Szabolcsi Építők, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Szerény ünnepség, méltó elismerés 390 ezer forint jutalom a legjobbaknak Az elmúlt évekhez eltérően szerényebb keretek között emlékeztünk az építők napjára. A váratlanul megyénkre zúduló ár miatt figyelmünket az árvíz sújtotta területekre irányítottuk. A szerény ünnepség kretében került sor azon dolgozók kitüntetésére, jutalmazására, akik a munkában, a vállalati feladatok teljesítésében élenjártak. A kitüntetéseket és elismerő okleveleket a vállalat igazgatója, Márki János adta át. Az „Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta: Tóth Kálmán műszaki igazgatóhelyettes (Budapesten lett átadva) Királyfalvi Elek vb szerelő művezető, Herman György üzemvezető, Ákos László építésvezető, Csigái Bertalan ács, Szilvási István motorszerelő, Czink János kőműves. A szakszervezeti munkáért K. Oláh Lajos kubikos. A jubileumi hónap elismerése Mint ismeretes — lapunkban is megjelent a felhívás — a vállalatok hazánk felszabadulásának 25. Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére az áprilisi hónapot jubileumi munkahónappá nyilvánította, melynek során jelentős munkavállalást tettek a dolgozók. A verseny során tett vállalások teljesítésének értékelése megtörtént. Jó munkájuk alapján jubileumi oklevelet és pénzjutalmat kapott: Bóta Gyula, építésvezető, Vancsisin István művezető, Varga József művezető, Szlovenszki László művezető, Takács István térmester, Dengi József kőműves brigádja, Czevár András kubikos brigádja, Széplaki Márton kubikos brigádja, Módis Miklós kubikos brigádja, Lovass János fűtésszerelő brigádja. Elismerő oklevelet kapott: Lakatosüzem, Borbély Ferenc építésvezetősége, Bogár Mihály vb szerelő brigádja, Németh István burkoló brigádja, Islai Sándor asztalos tanuló csoportja, Balogh Barnabás kőműves tanuló csoportja. Igazgatói dicséretet kapott: Ákos László építésvezetősége, Horváth István építésvezetősége, Riskó József kőműves brigádja, Hanuscsák Mihály kubikos brigádja. A 20 éves törzsgárda kitüntetése Most került sor — első ízben a vállalatnál — a törzsgárda tagok megjutalmazására is. A vállalat 20 éves törzsgárdának tagjai, akik jutalmat kaptak: Antal János, Ádám Ferencné, Bacsa Józsefné, Balázs Béla, Balogh János, Bálint János, Benczúr Lajos, Bezerédi Antal, Béda Józsefné, Birtok István, Bodovics Mihály, dr. Borbás Endre, Borbély Ferenc, Both János, Both Károly Botrágyi István, Czvnk János, Csapó László Csontó János, Éles Gyula, Fekete András, Ferenczi Mihály, Gincsei András, Gyurján András, Hajdú Géza, Hajzer Menyhért, Hegyi Miklós, Kalász Imre, Karoczi Gáborné, Katona Dezső, Kádár Istvánná, Kántori Mihály, Kenyeres János, dr. Kertész Aladár, Királyfalvi Elek, Kiss Margit, Kiss Sándorné, Knolmayer János, Kovács György, Kósa Ádám, Márki János, Mihály Pál, Miski Lajos, Pálházi István, Pók József Radványi Dezső, Rózsási János, Sarvai János, Sárközi József, Szabó Gyula, Szakács Sándor, Szilágyi István, Szilágyi János, Torna Péter, Tomasovszki Zsuzsa, Tömöri Lajos, Torma Miklós, Tóth István, Varga Imre, Virágh Sándor. Aranyplakettesek A szocialista brigádmozgalomban részvevők, akik aranyplakettel lettek kitüntetve az alábbiak: Tóbiás András, Oláh János, Schin János, ifj. File Mihály, File Gábor, Meglécz János, Majoros György, Opre János, Soltész János, Bodovics Imre, Riskó József, Ambrusz József, Dobronyik János, Labancz György, Héczei István, Nyárádi Margit, Lippai István, Szabó Kálmán, Csajka János, Bene Gyula, Csonka János, Udvari András, Greksza József, Gombkötő János, Veress Mihály, Juhász Vendel, Mráz János, Kovács Antal, Támba András, Garai István, Megyesi Miklós, Hudák György, Móré Antal, Incze Tamás, CS. Nagy András, Virágh István, Tompa György, Virágh József, Horváth Ferenc, Demeter József, Kozma Béla, Éles Miklós, Pál Tibor, Poór Sándor, Poór Ferenc, Csipkés János, Kéninger Pál, Gáli Sándor, Csont László. A központban és a munkahelyeken került sor a kiváló dolgozók kitüntetésére és jutalmazására. 