Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)

1903-07-02 / 53. szám

XXXV. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor . SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap Kiadóhivatalában fizetendők Szatmár, 1903. csütörtök július 1­o 2. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 53-ik szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyílttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A közkórház kérdése. Van városunkban egy közintézet, me­lyet a Hunyadi-utcza keleti oldalán magas fák rejtegetnek a néző szemei elől. A vagyonos, vagy jobbmódú osztályból kevesen ismerik, annál jobb, de egyszersmind félelmetesebb ez a hely a szegényeknek, az elhagyottak­nak, ha őket a betegség meglepi. Az épületnek külső jellegéből és fekvé­séből egyáltalán nem következtethetnénk rendeltetésére, ha nagy fekete betűkkel nem hirdetné magáról, hogy ez közkórház. Ma, amikor a magánjótékonyság, a tár­sadalmi áldozatkézség, nem különben az állami tevékenység egyaránt felkarolja a kór­házak ügyét s egyre másra teremnek a hygi­énának, a beteg ember kényelmének és a czélszerű gyógykezelésnek megfelelő kór­házak, szanatóriumok, egyre kiáltóbb lesz az ellentét ezen közkórház és még a mini­mális követelményeknek megfelelő kórházak között is. Az a jelentés, melyet dr. Kölcsey Fe­­rencz közkórházi igazgató főorvos a közkór­házi bizottsághoz beterjesztett, szomorú, de teljesen tárgyilagos, igaz képét festi meg ezen épület mai tarthatlan helyzetének. A mo­dern szakember néző­pontja tűnik ki e je­lentés minden sorából s azokat csak azért nem részletezzük, hogy a beteg emberek illúzióját, a­mire oly nagy szükségük van, jobban szétfosztani nem akarjuk. A közkórház jelenlegi állapotát tekintve nem csoda, ha a kórház fogalma nálunk a köztudatban bizonyos félelmet keltő rémkép gyanánt szerepel. Ezen a felfogáson másutt a kórházak külseje, belső berendezése sokat változtattak. Nem is szólunk a fővárosról, nem Kolozsvárról, Debreczenről, de ma már sok, velünk egyenlő színvonalú város is, mint p. Szabadka, Győr stb. oly pavillon­­rendszerü kórházakkal dicsekedhetnek, me­lyeket látva azonnal érezzük, hogy a köz­egészségi viszonyok modern világát éljük. Ezekhez képpest a mi közkórházunk jó félszázaddal áll hátrább. De nem felelhet meg rendeltetésének már azért sem, mert a bMeglétszám évről­­évre emelkedik s a mi közegészségi rend­szabályt úgy a­hogy foganatosítni is le­hetne egyébképen, ennek is útjában áll a majdnem állandónak mondható túlzsúfoltság. Mily messze marad e mellett még az a legminimálisabb követelmény is, hogy egy­­egy betegre 40 — 50 köbméter levegő jus­son! A­mi pedig a fertőző betegségek czél­szerű elkülönítését illeti, a tekintetben meg épen nem túlzunk, midőn állítjuk, hogy a a jelenlegi állapot inkább a fertőző beteg­ségek tovaterjedését idézi elő. A czélszerűt­­len berendezéssel áll kapcsolatban a köz­kórház tökéletlen szellőztetése, fűtése, vilá­gítása, a köztisztaság pontos ellenőrzésének akadálya stb. A közegészségügyi szempontok néhány évtized óta sokat emelkedtek és világosod­tak, a humanizmus karöltve támogatja e téren a nemes törekvéseket. Mennél inkább méltatjuk figyelemre e szempontokat, annál inkább homályosodik a mi közkórházunk állapota, mely végeredményében­szerűen tarthatatlannak minősíthető,már egy­Mi a jelenlegi épület átalakításától nem sok eredményt várunk; legalább nem annyit, a­mennyi az e czélra a befektetéssel arányban állana. Meg vannak ma a normá­lis minták kórházak építésére, czőszerr u­> osztására, a­mi pedig a belső illeti, abban a modern hygiena berendezési követelmé­nyétől úgy sem lehetne már elzárkózni s valóban nem is volna érdemes félmunkát végezni. Városunk lakossága folyvást emelkedő­ . — írta : Szilágyi Ivor. — Bene Károlyéknál nagy volt a sürgés-for­gás már reggel óta. Tegnap estefelé levelet kap­tak egy fővárosi rokonuktól. Hogy korábbi szíves meghívásukat kénytelen volt visszauta­sítani, azért ugyan sohse nehezteljenek. Most minden meghívás nélkül —• elküldi nektek a fiát, aki most tette le a szigorlatot. Szegény­nek jól fog esni egy kis falusi levegő.