Szamos, 1903. október (35. évfolyam, 79-87. szám)
1903-10-01 / 79. szám
XXXV. Hfolyaa, Szatmár, 1903. csütörtök október ho 1. SZÁMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor . Egyes számára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közölt éinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A szatmári családi vérengzéshez. Még mindig élénken foglalkoztatja városunkban a közvéleményt az a családi dráma, mely Lépes Ödön százados mint após és Báthy Sándor, mint nő között a múlt hét folyamán végbement. A közvélemény egyet ért abban, hogy az a brutális elégtétel, amelyet Lépes százados és fia Báthy Sándoron vett amiatt, hogy ez válóperések a bíróság előtt folyt tárgyalás alkalmával nejére mélyen meggyalázó kifejezést használt, az elégtétel verésnek oly módja volt, mely semmi körülmények között sem egyeztethető össze semmiféle megengedhető eljárás fogalmával. Nem pedig azért, mert semmi oka sem lehetett Lépes századosnak annak a föltevésére, hogy Báthyval szemben, ki egyébként tartalékos tiszt, az elégtétel megfelelő módját is igénybe ne vehette volna. E helyett fiával együtt, élesre fent kardokkal fölfegyverkezve egy teljesen védtelen embert kaszaboltak össze, ki hivatalában a dolgát gyanútlanul végezte. A védtelen gyanútlan helyzetnek ily módon történt kihasználása semmivel sem menthető s a hadbíróság tételes törvényébe is beleütközik. Ez az eljárás nem minősíthető enyhébben még azon feltevés mellett sem, hogy azt az izgalom, a szenvedély momentán kitörésének a hatása alatt követték el, mert a vérengzést már jóval azelőtt tervszerűen előkészitették. Ennek kétségtelen bizonyítéka az, hogy Lépes százados a fiát e czélból Szalmáira sürgönyözte s az eset tanújául egy tiszttársát kérte fel. A közvélemény mérlegébe azonban nem kisebb nyomatékkal szerepel az az indító ok sem, mely Lépes századost és fiát veje, illetve nőtestvére érdekében a vérengzésre előkésztette. Ez pedig: az asszony becsülete. A nőnek, természetesen ládi és társadalmi felfogásunk kialakult és aszerint legfőbb vesztenivalója a családi tisztaság, ugyannyira, hogy az u. n. „női becsület“ fogalma majdnem kizárólagosan erre az egy alapvonásra támaszkodik, szemben a „férfi becsülettel“, amire az erkölcsi életnek már többféle nyilvánulásai is szorosabban illeszkednek. Annak aki a nő becsületéhez hozzá akar nyúlni, a lelkiismeret, a kétségtelen bizonyosság tiszta meggyőződésével kell fölvértezve lennie, mert e nélkül a női erény tisztaságának bemocskolása olyan merénylet, mely a nő becsületének gyökere, vagy más szóval egyenesen társadalmi élete ellen van irányozva. ség és Ezért van az, hogy a boszu, az irigyegyéb rejtett rász idulatok a nőnek mindig a legérzékenyebb, legféltékenyebb erénye ellen igyekeznek titkos tűszulásokat, vagy merészebb czélzásokat is irányozni, melyek ellen már maga a védekezés is felháborítja az illemben növekedett érzéket. A társadalmi életnek olyan rákfenéje ez, amelyet undorító volta miatt operálni is egyike a legkellemetlenebb feladatoknak. Mennyivel megdöbbentőbb az, midőn a nő becsületét maga a férj, a hitelesség súlyának mindenesetre erősebb igényével támadja meg. Pedig lehet, hogy az az összevagdalt férj maga is csak annak az áldozata, hogy e társadalmi betegségtől inflcziálva sodorta az utczán. Tegnap, hogy az utczán mentem, két menet jött velem szemben . Egy aggot vitt temetőbe, Más’ ifjú párt esketőre .... Az leszámolt az élettel, Ez pedig csak most kezdi el : — Úgy elfogott egy gondolat, Melyik is hát a boldogabb ? ! . . . Baka Elek: Országos czigányzene verseny. Életrevaló s a nemzeti együttérzést, hazafiságot növelő eszme volt a népszínház igazgatóságától országos versenyt rendezni a magyar czigányprimások között, hadd tudja meg az ország, az egész világ, ki a legjobb czigány prímása a hazának, melyik banda hozza a legislegszebbet az Alföld, mólabus szivéből fakadó nótáját. A verseny jövedelmét hazafias czélra fordítják ; Dankó Pistának a legszebben nótázó magyar dalköltőnek akarnak szobrot állítani belőle, hogy érczemlék hirdesse az utókornak nagyságát, amely dalaiban úgyis a végtelenségig fenn fog maradni. Ha czigányprimásaink a földkerekség minden részéből fölkerekedtek, hogy részt vegyenek a nemes vetélkedésben. Ott hagyták Parist, Londont, Berlint, hogy a Népszínház színpadán bemutassák művészetüket, a magyar közönségnek. S most estéről-estre sír, zokog a száraz fa húrja s ringatja édes merengésbe az exaltát néző közönséget, mely szintijtig megtölti a hazafias színház nézőterét. A barna muzsikusok pedig láztól kipirult arczczal nézték naponként az erőlködő versenytársakat s számlálják majd félelemmel, majd meg örömmel a növekvő, avagy csökkenő esélyeket. Ki a legjobb, ki a legigazabb magyar czigány, ez a kérdés ? Nem. Hiszen minden czigány jó, mert magyar s minden czigány igaz, mert szivéből hozza a hangokat hallgatója épülésére. Nem is ez volt czélja a színház igazgatóságának. Sokkal nagyobb, sokkal hazafiasabb missió vezérelte ez akcziójában. Egyrészt a meghalt dalköltőnek akart érczből emléket állítani, de legfőképpen a magyar közönség szivében a hazafiság szendergő zsarátnokát tüzes lánggá lobogtatni. S ez sikerült is. A színház naponként zsúfolásig megtelik a legválogatottabb közönséggel, mely kipirult orczával, hazafias lángtól izzó szemekkel nézi a barna művészek játékát s fellobogó szenvedélylyel hallgatja a szívből jövő, szívhez szóló malabus nótákat, melyek oly hűen fejezik ki a magyar nép küzdelmes múltját s még küzdelmesebb jövendőjét. És soha jobbkor e hazafias eszme nem pattanhatott volna ki. Most, a midőn a haza sorsa, jövendő boldogsága fordul a koczkán, szükséges, hogy az ország szive hazafias eszmékért dobogjon. Hogy lánggal égjen a honszeretet tisztitó tüze minden magyar hazafi szivében. Kettőzött erőre, hatványozott éberségre van szüksége a hazának e válságos napokban, midőn mindenfelől ellenséges szellők fuvalnak hazánk megrontására. A márcziusi szellők lengenek körül ismét bennünket langyos titokzatos fuvalmak, melyek felforralják a vért ereinkben s dicsőségről, szebb jövőről suttognak. Késő ősszel, tavaszi hangulatok ? ! Mint mikor az agg, összetörődött férfi szerelemről álmodik. Bár a dér honol nemes fején, de szivében a szerelem ifjú tavasza tombol. Vájjon ez a tavasz gyümölcsöt érlel-e a nemzet számára ? ! Kérdés, melyre csak a jövő adhatja meg a feleletet. A magyarok Istene segítsen e válságos napokban !A „Szamos“ nak egy pesti munkatársa.