Szabolcsi Húsipar, 1990 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Beszélgetés Horváth József igazgatóhelyettessel Szépítés nélkül szembe kell néznünk a ténnyel: a január eleji átlagosan 32 százalékos húsáremelés nagy felzúdulást váltott ki a lakosság körében, hiszen a családok kasszáját ez rendkívüli mértékben érinti. Horváth József, vállalatunk kereskedelmi igazgató-helyettesével beszéltünk erről a kényes kérdésről. — Az okok ismertek, hiszen januártól az árképzésben egy új időszak kezdődött, s a népgazdaság nehéz helyzete miatt valójában kényszerintézkedésről van szó. Ennek hatása a mi vállalatunk vevőkörében) is érezhető több tekintetben is. — Hány boltba, mennyit szállít a Szabolcs Húsipari Vállalat? — A megyében több, mint ezer élelmiszerboltba juttatunk el rendszeresen termékeinkből (ennek csaknem fele Nyíregyházán. és környékén található), többre is volna igény, de sok kistelepülésen hiányzik a minimális feltétel, például a tőkehús vagy a húskészítmények árusításához jóllehet korábban több mint 60 hűtőgépet adtunk ki a kistelepülésekre, a körülmények javítása végett. Ezeket a boltokat rendszeresen felkeresik járataink, és nem titkoljuk azt sem, hogy e téren olykor akadnak problémák, hiszen van olyan járatunk, amelynek 40—50 üzletet is fel kell keresnie — Nem lehet ezen változtatni? — Nemcsak lehet, hanem hamarosan már a második negyedévben változtatunk. Tervünk, hogy egy amolyan húsnagykereskedést nyitunk Nyíregyházán a Kun Béla úti üzletünkben, ahol főként a kiskereskedőket igyekszünk majd jobban, rugalmasabban ellátni. Tehát a jövőben nem kell majd órákig várni a járatra, hanem maga a kereskedő, esetenként egy-egy ABC-áruház is mehet oda, és beszerezheti a még záróráig eladható húst, húskészítményt. — Milyen mennyiséget értékesít a vállalat a megyében, s mi a helyzet áremelések után? — Itt meg kell különböztetni a csúcsidőszakokat a többi időszaktól. Csúcsidőben, ha például csak Nyíregyházát és környékét vesszük, 70—80 tonna húskészítményt, 30—35 tonna sertéshúst, 7—8 tonna marhahúst szállítunk hetenként, s ez a megyei kiszállításunknak körülbelül 40 százalékát jelenti. Áremelések után természetesen mindig csökken a kereslet, a fogyasztás, bár azt is megfigyelhetjük, hogy bizonyos idő után ez a csökkenés módosul. Általában az áremelést követően 30 százalékos a visszaesés, de éves szinten ez 15 százalékra redukálódik. — Mi a helyzet termékekkel? A van-e elképzelése az olcsóbb vállalatnak arról, hogy miként igyekszik segíteni a kispénzűeken, a létminimum alatt élőkön? — Bár vállalatunkat is egyre nagyobb termelési költségek sújtják, és az áremelésekkel a magunk frontján is szembe kell néznünk. Nem feledkezünk el erről a tényről sem. Továbbra is fenntartjuk azt az akciót, amit a Hazafias Népfront kezdeményezett, például Nyíregyházának hetenként 5—6 mázsa olcsóbb húst juttatunk ki péntekenként az Eperjes úti szaküzletbe, ahol az a 320, jobbára idős ember, aki igazolvánnyal rendelkezik, s ezzel bizonyítja nehéz anyagi helyzetét, hozzájuthat az országos árnál kilónként 8 forinttal olcsóbb húsoscsonthoz. Gondolkodunk azon, hogy a jövőben alkalmanként császárvéggel is bővítjük az ilyen vevőknek szánt áruféleségeinket. Egyébként körömből, fejből is tetemes, több tíz tonna mennyiséget szoktunk eljuttatni az üzletekbe, és ezzel is próbáljuk