Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-04 / 1. szám
XXh. á folyam évre Szakmai, 1900. csütörtök, január tio 4. SZAMOS. Vegyes tarsaim lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árs SZERKeZTŐSÉG : Rákóczy utcza U sz. 4 Irt. — Félévre 2 irt. — Negyedévre I irt. j KIAlJUHIVATA 1.: Rákóczy-utuga 9. ez. Egyes példány ára 10 kr. Mudeaneum dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetői* /mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 50 kr. bélyegilleték fizeti az idő. Nyelttel- sora 10 kr. Gazdasági Előadások közelebbi programjba: A Szatmármegyei Gazd. Egyesület által a földm. miniszter ur támogatásával rendezett téli népies gazd. előadások közelebbi programmja a következő: Szatmárnémetiben a németi iskola tanácstermében minden szerdán és szombaton d. u. 5 — 6 óráig: Január 6. Rózsa Károly az emberi hulladék, mint trágya felhasználásáról. Január 10. 13. Bodnár Gáspár képezdei tanár a szövetkezetekről általában. Nagy-Károlyban a városháza tanácsi termében d. u. 3 -4-ig . Január 7 Nagy Sándor gazd. ism. isk. igazgató-tanitó a czirok termelésről, gyakorlatban bemutatva annak feldolgozását. Szatmárhegyen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt. Január 6-án és Január 7-én Jablonszky György ber. szőlészeti és borfelügyelő a szőlőművelésről. Erdődön d. u. 3 — 4 óra közt. Január 6. Majláth Ferencz urad. ispán lótenyésztési irányelvekről. Ar.-Megyesen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt. Jan. 13 án Marosán Kornél áll. isk. igazg. Hol és milyen szarvasmarhát tenyészszünk ? Az előadások ingyenesek s azokon az összes érdeklődőket szivesen látja a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Ha... Ha a világ feltámad ellened, S vigasztalást keressz, de nem leled Ha lelked szenvedés tüzében ég, S nincsen harmatcsepp, mivel enyhítenéd ; Térded leroskad s érve zsámolyod A vértanuk dalát imádkozod: Borulj le ha ifjad szivéhez S csókolj meg, édes ! Ha majd megosztjuk csendes otthonom, Hol most reményem szálait fonom , S bubánat ér, mert érhet hirtelen, Hiszen a sors sokszor könyörtelen ! S kétség árja boritja hitedet, Veszendő jónak látva mindened: Borulj le hü férjed szivéhez, S ölelj meg, édes! S ha majd keblem, e tiszta, ha kebel Te érted lángolásban hamvad el ; S hol addig szent szerelmed őrizém, Örök tél lesz a férfi hő szivén: Bus özvegységed első alkonyán A temetőbe majd jöjj el hozzám ; Borulj le ott fejfám tövéhez S sirass meg, édes ! Vallomások: mér (77) A közvélemény, mely a Papp Elemeggyilkoltatása ügyében oly elemi erővel és sajátos előérzetének majdnem ellenállhatatlan ítéletével mutatott rá a gyilkosság elvetemült személyeire, e közvélemény néhány nappal ezelőtt szomorú igazolását találta meg azokban a vallomásokban, melyre Papolczy vizsgálóbírónak vizsgálati foglyokat rábírnia,végre sikerült a S ezzel a tények kérlelhetlen logikája legyőzte azt a paradoxont is, mely a testvérgyilkosság föltevésében az erkölcsi ember lelke mélyén egy ideig még kérdőjelként állott. A bűnszerző Papp Béla saját vallomásával erősítette meg, hogy édestestvérének meggyilkolását saját maga, előre megfontolt szándékkal rendez e, s hogy tervét végrehajthassa, megfelelő apparátusról emberi lélekvásárral önmaga gondoskodott. Egyik nyomorban tengődött unokatestvérét egy leendő birtok-ajándékozással s pénz ígéretével szédítette meg; egy másik embert, Zsoldics Mihályt, ki