Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)

1902-11-02 / 88. szám

XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902, vasárnap november hó 2. SZAMOS Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. SZ. Egy CS számára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az uzsora és a társadalom.*) i. A ki csak némi figyelemmel kiséri miniszteri kirendeltség működését a ruthén a vidéken, a legnagyobb megelégedés hangján kell, hogy nyilatkozzék felőle, mert soha viszonyokhoz képest jobban szervezett aca tló nem indíttatott egy sínylődő nép megmentésére, mint itt. Bartha Miklós végig vezetett minden távollevőt is a „Kazár Földön“ s mondhatni oly híven ecsetelte a nyomort, annak okozóját s a mentőt, hogy borzongva látjuk a lelketlen bevándorolt kazár által számitó ravaszsággal kivetett hurkot egy magával tehetetlen nép nyakán s örömmel vártuk mi is a megszabadulásukat. A mentő actio folyik s hisszük, hogy reményeink nem csaltak. De vajjon csak a kazár-lepte terület tárja fel előttünk az úszóra legvakmerőbb vétségeit? Sajnos, nem. A mi s szomszédos megyéinket ugyan még nem árasztotta el *) E czikksorozat írója adatait személyes tapasztalás utján konkrét esetekből meríti s kétségtelen, hogy azokat, a bajok orvoslása czéljából méltánylandó, hazafias törekvéssel igyekszik felmutatni; tendencziájával azonban csak abban a mértékben érthetünk egyet, amennyiben nem lépi túl az általánosítás jogos határait. Szerk. nagyon ez a faj, — tény, hogy nem is volna oly könnyű szerrel befonható áldozatja, miután népünk is már magasabb miveltségi fokon áll a ruthéneknél, — de tétlenül meg sem nézhetjük terjeszkedésüket. Találtam Szatmár megyében oly községet, melyben ma kétszázra rúg azon bevándorlottak vagy leszármazottjainak száma, kiktől — akár csak a kazárföldön — senki sem kérdezte, honnan jött s miből fog élni? Ma itt van közöttönk s élősködik rajtunk. S hogy élősködése nem lehet a felebaráti szeretet alapelveire fektetve, igazolja, hogy jó embere a fáján kívül nincs s főként, a miben egyes községeink anyagi romlásának első okozója keresendő, ugyancsak ezen községben a kétszáz lélek közül csak ötről volt megállapítható mi az állandó foglalkozása. Három ezek közül korcsmáros vagy kereskedő, kettő pedig birtokos s kereskedő. Hogy ezen öt kereskedő, — jobban mondva szatócs — nem a legigazságosabb alapon méri portékáját s hajtja be számláit, arról azt hiszem, nem kell sok szót vesztegetnem, csak a két birtokos gazdasági rendszerét óhajtom megvilágítani azzal, amidőn jelzem, hogy gazdasági felszerelésük 4 — 500 holdhoz nem nagyobb, mint bármely jobb fajta 30—40 holdas kisgazdának ; daczára ennek minden gazdasági évszakban és munkánál ők végeznek legelőbb, sőt ami másnál csak nagy erőfeszítéssel menne, az náluk a legrövidebb idő alatt, a legkönnyebben fejeződik be. S elérik ezt olykép, hogy 20—30 koronás kölcsönök kamatja fejében az adóstól 2 hold megszántását s az aratás idejében 2 napszámot kívánnak. A legolcsóbban értékelve a kamatját ezen kölcsönnek 10 koronára tehető ez. S ez körülbelül 80—100 százalék, mert ritka eset, hogy az adós egy évig élvezheti e kölcsönt. A hosszabbítás már csak egy forint után heti 10 krajczárral engedélyeztetik. Itt a kazár magyar emberrel áll szemben Ugyancsak megyebeli községben történt, hogy a „kereskedő“ beperelte a hanyag adóst kötvény alapján. során tagadta az alperes, hogy A tárgyalás valamikor kölcsönt vett volna a felperestől, ki azonban esetleg négy tanúval is igazolta a kötelezvény hitelességét s ezek esküje alapján alperesnek kevés vagyonkája a hitelező birtokába jutott. Ez az igazság addig, mig a kötvény nem hamis. Legtöbb esetben azonban ez igy volt. De népünk már mivel több mint a ruthén s több benne a „ké t gazdátlan szolga. Szabad a lélek , mig a test él, Korlátlan úr felette S örök marad, bár ez enyészik A föld porába vetve. S a test, a lélek hű szolgája, Kész mindig a parancsra, De jaj, ha őt még életében Gazdája cserbe hagyja. Sorog-forog, tesz-vesz serényen, Mint azelőtt, naponta, De fáj, hogy nincs ki megdicsérje, Ha jól végezve dolga. Bús sóhaját utána küldve, Ki elment messze tájra, Csak vár, csak vár, hogy visszatérjen S lehet, hiába várja . . . Az én lelkem is cserbe hagyta Testem’ még életében : Ott virraszt sírodnál szünetlen, Fiam, letört reményem. Testem pedig, az árva szolga, E bús magányt úgy unja S gazdáját napról-napra hívja, Hogy visszatérjen újra. De hasztalan, mert ahová szállt, Nem tud megválni onnan . . . Én istenem, de nagy erő van Egy apró sirhalomban! Szabados Ede. A Halottak napján. Óriási nagy menetben, Melynek talán nincs is vége — Halottak bús országába Vonul ki a város népe. Koszorúk, disz, virág, pompa, Színes lángok a sírokon S a hant körül, ez legritkább, Megtört szülő, siró rokon. A temető kapujában Az éhező koldus sereg Gyötrő baján, nagy nyomorán kétségbeesve úgy kesereg ! Ezek a tört, felzokogó Hangok, szivem lelkem tépik, És utolsó fillérem is Szánakozva nyújtom nékik. Látom ezt a rongyos hadat, Amint szeme lázban fénylik, Betekintve a tárt kapun . . . Vaj’ lelkében mi örvénylik!? Ha az, mi most az én agyam Tűzcsóvaként általfonja . . . Vértöl ázott rögön, hanton Nyugszik el a nap alkonyja !! Szilágyi Ivor. — Téli éjszakán. 1-ik szám. — írta: Szilágyi Ivor. — (Folytatás és vége.) Megint nevetett, — eszelős mosollyal nézett maga elé. — Igen uram, itt történt — igy történt. Több összefüggéstelen szót hadart, hörgött még el, aztán ismét elindultak. Megérkeztek! Megérkeztek a valódi Annyi szövetek öltönyökre és téli kabátokra. Mindennemű öltönyök a legújabb divat Szerint műhelyemben készülnek ahol csak is gyakorlott munkásokat alkalmazok — Raktáron tartok: egyenruházati czikkeket és katonai felszereléseket-Szatmár, Deák-tér, városház épület.