Szabolcsi Ifjúság, 1987 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

GYÜJICMIHÍ HELYTÖRétei M Életbe ballagok b­e e sorok megjelennek, már elcsitulnak az iskolai ballagások dallamai, hogy átadják helyüket a nem kis szellemi erőpróbának, az érettségi vizsgáknak. Egy közepes magyar falu népességét kitevő diáksereg — több mint 2700 fiatal — búcsú­zik ebben az évben iskolájától. A többség, amint ez rendjén is van, ezzel nem tekinti befejezettnek a tanulást. Az érettségi vizsgák em­bert, tudást próbáló napjai után — vagy ezzel együtt, ahol kombinált érettségi felvételi rend szerint ha­lad az esemény — a főiskola, az egyetem képei jelennek meg a fe­jükben. Életbe ballagó fiatalok ők , akik kemény munka, tanulás árán jutottak el eddig, s akik valójában eddig is az élet egy színterén bi­zonyították felkészültségüket, ön­állóságukat, de ezután egy újabb életszakasz kezdődik számukra. A felnőtté válás egy fontos lépcsőjé­re érnek, ahol egyre nagyobb je­lentőséget kap a saját döntés, cse­lekvés, kitartás, az okos célok ki­választása és követése. De mindig is úgy volt, ezekben a napokban nemcsak a fiatalok vizsgáznak, hanem a felnőttek is, az iskolák, a tanárok, a szülők is. Közhelynek tűnik, mégis igaz, a fiatalok épp olyanok, amilyenné a felnőtt társadalom neveli őket. Mindent tőlük tanulnak, látnak — jót és rosszat egyaránt. Tükröt tartanak a felnőttek elé, ami le­het, hogy nem mindig a szépet, a jót mutatja, mégis bele kell nézni. A 2700 érettségiző fiatal a me­gyében éppolyan tarka képet mu­tat, mint a felnőtt társadalom. Van egy — nem túl népes — réteg, amely céltudatosan halad az úton. Igénye, hogy minden fontos tu­dást, információt megszerezzen a világról, leendő hivatásáról. Közü­lük azok a szimpatikusabbak, akik mindezek mellett képesek megőriz­ni az életkori sajátosságok által kínált értékeiket is, nem válnak koravénné, a szabad idő hasznos eltöltése, a sport, a szórakozás, a barátkozás is fontos helyet kap az életükben. S van egy talán legnépesebb ré­teg, amely apró, olykor napi cé­lok bűvöletében, vagy éppen kö­zönyében él, céljaik nem annyira eltökéltek, markánsak, mint az előbbieké, de közülük nagyon sokan átléphetik a „választóvona­lat”, csatlakozhatnak az életüket tartalmasabban, gondosabban meg­szerzők közé. Ebben viszont segí­teni kell őket, mégpedig prédiká­ciók nélkül, személyes példákkal. De megrendelésre, sajnos ilyen példákat sem lehet produkálni, a család atmoszférája, a szőkébb környezet — olykor az iskola, a baráti kör — adhat inspirációkat azoknak, akik fogékonyak erre. Talán ez a réteg érdemli meg — létszáma miatt is — a legnagyobb figyelmet, törődést. S létezik egy kisebb réteg, ame­lyet hidegen hagy a tanulás, az előbbrejutás, netán a munkába ál­lás. Különböző okokból — sokszor nem elsősorban a saját hibájukból — a perifériára jutottak, épphogy le nem verik a „lécet”. Vagy le is verik, aztán újra próbálkoznak, vagy feladják. Valójában ők sem menthetetlenek, egy részükből nem az értelmi fejlettség hiányzik, ha­nem a kitartás, a türelem, az ala­pos munka igénye. Fontos kérdés — amit aligha a fiataloknak kell címezni —, hogy mennyire tudta felkészíteni őket az iskola, a szülői ház a kudarcok elviselésére, az újrakezdésre, a ru­galmas pályaválasztásra, amelynek ma már elengedhetetlen eleme az is, hogy az óhajtott pálya — fel­sőfokú intézmény — mellett le­gyen egy másik, egy tartalék el­képzelés, cél is, amelyre át lehet váltani, ha az első számú terv — nem jön be. Életünk követelményei kívánják ezt, a már dolgozó felnőttektől is, hisz nincs garancia arra, hogy mindenki ugyanazt a munkát fog­ja végezni élete végéig, mint amit szeretne, vagy elkezdett. De erre fiatal korban jó felkészülni, hogy kevesebb legyen az önmagát kere­ső, önmagát talán feleslegesnek érző, nem a saját énje, helye sze­rint munkálkodó ember . . . A KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK TÁJÉKOZTATÓJA XXIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ARA: 4.60 FT 1987. MÁJUS Gyorsabban haladni A munkahelyükön mit tesznek a fiatalok a műszaki fej­lesztésért, a gyorsabb haladásért? — Két vállalatnál erről ér­deklődtünk. Máthé­­ János agrártervező, Ag­­rober, Nyíregyháza. — A tervezésnél a minél gaz­daságosabb műszaki megoldá­sokra törekszünk. A melioráció országosan és Szabolcs-Szatmár megyében is kiemelt program. A felszíni és felszín alatti vízren­dezéssel, a talajjavítással, táblá­­sítással a föld termőképessége, illetve a mezőgazdasági termelés biztonságossága jelentősen nö­velhető. A Nyírség három térségében: Felső-Szabolcsban, Szatmárban és Beregben folyt, valamint fo­lyik kiterjedt melioráció, össze­sen mintegy 100 ezer hektáron — komoly állami támogatással. E munkálatok a Felső-Szabolcs­ban és Szatmárban a végéhez közelednek, a Beregben viszont most indulnak meg. Ez utóbbi beruházás mintegy 1,3 milliárd forintba kerül. A Beregben is jelentős nagyságú területet kell ellátni alagcsövekkel, melyekkel a talaj vízháztartása optimali­zálható. • Mit teszünk a minőségjaví­tásért és a gazdaságosságért? A fiatalok nagyon alaposan meg­vizsgálják a meliorálandó terü­letet és olyan anyagokat igye­keznek alkalmazni, tervezni, amely minél olcsóbb, de az adott helyen még megfelel. — Nagy feladatokat vállalunk a felvilágosító munkából is — folytatja Máthé János. — Az or­szágban termő egymillió tonna alma 60 százaléka a megyéből kerül ki. Az exportalmának pe­dig a 80 százaléka. Jelenleg az ültetvények 55 százaléka jona­tán, ami igen finom alma, csak az exportpiac nem ezt keresi. E fák közepes hozamúak, a gyü­mölcsük rosszul tárolható, be­tegségre érzékeny. Szabolcs- Szatmárban pillanatnyilag 22 ezer hekáron termesztenek al­mát. E területnek még a fele sem intenzíven művelt, melyen változtatni kell. Változtatni szükséges a fajtaösszetételen és a művelési módon. Erről a ter­melőszövetkezeti szakembereket igyekszünk meggyőzni. Ez fontos KISZ-feladat. Szerencsére már vannak referenciaültetvények, melyek a legjobb előadásnál is meggyőzőbbek, beszédesebbek. Szabolcs-Szatmár megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat, Herczeg Attila minő­ségellenőrzési osztályvezető. — A korábbi években a keve­réktakarmányok minőségére sok volt a panasz. A minőségjavítás érdekében a vállalat nag­y lépé­sekre szánta magát. Kapóra jött, hogy a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium a mező­­gazdasági jellegű vállalatok gaz­dálkodásának eredményesebbé tételét célzó pályázatot hirde­tett. A sikerrel pályázó vállala­toknak külföldi szakemberek is a segítségére voltak. A Szabolcs- Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is „be­nevezett". A céghez angol szakértők ér­keztek, akiknek munkáját a GMV alkalmazottai is segítet­ték. A figyelmük a keverékta­karmányok mellett az egyéb termékek fejlesztésére is kiter­jedt. A javaslataik legsarkalla­­tosabb pontjait a műszaki-tech­nológiai, a munkaszervezési és anyagi ösztönzési változtatások alkották. A legnagyobb „dobás" a mennyiségi termeléshez szoro­san kötődő minőségi bérezés be­vezetése volt. Ez utóbbit az or­szág gabonaforgalmi vállalatai közül elsőként a Szabolcs-Szat­már megyében lévőnél vezették be. Ennek lényege: az üzemek­től független alkalmazottak rendszeresen vizsgálják, hogy a keveréktakarmány-gyártó üze­mek illetékes dolgozói az előírt receptúráknak megfelelő minő­ségű takarmány gyártottak, s gyártanak-e? A hiányosságokat, illetve azok mértékét hibapon­tokkal jegyzik, melyek révén az adott helyen dolgozók havi fize­tése 80 és 120 százalék között változhat. Természetesen fontos szempont, hogy a jobb, ponto­sabb munkavégzés dacára a mennyiségi termelés ne csök­kenjen. Cselényi György l megyei könyvtár I NYÖTV.»:V­itz.A --------------­ Májusi képek Képeink az idei majális hangulatát örökítették meg T<4 * -i

Next