában jelentős szerepet kell vállalni a KISZ fiatalok­nak. Felmérve a lehetőségein­ket, a KISZ Megyei Bizottsága és az üzemi pártbizottság úgy határozott, hogy létrehozza az üzemi KISZ-bizottságot. Meg­alakulásunk után a bizottság kilenc alapszervezetben 320 fiatalt fog össze, akik tagjai a KISZ-nek. A KISZ-bizottság szerepe, feladata abban áll, hogy a vál­lalatnál dolgozó,­­mintegy ezer fiatalt egységbe tömörítsen, gon­doskodjon a fiatalok politikai, szakmi neveléséről, bevonja a különböző termelési feladatok megoldásába. Jelenleg folyik az alapszervezetek akcióprogram­jának kidolgozása. Mint ipari terület, ezt különös gonddal ke­zeljük. A múlt évi tapasztala­­tokból leszűrve, reális alapokat teremtünk a feladatok teljesíté­sében. A KISZ Központi Bizottságá­nak azon jelszava: „Tervezzünk és Cselekedjünk Együtt” azt szabja meg, hogy az akcióprog­ram alapján minden KISZ-tag és szervezeten kívüli fiatal vál­laljon konkrét feladatokat, melynek teljesítése a közös jó­létünk ügyét szolgálja. Ezért a fiataloknak be kell kapcsolód­niuk a szocialista, újító­ és a „Szakma Ifjú Mestere” mozga­lomba. Vállalatunknál már működik „Ifjú Kommunista Őrjárat”, amit a jövőben tovább szélesí­tünk, hogy ellenőrzéseikkel, bí­rálataikkal segítsék a takaré­kossági mozgalmat, az önkölt­ségcsökkentést, a munkafegye­lem megszilárdítását, a társa­dalmi tulajdon védelmét, a gé­pek kapacitásának jobb kihasz­nálását. Jelszónk legyen: „Ész­revettük, jeleztük, segítettünk, ellenőriztünk...” A termelés segítésén túl fon­tos feladatunk szervezeti éle­tünk megjavítása, szilárdítása. A vállalatunknál dolgozó, kö­zel ezer fiatal közül jelenleg csak 32 százaléka tagja a KISZ- nek. Bár ez nem tükrözi a vál­lalat reális szervezettségét, mi­vel sok azoknak a fiataloknak a száma, akik más alapszerve­zetben van nyilvántartva. Fel­adatunk e fiatalok átigazolása. A KISZ a párt ifjúsági szer­vezete. Vállalatunknál a KISZ- alapszervezetek pártépítő te­vékenysége az elmúlt évben nem fejlődött kellő mértékben. Ha a KISZ pártépítő munká­járól beszélünk, ki kell hang­súlyozni, hogy nem a KISZ munkájának valami különálló speciális része, nem szervezeti jellegű kérdésről van szó, ha­nem a KISZ tevékenységének, nevelő munkájának egészéről van szó. Több gondot kell fordítanunk az ifjúság szórakozására, spor­tolási lehetőségének biztosítá­sára. Az első lépéseket megtet­tük. Vállalatunkon belül KISZ klubhelyiséget hoztunk létre, ahol a fiatalok szabadidejüket kellemesen és hasznosan tölt­hetik el. Természetesen na­gyobb figyelmet fordítunk az ipari tanulókkal való foglalko­zásra, szakmai fejlődésükre. Ám úgy véljük, a fiatalokkal való foglalkozás, nevelés a KISZ szervezeteken túl, a vál­lalat minden dologzójának kö­telessége. Szász Sándor a KISZ bizottság titkára Nyersmérleg az elmúlt évi munkánkról Jobb munkafegyelem • Ösztönző termelékenység Vállalatunk 1965 évi építési munkája tovább növelte, gaz­dagította megyénk létesítmé­nyeit. Sőt, a szomszédos Bor­­sod megyét is. Előírt termelési tervünk 350 millió forint volt, melyből 342 millió forintot si­került teljesíteni. Bár némi lemaradás mutatkozott a terv­teljesítésben, de az előző évek­hez viszonyítva lényegesen jobb mind a termelési, mind a minőségi és önköltségi muta­tók. 1965-ben a vállalat 705 la­kást, modern épülettömböket adott át a megyében. Új város­részt építettünk Nyíregyházán az Északi és Déli alközpontban — felhasználva a legkorsze­rűbb építési technológiákat. Az új épülettömbök méltán teszik a várost modern, fejlődő vá­rossá. E területeken 1966-ban tovább folytatjuk az építke­zéseket. A lakásépítkezések mellett több, ipari célt szolgáló léte­sítményt is befejeztünk. Ezek­ között szerepel a Nyíregyházi Hőerőmű rekonstrukciója, amely a konzervgyárat, a do­hányfermentálót és a gumi­gyárat látja el hőenergiával, valamint az Északi Alközpont­ban épülő lakások távfűtését szolgálja. Befejeztük a Nyírbá­tori Növényolajipari Vállalat új extraháló üzemét, a Tisza­­vasvári Alkaloida egyes számú rekonstrukcióját, melynek ke­retében modern irodaházat, TMK-műhelyt és új készáru üzemet építettünk. Vállala­tunknál elkészült az új iroda­ház, és ma már rendszeresen üzemel a konyhával és étte­remmel ellátott 250 férőhelyes korszerű munkásszállás is. Építési munkánkkal elősegí­tettük a megye mezőgazdaságá­nak fejlődését is. 1965-ben ha­táridőre fejeztük be a terme­lőszövetkezeti beruházásokat. A tsz-ek részére 36, az állami gazdaságok és gépállomások részére pedig hat létesítményt adtunk át. Jelentős beruházást valósí­tottunk meg az egészségügy és a kulturális fejlődést szolgáló építkezéseken is. Elkészült a nyíregyházi anyás-csecsemő otthon, a vásárosnaményi és a kisvárdai kórház, a sátoraljaúj­helyi és a kisvárdai véradó ál­lomások. Felépítettük, az újfe­hértói, a nagyecsedi és az ib­rányi gimnáziumokat, a tisza­­ladányi és a sátoraljaújhelyi négy-négy tantermes iskolá­kat. összesen 44 tanteremmel gazdagítottuk a tanulás és a művelődés lehetőségét a két megyében. Csak néhány nagyobb léte­sítményt emeltem ki az 1965 évi munkánkból, ami azt mu­tatja: a sikerek érdekében ha­tározottabb, szervezettebb munkára volt szükség. Igaz, számos külső és belső aka­dályt kellett leküzdenünk a fel­adatok teljesítésében. Mivel a korszerű építési technológia egyre több épület­gépészeti munkát igényel, megfelelő szakmai felkészültségű szere­lő- és szakipari munkásgárda kialakítására vettük az irányt. Az elmúlt évben sokat tettünk ennek érdekében, és ma már alapját teremtettük a további fejlődésnek­ is. A munka termelékenységé­nek növekedési igénye szük­ségessé tette a szigorúbb bér­­gazdálkodást. A műszaki veze­tés színvonalának javulása le­hetővé tette, hogy a munka­­fegyelmet többször sértő dol­gozók ne ronthassák tovább a becsületes dologzók munka­kedvét. Ennek során mintegy kétszáz dologzót­­ tanácsoltunk el más vállalathoz. A műszaki vezetés helyesen alkalmazta az elmúlt év során a fizikai dologzók célpremizá­lását. A szigorúan ellenőrzött bérgazdálkodás egy bizonyos bértartalékokat eredményezett, amelyet a létesítmények ha­táridőre és jó minőségben tör­ténő átadásuk a brigádok — érdemük szerint — szinte teljes egészében megkaptak. Ennek hatása növelte a dol­gozók munkakedvét, lényege­sen termelékenyebb lett a munka. Sajnos, a kivitelezési felada­tainkat 1965-ben is — valószí­nű még a jövőben is — több külső tényező gátolta. Nem kaptuk meg idejében az egyes létesítmények tervdokumentá­cióját, a munkahelyek kijelö­lését és átadását. Bár tettünk erőfeszítést ezek elhárítására, több esetben sikerült is, de en­nek megoldása, elősegítése a jövőben elsősorban a beruhá­zón múlik. Nagy erőfeszítést kívánt a műszaki vezetéstől az anyag­­szállításban tapasztalt elmara­dások leküzdése is. A korábbi évek jogi álláspontjától rész­ben megszabadulva a vasúti szállítások elmaradása esetén, gépkocsijáratok indításával akadályoztuk meg az építkezé­sek időszakos szüneteltetését. Ám a műszaki vezetés aktivi­tása sem volt elegendő ahhoz, hogy a beruházói mulasztásból és anyagszállítási késedelem­ből bekövetkezett termelés ki­esést teljes mértékben pótolni tudjuk. Ezek a körülmények okozták jó­részt a tervteljesí­tés néhány százalékos lemara­dását. Somorjai Béla termelési osztályvezető

Next