enyhíteni a vevők magas kiadását. — Hire ment, hogy az önöktől származó rövidkaraj olcsóbb, mint az országos ár. Mi igaz ebből. — Valóban, s e mögött az van, hogy vállalatunk kezdeményezte: tőlünk a rövidkaraj csak szűzpecsenye nélkül jut el a boltokba, és ezt 250 forint helyett csak 210 forintért lehet árusítani. Erre felhívtuk a vevőkör figyelmét is, hiszen egyébként is gyakorlat, hogy az üzletekben a félsertés darabolásakor a kilónként 380 forint értékű szűzpecsenyét már az értékesítés előtt leszedik a rövidkarajról. Ez az akció is egyfajta pénztárcakímélő megoldás. — Milyen elképzelések vannak a jövőben az ellátásra? A drágulás azt jelenti, hogy jobb árut is kap a vevő? — A mi nevünk az, hogy jottányit sem engedünk az évek során kivívott vállalati tekintélyből, amit termékeink minőségével sikerült a BNV-n, és más alkalmakkor megszereznünk. A korábbi átszervezés — amikor megerősítettük a termelésfejlesztéssel foglalkozó osztályt, s amikor lényeges technológiai korszerűsítést hajtottunk végre — a minőségre is kihat és lehetőséget ad arra, hogy bővítsük termékskálánkat, ezt a jövőben is folytatni kívánjuk, mégpedig úgy, hogy lehetőleg az olcsóbb húskészítmények köre bővüljön, s a minőségi szintet azzal is tartani igyekszünk, hogy mi húsból készítünk különböző termékeket, nem pedig pótlólagos anyagokból. Mindeközben nagyon sok a teendőnk a költség alakulásában, abban, hogy amit lehet spóroljunk meg, ezzel is jobb gazdálkodási helyzetbe hozzuk válalatunkat. (a. s.) Virsli minden mennyiségben Az év vége és az új év számadásra késztet valamennyiünket. Egyéni és közösségi életünket tesszük mérlegre, jól sáfárkodtunk-e a ránk bízott javakkal, megtettünk-e mindent erőnk szerint, amit tőlünk várt el a környezetünk? Ezútal arra kerestünk választ, mit tartanak dolgozóink 1999 legnagyobb szenzációjának? — S még egy dologról szeretnék beszélni, ez a prémiumok kérdése. Nagy port vert fel a tévében bemutatott két eset, amitkor az IBUSZ vezérigazgatója 6 millió forintot vágott zsebre, az ÉRDÉRT vezérigazgató-helyettese a jó félmillió forint prémiumot is visszautasította. Anélkül, hogy boncolgatnák az összegek kifizetésének jogosságát, érdemes megjegyezni, hogy a fizikai dolgozók csak töredékét kapják a jutalmaknak. „Lakást vettünk” Kocsmáros András laboráns: — Én mindössze egy hónapja dolgozom a vállalatnál, Balkányból költöztünk be a feleséggemmel. A bolti elszámoltató és már tavasz óta itt van, így természetes, hogy a húsipari vállalat szervezeti felépítését, működési mechanizmusát még nem ismerhetem teljesen alaposan, ezért egyéni életemben az a legnagyobb örömöm, hogy vehettünk egy kétszobás lakást a nyíregyházi Kun Béla utcán. Igaz, 810 ezer forintért, s most minden fillért meg kell fognunk, hogy a részleteket törlesszük. A közéleti dolgok közül nekem például az nem tetszik, hogy sokan látszatpolitikát folytatnak. Nem véletlen, hogy az ország ott áll, ahol áll. Hiába folynak itt késhegyig menő politikai csatározások, ha a gazdasági élet szénáját nem teszi valaki sürgősen rendbe. Úgy látom, százmilliók elmennek feleslegesen még ma is, ugyanakkor egyre többen nyomorognak az országban. Egyik rossz döntést hozzák a másik után, alig győzik visszavonni. Elég, ha a devizarendelkezések négyszeri (!) módosítására gondolok. S még arra volnék igen-igen kíváncsi, hogy