Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-01 / 96. szám
XXXIII. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Szatmár, 1901. vasárnap deczember hó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 96 ik szám. o& ’6.• Kiskereskedelem a vidéken. Még a múlt század derekán elhanyagolt társadalmi életünk megmaradt a megyeiség, a táblabíróság körében, nemzetgazdászattal fölötébb sohasem törődtünk, anyagi érdekeink emelése nem igen ment tovább az őseink által ránk hagyományozott ekénél, a kereskedelem pangott, hitelre ugyan nem volt szükség, mert forgalmunk sem volt, vasutaink gőzhajóink nem voltak, alig tudtunk valamit a külföld előmeneteléről, vívmányairól. A nyugati szomszédos államok haladásával azonban hazánknak is lépést kellett tartania, nehogy közöttük elmerüljön, amitől erős nemzeti érzésünk a szabadság szeretete megóvott. Kerestük az eszközöket, melyekkel a kultúra fokozott igényeit kielégíthessük. Akkor még szépen hozott a földmivelés. Mégis segítségül kellett hívni a kereskedelmet, később az ipart is A hatvanas évek végén hatalmas lendületet vett kereskedelmünk és néhány év alatt pótoltuk az évszázadok óta mulasztottakat. Kereskedelmünk rohamosan fejlődött, izmosodott, így ment az, leszámítva ama rövid megszakítást, melyet a hírhedt 1873. bécsi „krach“ idézett elő, egészen a leg utóbbi évekig, amikor — ha nem is éppen visszaesés — de a rohamos haladást gátló gazdasági viszonyok stagnáczióra kárhoztatták. A nagykereskedelem, habár az is súlyos veszteségek árán, a nehéz időket mégis ki fogja állatni. Ám a kiskereskedelem a viszonyok romboló hatását érzi. Oly súlyosan sínyli meg a gazdasági válságot, hogy kénytelen-kelletlen keresnie kell a segítséget, hogy épkéz láb mászhasson ki a bajból. A kiskereskedelem emellett kevésbbé számíthat az állam támogatására. Állami segélyt alig várhat, törvényhatósági intézkedések — a dolog természete szerint—csak aránylag keveset használhatnak neki. A fogyasztási szövetkezetek megszüntetése, a házalás eltiltása például csak enyhítheti a bajt, gyökeres javulást azonban nem igen nyújthat. Azonkívül a törvény nem vehet tekintetbe specziális viszonyokat, pedig éppen a specziális viszonyok kellő méltatásával kell a kiskereskedelmet erősbíteni. Ebből következik, hogy a kiskereskedőnek önmagának kell helyzetének javításáról gondoskodnia. A szövetkezésben nincs részére áldás, mint az már sok esetben bebizonyult. Azonban szakértelemmel, körültekintéssel, vigyázattal, mindenekelőtt pedig viszonyok helyes mérlegelésével sokat segíthet magán. A vidéki kiskereskedőnek ki kell bővítenie működési körét, oly czikkeket kell tartania, melyek helységében és környékén kelendők és melyeket eddig nem tartott. Ha kezdetben csak kis mennyiségekben is vásárolja e czikkeket, csakhamar meg fog győződni, melyek kelendők, melyeket kell újból, esetleg nagyobb megrendelnie. Rendkívül sok mennyiségben olyan czikk van, melyeket a vidéki kiskereskedő eddig nem tart, melyek azonban szép hozhatnak neki. Természetesen úgy hasznot általában nem lehet megmondani, melyek ezek, mert minden vidéken más természetű a szükséglet; azért a kiskereskedő, aki a környék viszonyait legjobban ismeri, maga mely czikkekkel teheti meg a kísérletet,tudja. Ez a tanács nagyon megszívlelendő s óhajtandó, hogy vidéki kiskereskedőink kövessék. Persze akin nem fog a tanács, nehéz annak segíteni. Az illető czikkek bevásárlásánál és elárusításánál azonban szigorú, megmásíthatlan elve legyen a vidéki kiskereskedőnek, hogy a czikkeket mindig készpénzen szerezze be és hitelt ne nyújtson. Mert csak olcsó, jó kelendőségű czikkeket árusíthatván, az egyes czikkeknél elért haszon csak csekély és nem bírja ki a hitelbe való bevásárlás több költségeit, sem a hitelre való eladásnál általánosságban mindenkor beálló veszteségeket. Gondoskodnia kell arról is, hogy az itt A gyónás. Felolvasta a Katalin estélyen : Dr. Fechtel János. Egy verőfényes júliusi napon ebédre voltam hivatalos Párizsban egy vendégszerető házhoz, hol nagy