Szabolcsi Ifjúság, 1983 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

Talpon maradni A VOR nyíregyházi gyárának ódon épülete furcsa érzéseket kelt az oda látogatóban. A hatalmas falak valami mély erőt sugallnak. És ekkor „beugrik” a jól ismert nóta: „Ne várja meg, hogy én menjek utána / Messze van a nyíregyházi kaszárnya.” A dalt a hajdani nyíregyházi huszárlaktanya ihlette, ahol ma a Vörös Október Férfiruhagyár működik. Történt még 1950-ben, hogy 78 nyíregyházi szabósegédnek nem volt elég munkája. Szerencsére a céljuk találkozott az ország ipartelepítési törekvéseivel, s így megalakult a ruhagyár. 1961 óta a VOR nyíregyházi gyára. 1964-ig csak a hazai piacokra termeltek. Ekkor lett megrendelőjük a Szovjetunió, majd a világ minden tájáról érkező üzletemberek szinte egymásnak adták a kilincset, s a nyíregyházi gyár termékei valamennyi földrészre eljutottak. S hogy ez a jövőben is így legyen, nagyon nagy gondot kell fordítani a munka minőségének javítására, mert a világgazdasági recesszió a ruházati ipart is erősen sújtja. Mit tehetnek a minőségért? — erről beszélgettünk Siska Jánosné KISZ-titkárral, aki elmondta, hogy a gyár dolgozóinak többsége nő, fiatal. A termékeik 30 százalékát belföldön értékesítik, ugyanannyit a Szovjetunióba exportálnak, 40 százaléknyi pedig a tőkés országokba kerül. A gazdasági feladatok teljesítése érdekében a vállalati KISZ- bizottság az akcióprogramjában a népgazdasági és a VOR-célokkal összhangban konkrétan, részletesen meghatározta a teendőket, aminek sikeres megvalósításának előmozdításáért a KISZ-fiatalok védnökséget vállaltak. A védnökség a gazdasági feladatok teljesítésén túl kiterjed az agitációs és propagandamunkára is. A minőségi munka már csak azért is fokozott figyelmet követel, mert az utóbbi években, különösen a tőkés partnerek kis szériás (200—1500 db) termékeket kérnek. Azaz régen lejárt az az idő, amikor egy bizonyos ruhát hónapokig, évekig gyártottak s mindenki behunyt szemmel tudott dolgozni, annyira megszokták, milyen műveleteket hogyan kell végezni. Éz a pontosság ... Egyre inkább mások is, de a tőkés megrendelők megdöbbentően pontos munkát követelnek. Egy-egy ruhaalkatrész egy milliéterrel sem lehet odébb, mint azt ők meghatározták. Siskáné megérti, mert mint technológus tudja: ha valami nem stimmel, a ruha már nem úgy áll mint kellene, az igényes vevőknek nem tetszik, nem veszik meg. S ma már az öltözködésben az ember időjárás elleni védekezésével egyenrangú a divatosság, a csinos, vonzó külső kialakítása, sőt... Ezért mielőtt egy új termék sorozatgyártása megindulna, az első darabot a technológusok végigkísérik a szalagon, mert a legtökéletesebb számítás, elképzelés, kalkuláció helyességét is csak a konkrét gyakorlat igazolhatja. Így, ha valami nem jó, azon rögtön változtatnak, majd megkezdik a szalagszerű termelést. Ennek köztudott velejárója, hogy egy ember hibája az egész terméket eladhatatlanná, selejtté teheti, mi több: mindenkit hátráltat. A minőség feletti őrködés egyik feltétele, hogy aki elkövette a hibát, azzal javíttassák ki. A technológiai fegyelem megtartása elsőrendű. Ügyelő őrjáratot is szerveztek. Ez főként a takarékosságot szolgálja. Az őrjárat abból áll, hogy a munkaközi szünetekben egy-egy ember végigjárja a műhelyeket, leellenőrzi, nem hagyták-e égve a világítást, bekapcsolva a gépet... Ugyancsak a takarékosságot, de a minőségi munkát is segíti az apró kellékek gondos felhasználása, melynek fontos tényezője a cérnával való takarékosság. Szintén a minőségi munkát, de a termelékenységet is előmozdítják a varrógépeken elhelyezett tasakok. Azokban azok az apró eszközök — csavarhúzó, olajozó, ecset... — találhatók meg, melyekre a napi munkavégzés során gyakran szükség van. Mivel azokat mindenki a saját gépen megleli, nem kell felállni, keresgetni... jobb a munkaidő-kihasználás. A jobb munka érdekében minden embert igyekeznek a megfelelő helyen alkalmazni. Tudniillik bármilyen munkafolyamatnak vannak kulcsfontosságú és kevésbé olyan pontjai, bár a maga helyén mindennek megvan a maga jelentősége, de mégis... A legügyesebb dolgozókat a legigényesebb, legkényesebb munkával bízzák meg, természetesen ennek megfelelően bérezik is. Az embereket az elért eredményükről, teljesítményükről naponta tájékoztatják. Azt tapasztalják, hogy a lemaradottaknak a velük való elbeszélgetés után növekszik a teljesítményük. A nyíregyházi Béke Termelőszövetkezetben Karasz András harmincöt hektáron a szántás előtti tarlóhántást végzi. (Jávor L. felv.) Kenyér — csata nélkül itt a határban öreg este volt már, de láttam, köröznek még a kombájnok. A búzaföldek nagy szentjánosbogarai reflektorfénybe csalták a buta nyulat és az éber fiú észrevette, leállt a géppel. A fasorban pihenők odakiabáltak: — Hé, fiú! Te Laci gyerek, mi van? Medvét fogtál? Vékony hang kelt bírókra a kalászterelő, a meghajtó motor zúgásával. — Egy nyúl. Egy vadnyúl van elől! — Na és? Félsz tőle? ... Más nem történt. Ez a nap is úgy telt, mint a többi. A kombájnokra rendelt férfiak, süldő legények hajnalban keltek, a harmat felszálltáig végezték a zsírzást, csavarokat húztak meg, ékszíjat, vágókést cseréltek. Mire a mezei pacsirta felröppenve elszólta magát, már porzott a tengerre verbuvált millió kalász. A gyereknek ez volt az első igazi nagy munkája. Két esztendeje már, hogy tanulja a szakmát, gépész, gépszerelő lesz, de eddig komoly munkára sohasem fogták. Kérdeztem tőle, most mit érez? — Hát — vont vállat — nem is tudom. Tetszik. Bár Feri bácsi arról beszélt, hogy amikor ő először kombájnnal aratott és este leszállt a gépről, olyan volt, mintha kisbaltával törték volna össze minden csontját. — Az biztos AC volt. — Mi? — Hát őskombájn. Olyan kezdetleges, magyarosan fabrikált szervókormány nélküli rideg acél. — Lehet — egyezik meg velem az ifjú ember, de makacskodik is, számonkéri a küzdelmet, az aratás csata voltát... Nincs csata. Olyan most ez a nyár, hogy szinte semmi sincs. Száraz a talaj, eső nem esett. Nem törnek, nem akadnak el a gépek. A vonszoló, a 240 lóerős traktor borítólemeze a napon 40 fok melegben izzik. A traktoros horkol a hűvösben. Szó mi szó, nem kell erőlködni. Széles a határ, 110 ezer hektár gabonát érlel, most nem lesz olyan gond vele, mint volt 1980-ban, 81-ben. Persze a fiút ez nem igen érdekli. Más témára váltunk. — Mondd, édesanyád mit szól ahhoz, hogy ember lettél? — Nemigen szól. Mondta, becsüljem magam. — És a nyúltól? Amikor megálltál, tényleg megijedtél? — Nem én. Attól féltem, kárt tesz a gépben. — Attól ne félj. De azért jó, hogy megálltál. Kár lett volna érte. — így beszélgettünk. Mikor aztán már nem volt egymáshoz szavunk, a fiú felállt, komor arccal tett néhány férfias lépést, majd usgye, futásnak eredt. Csikó még. Élmény feszíti és nagyon nagy erő. ★ Learattunk. Volt munka, van kenyér. És elmúlt a nyár. Szinte észre sem vettük, itt