326-an kapták meg ezt az elismerést. Az elismerések és kitüntetések során több mint 390 ezer forint lett kiosztva a dolgozók között. Szilvási István motorszerelő az „Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetését veszi át. Bezerédi Antal osztályvezető „20 éves az állami építőipar” kitüntetést veszi át. Székely József gépkocsivezető „Kiváló Dolgozó” elismerésben részesült. (Folytatás az 1. oldalról) lga. Korábban az építőipar az országos beruházásokból mindössze két százalékban részesült, s ez nem volt elegendő gyors ütemű fejlesztéséhez. A kapacitáshiány miatt évente 4,5—5 milliárd forint értékű építési igényt nem tud kielégíteni az ágazat. Most jelentős segítséget kap a fejlesztéshez. Az előzetesen jóváhagyott fejlesztési program szerint a következő tervidőszakban 14 milliárd forintot fordítanak az építőipar, 18 milliárdot az építőanyagipar beruházásaira és 5,5 milliárd forint beruházást terveznek más tárcák, amelyek az építőiparnak szállítanak fontos anyagokat, szerkezeteket. A kapacitáshiány gyors megszüntetése érdekében ezt a rendkívül jelentős beruházási programot nem öt, hanem lehetőleg három év alatt kell megvalósítani, így lehetőség nyílna arra, hogy a negyedik ötéves terv befejező időszakában már létrejöjjön a beruházási és építési piac egyensúlya. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gyors ütemben készíti elő ezeket a beruházásokat, hogy lehetőleg még ez év őszén, de legkésőbb a jövő év tavaszán megkezdhessék a munkát. Az egész népgazdaságban zöld utat kell kapniuk az építő- és építőanyag-ipari beruházásoknak. Elsősorban az építőipari vállalatoknak kell segíteniük a beruházások megvalósítását, örvendetes az évi egymillió tonna cement termelésére tervezett Beremendi Cementgyárat építő 15 vállalat dolgozóinak felajánlása, hogy mintegy fél évvel a határidő előtt üzembe helyezik az új ipartelepet. A cementproblémák megoldásának következő lépéseként tervezik a Hejőcsabai Cementgyár építését, majd a Bélapátfalvai Cementgyár korszerűsítését. Orosházán évi 11 milió négyzetméternyi üveget termelő táblaüveggyár építése kezdődött. Rendkívül nagyok a közműépítési feladatok, ezért hat új közműépítő vállalatot alapítanak az idén és a jövő évben. Munkájukat már jelentősen segítheti a szentendrei és az új szolnoki betoncsőgyár. Hamarosan sor kerül az évente 32 000 tonna terméket gyártó új azbesztcementgyár építésére is. Fontos feladat a nagy építő- és építőanyag-ipari beruházási program helyi, megyei és országos szintű összehangolása. Ezért megszervezték az ÉVM- miniszterhelyettesek és a megyei párt- és tanácsi vezetők konzultációit, hogy mértéktartóan, s a tényleges igényeknek megfelelően kerüljön sor a helyi fejlesztésre. Az egyéb beruházásoknál is fontos szervezési feladat, hogy ne valamennyi új létesítmény építését a negyedik ötéves terv elején kezdjék meg. Jóval tervszerűbbé kell tenni a beruházások előkészületi munkálatait, mert ez fontos feltétele az építési munkák meggyorsításának, a kapacitás növelésének. A korszerű építő és építőanyag-ipari beruházások jelentősen növelik majd a termelékenységet. Ma még döntő kérdés a kapacitás bővítésében a munkaerőellátás javítása is. Rendkívül nagy még a fluktuáció. Tavaly 112 000 dolgozót vettek fel az építőiparban, de a sok távozó miatt végeredményben csak tízezerrel nőtt a munkások száma. A munkafegyelemmel sincs minden rendben, naponta 17 000 ember hiányzik igazolatlanul. A fegyelem megszilárdításának egyik fontos feltétele a munkahelyi szervezetlenség megszüntetése. Gondoskodni kell az építési szervezetek fejlesztéséről, s a vállalatok közötti kooperáció javításáról, amellyel jelentős tartalékot tárnak fel. Bondor József befejezésül hangsúlyozta: megfelelő munkahelyi és szálláskörülmények kialakításával kell gondoskodni arról a sok ezer építőipari dolgozóról, aki hétszámra távol van családjától. (Több mint ötvenezer dolgozóra lenne szükség az ágazatban.) Kézenfekvő tehát a feladat: tovább kell gépesíteni a fizikai munkát és meg kell tenni mindent, hogy a fiatalok számára is vonzó legyen az építőipar. Az ünnep elmaradt... Beszélgetés Béla Gyulga építésvezetővel Voltak talán, akik kétkedéssel hallgatták annak idején az 1. főépítésvezetőség Északi Nagykörúti építésvezetőségének bejelentését: az áprilisi jubileumi műszakban olyan lakások építését is befejezik, amelynek a szerződés szerinti átadására, csak november végén került volna sor. Márpedig nem is egy, hanem három ilyen jelentős határidő megrövidítés is szerepelt a vállalásban.. S mindnek becsülettel eleget is tettek. A már