és vidám társaság gyűlt egybe s szellemmel, — azzal a hamisítatlan franczia espritvel és kellemmel, mely csak az előkelő párizsi salonoknak az egész művelt világon páratlanul álló tónusa, — vitatták a jelenvoltak a napi eseményeket s jegyezték túl a patriotisztikus elragadtatás hangján a Seine parti kiállítás nagy recordjait. Ebéd után a társaság szerteszakadozott s grouppokba verődve élvezte kedves csevegésben a finoman emelkedett hangulat édességeit. Engem egy rokonszenves fiatal író fogott karon és kiragadva a zsibongó zajból, a szomszéd terembe vezetett. Helyet foglaltunk: „Uram, — igy kezdem a társalgást, — szereti-e ön a titokzatost, a mystikust ?“ „Tárgya válogatja“ — feleltem én. „Nos hát én ezúttal egy igazán rejtélyes értelmű kis historiettet mondok el önnek. A tárgya érdekfeszitő és gondolkodóba ejtő. Sőt talán, ha leírom s a világnak feltálalom, a világ erkölcsi javulásán valamit még lendítek is.“ „Hallgatom, uram, beszéljen.“ „Valóban megtörtént, amit elmondok.“ „Itt történt Párisban, egy héttel ezelőtt.“ — A nap a látóhatár alá bukott. Az ég szürke színben úszott, az alkonyat lassan a városra lebocsátkozott. Az utczákban a zaj, nyüzsgés mind erősebbé, a széles járókon a jöndök-menők tömege egyre sűrűbbé és türelmetlenebbé lett. Constantin úr mélázva haladt a Boulevard des Italiennes-en és önfeledett gyönyörűséggel szívta a lázas és izgató levegőt. Bele-bele tekintett a kirakati tükör üvegekbe, s jókedve, önmagával való megelégedése kéjes érzetében, gondatlanul vetette magát a tova hömpölygő emberáradatba. Constatinurnak volt ideje. S mig a többiek gondokkal terhelt arczczal és szemekkel tova vágtattak, ő előkelő nyugalommal és szórakozottsággal folytatta útját. A fáradt és mégis lázasan rohanó tömeg a megvetés indulatát keltette benne. Ő felette állott e szürke hangyabolynak ; gazdag és független vala, fehér és aristocraticusan finom, hosszú ujjait a munka szennye nem érintette. Az októberi alkonyat végtelen kellemet lehelt és az ingó könnyű szél az ősz utolsó napjainak illatözönét árasztotta szerteszét. Constantin úr alig figyelt a járókelő férfiakra, de annál inkább szembe nézte a hölgyeket, kiket a szakértő éles szemeivel értékelt és becsült. Az évek hosszú során át tartó gyönyörökben való dúskálás mellett is fiatal és erős maradt, mindig készen újabb kalandokra. A haláltól nem félt. Minek is gyötörte magát rejtvényekkel, amelyeket úgy sem lehet megfejteni, amikor az élet, melyet jól ismerünk, oly sok édesen elringató, kellemes álomba szédítő mámorral kínál. Ugyde a fiatalság évei elrepülnek; helyüket felváltja az ősz, a tél s a fiatalság dúsan terített asztala után jő a hosszú est, az unalom réme, a növekedő idegesség kisértete s az üres ifjúságon szörnyű boszul áll a vénság kietlensége. A ki nem dolgozott, nem imádkozott, hanem embertársainak féltett kincseiben szívtelenül gázolt, azt az aggkor dermesztő fagyában lesújtja az örökitélet kérlelhetetlen logikája. Aki dolgozott, imádkozott s megbecsülte a felebarátot, annak a nyugodt lelkiismeret lobogó szövétneke világítja meg majd mind szükebbé váló ösvényét. Hiába az élet-boldogság első forrása a tiszta öntudat , Hirtelen erős gyöngyvirág illatot erezett Constantin úr. Visszafordult és egy karcsú női alakot pillantott meg, aki oly ügyesen vegyült bele a sokaságba, hogy egy pillanat alatt már messze járt előtte. Ámde a gyöngyvirág illat visszamaradt Furcsa dolog! Constantin úr gyorsitá lépteit. Hölgye alakját elveszte fürkésző tekintete, de látta nagy fekete kalapját és dús szőke haját. Türelmetlenül törtetett előre, jobbra-balra taszigálva a méltatlankodó tömeget, de a tér, mely öt erej-Tényleg csak ill.IKSZSBF szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, utcai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb ki______________ ____ ______vitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruhákat s raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árakt mellett felszereltetnek- Szatmár, Deák-tér, Városház-épület.