Szamos, 1905. január (37. évfolyam, 1-9. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Mtik : XXXVII. évfolyam, 1( Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Ssaimaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1905. január hó 1. vasárnapJl^£ ICL , 1-sfl szám.SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Újév. Az ember az idő végtelenségében a maga véges voltának megfelelelően határköveket állít fel, amikor egy perezre megállapodik, hogy hátra nézzen, élete tartalmának egy darabjáról magának számot adjon s ugyanakkor okulást merítve a múltból, előre is tekint, kitűzi a czélt s ehhez képest igyekszik berendezni erejét, eszközeit, hogy czélját megvalósíthassa. Ugyanezt tesszük ugyan kisebb méretekben naponként, hetenként is, mert az ember, aki tudatosan akar, mindig számot szokott vetni a czéljával s az elérhetés eszközeivel, de egy-egy esztendő szélesebb mezején több anyag kínálkozik az összehasonlításra, több tapasztalás az okulásra s érthető, ha e vissza- és előretekintés az évforduló pontján nagyobb mértékben ébreszti fel az emberek figyelő szemét s nagyobb, sulivá esik az elmélkedés s az e hhatározás mérlegébe. Mit hozott a múlt ? Mit fog hozni a jövendő ? — Az egyes ember számvetése is érdekes és tanulságos saját magára nézve. De még fontosabb és még megszívlelendőbb az a tanulság, mely a kollektív embernek, vagy más szóval az emberek bizonyos összeségének a közösen munkálandó czélok felé törekvésében kínálkozik. Mi, akiket a születés, vagy egyéb körülmények helyeztek egybe ebben a városban, az embereknek szintén egy kollektív csoportját alkotjuk, kiknek egyéni, vagy családi boldogulásunk czélja mellett megvannak a közös czéljaink, közös kötelességeink. Ha lelkiismeretesen szolgáljuk e czélokat, az üdvös eredmény épen oly jótékonyan hat vissza az egyes emberekre, mint a föld hőkisugárzásából származó harmat az egyes fűszálakra. Hamis szög alatt nézik a viszonyokat azok, akik szélnek eresztik hajójukat anélkül, hogy egyátalán tudnák, merre és hol fognak partot érni. Semmi sem könnyebb, mint a vitorlákat népszerű szólamok szelének fordítani, de mi sem nehezebb ’Lep dőkben, trr’nt megfontolással, a biztos iránytű vonalában haladni, hogy a roncsoló szirtektől hajónkat biztosítsuk. Országos politikai életünkben az elmúlt év nagy tanulságokat foglal magában. A békés haladás és fokozatos fejlődés útjába a szenvedélyes türelmetlenség olyan akadályköveket gördített, hogy e torlaszok összeroncsolhatják államunk hajóját s ennek legértékesebb részét, alkotmányunkat. A felekezeti ellenszenv kezet fogott a személyi gyülölség démonával s a nemzetmegváltó glóriájába öltözködve készül egy olyan útra, melyen nemcak az utazás veszélyes, de maga a végpont, a part is teljesen ismeretlen. S látunk igen sok embert elszállni e hajóra, akik vakon bíznak a vezetőkben, akiket nemzeti jóhiszeműség vezet abban a feltevésükben, hogy a vezetők a siker biztosítékait is kellőkép meghányták-vezették. De épen ez a baj, hogy a harczot, a küzdelmet nem az időszerű események vetették fel, nem a történelmi konstellácziók, amelyekkel szemben a nemzeti akarat, mint egy és oszthatlan erő szokott szembeszállani, hanem belső viszály és testvérháború. Ez pedig erkölcsileg már maga is egy félvereség s anyagi, gazdasági tekintelem pedig kiszámíthatlan veszteséget hagy maga után. A múltra tekintve, kevés biztatót találunk a jövőben s jó szerencse lesz, ha az események nagy nemzeti megrázkódtatások nélkül fognak kibonyolódni. Az országos politikai esememények színterénél sokkal szűkebb körben, de érdeklődő figyelmünkre s elmélkedésünkre természetes joggal tart igényt a mi városunk múltja és jövője is, mikor ez évforduló határkövénél vissza és előre tekintünk. A befejezett és folyamatban levő alkotások egész sora büszkeséggel töltheti el e város minden lakóját. Néhány év alatt kulturális és gazdasági tekintetben többet haladtunk, mint máskor évtizedek alatt s ez a jelenség nemcsak a patrióta szempontjából örvendetes, hanem amaz általános nemzetpolitikai szempontból is, mely az ország jelentősebb vidéki góczpontjainak emelkedésében az országos fejlődés színvonalának emelkedését is egyforma örömmel látja. De vajjon megtaláljuk-e a helyes, a czélravezető módját ezután is annak, hogy e fejlődésünkben visszaesés ne álljon be ? Előttünk áll az új választás. Új próbaköve bölcs és megfontolt elhatározásunknak. Eltekintve az országos politika mezején is várható eredményektől, vájjon e város érdekeinek