a véres munkát végezte, 200 forint ellenértékkel fizetett ki. Nem szándékunk, hogy az erkölcsi zülöttség ezen szédületes arányú típusával foglalkozzunk, melyhez foghatót, a cinizmus ily meztelenségébe burkolva csak igen keveset mutathat fel a bünkrónika. Az ilyen typus elemzése a psychologai tudomány feladatához tartozik. Nekünk azonban kötelességünk levonni azokat a szomorú társadalmi tanulságokat a háttér és azon társadalmi talaj feltüntetésével, melyből e hármas ágazatú sötét bűn felsarjadozhatott. Egyetlen vigasztalan magyarázata, bár épen nem mentsége e szomorú bűnténynek, hogy dekadens társadalmunk talajában rejlenek azok a csirák, melyekből a bűnnek ily terebélyes faja szemünk előtt megnövekedhetett. Mert jól jegyezzük meg, hogy nem a fékevesztett indulat vak ösztönének a művéről van szó. E bűn nem két testvér egymás ellen szövődött hosszas intrikájának vagy ádáz tusájának tragikus kimenetele, amire már több példát nyújt a bűnkrónika, hanem a cynikus hideg számításé, melynek egyetlen rugója, egyetlen czélja, hogy az egyén holdjainak számát szaporítsa. Csak e cinizmus képes arra, hogy a testvér meggyilkoltatása után a testvér holt tetemét látszólag fölfedezze; az igazságszolgáltatás faktorait mielőbb mozgásba hozza, a gaztett kiderítését sürgesse, s mi több a szeretet és kegyelet végső adóját önmaga vásárolta és szállította koszorúval lerójja; a temetésnél megindulást színleljen s a szenvedések alatt összeroskadt anyát fiúi vigasztalásával enyhitgesse. Ám mérje meg és számitsa ki ebből, a ki lufija, a cinikus elsülyedettség mélységeit: mi nem vállalkozunk rá. Az egyénnel nem Künn valék. Künn valék a rónaságon Őszi napnak estvelen . . . Messziről az esti szellő Bus nótával jött felém. Valahol a nyája mellett Pásztorfiu sirdogált . Kesergése megrikatta kezében a furulyát. Azóta a pásztorlegény Ezerszer meghalhatott; Elvihette sírjába is Magával a bánatot. Lehet, hogy a furulyáját Hasitá el a nóta. Azért nem zeng, azért nem sir Estvelenként azóta! De én mégis emlékezem Olykor-olykor felőle, 14a eltebben fejem felett Az ősz siró szellője. Megtört szívnek úgy sincs egyéb Birtoka a sir felett. Mintha néha meg-megújul Róla az emlékezet Szilva István. 1-ső szám. Mariska beteg ... Nem engedték a betegágyhoz ott, állott a kis ház előtt, nézett maga elé avval a tekintettel, a miben az összeroncsolt szív vére is megcsillant. Eső csapkodta halvány arczác. Az pártját fogta, az esőcseppek összevegyültek a könnyekkel. Nem gondolta senki, hogy a finom cseppekben több van a szemből, mint az égről . . . És ő várt. Hiszen a világ nem lehet olyan kegyetlen, hogy eltiltsa attól a tiszta, rajongó vágytól, mi mártírrá avatta a lelkét. Hiszen nem kíván ő senkitől semmit, csak engedjék fel a betegágyhoz. A halálra ítéltet se fosztják meg végső óhajától, pedig azok elvetemült gonosz emberek. Ő pedig nem bűnös. De az, mégis az. Minek lopta el annak a gyermeknek a szívét, hisz olyan édes, tiszta volt. Mikor először találkozott vele ; nem tudott az a lány semmit arról, mitől pirul az arcz, ha forró, syári estén a csalogány hymnusát elcsattogja És ő megtanította azt a kislányt, hogy két szív egyszerre dobbanjon össze, hogy az arcz elpirulni, az ajk susogni tudjon. De hát valóban bűnös ? Olyan szép, olyan üdvös volt az a gyermek és ő abból a szépségből, abból az üdvösségből lelkének akart egy parányit elcsenni. Nem kellett azt elcsenni sem.