Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)

1902-12-04 / 97. szám

XXXIV. évfolyam­, Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy­ utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Szatmár, 1902. csütörtök deczember hó 4. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 97-ik száma. A nemzeti öntudat emelése. Az a tanterv, melyet Wlassics Gyula 1899-ben kibocsátott, nagy jelentőségű magyar közoktatás történetében. Ebben van a ugyanis határozottan kimondva, hogy ne csak a nyelve, hanem a szelleme is ma­gyar legyen a tanításnak. Természetesen, önkénytelenül is felme­rül erre a kérdés: hát eddig nem így volt ? Eddig a magyar iskolákban tudott még más szellem is érvényesülni, nemcsak az, a­mely visszatükrözi a hazafias gondolkozást? Vol­tak olyan iskolák is, a­hol számba sem vették, hogy a magyar kormány fenható­­sága alatt működik az ország minden egyes tanítója? Lehetséges volt oly tanintézet, hol idegen bálványokat imádtak s dicsőítet­tek? hol gyűlölték azt, a­minek magyar volt a színezete? hol kerültek mindent, hogy utaljanak arra, hogy nagy volt már hajdan is a magyar ? Létezett eddig oly hely, hol a tanuló nem magyar nyelven, az édesen hangzó szóval köszöntötte a tanítót, ha belépett az iskola szobájába ? Ily visszás állapotokat el­tűrtek itt, a Duna-Tisza partjain, a Kárpá­tok aljában? Ne áltassuk magunkat! Mindez lehetsé­ges volt, mindez megtörténhetett itt a ma­gyarságnak vérével áztatott földön, hol min­den rög, minden kő dicső tettekről, hazafias cselekedetekről, a múltak emlékéről beszél. Itt mindent eltűrtek, behunyt szemmel néz­tek minden törekvést, mely a haza ellen volt irányítva, nem bánom­sággal nézték, mint kezdik ki a haza ellenségei a magyarság szent templomának oszlopait, már az isko­lában oltván a gyermekbe a magyarság iránti gyűlöletet. De végre megtörtént ennek ellensúlyo­zására a kezdeményező lépés. Wlassics Gyula, kinek nevéhez a tu­domány, irodalom, közoktatás, művészet te­rén annyi jeles utasítás életbeléptetése fű­ződik, végre erélyes intézkedéssel megtette azt, hogy nemcsak a tanítás nyelve, de az iskola szelleme is magyar legyen. Fegyvert adott ezzel a a tanfelügyelők kezébe, utat nyitott a magyarság eme erői­nek oda, hogy a­hol éberségük észrevesz olyan szándékot, vagy nyílt törekvést, mely a haza, a magyarság ellen van irányítva, — azt nyomban meg is bélyegezhesse. Ennek a rendeletnek mintegy folytatása az az utasítás, melyet a vallás- és közok­tatásügy minisztere nem régen a közép­iskolák számára adott ki. Eddig egyes középiskolákban, a­hol a­­ jövő nemzedék fejlődésének irányt adnak, hol az ifjak érdeklődését minden iránt fel­keltették, a­hol az élet küzdelmeiben szük­­­­séges tudnivalók alapját sajátítják el az ifjak, ott a szellem kozmopolita volt. A külföld nagysága előtt meghajolt a magyar, meghajolt pedig akképen, hogy el­feledte amaz időket, mikor Magyarország az­­ európai államok sorában, — mint a törté­­­­nelem tanítja, — nagyon is számottevő té­­­­nyező volt. Megelégedett azzal, hogy kimu­­tatták, mik voltak a honalapító érdemei, mily szolgálatokat tett Hunyadi János magyarságnak, emlegették igazságos Mátyás a­­ királyt, — de hogy Árpád, a honalapító, e honalapitásával oly országnak vetette meg az alapját, mely mindenkor védbástyája volt a nyugatnak, meg hogy a törökverő Hu­nyadi Jánosnak minden egyes ténye Európa érdekeibe vágott, arról szó sem esik. Az eddigi tanterv lealacsonyította Ma­gyarország nimbuszát. Hisz még az 1880-iki tanterv, (melyet pedig Kármán Mór dolgo­zott ki) arra figyelmeztette a történet taná­rait, hogy paedagogiai szempontból tapin­ Az életből ... az életnek. Második gyermekkorát éli az ember öreg­ségében. Hova tűnt el az ifjú kor heve, lángoló lelkesedése, a férfi tettvágya s a küzdés szenve­délye? Emlékek rokkant tárháza sokszor az