mikor vonják végre felelősségre azokat az embereket, akik idejuttatták az országot? Sok millióan isszuk meg a levét egy folyamatosan elhibázott politikai intézményi működési rendszernek. A pártszakadás Dobos Lászlóné belsőellenőrzésicsoport-vezető: — Nekem az MSZMP-ben bekövetkezett pártszakadás okozta a legnagyobb politikai szenzációt. S különösen az a mód, ahogy erőszakosan össze akarták tartani a pártot. Nekem ez azért is fájdalmas, mert én 1972-től vagyok tagja a régi pártnak, de úgy gondoltam, hogy ezentúl semmilyen pártnak vagy szerveződésnek nem leszek a tagja. Nem véletlen az elhatározásom, mert az utóbbi hetekben mindig megnézem a tévében a pártok kongresszusait, országos gyűléseit. S mégis azt kellett tapasztalnom, hogy önmagukat gyakorta meghazudtolják, arról már nem is beszélek, hogy a politikai vitakultúránk olyan, amilyen. Szóval, tanulnunk kell a kulturált eszmecserét. Nem az a baj, hogy nézeteltérés van a pártok között, hanem azt nem mindig tisztességesen hozzák egymás és a közvélemény tudomására. — Komolyan mondom, én tartok a visszarendeződéstől. A mai Parlamentben könnyesen megtapsolnak egy szép szólamot, de ha másik képviselő ennek homlokegyenest ellentmond és érzelmes húrokat penget, a Tisztelt Ház azt is megtapsolja. Természetesen nem győzöm hangsúlyozni, hogy tisztelet a kivételnek! Én még mindig úgy érzem, hogy a nagyhatalmak egyezkedésének az alku tárgyai vagyunk. Ezért vártam fokozott érdeklődéssel Bush és Gorbacsov máltai találkozását. S mindent összevetve, örülök a változásoknak, de nagyon félek a nagy bizonytalanságoktól, ami az országban és magukban az emberekben uralkodik . .. Meddig Körestehén ? Tar Barnabás csontozóművezető: — Ha már András azzal kezdte, hogy nem rég jött a vállalathoz, én hadd mondjam el, hogy kereken két évtizede keresem itt a kenyeremet. Igaz, egy évre elmentem szerencsét próbálni Pestre, de hazahúzott a szívem. Én 1978-ban lettem a párt tagja és a legutóbbi kongresszust megelőző megyei pártértekezleten vehettem részt. Először jutottam el ilyen fontos eseményre. Sajnos, keserű szájízzel köszönhettem el tőlük, mert hiába volt világosan megfogalmazott, a munkások érdekében kifejthető programom, mégsem jutottam előbbre. A reformszárny mellett köteleztem el magam, de már a megyei pártértekezletről úgy jöttem el, hogy nem maradok ebben a pártban. Sajnos, úgy vettem ki a politikai csatározásokból, hogy a munkásoknak nincs pártja, hiába alakították meg a legutóbbi kongresszuson az MSZP-t. Hangoztatják ezek a pártok, hogy egyenlő esélyt akarnak, de akiknek volt, attól elvették és most sok szervezet egy szinten vergődik. Tudom, kár hasonlítgatni magunkat a nyugathoz, mégis ezt teszem. Ott az politizál, akinek pénze van, nálunk az, akinek nincs és csak arra számít, hogy a fejőstehén államkassza majd ad. De meddig és miből? — Vagy egy másik fontos kérdés. Kitaláljuk, hogy új címer, köztársasági felirat kell. De ki gondolta már végig, hogy ez mennyibe kerülne nekünk, valamennyiünknek? A pénzeken, iratokon, okmányokon számtalan formában használjuk a régi szimbólumokat. Nem lehet azt úgy egyszerre kicserélni. A vereség megdöbbentett Hornyák János tmk-művezető: — Nekem az volt a legmegdöbbentőbb, ahogyan a mi pártunk vereséget szenvedett. Hiszen több-kevesebb jel már utalt arra, hogy nincs rend a háza táján, de hogy ilyen csúfos véget érjen, arra álmomban sem gondoltam volna. Sajnos, úgy látom, az MSZP sem az igazi, hiszen nem beszélnek a bérek, a termelői árak rendezéséről.Én is nyugati példát hoznék. Aki ott dolgozik, van pénze és nyugodtan megél. Mi itt elhúzhatjuk a hegyet, akkor is alig-alig változik valami. Vagy volna még egy javaslatom. Mátyás király ugyan álruhában, de elment megnézni, hogy él a nép, miként vélekednek a király döntéséről és hogy ítélik meg a helyi hatalmasságok intézkedéseit. Talán jó lenne feléleszteni ezt a módszert, de valahogy úgy, hogy ne piros szőnyeggel, virágcsokorral és lakkozott mondatokkal mutassák be megyénket a vezetőink. S az is nyugati példa, hogy pártot alakít a munkás és a tőkés. Én akkor kérem a felvételemet, ha egy valódi munkáspártot hoznak létre. De amíg százmilliókat kidobhatunk egy népszavazásra, addig nekem fenntartásaim vannak pártokkal, a kormánnyal és az egész társadalmi berendezkedéssel szemben. A harakiri Kapin András húsüzemi művezető: Énnekem is a pártok mozgása jelentette a legnagyobb hazai szenzációt ebben az évben. Az én történetem is hasonlít a többiekéhez: 1976-ban lettem a párt tagja, de látva ezt a most folyó harakirit, feltett szándékom, hogy egyik pártba sem lépek be. Éppen elég gondot okoz valamennyiünknek a családot eltartani az egyre nehezebb körülmények között, pedig állítólag nem dolgozunk rosszul. Fáradtan, morcosan jönnek be az emberek, sokszor a napi feladatokat nehéz szétosztani, hát még ha túlóráról van szó! Pedig nem akármilyen tételek forognak kockán, hiszen május elsejétől a húsüzemekben 350 mázsa terméket állít elő a 74 dolgozó. Ez körülbelül 70-féle húskészítményt jelent. A 74 dolgozó fele asszony, s nekik köztudomású, hogy anyai kötelezettségeiknek is eleget kell tenniük, így előfordul, hogy a gyermekek betegsége miatt sokan hiányoznak egyszerre, pótolni alig tudjuk a távollévőket. S az bánt nagyon, hogy a technikai színvonal Magyarországon hihetetlenül alacsony. A német kereskedő jól eladja a relatíve gyengébb minőségű terméket, mi viszont a jót is elherdáljuk. Hát ilyen gazdagok vagyunk?! Ha itt annyira megbecsülnék a szellemi kapacitást, mint más országokban, bizonyára nem itt tartanánk. Mi bántja az önérzetem? Kántor József meós: — Talán nem meglepő, hogy nekem is az MSZMP földcsuszamlása okozta a legnagyobb meglepetést. Én még fiatal párttag vagyok, illetve voltam, mert 1985-ben léptem be. Az zavar, hogy ez a rengeteg párt a saját hasznát lesi és nem az országot akarják kivezetni ebből a kátyúból. S mi még a nemzeti önérzetemet bántja, hogy nyugaton sok szárnypróbálgatásunkat egyszerűen kinevetik. Nem arra gondolok, hogy jószándékú érdeklődők is vannak, hanem az átgondolatlan, kapkodó, fejvesztett magyar vezetés balfogásain derülnek. Azért ha találnék égi kedvemre való pártot, biztosan belépnék. E pillanatban a programjaik, a magatartásuk nem olyan meggyőző, hogy szívem szerint bármelyik mellett letenném a voksot. Az kétségtelen tény, hogy 1989-ben több minden történt ebben az országban, mint negyven év alatt. Bár azt is rendkívül hibás szemléletnek tartom, hogy most egyszerre mindenről kikiáltjuk, hogy rossz, ami az elmúlt négy évtized alatt történt. Értelmesen kellene szelektálni, mint ahogy a történelem rostáján kihullanak a felesleges dolgok ... Tóth Kornélia