Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)
1900-07-01 / 53. szám
XXXII. évfolyam Szatmár, 1900. vasárnap julius 1>ó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL. Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. j Rákóczy-utcza 9. SZ. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közölt éinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. 53-ik szám,a dal ünnepéi. Az elmúlt két napon s a mai napon is még magasztos és fölemelő ünnepség színhelye Szatmár városa. A csak nem rég megalakult „Tiszavidéki Kerületi Dalosszövetség“ tartja itt — a mi koszorús dalárdánk 25 éves jubileuma alkalmával — első Dalünnepélyét, kiemelve bennünket az élet megszokott mindennapi küzdelmeiből, felbuzdítva keblünket s elbűvölve sziveinken a dal magas élvezetbe ejtő i mázsával. Igaza van a költőnek, hogy: dalban istenség van; igaza, mert a dal tanít, buzdít, lelkesít mindenre a mi szép, igaz és jó; igaza, mert a hangok harmóniájába olvadva a lélek, az emberi nemesebb érzelmek öszhangja is: annak szárnyain könnyebben emelkedik fel a magasba, fel az égbe, Isten zsámolyához .. . Üdv nektek Dalosok! üdv és hódolat nektek, kik eljöttetek s összesereglettetek itt és dalotokkal meghódítottátok sziveinket. Oltárotok magasan lobogó tüzénél felbuzdult kebelünk s most im viszonzásul hála s köszönetként em. felbuzdult kebel hangján kiáltjuk ismét: Üdv nektek Dalosok! . . Csak rajta, tovább! .. A kezdet dicsősége legyen ösztön kitartóan küzdeni a jövendő sikereiért! . . csak rajta tovább . . . daloljatok! Tisztítsátok s emeljétek a sziveket dalotokkal fel a földről tisztább légkörbe, fel egész a csillagokig . . . Opheus hajdan lantja zengésével megszelídítette s elbűvölte a vadállatokat; ti dalotok bájával bűvöljétek meg az emberi sziveket! . . Csak rajta, daloljatok tovább ! . . A dalnak magasztos hivatása van; nemcsak megtisztítja s nemessé teszi ez a kebelt, de hazaszeretetre is ez dobogtatja szivünket ... A világ minden népe dalban zokog, ha gyász ruhát kell hordania, dalban áradoz, ha felette derűs ég rulyog is dallal lelkesíti fel kebelét, ha honja szabadságát megvédeni rohan a csaták tüzébe ... És van-e nép széles e nagy világon, melynek úgy kellene hazáját szeretni, mint a mi kicsiny s kicsinységében árva, egymagában rokon népek nélkül élő nemzetünknek, melyről énekelve oly igazán zeng a költő éneke: „E nagy világon ervii, nincsen számodra hely, /vldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell.“ Csak rajta tehát, daloljatok tovább ! buzdítsatok hazát szeretni általa. Dalotoknak nyomán fakadjon mindenütt e hármas bérez s négy folyammal bővölkedő édes haza földjén a honszeretet illatos virága. Üdv, üdv nektek dalos fiuk! Alkatokra mindig boldog szív mélyből fakadjon fel a dal ! . . * * * Legyetek üdvözölve ti is városunk dalos fiai ! Ti már 25 éve, mióta folytatjátok a nemes munkát, hódítva a dal hatalmával s bűvölve annak varázsával a sziveket. Fényes pályátokon termett számotokra virág elég; dicsőségtek s híretek sugára ránk s leragyogott . . . viszonzásul tietek volt mindig szivünk, szeretetünk. Jubileumotokra ezt az ajándékot adjuk most is : ennek fénye ragyogja be koszoruzott zászlótokat! Csak rajta ti is! Daloljatok tovább ... A dicsően megkezdett pályát félbe ne hagyjátok; a fellegekből vissza ne hulljatok, mielőtt tisztább légkörbe, a csillagokig nem jutottatok ... A múlt csak példa legyen most;tanúság és buzdítás küzdeni a jövendőért. Csak rajta hát tovább ! . . Bontsátok ki zászlótokat s szánjatok azalatt diadalról diadalra ; dalotokra buzduljon