öregség, nem a jelené többé, a múlt követeli magának, míg a jövő csak az elmúlásra inti. A játszi gyermekkor az emberi élet leg­mosolygóbb szaka. Gondtalanul élvezzük az éle­tet : nem bánt a múlt, nem aggaszt a jövő Őrző gond kiséri a gyermek lépteit, féltő sze­retet védi minden bajtól s kedv, derült vidám­ság édesiti meg játékait. Az öreg ember is gyá­­molitó ápolásra szorul ; őt sem bántja a múlt s szelíd megnyugvással néz a jövőbe. Ha még maradt valami, talán egy szikra a férfi kor erélyéből, tettvágyából, kicsinyes dolgokat ápoló szenvedél­lyé fajul, mint a gyermek játékszer a dob, trombita, kard, könyv.kezében — Hallottam — kedves ba­rátom nagyon jól játsza a tardlit. — Tűrhetően. Különösen akkor, ha ellen­felem nem valami kitűnő játékos s főleg, ha a szerencse is oltalmába vesz. — Ne mi adunk alkalmat, hogy bemutassa, mit tud. — Öreg, de korához, a nyolczvanöt évhez elég jól konzervált­uk minden új ismerősét, ha azokkal gyakoribb találkozást remélt, ily mó­don szokott a játék­asztalhoz édesgetni s tul­­boldog, ha igy partnert szerezhet. Magas hiva­talt viselt, méltósága, hatalma, lelkesedése esz­mék harczosává tette és most egy öröm, egy szórakozás illeti: a kártyázás, ennek is egyet­len egy faja: a tardli. Rendes udvara van, kik minden áldott este felkeresik , elolvassák a a lapokat, azután hadakoznak a harminczkét le­véllel. Nem nagy a kassza, nem lehet sokat ve­szíteni, mégis az öreg méltóságos rendes köny­vet vezet a napi játékról, melynek rovatában ott a dátum, a játszó neve , veres rikító ten­­tával bejegyezve a nyert összeg, míg a vesz­teség sötét, gyászos, fekete színben szomorkodik. — Van egy tardlim. — Pardon! Quartom van. — Schrechlicher Mensch ! óriási szeren­cséje van. Nem lehet vele bírni. Elnyer elő­lünk mindent s elmondja, hogy nem tudunk ját­szani. Schreclicher Mensch ! Az orvos ajánlotta . . . hogy testmozgást végezzek . . . majd sé­tálok egy’et . . . addig . . . parancsoljanak . . . itt vannak az újságok. Ah! ! Quint . . . sext. Tényleg egy hatalmas sexttel „aus“ lett az öreg ur s utána egy ülő helyében nyolcz partit nyert meg. Persze a séta elmaradt s fe­lőle talán még a vacsora is elmaradhatna, ha az inas ajtót tárva tálalást nem jelentene. Négyesben játszottunk, ketten-ketten fel­váltva; a veszteség nem volt nagy, nem is gondoltunk volna rá, ha nem halljuk közben, közben. . . — Elmondják, hogy itt kifosztják a ven­dégeket, a­helyett, hogy a házi­gazda engedné magát, de az első partiban beütöttek az alsók, azután a kilenczesek stb. stb. Változó szerencsével folyt a játék s a „mes­ter“ után összeszámolva az előttünk levő pénzt, kitűnt, hogy a mai játék elkönyvelésénél a ve­res tenta fog szerepelni. Íme jön is már a vén inas, ma minden szeszélyének alapos ismerőse ; egyik kezében albumszerű könyv, másikban író­eszközök. Felny­itja a misekönyvre emlékeztető foliánst; az öreg úr megigazítja zöld szemvé­dőjét, piros tenta ragyog a tollon, pár peres s nevünk meg van örökítve a nagy könyv fényes lapján, mellette érdemünk, mely e megtisztel­tetést szerezte számunkra: „Nyolcz partit vesz­tettek egymásután“ ; nyeresség: már nem tu­dom hány korona. Sic ! Piros tentával irt leve­let máskülönben az öreg ur olyanoknak, kiket meg akart tisztelni; fekete a piros után nem jót jelentett. Bucsuzásnál egyes elejtett szóból követ­ Mélyen leszállított árak. Többek között: Pongé és liberty, sima és mintázott tiszta selyem méterje — — — — — Taffetas és louisine, csikó­­ és — 70 krtől kezdve. koczkás, tiszta se­­­­lyem méterje — — — — 80 krtól kezdve. A­­/ A­Q A O Mosóbársony méterre — — — 50 krtól kezdve. V/vVjAOlVJ* V­aaIOA.1­ Minták a vidékre készséggel küldetnek. November 15-én kezdődik a nagy karácsonyi Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRUHÁZA Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. szám.

Next