említett novemberi határidős, húsz lakásos épületbe már be is költöztek, hiszen a műszaki átadása már április 29-én megtörtént. Egy ötvenkét lakásos épület átadását július közepe helyett az elmúlt hónap végén bonyolították le és a harmadik, húsz lakás átadására április 30 helyett április 6-án került sor. A legtöbb lakást építjük.. Az építésvezetőség munkaterülete a Vasvári Pál utcától az Árok utcáig terjed. A terület aránylag kicsi, könnyen áttekinthető, de Bóta Gyula építésvezetőt mégis nehéz megtalálni. Főleg az irodában, hiszen ha csak teheti, ott van emberek között. — Kicsi a terület, de a legtöbb lakást mi építjük — mondja, majd beinvitál a rajzokkal, teleírt papírokkal teljesen elborított asztalú irodába. Amikor arról faggatom: mi a titka ennek a szép teljesítménynek már sorolja valamennyit: — Anyag van, a munkakedv jó, s az előkészületeket már jó előre megtettük, volt mire alapozni a vállalást. Megtalálják számításaikat Rövid, tömör szavak. S aki nem tudja, mi van ténylegesen mögöttük, talán nem is tulajdonítana sok jelentőséget. Itt van például az anyag. Bizony nem mindig volt rendben. A Debreceni Poligon Gyár rendszeresen késett a b blokkszállítással, s nem egyszer kellett miatta a dolgozókat más munkahelyre átcsoportosítani. • A vállalat vezetőivel sokat hajtottunk az anyag megszerzéséért. Ha ezt nem csináljuk, talán még az eredeti határidőket sem tudjuk tartani. Az egyik épület például egy hónappal korábban is elkészült volna, ha folyamatos a szállítás. S a munkakedvre vonatkozóan is található néhány jellemző vonás az építésvezetőségen. A tizennégy brigád közül tíz a szocialista cím birtokosa. S annak ellenére, hogy itt már régen nem fogják „kötéllel” az embereket, a dolgozók fele törzsgárda tag. — Akik rendesen dolgoznak, azok itt megkeresik a pénzüket — magyarázza az építésvezető. — Éppen azért senkit sem marasztalunk, sőt megesett, hogy egyeseket el is tanácsoltunk, mert rontotta a munkamorált. Ennek ellenére az elvándorlás már alig haladja meg az egy százalékot évente. — És hogyan készítették elő a vállalás sikerét? — kérdezem. — Csak az alapokat. De azt már az ősszel, amikor a téliesítéshez kezdtünk. Kicsit talán furcsán hangzik, de itt a télen többen dolgoztak, mint most, így a belső munkákat annyira előre hoztuk, hogy tavasszal már szinte valamennyien a külső, befejező munkára összpontosíthattuk a figyelmet. Az áprilisi jubileumi hónapban a verseny első helyezettje lett az építésvezetőség. Megérdemelten. Most a X. pártkongresszusra készülnek. Ám a megvetett alapok mellett is nehezebb körülmények között kell elérni, sőt túlteljesíteni, a mintegy 45 milliós éves tervet. Az árvízkárok helyreállítása, a terven felül elvállalt három község felépítése a vállalatra is nagyobb terheket ró. S ennek kihatásai érződik az építésvezetőségen is. — Megértés és lelkesedés van az emberekben, de ezzel még nem lehet teljesen helyettesíteni a szállítóeszközt és a darut. Ma is három kocsi helyett csak kettőt kaptunk, darut pedig nem is küldtek... Nem panaszképpen mondja ezt Bóta Gyula, csak számol a helyzettel. Azzal, hogy bizony olykor meg kell majd fogni kézzel a kisebb vasbeton gerendákat és emberi erővel rakják majd helyére az áthidalókat. S ami a legfontosabb: az emberek iránt a bizalom. Az építésvezető tudja hogy ezekkel az emberekkel meg fogja oldani a feladatokat. Kettős feladat — Jómagam is már július 17-én jubilálom a vállalatnál eltöltött húsz évemet, de olyan lelkesedéssel még nem találkoztam, mint a legutóbbi termelési tanácskozáson, amikor a munkafelajánlásokra került a sor. Száznyolcvan ember vette egyhangúan tudomásul, hogy az idén az árvíz sújtotta dolgozók iránt szolidaritásból nem tartanak építők napját. Szó nélkül dolgoztak azon harmincöt ember helyett is, akik az árvízveszély miatt nem tudtak munkahelyükön megjelenni. És lemondtak a pihenőkről, az ünneplésről. Itt Nyíregyházán vasárnapi műszakokat tartanak, ugyanakkor két vasárnapot és két szabad szombatot ajánlottak fel az árvizes lakosok újjápítésére is. Most a legfontosabb tennivaló: idehaza se álljon meg a munka, épüljenek a tervezett lakások, de őszre fedél alá kerüljenek az árvíz által otthonukból elkerült családok is. A feladat tehát kettős. Méltó készülődés ez a párt tizedik kongresszusára... Tóth Árpád