a kebel minden szépre és nemesre, buzduljon fel forró hazaszeretetre. — Üdv, üdv . . . tinektek . . . A „Szatmárnémeti Dalegyesület’4 történetéből. (Vége.) 1884 ben Hehelem Károly, az egyesületnek 1874-től kezdve elnöke, halmozott teendői és megrongált egészségi állapota miatt lemondott az elnökségről, s ettől kezdve mindmáig, mint az egyesület tiszteletbeli tagja szerepel az egyesületben. Másik veszteség volt az egyesületre nézve Hofbauer Ignácznak, az egyesület legigazabb barátjának és mesterének súlyos betegségei miatt történt lemondása. Az elnöki székbe a közszeretet és bizalom, az ügy buzgóságával folyvást kitűnő Unger Gusztávot választotta , s az ő helyét pedig a választmányban kér. Kováts I Jenő foglalta el. A karmesteri palotát a véletlen kedvező körülmény Vigh Károlynak, az akkor itt működő szinházi zenekar igazgatójának juttatta, ki évi 300 forintért tanított, mely összeg azóta a karmesternek állandó javadalma. Az 1884-ik évben részt vett az dalegyesület I a miskolczi országos dalversenyen. Az itt felmutatott eredményről az ünnepélyt rendező bizottság által kiadott „Emléklapok“ így emlékezik meg: „Az első díjat nyert ungvári dalárda után a helyet dicsőségesen megállani olyan dalárda kellett, mint a szatmári. Ennek előadásában úgy a megrázó tömörség és erő, mint a praecisitas az ungváriak által okozott nagy hatást képes volt fenntartani.“ A dalegyesület a második napon második dijat, egy értékes ezüst serleget nyert. Ez alkalomból a működő tagok a választmány határozatából 1 frt 50 kr. napi dijat kaptak, a miért a miskolczi dalünnepély 1019 frt 22 krba került. Ugyanezen év deczemb. havában, viszonozta az egyesület a debreczeni testvéregyletnek látogatását; a debreczeniek fogadtatásáról az egyesületi jegyzőkönyvek elragadtatással emlékeznek meg. 1885- ben az egyesület 10 ik évében kimagasló esemény volt a május 25-én rendezett dalestély, mehen báró Kees altábornagy és dr. Schlauch püspök egész káptalanéval megjelent, továbbá midőn a jun. 25-ikén gr. Zichy Gézai hangversenyén közreműködött, mél időtől kezdve a nemes gróf az egyesületnek őszinte, s igaz pártfogója lett. 1886- ban az egyesület a „Szatmárnémeti Ifjúsági körrel“ együtt egy igen fenes tánczmulatságot rendezett, majd jun. 24 én Kőrösmezey Gusztáv, városunk szülöttének, a nemz. színház tagjának közreműködése és vezetése mellett egy szini előadást 170 frt jövedelemmel. Ez évben aratta a dalegyesület a pécsi dalversenyen kiváló működésének újabb diadalát, hol a jury 17 versenyző egylet közül 7 más egylettel együtt a szatmári dalegyesület részére egyhangúlag aranyérmet ítélt. 1887-ben a dalegyesületet súlyos veszteség éri; szeretett buzgó alelnöke Bartha Endre, május 13-án orgyilkos kéz áldozata jön. Őszinte fájdalomtól áthatott szívből szólt a gyászdal, az egyesület azon lobogója alatt, mely gyászlepelbe először öltözött. A másik veszteség az egyesületre nézve dr. Schlauch Lőrincz püspöknek Nagy-Váradra történt kineveztetése volt, ki mindig meleg érdeklődéssel viselteti a dalegyesület iránt. Az egyesület őszinte fájdalommal vett búcsút a minden szépért lelkesedő bíboros főpaptól. Ugyanezen évben a dalegyesületet az a kitüntetés éri, hogy Groll János egy 7 üdvözlő dalt, Lányi Ernő pedig 5 eredeti népdalból álló füzért ajánlott az egy7letnek. 1888. febr. 8-án közreműködik az egyesület azon lélekemelő ünnepségén, melyet a szinüg3zi bizottság Kisfaludy Károlynak 10- ik évfordulója alkalmából rendezett. Ápr. 29-én Meszlényi Gyula püspököt üdvözli székfoglalása alkalmából. Márcz. 11-én az elhalt Bartha Endre