Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-02 / 53. szám
XXXV. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor . SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap Kiadóhivatalában fizetendők Szatmár, 1903. csütörtök július 1o 2. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 53-ik szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyílttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A közkórház kérdése. Van városunkban egy közintézet, melyet a Hunyadi-utcza keleti oldalán magas fák rejtegetnek a néző szemei elől. A vagyonos, vagy jobbmódú osztályból kevesen ismerik, annál jobb, de egyszersmind félelmetesebb ez a hely a szegényeknek, az elhagyottaknak, ha őket a betegség meglepi. Az épületnek külső jellegéből és fekvéséből egyáltalán nem következtethetnénk rendeltetésére, ha nagy fekete betűkkel nem hirdetné magáról, hogy ez közkórház. Ma, amikor a magánjótékonyság, a társadalmi áldozatkézség, nem különben az állami tevékenység egyaránt felkarolja a kórházak ügyét s egyre másra teremnek a hygiénának, a beteg ember kényelmének és a czélszerű gyógykezelésnek megfelelő kórházak, szanatóriumok, egyre kiáltóbb lesz az ellentét ezen közkórház és még a minimális követelményeknek megfelelő kórházak között is. Az a jelentés, melyet dr. Kölcsey Ferencz közkórházi igazgató főorvos a közkórházi bizottsághoz beterjesztett, szomorú, de teljesen tárgyilagos, igaz képét festi meg ezen épület mai tarthatlan helyzetének. A modern szakember nézőpontja tűnik ki e jelentés minden sorából s azokat csak azért nem részletezzük, hogy a beteg emberek illúzióját, amire oly nagy szükségük van, jobban szétfosztani nem akarjuk. A közkórház jelenlegi állapotát tekintve nem csoda, ha a kórház fogalma nálunk a köztudatban bizonyos félelmet keltő rémkép gyanánt szerepel. Ezen a felfogáson másutt a kórházak külseje, belső berendezése sokat változtattak. Nem is szólunk a fővárosról, nem Kolozsvárról, Debreczenről, de ma már sok, velünk egyenlő színvonalú város is, mint p. Szabadka, Győr stb. oly pavillonrendszerü kórházakkal dicsekedhetnek, melyeket látva azonnal érezzük, hogy a közegészségi viszonyok modern világát éljük. Ezekhez képpest a mi közkórházunk jó félszázaddal áll hátrább. De nem felelhet meg rendeltetésének már azért sem, mert a bMeglétszám évrőlévre emelkedik s a mi közegészségi rendszabályt úgy ahogy foganatosítni is lehetne egyébképen, ennek is útjában áll a majdnem állandónak mondható túlzsúfoltság. Mily messze marad e mellett még az a legminimálisabb követelmény is, hogy egyegy betegre 40 — 50 köbméter levegő jusson! Ami pedig a fertőző betegségek czélszerű elkülönítését illeti, a tekintetben meg épen nem túlzunk, midőn állítjuk, hogy a a jelenlegi állapot inkább a fertőző betegségek tovaterjedését idézi elő. A czélszerűtlen berendezéssel áll kapcsolatban a közkórház tökéletlen szellőztetése, fűtése, világítása, a köztisztaság pontos ellenőrzésének akadálya stb. A közegészségügyi szempontok néhány évtized óta sokat emelkedtek és világosodtak, a humanizmus karöltve támogatja e téren a nemes törekvéseket. Mennél inkább méltatjuk figyelemre e szempontokat, annál inkább homályosodik a mi közkórházunk állapota, mely végeredményébenszerűen tarthatatlannak minősíthető,már egyMi a jelenlegi épület átalakításától nem sok eredményt várunk; legalább nem annyit, amennyi az e czélra a befektetéssel arányban állana. Meg vannak ma a normális minták kórházak építésére, czőszerr u> osztására, ami pedig a belső illeti, abban a modern hygiena berendezési követelményétől úgy sem lehetne már elzárkózni s valóban nem is volna érdemes félmunkát végezni. Városunk lakossága folyvást emelkedő . — írta : Szilágyi Ivor. — Bene Károlyéknál nagy volt a sürgés-forgás már reggel óta. Tegnap estefelé levelet kaptak egy fővárosi rokonuktól. Hogy korábbi szíves meghívásukat kénytelen volt visszautasítani, azért ugyan sohse nehezteljenek. Most minden meghívás nélkül —• elküldi nektek a fiát, aki most tette le a szigorlatot. Szegénynek jól fog esni egy kis falusi levegő. Ez volt a levélben, meg az is, hogy mikor fog megérkezni. Bene Juliska a ház szeme-fénye mégis egyszernél többször olvasta el a sorokat. Sohasem látta azt a rokont, akiről ott szó volt — a kíváncsiság gyötörte. Édesanyjának segített egyet-mást. Azalatt folyton találgatta magában, hogy vájjon hogy néz ki a látogató, szőke vagy barna, alacsony vagy magas ? Megnyeri-e majd a tettszését — és ő fog-e tetszeni neki ? Már alkonyodott mikor a kocsi, melyet a vasúthoz küldtek, a ház elé érkezett. Magas, vézna, sápadt arczú fiatalember szállott ki belőle. Szemei nyugtalanul révedeztek ide-oda, mikor az üdvözlésére siető rokonokat köszöntötte. Juliskával is olyan közönyösen fogott kezet, mint a többiekkel. Bene Károly, ki elébe hajtatott, már útközben észrevette, hogy vendégük nagyon fáradt. Az a vonatzakatolás, a füst meg a hőség tette bizonyára. Nem is akart alkalmatlankodni a kérdezősködésekkel. Majd helyre jön. Vacsoránál a fiatalember egy kissé vidámabb lett. Mesélgetett a fővárosi életről. Néha egy derűs, jóizü Az egyiken aztán adomát vegyített a beszédbe, olyan hangosan nevettek, hogy Géza megremegett. Látszólag bántotta a nagy, hirtelen kitört zaj. A házigazda szivarral kínálta meg, de nem fogadta el. Azt mondotta, hogy a feje fáj egy kissé és ez csak erősítené a bajt. Asztalbontás után Juliskának már megvolt a véleménye a látogatójukról. Neki ugyan semmi öröme sem telik benne. Bizonyosan tettetett az egész viselkedése, hogy annál érdekesebbnek tűnjék. Az is bosszantotta a szép leányt, hogy Géza alig méltatta figyelmébe. Vagy talán félénk. Szegény látogató ezt az ügyet sehogysem nyerhetné meg már Juliskánál. A két eset közül az első volna a gyengébb büntetéssel sújtandó, a második a legborzasztóbb tévedés, amelyet csak fiatalember egy leánnyal szemben elkövethet, de sem azt, sem ezt nem tudná a kis háziasszony megbocsátani. Legalább úgy érezte. « * * Mikor a fiatalember egyedül maradt a szobájában, valami megmagyarázhatatlan remegés fogta el, mely minden éjjel gyötörte. Az asztalon égett a lámpa Ennek a világánál átkutatta a szobát. Úgy érezte, hogy ott más valakinek is kell lenni kívüle. Mintha hallotta volna a lélegzését. Görcsösen szorongatta kezében a revolvert, amelyet mindig magánál hordott. Kinyitotta a ruhaszekrényt — senki. Benézett az ágy alá — ott sem látott senkit. Mintha egy kissé megnyugodott volna. Ekkor aztán behúzta az ajtót. Benn már nem támadhatja meg senki. Az ablak jól volt betéve, de mégis talált rajta hibát. Kinyitotta , aztán megint becsukta ő maga. Már egészen biztonságban érezte magát. Vetkőződni kezdett. Mikor a takaró alá bújt, ismét a kínzó félelem vett rajta erőt. Reszelte saját maga előtt gyöngeségét, de hiába. Föl kellett kelnie megint és megnézni, felejtette-e véletlenül nyitva az ajtót!hogy nem Hideg verejték ütött ki a homlokán — fázni kezdett. Aztán ismét forró láz lepte meg. És ez a gyötrelem így tartott már egy Megérkeztek! Róth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk át. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. tavaszi és nyári idényre megrendelt összes űri rői és gyermeke A Valódi franczia scheverő bőrű lábbelik. AAAAAA