Szabolcsi Ifjúság, 1972 (6. évfolyam, 3. szám)

1972-03-01 / 3. szám

Az elsők között Kisvárdai kezdeményezők • _ ' .■ [UNK]je­m — Anyám otthon azzal fogadott: „Fiam, azt beszélik, fel fognak akasztani, mert felvettétek a kom­munista nevet” — idézi a 15 éves emléket Gyorsok László Kisvár­­dáin.­­X‘10- ' ■*'’ ,fix-Az etécs iti levélről készült­ fo­tókópián olvashatók a KISZ-szer­­­vezet iratai­­ között az alábbiak: „A mai napon a Vulkán Vasön­töde 40 ifjúmunkásai megalakí­tottuk ifjúsági szervezetünket... A különböző rétegszervezetek­ben nem látjuk biztosítottnak a párt vezetését. Ezért szerveze­tünk a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség nevet vette fel. Akikre számítani lehet A levélen kézzel írott dátum: 1957. III. 7. A KISZ zászlóbontá­sa előtt néhány nappal jelentet­ték be a Vulkán fiataljai, hogy ők nem félnek a kommunista ne­vet felvenni. A 40 alapító tag legtöbbje ma is a Vulkánban dolgozik. S bár eltelt azóta 15 esztendő, de né­­hányan továbbra is a KISZ tag­jainak vallják magukat. — Akkor egy kicsit körülmé­nyes volt — emlékezik a másik alapító tag Nagy Ferenc a radiá­tor műhely gépbeállító lakatosa. — Márciusban, az ellenforrada­lom után még KUK, MŰK, meg hasonló „dumák” járták. De mi nem ijedtünk meg. 1957 tavaszán gomba módra alakultak a különböző ifjúsági szervezetek, de egyik sem átfogó jelleggel. A diákok, a munkás-, a parasztfiatalok mind külön szer­vezet létrehozására gondoltak. A Vulkánban szintén munkás ifjú­sági szövetség létrehozására agi­táltak azon a márciusi napon. Gyorsak László, a volt DISZ- titkár szervezett: — Először azokat hívtuk ös­­­sze, akikről tudtuk, biztosan le­het rájuk számítani. Persze be kellett jelenteni a járáson, hogy egyáltalán gyűlést tartunk. De szőkébb körben már azt is meg­beszéltük, az nem megy, hogy különféle ifjúsági szervezetek le­gyenek, csak egységesen lehet. — A gyűlésre is úgy mentünk el. Eszenyi Gabi volt az első, aki felállt: javasolta, hogy a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség nevet vegyük fel. Levél Budapestre Ennek következménye volt az idézett levél, amelyet Budapest­re, a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetőihez küldtek, kérve, hogy engedélyezzék nekik a név használatát. Két nap múlva már a Kossuth rádió is bemondta a kisvárdai kezdeményezést. A vá­lasz is hamarosan megjött: enge­délyezik a Kommun­ista Ifjúsági Szövetség nevének használatát. — Persze gyáron belül nagyon megfigyeltek bennünket — mond­ja Nagy Ferenc.­— Igaz, ahogy javult a helyzet, azok, akik hő­­zöngtek, a legtöbbje disszidált. — Saját magunknak állítottuk össze a programot, nem volt, aki­től tanultunk — idézi Gyorsok László. — Aztán az volt a felada­tunk, hogy a városban, a járás­ban másutt is megalakítsuk a KISZ-t. Megindítottuk Záhony­ban, voltunk a környező falvak­ban, néha bizony attól se félve, hogy az ellenünk felbiztatott fa­lusiak esetleg megvernek. — Milyen volt akkor a KISZ- élet és milyen most — tesszük fel az óhatatlanul kínálkozó ös­­­szehasonlító kérdést. — Jól dolgoztunk, sok járási­­versenyt megnyertünk — vála­szol az akkori titkár, Gyorsok László, aki ma a pártszervezet titkára. —Nem is hiszem, hogy­ olyan lesz még egyszer — szépülnek meg az emlékek Nagy Ferencnél. — Azért az első időben nagyon nehéz volt a szervezeti munka. A vállalat se nagyon segített —­ hangzik egy másik vélemény Tar Gézáné szájából. Az első névsorban még mint Lipécz Emma szerepel a Egy év után átvette a „pénz­ügyek” irányítását, s azóta is gaz­dasági felelőse az alapszervezet­nek. Másfél évtized óta sok minden változott a KISZ munkájában. A Vulkánban is jó és kevésbé periódusok váltották egymást. Jött a tévé. Jött a tévé a 60-as évek köze­pén — mondja Tar Gézáné — az valahogy visszavetett bennünket. Nem lehetett olyan programot csinálni, hogy mindenkit lekös­sön. Bizony olyan évek is voltak, a kapunál kellett fogdosni az em­bereket, hogy taggyűlést tudjunk tartani. A régi tagok élénk figyelemmel törsérik az alapszervezet munká­ját. Ruszka András, a mai titkár jellemzi őket: — Annyira figyelnek bennün­ket, hogy tavaly, amikor megren­deztük az alapítók és fiatalok ta­lálkozóját, a régiek közül mind eljött. Persze a m­ai alapszervezetnek nem nagyon akad szégyellni va­lója. A 80 tagból például 60-an vesznek részt a politikai vitakö­rön. Egy iskolát, a 3. számút pat­rónuljain­, a gyerekekkel is jó a kapcsolat, amit bizonyít, vogy az úttörők négy tablót készítettek a iGSZ-kongresszus munkájáról, s azt a gyárban állították ki. A szomszédos szeszipari vállalat fi­ataljaival a közelmúltban tartot­tak ismerkedési estet. Társadal­mi munkát vállalnak, hogy az alapszervezet a különböző ren­dezvények kiadásait fedezni tud­ja. A szerződés — Együttműködési szerződést kötöttünk a gazdasági vezetéssel — mutatja Ruszka András a leg­újabb dokumentumot. — Ez is azért van, hogy javítsunk a mun­kán, kölcsönös legyen a támo­gatás. — Az alapítókhoz méltóan kell dolgozni — mondják Kisvárdán. Hajdú tanár fiai A Kossuth Lajos Szakközépis­kola egyik igazgatóhelyettesével — egyben pártösszekötő tanárá­val — igen stílusos környezetben találkoztam. A múlt: a falon Kos­suth eredeti kézírása, bekeretez­ve, a jelen: az asztalokon, a vit­rinekben a kossuthos diákok neve,­­ munkái, gyertyatartók, rézdombo­­­­r­ítások. Szinte „aláfestő” hangu­latot ad ez a környezet, amikor Hajdú Imre múltról és jelenről beszél. Derűből, gazdag emlékek­ből és sok gondból áll össze an­nak a 15 évnek a története, ami jó az ifjúsági mozgalomhoz kap­csolja. — Debrecenben, az 52.-es autó­javító vállalatnál lettem KISZ- tag, vezetőségi tag, csúcstitkár. 1962-től a Kossuthban tanítok, műszaki tanári diplomával. Meg­alakítottuk a pedagógus KISZ- alapszervezetet, hosszú ideig vol­tam az alapszervezet titkára. Az­tán Ifjú Gárda patronáló tanár. Nem emlékszik arra, hogy va­laha is üres órái lettek volna a 15 év alatt. — Amivel mi kezdtük, az most 15 év múlva a szavak miatt sab­lonosnak hat. Zűrzavar volt az emberek fejében 57-ben. Helyé­re tenni a szocializmus kérdéseit, az ország további fejlődését, — ez volt a feladatunk. Csak néhány gondolat erejéig eleveníti fel az évtizedes esemé­nyeket. Szívesebben beszél a ma feladatairól. Ezek legalább olyan izgalmasak. Az iskola 682 diákjából 494 a KISZ-tagok száma. Tudja, hogyan rétegződnek a diákok. Aki to­vábbtanulni készül, húzódozik a KISZ-től, mert elfoglalná, leköt­né, kevesebb idő maradna a ta­nulásra. Aki hátrányos környe­zetből, osztatlan iskolából jön, annak rengeteg a pótolnivalója. — Továbbra is élni fogunk a Vili. kongresszus adta lehetőség­gel, plusz emberre, aki csak a létszámot növeli, de nem dolgo­zik, nincs szüksége a KISZ-nek. Ehhez tartozik a tekintély kér­dése. A most alapított ösztöndí­jak elbírálásánál egyenrangú partner a KISZ. Az ösztöndíjak odaítélésénél beszámítják a KISZ- ben végzett munkát is. A fiatalok problémáival lépten­­nyomon találkozik. Különösen azok a munkahelyi hatások fog­lalkoztatják, amelyek a diákokat a szakmai gyakorlaton érik. Mint p­ártösszekötő tanár is felelőssé­get érez azért, hogy az iskolától és a munkahelytől ne két ellen­tétes hatás érje a diákokat. Mi volt a legnagyobb eredmé­nye az elmúlt 15 évben végzett KISZ-munkájának? — Az, hogy majdnem minden kossuthos KISZ-titkár — akinek segítettem a KISZ-munkában — dicsérő oklevelet kapott a KISZ Központi Bizottságától. És mit kapott személy szerint? — Az élményeket. S hozzáte­szem azt is, hogy mit várok. Még további 15 évet