követelménye le fogja-e győzni azt a személyes ambicziót, mit egyesek a megválasztatás reményébe vetettek, vagy győzni fog az a szempont, mely e városnak is elsőrangú érdeke ? ! hév krónikája. Ennek az esztendőnek a krónikása mártsa vérbe a tollát, de hűtse le a lelkét, hogy záporként ne hasson tollára a nagy eseményeknek izgalma, amelyek még most is tombolnak körülöttünk. Valóban, egyik esztendő szenzácziósabb, mint a másik, a rettenetesen nagy khaosz, amelyben az emberiség él, évről-évre nagyobb és izgalmasabb eredményeket szül s mig az emberiség egy része lélekzetét visszafojtva, szinte kétségbeesetten várja, mit hoz a jövő, a legközelebb jövő, addig a másik rész reménységgel és a jelen állapotok gyűlöletével eltelve, lankadatlan szilajsággal dolgozik a jövendő megcsinálásával, nem törődve azzal, hogy munkájuktól esetleg romba dőlhet a világ Szoczialisták, atheisták, anarchisták, republikánusok, forradalmárok, tudósok, feltalálók egyaránt közreműködnek a nagy czél elérésére abban, hogy segítsenek a világot kiforgatni a sarkaiból, de azt, hogy a régi helyett egy jobb világot tudnának teremteni, még nem bizonyította be egyikük sem. Ami az egész világ osztatlan érdeklődését bilincselte le az esztendő egész folyamán, az orosz-japán háború volt. Csodálatos dolgok történnek a föld szélső keleti oldalán, a Csendes-óczeán partjai mellett. Nemcsak azért, mert olyan nagy és véres csaták színhelye a mandzsuriai harcz mező, amilyeneket talán Attila óta nem látott a világ, hanem főként azért, mert ezeket a világrengető csatákat a föld leghatalmasabb országa vívja egy olyan nép ellen, melyet eleddig alig ismertünk. Legendákból ismertük eddig a japán népet, azt tudtuk, hogy van s hogy a sárga faj elitjét képezi, de mint ilyet is, az európai kultúra színvonalától igenigen messze levőnek tudtuk a Nap fiait. Sime, a háború bebizonyította, hogy azt a szigetországot a Csendes óczeán hullámai között, egy európai értelemben vett, kiváló kultúrával bíró nép lakja, fejlett iparral és kereskedelemmel, iskolákkal, irodalommal és tudósokkal, de ami még ennél is lényegesebb, a világ első, legvitézebb, legjobban felszerelt, legkitűnőbben képzett hadseregével. A kiaujangi és a shahó-menti csatában 400,000 japán állott szemben ugyanolyan erős orosz sereggel, több mint ezer ágyúval mindkét oldalon, ennél nagyobb csatáról tehát nem tud a történelem. Olyan területen vívták ez ütközetet, mint a Duna és a Tisza köze, ilyen dimenziókról sem tudott még a stratégia. És e nép, mely ez iszonytató csatákból mint győztes került ki, csak most lett ismertté a világ előtt, most, amikor sorra veri a legnagyobb szárazföldi európai hatalomnak sok százezernyi seregeit. Az orosz úgy indult a háborúba, mint mi Boszniába, hogy majd egy katonabandával intézi el az ügyet és most ott áll a muszka medve, hogy elvérezhet e rettentő háborúban. Az Isten nem ver bottal; — a czár s az orosz főnemesség, mely a legczudarabbul gázol végig az emberi jogokon, megérdemlik ezt a szörnyű megaláztatást. Igaz, hogy míg ők tehetetlen dühökben tombolnak, azalatt az ártatlan, az elnyomott és elcsigázott orosz nép százezrei pusztulnak el a harczmezőkön, mégis lehet, hogy áldás fakad a csaták vesztéséből az agyonkínzott orosz népre. Mert most kell a legkínosabban meggyőződnie Oroszország urának arról, hogy rabigába görnyesztett nemzet hős cselekedetekre nem képes, hogy a mai rendszer mellett tönkre kell mennie a cár birodalmának, és hatalmának. Híre jött, hogy máris alkotmányt akarnak adni az orosz népnek, — megczáfolták. Mindazonáltal nincs messze az idő, hogy derengeni fog Oroszország felett is, minél jobban verik őket a japánok, az orosz uralkodó társaság annál inkább meg fog puhulni. Idehaza, Magyarországon pedig dühöng a nagy politika. Választások előtt áll a nemzet. Az utolsó falusi korcsmában is politizálnak mostanság és két nagy pártra oszlik az egész ország. magyar, Igaz, hogy politikus nép , de talán a forradalom óta nem izgatta a politika annyira a magyar népet, mint most. Szörnyű téli és véres választást jósolnak, csendőr és katonaszurony több lesz tán, mint választó, — mondják a szenvedélyesebb oldalról. De mi a mai mozgalmas időben is bízunk a magyar nép higgadtságában, hogy nem veszíti el a fejét és méltóságos lesz, mint mindig. Néhány nap múlva olyan lesz $Stóth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Satmár és vidéke legnagyobb czifőraktára. Megérkeztek T í T az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik*