Szamos, 1901. november (33. évfolyam, 88-95. szám)

1901-11-03 / 88. szám

XXXIII. évfolyam.­­ 3 ik szám. ------ ..... Előfizetés­i ár: Egész évre 8­­ kor. — Félévre 4 ko­r. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. -SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. .­Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Szatmár, 1901 vasárnap november hó 3. SZAMOS. Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁ­RMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE A párbaj. Hathatós és üdvös­i mozgalom indult meg a napokban Lipcsében Löwenstein her­­czeg elnöklete alatt a párbaj ellen. Most te­hát aktuális ez a théma és hozzászólásunk csak helyes leh­et. Erkölcsi kötelessége min­den tollforgató embernek ez idő szerint a párbajról írni. Mióta XI. Vilmos, a németek modern lovagja a párbaj ügyét magáévá tette, azt behatóan tanulmányozta ,és tanulmányát sza­kaszokra osztva világgá bocsátotta: a had­sereg is megmozdult, hogy a párbaj dühnek elejét vegye. A kezdésnek sehol sincs olyan érvénye, mint a katonaságnál. A hadsereg fel­emelve lobogtatja ezt a zászlót, mert ez után a zászló után a czivil is szívesen megy. Csak ez a zászló felragadása ne tartana olyan sokáig! A párbaj mániája sehol, egy országban .nem dühöng olyan nagy mértékben, mint­­ nálunk. Egy ferde nézés, egy véletlen lábra­­taposás elég némelyik „krákeler“-nek, (erre helyes szót nem tudok találni, mert ez a­­ faj a magyarok között csak a 20-ik század­­ végén burjánzott fel,) hogy párbajra hivja, kit rész sorsa elébe hoz. Minden művelt ember tudja, hogy ná­lunk párbajtörvény is létezik és ha valaki kiáll , fogházba viszik. Ennek ellenében is tisztességes ember, kénytelen-kelletlen, elfo­gadja a párbajt, ha arra inzultálják. Mert ha van bátorsága és nem fogadja el a ki­hívást, úgy nyiltan gyávának titulálják. Azonban el kell ismernünk, hogy mint mindennek a világon, a párbajnak is két ol­dala van: jó és rész. Jó oldala akkor van, ha közvetlen hozzánk tartozóinak becsületét támadja meg valami nyegle fráter és mi ezt törvény elé nem vihetjük, mert először: a törvényben erre paragrafus nincsen; má­­sodszor : a­mi van is olyan gyenge, hogy egy cseppet sem látjuk megtorolva az ejtett sérelmeket. Ilyen esetekben természetesen becsüle­tünk kívánja, hogy a sértő félt kihívjuk és lehetőleg meglec­kéztessük. A párbajnak rész oldala az, hogy — ha csak nem akarunk a lapok nyílt terében lebunkóztatva lenni — fekélyke sérelemért ki kell tennünk magunkat a lepuffantásnak.­­ Nem egy szomorú példa volt arra, hogy a sértő fél jó párbajozó volt és ennek tudatá­ban vakmerően inzultálta a gyöngébb félt, s ki azután életével fizette lovagiasságát. Ha szabad ezt lovagiasságnak nevezni A nemes gondolkozásu német császár a tövisek közé nyúlt, mikor a párbajügy reformálását tűzte maga elé. Nagyon sok nyegle if­oncznak útját vágta, hogy hitre­­névre tegyen szert Elvitázhatatlan tény az, hogy sokan vannak olyanok, kik egy véré­párbaj után vergődtek a híres emberek so­rába. És legjobban becsülendő a német császár rendelete azért, mert első­sorban a tisztjeit kötelezi, hogy a párbaj­eseteknél becsületbírósághoz forduljanak. A becsü­­letbíróságnak kötelességévé tétetett, hogy lehetőleg békés elintézést keressen. A lova­­gias német koronás fő bizon­nyal Krisztus szavait vette a párbaj rendeletével mottónak : „A megbocsátás nem aláz, de felemel.“ Csodálatos, hogy a párbajt Amerikában merőben nem ösmerik. Azt sem tudják, mi fán terem. Ha két gentleman differencziába keveredik, menten ott a tett színhelyen el­intézik, de nem pisztol­lyal és nem karddal, hanem­­ ököllel Az öklözés bár barbár dolog, de sohasem végződik halállal, csak egy gyenge „kék szemmel,“ és ha nyers osztrigát raknak a kék foltokat kapott sze­mekre, néhány nap alatt, minden baj nél­kül , begyógyul. A boxolás olyan könnyű mesterség, hogy rövid hetek múltán meg le­het tanulni és még a leggyengébb alkotású ember is olyan ügyességre tehet szert, hogy a Goliath és Dávid meséje ismétlőd­hetik. _ Én erősen hiszem, hogy lesznek olyan A Kotsordyak. — írta: Maroma János. — Az ősi fészkük Kocsordon volt. Az öreg Kotsordy, mikor meghalt, rengeteg vagyont ha­gyott hátra három fiára: Zuárdra, Zénóra és Jeróra, kik közül egy sem volt nős. Zuárd, az idősebbik