az ifjúsági moz­galomban. B. E. Szilágyi János „házassága” Több mint húsz esztendeje ugyanazon a munkahelyen, több mint húsz éve az ifjúsági mozga­lomban. Nagy szavak nélkül ta­lán ez lehetne a két legjellem­zőbb motívum Szilágyi János éle­tében. Becsvágyó emberek büsz­kélkedhetnének a két évtized gaz­dag eredményeivel. Szilágyi Já­nos természetesen, egyszerűen be­szél természetes, egyszerű dol­gokról, amelyek ép­pen az egy­szerűségtől lesznek nag­gyá. A nyíregyházi ruhagyár hajda­ni szabó segédje 1957-ben a vál­lalat első választott KISZ-tittká­­ra lett. — A megindulás nagyon nehéz volt. Szerveztük a fiatalokat, ki­jártunk a tanyabokrokba, meg az utcára mázolni, eltüntetni az 56 után ottmaradt feliratokat. Már voltak tapasztalataim, a KISZ előtt DISZ vezetőségi tag voltam, aztán a pécsi és a bajai katonaidő alatt ismerkedtem meg közelebb­ről az ifjúsági mozgalommal. A titkárrá választás — akkor talán még nem is sejtette — hos­­szú időre szólt. Nyolc évig volt KISZ-titkár. — Ez idő alatt nagyot változott a fiatalság. A mostani munkások el sem tudják képzelni, milyen volt a lábhaj­tós gép, a nehéz va­salógép. Hiába is magyaráznánk, hogy mennyire más volt a kez­det­ kezdetén a fiatalok helyzete. Persze, ez a fejlődés törvénye. A mostani fiatalok sokkal fejletteb­bek. Politikaiig is, de látókörük is sokkal gazdagabb. Ezért érthe­tetlen, hogy miért van köztük olyan sok közömbös ember. El vannak telve a lehetőségekkel. Kezdetben egy tánccsoport és egy kultúrcsoport volt a ruhagyár­ban. Ez volt minden. Jól ismeri a fiatalokat. Nem­csak azért, mert munka közben a befejező részlegnél 30 dolgozó vezetője, hanem azért is, mert most is ott van — mint szakszer­vezeti titkár — minden KISZ ve­zetőségi gyűlésen, minden KISZ- megmozduláson. 1957-től a leg­utóbbi választásig tagja volt a KISZ nyíregyházi városi bizott­ságának. — Mondta is a feleségem, hogy ■ nem vele kötöttem házasságot, hanem a KISZ-szel. És egy kicsit igaza is van. Tíz éve váltott mű­szakiban dolgozunk — ő a ruhá­zati szövetkezetben — csak így tudjuk a gyerekek­ felügyeletét, meg a házimunkát megosztani. Évek óta csak hétvégén találko­zunk. Hányszor volt olyan tanács­kozás, megbeszélés, amire a fia­mat is magammal vittem, mert nem volt aki vigyázzon rá, ne­kem meg ott kellett lennem. Ott kellett lennie. Olyan ter­mészetesen mondja, amilyen ter­mészetes, hogy a környezetében lévő emberek nap mint nap neki mondják el gondjaikat. Azelőtt mint ifjúsági vezetőnek, most mint SZB titkárnak. Számítanak rá az emberek. Valami többet tenni akarásból egy másik területtel is „eljegyez­te” magát. 1961-től munkásőr. Ki­váló munkásőr, a 10 éves „Haza szolgálatáért érdemérem” tulaj­donosa. Közben még egy társa­dalmi munka: kilenc évig az egyik lakásszövetkezet elnöke volt Nyíregyházán. 1958-tól párt­tag. A KISZ 1965-ben Aranyko­­szorús KISZ-jelvénnyel tüntette ki. S ha már a kitüntetéseknél tartunk, ne hallgassuk el a 20 éves munkaviszonyért járó ruha­gyári aranygyűrűt sem. Meg az azóta is felejthetetlen jutalom utakat Burgasz—Neszeber—Vár­na környékén, majd Moszkvá­ban és Lenin­grádban. — Nem olyan ember vagyok, aki érdemrendekért tenné, amire vállalkozott. Érdekből ezt nem le­het csinálni. Érdekből nem is tudta volna megtenni. Nem a saját érdekeiért dolgozott. Mindig másokért. Em­berségből. m rí 1 • - B-E Harcban edződtek. Mert harc volt az, ahogyan kezdték. Éjjel, nappal mentek a bolydult városban és, meszelték, festették a falakra, járdákra „Éljen az MSZMP”. Közvetlenül az ellen­­forradalom után 1957. januárjá­ban, februárjában történt. A ma élő fiatalok közül már kevesen tudják, hogy akkor miről is volt szó. A MUK-ot ellenforradalmi elemek, begőzölt fejű fiatalok fir­kálták, azt jelentette, március­ban