Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)

1903-05-03 / 36. szám

XXXV. évfolyam­. E Ittf i­­­t t­é­l­l ár: Igé 62 évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIV­ATAL : Rékóczy­ utcza 9. sz. Telefon : 107. fftindenneíEU dijak tmaron, a­­&p kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Szatmár, 1903. vasárnap május 1o 3. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap.­­­ Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A borravaló. Figyelemreméltó akcziót indított meg a budapesti pinczér egyesület. Sajnos, ke­vés eredmén­nyel biztat, mint a­hogy ha­sonló mozgalmak már oly sokszor sikerte­lenül küzdöttek. A mozgalom a borravaló eltörlésére irányul. A borravalót, a ven­déglők és kávéházak kiszolgáló személyze­tének e­lőalázó objektumát akarja kiküszö­bölni, hogy helyébe a túlontúl megérdemelt rendes fizetést léptesse. Hogy m­i a borravaló, azt senkinek sem kell magyaráznunk, eléggé ismeretes azok előtt, kik a kávéházak­ s vendéglők rendes látogatói, avagy külföldön utaztak s ki voltak szolgáltatva a külföldi szállósze­mélyzet szemérmetlen zsarolásainak. Minő arczpiritó érzés is az, midőn utrakészen a szálloda kapujában vesszőfutást kell jár­nunk a sorfalat álló pinczérhad, szobaleá­nyok, maitre­d hotel, portások s Isten a meg­mondhatója mi mások, arcztintorgatásai közepette,éles és megvető Vájjon nem szívesebben fizetnők-e a számlánkban ezt az összeget, a mely a ki­szolgáló személyzet honoráriu­maképen őket megilleti, semmint arczpirulással lássuk, mikép csóválja fejét a borravalóinkkal nem megelégedett, gondosan fésült s elő­kelő arczu pinczérszemélyzet. Hogy mennyire rúg a borravaló, azt csak a külföldi utazásokat tett emberek ítél­hetik meg kellőképen. Azok látják csak, hogy budgetiük legalább 39%-a borrava­lókra megy , mindemellett hova fajul a pinczér egyénisége e folytonos korrupczió forgata­gában. Mert hiszen a vendég borravalója mégsem tekinthető fizetésnek, az borravaló, tehát ajándék, a­mely a vendég gavallé­riája szerint hol kisebb, hol nagyobb. S a­mellett, hogy lealázó, lealacso­nyító intézmény a kiszolgáló személyzetnek borravalóval történő díjazása, még bizony­talan is. Mert nem mindenki milliomos, avagy amerikai szélhámos, akik borralóval szerzik meg tekintélyüket, természetesen csak a pinczérhad élőtt, hanem bizony a kisebb igényű vendéglők és kávéházak pin­­czéreinek nagyon meg kell elégedniük a garasokkal, melyek az üzletmenetei ará­nyában bizony-bizony csak soványan po­tyognak. Természetes, hogy a vendéglő, kávé­ház és szállodatulajdonosoknak kellemesebb­­ az állapot, hol a személyzet felerészben in­­gyen, felerészben ajándékban szolgál s a jövedelem egyedül a tulajdonosok zsebébe vándorol. Kézzel-lábbal tiltakoznak minden reform törekvés ellen, mely a patriarchál­s állapotokon változtatni kívánna. Hiszen ha ő fizetné a kiszolgáló személyzetet, akkor azt valahol be kellene hoznia s az árak eme­lésével ki tudja, nem fog e a forgalom csökkenni ? Meg aztán, ha a pinczérek fix­ fizetést húznának, az viszont szerintük nem ál­lana arányba munkájukkal. Mert igy a ahoH saison“-ban épp oly fizetésük lenne, a minő a legnagyobb munkaidőben. S ebben is van igazság. Csakhogy a két igazság között egy harmadikkal meg­oldhatnék e társadalmi kérdést. Nem úgy mint a pinczéregyesület akarja s nem úgy mint a vendéglő és kávéház tulajdonosok kívánják. Hanem ha a piczérek százalékot kap­nának a gazda jövedelméből, a gazda a szá­zalékot az árakhoz számítaná, akkor a kecske is jóllaknék, a káposzta is megma­radna. Pinczér osztoznék a gazda örömében és bujában, a közönség pedig a mellett, hogy Az első csók. Megénekelték százszor is a költők . . . Kopott théma . . de mindig uj marad . . . Az első csók . . mit lázban, vágyban égve . . . Remegve ád egymásnak két alak . . Megénekelték százszor is a költők . . . Miért ne énekelném hát meg én. Az első csókot . . a­mit tőled kaptam Szép barna lány . . . szerelmünk reggelén. Megénekelték százszor is a költők . . . Daloltak, mondtak csoda dolgokat Az első csókról . . ., mily mámoros, mily édes Két lázas ajk, ha egymásra tapad . . . De Istenemre­ csak nevettem rajtok . . . S egy szót sem hittem el belőle én Még nem adtad a legelső csókot Szép barna lány . . . szerelmünk reggelén . . • Most már hiszem buzgón, vakon hiszem, A­mit a költők eldaloltak róla . . . Éneklem én is . . . Üdv a pillanat . . . Ha először fül hosszú, édes csókba . . . Két szűz alak . . . szent részegítő mámort Érezve . . . mint éreztünk te meg én, Mikor megadtad a legelső csókot Szép barna lány . . . szerelmünk reggelén . . Most már hiszem, buzgón . . . vakon hiszem A­mit a költők eldaloltak . . . mind . . . Sőt többet is dalolnék most már róla . . . De nem lehet . . . im ! hallgatásra int Csókos ajkad . . . s rövid, kurta nótám Be sem tudom most már fejezni én . . . Mert ismét csókba fond már ajakunk, Mint először . . . szerelmünk reggelén . . . Csenger, 1903. január 4. Lengyel Béla: Egy leány barátnőmnek. A te szivedben Még forr a láva, Perzseli, dúlja A heve, lángja, Az én szerelmem Lecsendesü­lt rég; De szép emléke Fel-felmerül még . . . Oh be jó volna, Ha én is mint te Úgy őrzenék egy Képet e szívbe; S melyekre egykor Nevét felirta : Csókomat hintnén Minden papírra ! Karom kitárva, Alomban, ébren Nevét susognám Én is az éjben; S mig nap-nap mellett Eljöttét várnám: Könyöktől ázna Megint a párnám . . . Oh be jó volna Újra a régi Szerelmes, fájó Időket élni! . . . S mig lantom húrján Ezer dal csendül, Álmodni ismét A szerelemről. ivrüzsdlyi Erzaike.

Next