Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)
1901-02-03 / 10. szám
XXXIII. évfolyam. 10 Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltete Nyilttér sora 20 fillér. Szatmár, 1901. vasárnap február hó 3. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmármegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. A mérleg. Minden esztendőben ilyentájt szokták a kereskedelmi intézmények lezárni a vagyonmérleget. Ilyenkor derül ki aztán, hogy a főkönyvek minő eredményt mutatnak ki a múlt esztendei üzletévről. A mérleg a kereskedőnél ugyanazt a szerepet játsza, mint az időjárásnál a hőmérő, mert a mérleg eredményei mutatják meg, hogy a vállalatok bevételei tulhaladják-e a kiadásokat és mennyivel s vájjon nem veszteséggel kell lezárni az ó- esztendőt. Az idei mérlegek nem sok örömet szereznek tulajdonosaiknak, mert a bankok és egyes biztosító társulatokat kivéve, melyek ugyan szintén szenvedtek az általánosan uralkodó részviszonyok behatásától, nem találkozunk talán egy vállalattal, vagy kereskedő czéggel Magyarországon, mely ne panaszkodna az 1900-as év mérlegének eredménye fölött. Már általános szokás lett, hogy mindenki sopánkodjék azon szokatlan állapotok felett, amelyek jelenleg úgy a kereskedelem, mint az ipar minden terén, oly súlyosan éreztetik nyomasztó hatásukat. A pénzszűke valóban egészségtelen helyzetet teremtett különösen Magyarországon, mely tudvalevőleg idegen tőkével dolgozik. Miután az idegen tőkék nagy része más elhelyezést nyerve, kivonult az országból, a hitelviszonyok is alaposan megrongálódtak. Pedig a hitel játsza a legfőbb szerepet a kereskedelem háztartásában, az pótolhatatlan akár a só a főzésnél. A kereskedelmi, ipari pangás határozottan a szűkös hitelviszonyoknak köszöni nagyobbrészt eredetét. A hiteltől megfosztott kereskedő, még modczani sem képes. Ehhez járultak még az építési válság okozta nagy mennyiségű munkaerőnek a parlagon hevertetése, amely sok embert fosztott meg a megélhetés lehetőségétől, a munkától, a kenyértől, így nem kell csodálkoznunk azon, ha az idei mérlegek nem tüntettek fel oly kedvező eredményeket, s a kereskedő és iparos egyaránt panaszkodik a megélhetés nehézségein. A silány bevételekhez járult még a kiadások nagyobbodása. Mert csodálatos képen a nyersanyagok, a fogyasztási czikkek általában az elsőrendű szükségleti eszközök terén erős áremelkedés állott be, így tehát kevés pénze mellett, még drágábban kellett mindent vásárolnia a kereskedőnek, mi természetesen nagyban hozzájárult a mérleg serpenyőjének felbillentéséhez. Mindenkinek reménye most már abban csúcsosodik ki, hogy a nemzetközi komplikácziók, a háborúk megszűnésével, e hosszantartó gazdasági és pénzügyi válság is véget fog érni. Igen ám, de nagy kérdés az, hogy mikor tér minden a rendes kerékváltásba. Addig a hitelt vesztett kereskedő parányi kis tőkéje, melylyel a rész év eredményeit kipótolhatná, elfogy és nem marad más resultátum részére, mint hogy bemondja a csődöt. Nem a legkedvezőbb auspicziumok azok, melyekkel az uj üzletével megkezdjük és tudjuk jól, hogy az igazság kíméletlen feltárásával némelyeknek fájdalmat okozunk, de szerintünk egészségesebb a sebeket nyíltan megmutatni, semmint eltitkolni, mert gyógyulásra csakis így számíthatunk. Mindamellett nem szabad reményünket egy jobb jövendőben elveszítenünk, mert hiszen az idők periodikus mozgásából is kitapasztalhattuk, hogy minden túlprodukczió válságot idézett elő, de viszont a válságos idők, mindig kedvező, rendezett viszonyok beálltának előhírnökei. A népszámlálás eredményei. Immár befejeződtek mindenütt a népszámlálási munkálatok, biztos adatok állanak előttünk. Az adatok pedig fényesen beigazolták reményünket, mert Magyarország népesedése az utolsó évtized alatt valóban bámulatos elég nagy. Valóban meg lehetünk elégedve az