megnősült volna, ha a rideg számítást­­ nem tekintette volna elsőnek és leendőbelijét pedig valami másodrendű dolognak, így va­gyont, dús gazdagságot, mesés kincset szomjú­­hozó lelke nem engedte meg, hogy egybe kel­jen egy háziasan nevelt, eléggé vagyonos leán­nyal. Már a két ifjabbik Kotsordy egészen elütött a bátyjuktól. Ideális, rajongó természetűek vol­tak; természetük, érzésük, temparementumok homlok­egyenest ellenkezett az idősebb Kotsor­­dyéval így például míg Zenó, vagy Jeró képe­sek voltak egy csinos kis hölgyikéért Kocsord­­ról Pestig, Bécsig, vagy ha a szituácziók úgy kívánták, Párisig is elfutkorászni és esetleg kudarczvallás esetén valamelyik elsőrangú ven­déglőbe éjjeleket át pezsgőzni, addig Zuárd odahaza ült s veszekedett a cselédséggel, vagy a mosónőt pirongatta, hogy gallérjaiktól nem sajnálta a keményítőt, mi természetesen préda­­,ság és igy ő (Kotsordy) ma holnap tönkre megy, vagy ha ebbe beleunt, elővette váltóit és ravasz mosol­lyal simogatta azokat végig, megjegyezve Tényleg csakINGLIR JÓZSEF tíz helyen is azok pontos lejáratait, nehogy­­ valaki egy nappal tovább használja az ő pén­­­­zét, mint a kisütött terminus. A Kotsordyak apjuk halála után nem osz­tozkodtak a fekvő birtokon, csak a kész­pénzen. A két fiatalabb Kotsordy megbízta Zuárdot a teljhatalmú gazdálkodással, míg megnősülnek, bizonyos évi járadék biztosítása mellett. Sőt új kastélyról sem gondoskodtak, hanem közösen megegyeztek abban, hogy az ősi kúriában lak­nak mindannyian, ha még egyik vagy másik talán családot is óhajtana alapítni. Így éldegél­tek aztán csendesen már egy pár éve. Egy szép verőfényes napon nagy dobokkal trombitával hirdették Kocsord utczáin végig a Kuntze-féle czirkusz szolgái az esteli előadást.­­ A hír persze eljutott a Kotsordyak kastélyába is, sőt talán ide leghamarabb, mivel a szinna­­pot maga a műlovarnő, miss Ellen, vitte el. Tette azt annnál is inkább, mert megtudta a derék, élelmes direktor, hogy a két fiatal Rotsordy, rajong mindenért, a­mi művészi s ké­pesek magukban kifizetni a direktornak egy esteli előadás alkalmával befolyni szokott össze­get, csak Thália papjai, különösen pedig­ pap­női, ne szűkölködjenek. És az előrelátó, ravasz­i direktor nem tévesztette el a czélt, mert az előadás előtt egy pár perczc­el a két fiatal Kotsordy Zuárd legnagyobb bosszúságára, meg­jelent a czirkuszban. Hogy milyen élvezetet : n­yújtott a „művészi tökély legmagasabb niveal­­ján álló“ előadás, azt elgondolhatjuk: Páris, Bécs, Budapest után Kocsord városka czirkusza, azt hiszem egy kis különbség mégis mégis van. De már arról csakugyan nem tehet senki, hogy a kocsordi Kuntze-czirkusz műlovarnője, mis­ EHen, szebb, csinosabb, elbájolóbb, mint a Vul­­fok, De Bernándók világhírű angyalai, így gon­dolkozhatott a két Kotsordy is, mert oly lekö­­tött figyelemmel nézték a misst, mint ugrik egyik ponnyról a másikra, majd a légben tor­nászva egyik nyújtóról miként repül a másikra, hogy Párisban De Bernándó czirkuszában élve­zetesebb estét nem értek el. Előadás után a direktor meg a miss hiva­talosak voltak Kotsordyékhoz vacsorára, a fiatal Kocsordyak erősen udvaroltak a missnek, külö­nösen Jeró igyekezett túltenni a bátyján, mi sikerült is neki, mert a szép Ellen ugyancsak kitüntetőleg konvertált Jeróval, mi végtelen bol­doggá tette. Zuárd mindezt ravasz mosol­lyal nézte végig, arczáról pedig titkos előre számí­tások voltak leolvashatók A czirkusz egy hét múlva elment Kocsordról, másutt ütötte fel tanyát, Zeno lemondott a szép missről öc­cse a Jeró javára, ki nyomon követte a művésztrup­­pot mindenütt a direktor legnagyobb örömére. Jeró egy napon ebéd alkalmával kijelen­tette, bátyjának, hogy komolyan meg akar nő­sülni és szive sugallata szerint, tiszta szerelem szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú­szövet­ből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, ut­­c­ai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb ki- w ___ _ _____________vitelben készülnek. — Készít sikk­esszabásu mindennemű egyenruhá­kat; raktáron tart~mindennemű“egyenruházati czikkeket. Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árak mellett felszereltetnek. Szatmár, Deák-tér, Városház-épület. _____________________ Lapunk mai száma 12 oldalon jelent meg,

Next