az ősz. A fiú visszament az iskolába. Alig magasabb mint 160 centi. De nagy lett. Magasabb. Alatta volt egy Claas Dominátor. Seres Ernő K Ipari tanulóból üzemmérnök Pampuch József élő bizonyítéka: minden ipari tanuló magánál hordja a marsallbotot. Tanműhelyben kezdte Kazár József és Bodnár József mesterek keze alatt, s innen kapaszkodott fel, s indult meghódítani a villamosságot. Az alig harminchárom esztendős fiatalember életútja tipikus munkáskarrier. Erősáramú villamos-üzemmérnöki diplomáját a Kandó Kálmán főiskolán szerezte. Nem sima, nem szokványos úton, hanem alaposan megküzdve a tudásért. Pampuch József most „védelmes” művezető a TITÁSZ nyíregyházi szakszolgálati üzemében, a Kórház utcán, ahol „kisinasként” ismerkedett a szakmával. S a két mestere, akik egykor fogták a kezét, most felnéznek tanítványukra, aki olykor katedrára áll, s azokat a fiatalokat tanítja, akik a Kandóról érkeznek ide gyakorlatra. Legalább öt, diploma védésére készülő fiatal szakdolgozatának az elkészítésében nyújtott segítséget. Húsz éve jelentkezett villanyszerelő tanulónak. Felszabadulása óta dolgozik a TITÁSZ-nál. — Nem felejtem el, a vizsgamunkám a lépcsőházi világítás és fogyasztásmérés volt. S azonnal a szakszolgálati csoporthoz kerültem. Már akkor a nagy- és középfeszültségű állomások karbantartásával foglalkoztam. Ez érdekelt — magyarázza. A nagy- és középfeszültségű állomások 120 ezer V-os és 35 ezer V-os készülékek. Javításuk, védelmük, ellenőrzésük a fő feladata. Ezek egy-egy várost látnak el villamos energiával. Pampuch és váltótársai a „védelmesek” otthon is szolgálatot tartanak. Hazulról csak bejelentésre, s meghatározott időre mozdulhatnak el. — Háromhetenként kerül csoportomra a sor. Ha elmegyek a boltba, jelentenem kell — érzékelteti a felelősséget, öt ez a szakma vonzotta. Innen indult a Kandóra társai inspirálására. Érettségi nélkül jelentkezett a szakmunkásokat előkészítő tanfolyamra. Nős volt már, egy másfél éves pici lány édesapja, s a nekirugaszkodás sikerrel járt. — Hetenként két alkalommal Debrecenbe jártam, s itthon Tárnok Pista foglalkozott velem is. Egész nap matek—fizika tanulás. Egész példatárat oldottunk meg, így készültem a felvételire. Nem volt könnyű. Dolgoznom is kellett, tanulni is, s ott volt a család — összegezi dióhéjban a főiskolai éveket. És csak úgy mellesleg jegyzi meg, hogy a harminc-egynéhány induló közül 1977-re, amikor a diplomaosztásra került a sor, csak tizennégyen maradtak. — Nem szégyellem, nagy segítséget kaptam a feleségemtől. Ő tartotta el a családot, ő keresett és nevelte Andreát. Segített a vállalat, kaptam az átlagkeresetet amíg tanultam, és megvásárolták részemre a tanszereket, könyveket. — Hogyan fogadták itthon? — Igazán nagy szeretettel. Először az üzemvitelre kerültem, aztán „védelmes” művezetőnek. Nagyon szép és felelősségteljes munkának tartom ezt. Nagy pontosságot igényel és lehet haladni a korral, a technikával. Ami szépet, s jót el lehet képzelni ebben a szakmában, az itt megtalálható, a régi mechanikus reléktől egészen a modern elektrikus IC-s relékig — áradozik a szakma szeretetéről. Pampuch József egy pillanatra sem szakad el a valóságtól, a gyakorlattal. Ennek rengeteg hasznát vette a főiskolai évek során is. Előnye volt azokkal szemben, akik még nem ismerték az alapműveleteket. S innen ered az új iránti érzéke, fogékonysága, s problémaérzékenysége. Mindennap szembe kellett néznie a gondokkal és megoldani azokat. Számára természetes, hogy újít. Legalább tíz újítását alkalmazzák a szakmában. A legjelentősebbről szerényen a következőket vallja: — Két évvel ezelőtt Nyíregyházán a Simai úti állomáson volt egy jelentős üzemzavar. Bizonyos hiba következtében megszakadt az áramszolgáltatás, az egész város sötétségbe borult. Képzelhető, milyen bonyodalmakat okozhatott kórházakban, exportra termelő üzemekben, intézményekben. Hasonló a jövőben nem fordulhat elő. Pampuch újítása kiküszöbölte. Értéke pénzben? Aligha mérhető. — Nagy munka volt kétségtelen — jegyzi meg szerényen. Legújabb újítását nemrégiben dolgozta ki. Embereket véd. A feszültség alatti munkavégzés biztonságának a növelését célozza. Pampuch Józsefet kitüntették. Május óta bronz fokozatú újító. Ha jól tudom, ezért közel félmilliós értéket kellett produkálnia. Csak azoknak dukál ez a medália. Harminchárom éves. Munkásifiként kezdte, most villamos üzemmérnök, s egyben alapszervezeti párttitkár is. Közmegbecsülés övezi. Hogy többre képes lenne-e? Bizonyára. Ö ezt mondja válaszképpen: — Ez csak akkor derülne ki, ha még nehezebb feladat elé állítana az élet. Elégedett vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. S ez boldoggá tesz. Farkas Kálmán (Folytatás az 1. oldalról) Igen népszerűvé váltak az iskolai diákfórumok, egy-három alkalommal szerveztek, elsősorban a diákokat leginkább érintőérdeklő témákban, így foglalkoztak az iskola belső ügyeivel, az új érettségi-felvételi rendszerrel, elhelyezkedéssel, de hangzottak el aktuális kül-, belpolitikai tájékoztatók is. Pozitív hatást váltott ki az alapszervezeteknél, hogy az ifjúsági vitakörök témáit maguk választhatták meg, ezzel javult a vitakörök tartalmi színvonala, aktívabbak lettek a résztvevők, segítette vitakultúrájuk kialakulását. Azt tapasztaltuk, hogy fellendülőben van a klubmozgalom is, programkínálatuk tartalmasabb. Több helyen is alakult új ifjúsági klub, tinédzserklub. Császy szakk., II. Rákóczi gimn., mg. szakközépisk., 107. ip. szakmunkásképző, kereskedelmi szakk. isk.). Korábban rendszeresen megjelenő lapja csak a Vásárhelyi szakközépiskola KISZ-szervezetének volt, illetve alkalomszerűen jelent meg a Kölcsey gimnáziumnak, a Vasvári gimnáziumnak és a Móricz gimnáziumnak. Ebben az évben tizenegy iskola kérte a diákújság megjelentetésének engedélyét. A rádió Nyíregyházi Stúdiójával közösen megszerveztük a diákszerkesztők tanácskozását, a nyáron pedig háromnapos módszertani felkészítést fogunk tartani számukra. KISZ-szervezeteinknél megfigyelhető törekvés az iskolai hagyományok ápolása (fordított nap, KISZ-tagok fogadalomtétele; non-stop, tanár—diák mérkőzések, diáknap, diákhét stb.). Ebben az évben új hagyományok is születtek, pl. Zrínyi— Krúdy mi sulink vetélkedő; II. Rákóczi gimnáziumban verébavató, Bessenyei gimnáziumban nyitott taggyűlések az elsősök számára. Iskolai KISZ-bizottságaink éltek a szervezeti struktúra kialakításában kapott döntési jogukkal, kilenc helyen átálltak az osztályokra épülő alapszervezetre. Jelenleg 12 iskolában vertikális, 32 helyen osztályokra szervezett alapszervezetek működnek. Néhány iskolában kialakították az érdeklődési körökre (Ifjú Gárda, ifivezetők, énekkar stb.) épülő alapszervezeteket (110. ipari, Császy szakk., Bessenyei gimn., II. Rákóczi gimn.). Összességében megállapíthatjuk: a tizenéves határozatban megfogalmazott munkaformák jól szolgálják céljaink megvalósítását.