Szabolcsi Ifjúság, 1987 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
GYÜJICMIHÍ HELYTÖRétei M Életbe ballagok be e sorok megjelennek, már elcsitulnak az iskolai ballagások dallamai, hogy átadják helyüket a nem kis szellemi erőpróbának, az érettségi vizsgáknak. Egy közepes magyar falu népességét kitevő diáksereg — több mint 2700 fiatal — búcsúzik ebben az évben iskolájától. A többség, amint ez rendjén is van, ezzel nem tekinti befejezettnek a tanulást. Az érettségi vizsgák embert, tudást próbáló napjai után — vagy ezzel együtt, ahol kombinált érettségi felvételi rend szerint halad az esemény — a főiskola, az egyetem képei jelennek meg a fejükben. Életbe ballagó fiatalok ők , akik kemény munka, tanulás árán jutottak el eddig, s akik valójában eddig is az élet egy színterén bizonyították felkészültségüket, önállóságukat, de ezután egy újabb életszakasz kezdődik számukra. A felnőtté válás egy fontos lépcsőjére érnek, ahol egyre nagyobb jelentőséget kap a saját döntés, cselekvés, kitartás, az okos célok kiválasztása és követése. De mindig is úgy volt, ezekben a napokban nemcsak a fiatalok vizsgáznak, hanem a felnőttek is, az iskolák, a tanárok, a szülők is. Közhelynek tűnik, mégis igaz, a fiatalok épp olyanok, amilyenné a felnőtt társadalom neveli őket. Mindent tőlük tanulnak, látnak — jót és rosszat egyaránt. Tükröt tartanak a felnőttek elé, ami lehet, hogy nem mindig a szépet, a jót mutatja, mégis bele kell nézni. A 2700 érettségiző fiatal a megyében éppolyan tarka képet mutat, mint a felnőtt társadalom. Van egy — nem túl népes — réteg, amely céltudatosan halad az úton. Igénye, hogy minden fontos tudást, információt megszerezzen a világról, leendő hivatásáról. Közülük azok a szimpatikusabbak, akik mindezek mellett képesek megőrizni az életkori sajátosságok által kínált értékeiket is, nem válnak koravénné, a szabad idő hasznos eltöltése, a sport, a szórakozás, a barátkozás is fontos helyet kap az életükben. S van egy talán legnépesebb réteg, amely apró, olykor napi célok bűvöletében, vagy éppen közönyében él, céljaik nem annyira eltökéltek, markánsak, mint az előbbieké, de közülük nagyon sokan átléphetik a „választóvonalat”, csatlakozhatnak az életüket tartalmasabban, gondosabban megszerzők közé. Ebben viszont segíteni kell őket, mégpedig prédikációk nélkül, személyes példákkal. De megrendelésre, sajnos ilyen példákat sem lehet produkálni, a család atmoszférája, a szőkébb környezet — olykor az iskola, a baráti kör — adhat inspirációkat azoknak, akik fogékonyak erre. Talán ez a réteg érdemli meg — létszáma miatt is — a legnagyobb figyelmet, törődést. S létezik egy kisebb réteg, amelyet hidegen hagy a tanulás, az előbbrejutás, netán a munkába állás. Különböző okokból — sokszor nem elsősorban a saját hibájukból — a perifériára jutottak, épphogy le nem verik a „lécet”. Vagy le is verik, aztán újra próbálkoznak, vagy feladják. Valójában ők sem menthetetlenek, egy részükből nem az értelmi fejlettség hiányzik, hanem a kitartás, a türelem, az alapos munka igénye. Fontos kérdés — amit aligha a fiataloknak kell címezni —, hogy mennyire tudta felkészíteni őket az iskola, a szülői ház a kudarcok elviselésére, az újrakezdésre, a rugalmas pályaválasztásra, amelynek ma már elengedhetetlen eleme az is, hogy az óhajtott pálya — felsőfokú intézmény — mellett legyen egy másik, egy tartalék elképzelés, cél is, amelyre át lehet váltani, ha az első számú terv — nem jön be. Életünk követelményei kívánják ezt, a már dolgozó felnőttektől is, hisz nincs garancia arra, hogy mindenki ugyanazt a munkát fogja végezni élete végéig, mint amit szeretne, vagy elkezdett. De erre fiatal korban jó felkészülni, hogy kevesebb legyen az önmagát kereső, önmagát talán feleslegesnek érző, nem a saját énje, helye szerint munkálkodó ember . . . A KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK TÁJÉKOZTATÓJA XXIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ARA: 4.60 FT 1987. MÁJUS Gyorsabban haladni A munkahelyükön mit tesznek a fiatalok a műszaki fejlesztésért, a gyorsabb haladásért? — Két vállalatnál erről érdeklődtünk. Máthé János agrártervező, Agrober, Nyíregyháza. — A tervezésnél a minél gazdaságosabb műszaki megoldásokra törekszünk. A melioráció országosan és Szabolcs-Szatmár megyében is kiemelt program. A felszíni és felszín alatti vízrendezéssel, a talajjavítással, táblásítással a föld termőképessége, illetve a mezőgazdasági termelés biztonságossága jelentősen növelhető. A Nyírség három térségében: Felső-Szabolcsban, Szatmárban és Beregben folyt, valamint folyik kiterjedt melioráció, összesen mintegy 100 ezer hektáron — komoly állami támogatással. E munkálatok a Felső-Szabolcsban és Szatmárban a végéhez közelednek, a Beregben viszont most indulnak meg. Ez utóbbi beruházás mintegy 1,3 milliárd forintba kerül. A Beregben is jelentős nagyságú területet kell ellátni alagcsövekkel, melyekkel a talaj vízháztartása optimalizálható. • Mit teszünk a minőségjavításért és a gazdaságosságért? A fiatalok nagyon alaposan megvizsgálják a meliorálandó területet és olyan anyagokat igyekeznek alkalmazni, tervezni, amely minél olcsóbb, de az adott helyen még megfelel. — Nagy feladatokat vállalunk a felvilágosító munkából is — folytatja Máthé János. — Az országban termő egymillió tonna alma 60 százaléka a megyéből kerül ki. Az exportalmának pedig a 80 százaléka. Jelenleg az ültetvények 55 százaléka jonatán, ami igen finom alma, csak az exportpiac nem ezt keresi. E fák közepes hozamúak, a gyümölcsük rosszul tárolható, betegségre érzékeny. Szabolcs- Szatmárban pillanatnyilag 22 ezer hekáron termesztenek almát. E területnek még a fele sem intenzíven művelt, melyen változtatni kell. Változtatni szükséges a fajtaösszetételen és a művelési módon. Erről a termelőszövetkezeti szakembereket igyekszünk meggyőzni. Ez fontos KISZ-feladat. Szerencsére már vannak referenciaültetvények, melyek a legjobb előadásnál is meggyőzőbbek, beszédesebbek. Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Herczeg Attila minőségellenőrzési osztályvezető. — A korábbi években a keveréktakarmányok minőségére sok volt a panasz. A minőségjavítás érdekében a vállalat nagy lépésekre szánta magát. Kapóra jött, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a mezőgazdasági jellegű vállalatok gazdálkodásának eredményesebbé tételét célzó pályázatot hirdetett. A sikerrel pályázó vállalatoknak külföldi szakemberek is a segítségére voltak. A Szabolcs- Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is „benevezett". A céghez angol szakértők érkeztek, akiknek munkáját a GMV alkalmazottai is segítették. A figyelmük a keveréktakarmányok mellett az egyéb termékek fejlesztésére is kiterjedt. A javaslataik legsarkallatosabb pontjait a műszaki-technológiai, a munkaszervezési és anyagi ösztönzési változtatások alkották. A legnagyobb „dobás" a mennyiségi termeléshez szorosan kötődő minőségi bérezés bevezetése volt. Ez utóbbit az ország gabonaforgalmi vállalatai közül elsőként a Szabolcs-Szatmár megyében lévőnél vezették be. Ennek lényege: az üzemektől független alkalmazottak rendszeresen vizsgálják, hogy a keveréktakarmány-gyártó üzemek illetékes dolgozói az előírt receptúráknak megfelelő minőségű takarmány gyártottak, s gyártanak-e? A hiányosságokat, illetve azok mértékét hibapontokkal jegyzik, melyek révén az adott helyen dolgozók havi fizetése 80 és 120 százalék között változhat. Természetesen fontos szempont, hogy a jobb, pontosabb munkavégzés dacára a mennyiségi termelés ne csökkenjen. Cselényi György l megyei könyvtár I NYÖTV.»:Vitz.A -------------- Májusi képek Képeink az idei majális hangulatát örökítették meg T<4 * -i