Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.K Ti * í A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. E ti fizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű díjak Azutmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Ujesztendő. Sötét a szemhatár, de ime a keleti ég szürkés peremén a felkelő nap aranysugarai beragyogják a ködös földgolyót. Egy esztendő tűnt el ismét a mérhetetlen semmiségbe. Örömöt, vigasságot keveset vitt el magával, ellenben itt hagyott temérdek nyomorúságot, gondot és szegénységet. Midőn egy évvel ezelőtt az 1902-ik év megszületett, mindnyájan vágyó reménységgel tekintettünk feléje, hogy ez esztendő irt hoz a sebekre, enyhülést, gyógyulást beteg gazdasági viszonyainkra. De e reményeink nem sarjadoztak ki, s most, hogy lezárhatjuk az elmúlt esztendő mérlegét, szomorúan tekintünk a silány eredményre. Minden téren az előbbi, sőt még nagyobb pangás észlelhető. Ipar s kereskedelem a végozültséggel küzd, gyanpa.unk kezdetleges stádiumban s a termés sem kielégítő. E mellett még a börze silány merénylete, amelylyel minden, a nagyobbnak hirdette Magyarország mely azonban, sajnos, a termés eredményéi, valóságnak meg nem felelt s még le is nyomta terményeink amúgy is alacsony árát Nem kelt semmi irányban sem megnyugvást az a kép, mit az elmúlt esztendő felénk tár s nem igen biztató a jövendő sem. S ebbe a szélesebb keretbe magunk és városunk képe az elmúlt évben még sötétebb színekkel illeszkedett. Az elemi csapások miatt nemcsak gazdaközönségünk, hanem iparunk és kereskedelmünk is sokat szenvedett. De megszületett ime az uj esztendő s [emberi természetünkben gyökerezik, hogy ujult reménységgel tekintünk bölcsője felé. Ki tudja, hátha a segedelmet, a javulást hordja méhében. A láthatár még sötét. De az uj esztendő fölkelő napja megaranyoz .a halvány reménységeinket, melyekben bízni, s reá, mént biztos fundamentumra épit , sohasem szűnik meg az emberiség. Uj erővel fogunk nek, a munkának s S erős akarattal kell mindnyjunknak törekedni arra, hogy megtörni próbál azt a nehéz fátumot, mely hazánkravek óta nehezedik. ■ e * Vajha, ne lenne hiú e reménységünk s a forduló esztendő végén nagyobb örömmel tekinthetnénk vissza, mint azt az idén tehetjük ____ .4 dalegyesületnek. •Nem hagyok békét a dalegyesületnek, amíg el nem éretem vele a saját végczélját. Karácsonyi ajándékba várhattuk volna tőle az örömhírt, hogy elegyengette a zeneiskola útját, és megnyitja jövő ősznél ezt az immár nélkülözhetetlen, üdvös intézményt. De nem kaptunk tőle semmit. A különben derék egyesület egykedvűen ^ . szemléli a valamikor szerzett dicsőség fonnyadt *v ‘ * babérkoszorúit, tisztes matrónakép füröszti 1 két a régi diadalok emlékezetében és olvasgatja az összeénekelt tőke filléreit, hogy meg ne unja magát. Pedig hát a dalegyesület nem olyan, mint a leélt, primadonna, aki az életkorával lejátszotta a művészi szerepét is. Ha lett volna valaha fönikszmadár, neki azzá kell lennie. Újból az emlékezetébe idézem, hogy már a születésekor hozzá volt fűzve a remény meg a kilátás, hogy Szatmárnak, amely a bölcsőjét ringatta, a saját kezével táplálta és összes nevelési költségeit olyan szíves áldozatkészséggel viselte, hogy a szülővárosának mindezt busásan megjutalmazza azzal, hogy megteremti a a zeneiskolát. Nem titok, hogy most már könnyen megtehetne, sőt — bár szemrehányáskép hangzik, — régóta megtehette volna. • Va r,mi fő!«’ Palás foltán az elmúlt nyáron egy bizottságot küldött’ ki a szükséges '§ÜU intézkedések megtételére. Nem ok nélkül rettegünk az olyan ügy sorsáért, amit bizottsághoz utasítanak. Méltán rossz híre van az e nevű testületnek. Tagja voltam magam is, és (noha a diszkrécziót sértem vele) meg kell vallanom, hogy megrémültem a tapasztalatokon. Mint lelkes híve a zenének, örömteli várakozással léptem a társaságba. Azt vártam, hogy itt csupa olyan embert találok, akik égnek a vágytól, mihamarább megnyitni városunkban a zenecsarnoŐrült leány fut az éjben És ez a nótája : „Varrtam inged de ezérnámnak, Egyre szakadt szálas Kosa Ede. (Mező-Tur) Neni kellett karácsonyfa. .. jóslat: „Azt álmodtam kedves Pistám! Felded az éjjel. . . Hogy jegy inged nőt én varrtam Bonggá szakadt széjjel.“ „És még hozzá véres is volt Inged háta, válla . . . Varrtam inged de ezórnámnak Egyre szakadt szála.“ „Álom volt csak szép Juliskám! Eszem a kis szádat . . . Sohse érjen téged ennél Soha nagyobb bánat.“ „Oh de én többektől kérdem : Mit jelent ez álom? Azt jósolok meghalsz most az Őszi hervadáson!“ Összerezzen Pista — furcsán Hangzik Julcsa álma . . . — Varrtam inged — de ezérnámnak Egyre szakadt szála! Lakzi áll a templom végén Oly vigott az élet . . . „Hajnal Pista“, hogy az Isten Verjen is meg téged!“ „Átkozott légy földön égben Néked azt kívánom. . Mert ietiprád elhervasztád Legszebbik virágom.* „Hallod? — apja itt van s átka Fegyver is van nála“ . . . „Ne ügyelj rá! ittas részeg S őrült mint a lánya!“ „Nesze egy csók! — férjeménél Édesb ölelésed . . . Hiszen még lánykoromba is Szerettelek téged“ ! „Őrült vagyok!“ — s fegyver durran A fal festve vérrel . . . A vérében fetreng Pista Csaba kedvesével. Mikor karácsony szombatjának alkonyán a harangok megkondultak, a kis Karácsoni Margit akkor hunyta le szemét örök álomra. Édes atyja fájdalomtól eltorzult arczczal állt mellette s úgy érezte, hogy négy éves egyetlen gyermekük elvesztésén szive szakad meg. Midőn aztán fájdalma hanghoz jutott, keserűséggel sóhajtott távollevő feleségéhez: — Te sem hitted volna, mikor orvosért mentél, hogy ne lásd többé élve a kislányodat! . . . Hoszhatsz már akármi híres orvost is. . . Még egy darabig ott állt a halott mellett Majd kitörölte szeméből a könyet, beszólitott. Róth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevdközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. # ® # # # Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ® ® ® Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára- \v-r>^