Szabolcsi Ifjúság, 1984 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
A Támba-recept Tisztelt Támba András! Engedje meg, hogy gratuláljak az Ifjúságért Érdemérem kitüntetéséhez, melyet őszülő fejjel kapott meg, bizonyára nem érdemtelenül. Hiszen köztudott, hogy ön megkülönböztetett figyelmet fordít a fiatalokra, segíti a KISZ-szervezetet, minden fiatalt, aki a lakatosüzemben magához fordul. Most mégis egy korábbi találkozásunkra emlékeztetem, amely csak látszólag esik távol a kitüntetéstől, bizonyítva, hogy ön idősödő szakmunkásként és párttitkárként is képes a megújulásra, s arra, hogy lépést tartson, illetve lépést is váltson, ha a követelmények úgy diktálják, s erre ösztönözze környezetét is, példát adjon a fiataloknak. Őszintén meglepett, ahogyan akkor a pártfórumon összefoglalójában reagált a gazdasági kihívásokra. Képletesen szólt, de találóan. Idézem: „Aki gyorsabban fog halat, az hamarabb ehet halászlét, így vagyunk ezzel a gazdasági életben is. Aki korábban van jelen a piacon és ott kiváló minőségű terméket kínál elfogadható áron és pontosan szállít, az nyer!” — adta meg a boldogulás „receptjét”. Ön és csapata megnyerték az első csatát, mert érezték és megértették: váltani kell és vállalkozni ! Magasabb fokozatra szükséges kapcsolni, ha meg akarnak élni, ha helyt akarnak állni a kegyetlenül nehéz gazdasági versenyben. Tudom, akadtak akkoriban önök között is kétkedők, gáncsoskodók és kishitűek. Volt, aki „betartott”, akadtak intrikások, de azért voltak szép számmal szurkolók is, akik bíztak a vasas szívben, a lakatosok szaktudásában és elkötelezettségében. Nekik lett igaziuk. Nem volt könnyű ezt a csatát megnyerni. Hallottam, akkor döbbentek rá igazán a verseny kegyetlenségeire, amikor megelőzték önöket a piacon, s lemaradtak az egyik jó üzletről. De a lényeg, hogy tanultak belőle. Második esztendeje, hogy a SZÁÉV segédüzeme — ahol ön párttitkár — tavaly kísérletképpen önállóságot kapott. Sokan voltak kíváncsiak a vállalatnál akkoriban: vajon mit tudnak kezdeni a melósok a megnövekedett önállósággal? Lesz-e elég „sütnivalójuk” a vállalkozáshoz? Képesek lesznek-e a fiatal műszakiakkal zöldágra vergődni, olyan piacorientált termékeket gyártani, amely nyereséges? Sikerült. Amikor legutóbb találkoztunk, örömmel újságolta, hogy a legigényesebb megrendelőket, a Lenin Kohászati Műveket is megnyerték. Ezek a tények igazolják, hogy tudnak élni az önállósággal, mely forint nem is mérhető. Tavaly, a kísérlet évében a segédüzem produkálta tiszta nyereség meghaladta a 10 milliót. Figyelmet érdemel, hogy erre az évre is sikerült lekötniük a teljes termelési kapacitásukat. Nyereségtermelő munkájuk van egész esztendőre. Részt vesznek a HALDEX-programban is, gyártmányaikat Ózdon, a meddőhányóknál hasznosítják. Tisztelem az ön munkáskollektívájában a bátorságot, a kezdeményező készséget, s hogy sikerült megértetniük mindenkivel: csak megújulással, a magas követelmények teljesítésével érhetnek el sikert a gazdasági versenyben. Eredményeiket egyben a munkások magasabb keresete is igazolja: reálisan kockázattak. Drukkolok önöknek idén is azért, hogy céljaik megvalósuljanak. Munkáscsapatuk — köztük sok fiatal munkás — megízlelte, mit is jelent a kényszerű felismerésből nagy energiával és szorgalommal kiizzadt siker. Sikeres kísérletük egyben azt is bizonyítja, hogyan bontakoztatható ki a szellemi tőke, a munkás akarata, szorgalma, kezdeményezése. Ön mondta azon az emlékezetes taggyűlésen: az főz hamarabb halászlét, aki hamarabb fog halat. Szívből kívánom, hogy merítsék hálójukat sikerrel, járjanak szerencsével. Farkas Kálmán Könyvhét ’84: Végh Antal nyíregyházi fiataloknak dedikál Kényes kérdésekről is... Mindig őszintén, színvonalasan Hogyan lehet lakáshoz jutni? Miért nincs mindennap friss tőkehús és felvágott a megye kisközségeiben? A nap mint nap felmerülő, s az idősebbeket és fiatalokat egyaránt foglalkoztató kérdéseket hosszan sorolhatnánk. Életünk mindennapos kérdései ezek, amelyek boncolgatásával a nagypolitika, a gazdaságpolitika, az ideológia alapkérdéseihez is eljuthatunk. A jó propagandista tudja, hogy legegyszerűbben saját életünk példáin keresztül érthetjük meg az egész társadalmat érintő nagy gondokat. — Ahol így közelítette meg a propagandista a vitakörökön, beszélgetéseken felmerülő témaköröket, ott jól ment az ideológiai munka — hallottuk Hunyadi Jánostól, aki 1982-től ez év májusáig állt a városi politikai képzési munkabizottság élén Kisvárdán. — Ezt tapasztaltam mozgalmi munkám során, hiszen mint a bizottság vezetőjének feladatom volt a területen zajló politikai képzés felügyelete, segítése, a központilag kialakított módszertani tudnivalók továbbítása. Ha csak a politikai vitakörök munkáját értékeljük, nagyon színes a kép. — Ez nem is lehet másképp, hiszen az iskolákban, a munkahelyeken más és más feltételek között dolgoznak, élnek a fiatalok. Úgy láttam, hogy az iskolákban inkább kötelező jellegű a politikai oktatás. A mezőgazdasági üzemekben — ahol az idény jelleg mutatkozott meg — akkor vonzott sokakat a vitakör, ha ott a fiatalokat érintő és érdeklő témák kerültek szóba. Ez volt, ahol sikerült, s volt ahol nem. Szerencsére sok jó példát sorolhatok: a záhonyi MÁV KISZ-eseit, vagy a nagyobb kisvárdai üzemek, sőt például a kórház fiataljait. A legnagyobb gond, hogy kicsit mostohán kezelt terület a propagandamunka. A propagandisták között elég sok a felkészületlen. Holott ezt a feladatot elsősorban olyan ember oldhatja meg jól, aki sokoldalúan tájékozott jó beszédkészséggel, előadáskészséggel rendelkezik. — Ezek a dolgok nagyon fontosak, mégsem kérhetjük szigorúan számon, hiszen dolgozókról, sok esetben családos emberekről van szó. Ha valakinek nem kenyere a beszéd, akkor azzal segíthet magán, ha előadókat kér föl egy-egy vitaközi foglalkozás vezetésére. Jó pédáját láttuk ennek a nyírkarászi tszben, ahol az elnök, az agronómus egyaránt részt vett a vitakör munkájában, s így lehetőséget adott arra a fiataloknak, hogy feszítő mindennapos gondjaikat is megbeszélhessék. — Persze van más módszer is. Rengeteget jelent, ha például filmvetítéssel, magnófelvételekkel teszik színesebbé a foglalkozásokat. A jól dolgozó alapszervezeteknél általában jó a technikai felszereltség is. A KISZ- iskolán bármelyik alapszervezet kölcsönözhet ugyan filmeket, hangszalagokat — ám ezzel a lehetőséggel a Kisvárda környékiek ritkán éltek. Sok még a kihasználatlan lehetőség. S hogy vonzó legyen a mozgalmi munkának ez a területe, ahhoz egy-egy jó ötlet szükséges. — Ilyen jó ötlet volt a marxista diákakadémia létrehozása 1982—83-ban. Ezt nem iskolánként szerveztük, hanem egyet hoztunk létre a város valamennyi középiskolája számára. Az volt a célunk, hogy szélesebb látókört kapjanak a fiatalok. Az első évben például az 1956-os ellenforradalomról volt szó. Igyekeztünk olyan tényeket megismertetni a tanulókkal, melyek jóval többet mondanak erről a korról, mint amennyi a középiskolai tananyagba belefér. Az akadémia nem volt kötelező, a mintegy 30 aktív tag közül mégis szinte senki sem hiányzott a havonta egyszer megtartott foglalkozásokról. ★ Hunyadi János idén májustól Nyíregyházán dolgozik, a kenyérgyár helyettes vezetője. Tarsolyában nagyon szép ajánlást hozott mozgalmi munkájáról. S ha a régi területen nem is, de gazdaságpolitikai téren mindenképp folytatni szeretné a Kisvárdán megkezdett munkát. Reméljük szükség lesz rá.