­­ Ez volt a levélben, meg az is, hogy mikor fog meg­érkezni. Bene Juliska a ház szeme-fénye mé­gis egyszernél többször olvasta el a sorokat. Sohasem látta azt a rokont, a­kiről ott szó volt — a kíváncsiság gyötörte. Édes­anyjának segített egyet-mást. Azalatt folyton találgatta magában, hogy vájjon hogy néz ki a látogató, szőke vagy barna, alacsony vagy magas ? Meg­nyeri-e majd a tettszését — és ő fog-e tetszeni neki ? Már alkonyodott mikor a kocsi, melyet a vasúthoz küldtek, a ház elé érkezett. Magas, vézna, sápadt arczú fiatalember szállott ki belőle. Szemei nyugtalanul révedeztek ide-oda, mikor az üdvözlésére siető rokonokat köszön­tötte. Juliskával is olyan közönyösen fogott ke­zet, mint a többiekkel. Bene Károly, ki elébe hajtatott, már út­közben észrevette, hogy vendégük nagyon fá­radt. Az a vonatzakatolás, a füst meg a hőség tette bizonyára. Nem is akart alkalmatlankodni a kérdezősködésekkel. Majd helyre jön. Vacsoránál a fiatalember egy kissé vidá­mabb lett. Mesélgetett a fővárosi életről. Néha egy derűs, jóizü Az egyiken aztán adomát vegyített a beszédbe, olyan hangosan nevettek, hogy Géza megremegett. Látszólag bántotta a nagy, hirtelen kitört zaj. A házi­gazda szivar­ral kínálta meg, de nem fogadta el. Azt mon­dotta, hogy a feje fáj egy kissé és ez csak erő­sítené a bajt. Asztalbontás után Juliskának már megvolt a véleménye a látogatójukról. Neki ugy­an semmi öröme sem telik benne. Bizonyosan tettetett az egész viselkedése, hogy annál érdekesebbnek tűnjék. Az is bosszantotta a szép leányt, hogy Géza alig méltatta figyelmébe. Vagy talán fé­lénk. Szegény látogató ezt az ügyet sehogysem nyerhetné meg már Juliskánál. A két eset közül az első volna a gyen­gébb büntetéssel sújtandó, a második a legbor­zasztóbb tévedés, amelyet csak fiatalember egy leán­nyal szemben elkövethet, de sem azt, sem ezt nem tudná a kis háziasszony megbocsátani. Legalább úgy érezte. « * * Mikor a fiatalember egyedül maradt a szo­bájában, valami megmagyarázhatatlan remegés fogta el, mely minden éjjel gyötörte. Az aszta­lon égett a lámpa Ennek a világánál átkutatta a szobát. Úgy érezte, hogy ott más valakinek is kell lenni kívüle. Mintha hallotta volna a lélegzését. Görcsösen szorongatta kezében a re­volvert, amelyet mindig magánál hordott. Ki­nyitotta a ruha­szekrényt — senki. Benézett az ágy alá — ott sem látott senkit. Mintha egy kissé megnyugodott volna. Ekkor aztán behúzta az ajtót. Benn már nem támadhatja meg senki. Az ablak jól volt betéve, de mégis talált rajta hibát. Kinyitotta , aztán megint becsukta ő maga. Már egészen biztonságban érezte magát. Vetkőződni kezdett. Mikor a takaró alá bújt, ismét a kínzó félelem vett rajta erőt. Reszelte saját maga előtt gyöngeségét, de hiába. Föl kellett kelnie megint és megnézni, felejtette-e véletlenül nyitva az ajtót!hogy nem Hideg verejték ütött ki a homlokán — fázni kezdett. Aztán ismét forró láz lepte meg. És ez a gyötrelem így tartott már egy Megérkeztek! Róth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk át. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. tavaszi és n­yári idényre megrendelt összes űri r­ői és gyermek­e A Valódi franczia scheverő bőrű lábbelik. A­A­A­A­A­A

Next