újra kezdjük. A gépjavítás vasasok KUK-ja, kár újra kez­deni, nemcsak vitázott, józanítot­­ta a forrófejűeket, de gúnyolta is őket. Volt vita a gyárban is. Sokan a festéshez készülő sablonokat sem nézték jó szemmel, de másról is meg kellett győzni őket. A fiata­lok éjszakába nyúló érveléssel magyarázták társaiknak a helyes, a járható utat. A KISZ alakuló taggyűlésére március 21-re azon­ban az alapvető kérdések tisztá­zódtak. Az ifjúságnak fel kell zárkózni a pártszervezet mellé, meg kell alakítani a forradalmi ifjúsági szervezetet, amelynek hitvallását csak később fogalmaz­ták meg ugyan, de sokan már érezték, hogy úgy helyes: „hűség a néphez, hűség a párthoz”. A megyében elsőnek a kis­vár­­dai Vulkánban, s Nyíregyházán, a Mezőgazdasági Gépjavító Állo­máson bontott zászlót a KISZ. Szervezője, vezetőségi tagja Hek­­mann László így emlékezik a 15 évvel ezelőtti eseményekre: „ös­­­szehívtuk az alakuló taggyűlést. Közel negyven fiatal szorongott az ebédlőben, vártuk, hogy a vá­rostól jövő elvtársak mit monda­nak. Marczkó Károly, elvtársiék jöttek ki hozzánk. Meggyőző be­szédet mondtak. Még akkor meg­alakítottuk a KISZ-sze­rvezetet, megválasztottuk a vezetőket. Az első KISZ-titkár Balogh Gyula lakatos lett. (Két hónappal ké­sőbb Hekmann László). A KISZ- tagsági könyvet április 2-án ad­tuk át. Ennyit az alakulásról, amely közel sem volt ennyire egyszerű. Következett a munka. Akciót, ak­cióra terveztek és hajtottak vég­re. Fáklyás felvonulásra mozgó­sították a fiatalokat. Vitaesteket rendeztek, kultúrcso­portot alakí­tottak és vaskerítést barkácsoltak a műhelyben, amellyel a sóstói erdőben a hármas dombi mun­kásmozgalmi emlékművet vették körbe. Eltelt 15 év. S hogy a munka mennyire szívós, kitartó és tar­talmas volt, arra említsünk egyet­len példát. A Nyíregyházi Gépja­vító Vállalatnál — ma MEZŐGÉP — 1963-ban már közel 500 fő dol­gozott, a dolgozók több mint fele fiatal. Az öt ifjúsági brigádnak közel 200 tagja volt. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom jelvé­nyét — a mozgalom 1961-i­en kezdődött — 210 fiatal nyerte el. KISZ-oktatásban akkor 97-en vettek részt. Nem túlzás kijelen­teni, hogy a vállalat akkori 85 millió forintos éves tervének tel­jesítéséhez a fiatalok nagymér­tékben járultak hozzá. Az sem túlzás, hogy miután felnőttek az akkori fiatalok, közülük került ki a mai gazdasági párt- és tömeg­szervezeti vezetők egy része, s a mai eredményekhez is hozzájá­rul, a 15 évvel ezelőtt végzett munkájuk. A MEZŐGÉP KISZ -szervezetét pár é­vvel ezelőtt a KISZ Köz­ponti Bizottsága KISZ Érdem­éremmel tüntette ki. Az alapszer­vezet kapta, azok, akik kezdték, folytatták és tovább folytatják a munkát. Ma már nehéz fellelni a „régi harcosokat”, de a helyükbe lépők sem szégyenkezhetnek. A kezdeményező készség, a lendület, az áldozatvállalás, az újakkal is a régi. Most, kommunista szombato­kat tartanak, védnökségeket vál­lalnak gyártmányok felett, új klubszobát építenek és avatnak, s természetesen megtartják a ha­gyományos farsangi bált. A mun­ka ma is nehéz, kemény, a bálozás vidám. Hogy mennyire kemény a munka, arra példa, hogy janu­ár elején védnökségben vállalták 150 cukorrépamag­vetőgép feb­ruár közepére történő elkészíté­sét. Több mint 10 millió forintos termelésről volt szó, és rövid ha­táridőről. A gépek elkészültek és többszázan megizzadtak vele. Ugyanők, február végén farsan­gi bulit tartottak és már feledték azt, miként kellett helytállni a munkapadnál. Jól mulattak. Március 21-én ünnepi KISZ- taggyűlést tartanak a MEZŐGÉP- nél. Ott lesznek a hajdani fiata­lok, ott a maiak. A mostani KISZ-titkárnak, Maróthy Évának nehéz dolga lesz, ha az eredmé­nyekről, a megtett útról röviden kíván szólni. Seres Ernő Jelszófestő vasasok

Next