eredménnyel. Mint ahogy a körülbelül egybevetett számadásokból kiderül, Magyarország jelenlegi népessége a húszmillióhoz nagyon közel jár, így Az óriási siker. — Humoreszk. — írta: Marosán János. Roppant nagy poéta-lélek lakozott Lsnczi barátomban, akkora, mint egy malomkerék. (Ez talán egy kissé erős hasonlat, de már nem vonom vissza.) Ne igen, utolérhetetlen költő akart lenni s azt bebizonyítandó irt, nagyon sokat irt; prózát, elbeszélést, verselt is ódákban és balladákban, jambuszokban és trocheusokban, meg ahogy tudott. Csakhogy roppant peches ember volt. Az elbeszélésekben, prózákban megelőzte Jókai és mások, a verselésben Petőfi, az ódákban Vörösmarty, Bajza stb. így Lenczi barátom háttérbe szorulva megmaradt a „fűzfa“ mellett. Különben jó fiú volt, soha sem haragudott, ha azt mondtuk neki, hogy „fűzfapoéta“, sőt némi öröm sugárzott le épp nem költői arczáról. Csak, ha a szerkesztőket, kiadókat emlegettük előtte, homloka ránczot vetett és keserű csalódással jegyzé meg : — Ne beszéljetek, nincs e kigömbölitett és mindenféle anyagból összetákolt, ezudai világon lelketlenebb ember, mint egy redakteur, egy kiadó. (Ez is költői frázis.) Végtelenül haragudott mindazokra, kik költői produkczióit figyelemre nem méltatták. Kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, mint a már huszonöt év óta használatban levő Megtudtam később aztán még azt is, hogy Lenczi „titkos drámaíró“ is s így a szinirodalom terén szintén próbált szerencsét, de nem tehetek róla, hogy nála nem vált be a közmondás : „Próba szerencse“. Eme felfedezésre a véletlen vezetett reá. Egy nap ugyanis meglátogattam Lenczit, és nem kaptam bent a szobában és asztalán találva egy felbontott levelet — véletlenül elolvastam. Igaz, hogy rett egy jó nevelésű embernek tilos, de ha, nők Evaj leányainak szeretik magukat titulázni, mi fér J fiak bátran felvehetjük az Ádám fiai czimet és I és jelleget díjmentesen s hol bűnt követett Éva, ott Ádám is és ha megbocsátanak Éva kiváncsi leányainak, miért ne kapnának bűnbocsánatot Ádám unokái is. (Különben ez a logika is Lenczi szüleménye.) Bejött Lenczi is és hozzáfogtunk a diskurzushoz. Nemsokára áttértünk az irodalom himes mezéjére és pedig a szinirodalomra. — Bizony-bizony Lenczi, rosz idő jár a költőkre — mondám. — Igazad van pajtás, hálátlan egy kenyérkereset. — Hallom, hogy eredeti népszínművedet is visszavetették. — Ezer millió bomba és rakéta, hát ezt már honnan tudod, hisz ez titok. S e perezben egy gyors pillantást vetett az asztalon heverő levélre, mely mindent megmagyarázott. — Nyomorult! — orditá kezét ökölbe szorítva — megöllek, széttiporlak, agyonzúzlak ha,—ha,—ha, bírok veled. — Egy, úgy barátom, ezt már szeretem, ebben van igazságod. De még talán jó, hogy megnéztem leveledet, talán tehetek valamit érdekedben ? — Gründolod ? — Remélem, hogy ez esetben a istennője homlokon csókol végre-valahára ?költők — Kérlek mindenre, a mi költői, áruld el a titkot nekem is, hadd osszam én is a boldogság tengerében. — A dolog úgy áll édes barátom, hogy tisztes községünket legközelebb egy nagy színtársulat fogja felkeresni, mely társulat a vidék legjobb erőiből áll és vannak számszerint —hárman. Ám egy direktorból, ki minden, csak direktor nem, egy primadonnából, ki ha a körülmények úgy kívánják, eljátsza Rómeót, Don Juant, vagy épp egy szöktető katonatisztet, sőt Gonosz Pistát és czigány prímást is alakít kifogástalanul, továbbá egy segédszinészből, ki mindent tesz csak nem segit; a részeget az életből merített tapasztalatok kapcsán kitünően adja, de ha természetesnek akarod látni tárcza-miről a négy világrészben nyert 10 aranyérem tanúskodik. A Ferencz József keserüvizből, mint rendszeres adag egy boros Ferencz József keserű viz,pohárral, reggel éhgyomorra véve elég. Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL.