Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)

1900-07-01 / 53. szám

XXXII. évfolyam Szatmár, 1900. vasárnap julius 1>ó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL. Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. j Rákóczy-utcza 9. SZ. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közölt éinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. 53-ik szám,­­a dal ünnepéi­. Az elmúlt két napon s a mai napon is még magasztos és fölemelő ünnepség színhelye Szatmár városa. A csak nem rég megalakult „Tiszavidéki Kerületi Dalosszövetség“ tartja itt — a mi koszorús dalárdánk 25 éves jubileuma alkalmával — első Dalün­nepélyét, kiemelve bennünket az élet megszokott mindennapi küzdelmeiből, felbuzdítva keblünket s elbűvölve sziveinken a dal magas élvezetbe ejtő i mázsával.­­ Igaza van a költőnek, hogy: dalban istenség van; igaza, mert a dal tanít, buzdít, lelkesít mindenre a mi szép, igaz és jó; igaza, mert a hangok harmóniájába olvadva a lélek, az emberi nemesebb érzelmek öszhangja is: annak szárnyain könnyebben emelkedik fel a magasba, fel az égbe, Isten zsámolyához .. . Üdv nektek Dalosok! üdv és hódolat nektek, kik eljöttetek s összesereglettetek itt és dalotokkal meghódítottátok szivein­ket. Oltárotok magasan lobogó tüzénél felbuzdult kebelünk s most im viszonzásul hála s köszönetként em. felbuzdult kebel hangján kiáltjuk ismét: Üdv nektek Dalosok! . . Csak rajta, tovább! .. A kezdet dicsősége legyen ösztön kitartóan küzdeni a jövendő sikereiért! . . csak rajta tovább . . . daloljatok! Tisztítsátok s emeljétek a sziveket dalotokkal fel a földről tisztább légkörbe, fel egész a csillagokig . . . O­pheus hajdan lantja zengésével megszelídítette s elbűvölte a vadállatokat; ti dalotok bájával bűvöljétek meg az emberi sziveket! . . Csak rajta, daloljatok tovább ! . . A dalnak magasztos hivatása van; nemcsak megtisztítja s nemessé teszi ez a kebelt, de hazaszeretetre is ez dobog­tatja szivünket ... A világ minden népe dalban zokog, ha gyász ruhát kell hordania, dalban áradoz, ha felette derűs ég r­u­lyog is dallal lelkesíti fel kebelét, ha honja szabadságát megvédeni rohan a csaták tüzébe ... És van-e nép széles e nagy világon, mely­nek úgy kellene hazáját szeretni, mint a mi kicsiny s kicsinységében­­ árva, egymagában rokon népek nélkül élő nemzetünknek, mely­ről énekelve oly igazán zeng a költő éneke: „E nagy világon e­rvii, nincsen számodra hely, /vldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell.“ Csak rajta tehát, daloljatok tovább ! buzdítsatok hazát szeretni általa. Dalotoknak nyomán fakadjon mindenütt e hármas bérez s négy folyammal bővölkedő édes haza földjén a honszeretet illatos virága. Üdv, üdv nektek dalos fiuk! Alkatokra mindig boldog szív mélyb­ől fakadjon fel a dal ! . . * * * Legyetek üdvözölve ti is városunk dalos fiai ! Ti már 25 éve, mióta folytatjátok a nemes munkát, hódítva a dal hatal­mával s bűvölve annak varázsával a sziveket. Fényes pályátokon termett számotokra virág elég; dicsőségtek s híretek sugára ránk s leragyogott . . . viszonzásul tietek volt mindig szivünk, szeretetünk. Jubileumotokra ezt az ajándékot adjuk most is : ennek fénye ragyogja be koszoruzott zászlótokat! Csak rajta ti is! Daloljatok tovább ... A dicsően megkezdett pályát félbe ne hagyjátok; a fellegekből vissza ne hulljatok, mielőtt tisztább légkörbe, a csillagokig nem jutottatok ... A múlt csak példa legyen most;tanúság és buzdítás küzdeni a jövendőért. Csak rajta hát tovább ! . . Bontsátok ki zászlótokat s szánjatok azalatt diadalról diadalra ; dalotokra buzduljon a kebel minden szépre és nemesre, buzduljon fel forró hazaszeretetre. — Üdv, üdv . . . tinektek . . . A „Szatmárnémeti Dalegyesület’4 történetéből. (Vége.) 1884 ben Hehelem Károly, az egyesületnek 187­4-től kezdve elnöke, halmozott teendői és megrongált egészségi állapota miatt lemondott az elnökségről, s ettől kezdve mind­máig, mint az egyesület tiszteletbeli tagja szerepel az egye­sületben. Másik veszteség volt az egyesületre­­ nézve Hofbauer Ignácznak, az egyesület legiga­­zabb barátjának és mesterének súlyos betegsége­i miatt történt lemondása. Az elnöki székbe a­­ közszeretet és bizalom, az ügy buzgóságával folyvást kitűnő Unger Gusztávot választotta , s az ő helyét pedig a választmányban kér. Kováts I Jenő foglalta el. A karmesteri palotát a vélet­len kedvező körülmény Vigh Károlynak, az ak­kor itt működő szinházi zenekar igazgatójának­­ juttatta, ki évi 300 forintért tanított, mely összeg azóta a karmesternek állandó javadalma.­­ Az 1884-ik évben részt vett az dalegyesület I a miskolczi országos dalversenyen. Az itt felmu­tatott eredményről az ünnepélyt rendező bizott­ság által kiadott „Emléklapok“ így emlékezik meg: „Az első díjat nyert ungvári dalárda után a helyet dicsőségesen megállani olyan dalárda kellett, mint a szatmári. Ennek előadásában úgy a megrázó tömörség és erő, mint a prae­­cisitas az ungváriak által okozott nagy hatást képes volt fenntartani.“ A dalegyesület a má­­­­sodik napon második dijat, egy értékes ezüst ser­leget nyert. Ez alkalomból a működő tagok a választ­­mány­ határozatából 1 frt 50 kr. napi dijat kap­tak, a miért a miskolczi dalünnepély 1019 frt 22 krba került. Ugyanezen év deczemb. havában, viszo­nozta az egyesület a debreczeni testvéregyletnek látogatását; a debreczeniek fogadtatásáról az egy­esületi jegyzőkönyvek elragadtatással emlé­keznek meg. 1885- ben az egyesület 10 ik évében ki­magasló esemény volt a május 25-én rendezett dalestély, meh­en báró Kees altábornagy és dr. Schlauch püspök egész káptalanéval megjelent, továbbá midőn a jun. 25-ikén gr. Zichy Gézai hangversenyén közreműködött, mél­ időtől­­ kezdve a nemes gróf az egyesületnek őszinte, s igaz pártfogója lett. 1886- ban az egyesület a „Szatmárnémeti Ifjúsági körrel“ együtt egy igen fen­­­es táncz­­mulatságot rendezett, majd jun. 24 én Kőrös­­mezey Gusztáv, városunk szülöttének, a nemz. színház tagjának közreműködése és vezetése mellett egy szini előadást 170 frt jövedelemmel. Ez évben aratta a dalegyesület a pécsi dalver­senyen kiváló működésének újabb diadalát, hol a jury 17 versenyző egylet közül 7 más egylettel együtt a szatmári dalegyesület részére egyhan­gúlag aranyérmet ítélt. 1887-ben a dalegyesületet súlyos veszteség éri; szeretett buzgó alelnöke Bartha Endre, május 13-án orgyilkos kéz áldozata jön. Őszinte fájdalomtól áthatott szívből szólt a gyászdal, az egyesület azon lobogója ala­tt, mely gyász­lepelbe először öltözött. A másik veszteség az egyesületre nézve dr. Schlauch Lőrincz püspöknek Nagy-Váradra történt kineveztetése volt, ki mindig meleg ér­deklődéssel viselteti a dalegyesület iránt. Az egyesület őszinte fájdalommal vett búcsút a minden szépért lelkesedő bíboros főpaptól. Ugy­anezen évben a dalegyesületet az a kitün­tetés éri, hogy Groll János egy 7 üdvözlő dalt, Lányi Ernő pedig 5 eredeti népdalból álló füzért ajánlott az egy7letnek. 1888. febr. 8-án közreműködik az egyesü­let azon lélekemelő ünnepségén, melyet a szin­­üg3zi bizottság Kisfaludy Károlynak 10- ik év­fordulója alkalmából rendezett. Ápr. 29-én Mesz­­lényi Gyula püspököt üdvözli székfoglalása al­kalmából. Márcz. 11-én az elhalt Bartha Endre

Next