Szamos, 1905. január (37. évfolyam, 1-9. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Mtik : XXXVII. évfolyam, 1( Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy­ utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Ssaimaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatm­ár, 1905. január hó 1. vasárnapJl­^£ ICL­ , 1-sfl szám.SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Újév. Az ember az idő végtelensé­gében a maga véges voltának meg­­felelelően határköveket állít fel, amikor egy perezre megállapodik, hogy hátra nézzen, élete tartalmá­nak egy darabjáról magának szá­mot adjon s ugyanakkor okulást merítve a múltból, előre is tekint, kitűzi a czélt s ehhez képest igyek­szik berendezni erejét, eszközeit, hogy czélját megvalósíthassa. Ugyanezt tesszük ugyan ki­sebb méretekben naponként, heten­ként is, mert az ember, aki tuda­tosan akar, mindig számot szokott vetni a czéljával s az elérhetés eszközeivel, de egy-egy esztendő szélesebb mezején­­ több anyag kí­nálkozik az összehasonlításra, több tapasztalás az okulásra s érthető, ha e vissza- és előretekintés az évforduló pontján nagyobb mér­tékben ébreszti fel az emberek figyelő szemét s nagyobb, sulivá­ esik az elmélkedés s az e hhatáro­zás mérlegébe. Mit hozott a múlt ? Mit fog hozni a jövendő ? — Az egyes ember számvetése is érde­kes és tanulságos saját magára nézve. De még fontosabb és még megszívlelendőbb az a tanulság, mely a kollektív embernek, vagy más szóval az emberek bizonyos összeségének a közösen munká­landó czélok felé törekvésében kí­nálkozik. Mi, akiket a születés, vagy egyéb körülmények helyeztek egybe ebben a városban, az embereknek szintén egy kollektív csoportját al­kotjuk, kiknek egyéni, vagy csa­ládi boldogulásunk czélja mellett meg­vannak a közös czéljaink, közös kötelességeink. Ha lelkiisme­retesen szolgáljuk e czélokat, az üdvös eredmény épen oly jótéko­nyan hat vissza az egyes embe­rekre, mint a föld hőkisugárzásá­ból származó harmat az egyes fűszálakra. Hamis szög alatt nézik a vi­szonyokat azok, akik szélnek eresz­tik hajójukat anélkül, hogy egyá­­talán tudnák, merre és hol fognak partot érni. Semmi sem könnyebb, mint a vitorlákat népszerű szólamok szelének fordítani, de mi sem ne­hezebb ’Lep­­ dőkben,­­ trr’nt meg­fontolással, a biztos iránytű vona­lában haladni, hogy a roncsoló szirtektől hajónkat biztosítsuk. Országos politikai életünkben az elmúlt év nagy tanulságokat foglal magában. A békés haladás és fokozatos fejlődés útjába a szen­vedélyes türelmetlenség olyan aka­dályköveket gördített, hogy e tor­laszok összeroncsolhatják államunk hajóját s ennek legértékesebb ré­­s­zét, alkotmányunkat. A felekezeti ellenszenv kezet fogott a személyi gyülölség démonával s a nemzet­­megváltó glóriájába öltözködve ké­szül egy olyan útra, melyen nem­­c­ak az utazás veszélyes, de maga a végpont, a part is teljesen isme­retlen. S látunk igen sok embert­­ elszállni e hajóra, akik vakon bíz­nak a vezetőkben, akiket nemzeti jóhiszeműség vezet abban a felte­vésükben, hogy a vezetők a siker biztosítékait is kellőkép meghány­ták-vezették. De épen ez a baj, hogy a harczot, a küzdelmet nem az időszerű események vetették fel, nem a történelmi konstellácziók, amelyekkel szemben a nemzeti akarat, mint egy és oszthatlan erő szokott szembeszállani, hanem belső viszály és testvérháború. Ez pedig erkölcsileg már maga is egy fél­­vereség s anyagi, gazdasági tekin­­te­lem­ pedig kiszámíthatlan vesz­teséget hagy maga után. A múltra tekintve, kevés biz­tatót találunk a jövőben s jó sze­rencse lesz, ha az események nagy nemzeti megrázkódtatások nélkül fognak kibonyolódni. Az országos politikai eseme­­mények színterénél sokkal szűkebb körben, de érdeklődő figyelmünkre s elmélkedésünkre természetes jog­gal tart igényt a m­i városunk múltja és jövője is, mikor ez év­forduló határkövénél vissza és előre tekintünk. A befejezett és folya­matban levő alkotások egész sora büszkeséggel töltheti el e város minden lakóját. Néhány év alatt kulturális és gazdasági tekintetben többet haladtunk, mint máskor évtizedek alatt s ez a jelenség nemcsak a patrióta szempontjából örvendetes, hanem amaz általános nemzetpolitikai szempontból is, mely az ország jelentősebb vidéki góczpontjainak emelkedésében az országos fejlődés színvonalának emelkedését is egyforma örömmel látja. De vajjon megtaláljuk-e a helyes, a czélravezető módját ezu­tán is annak, hogy e fejlődésünk­ben visszaesés ne álljon be ? Előttünk áll az új választás. Új próbaköve bölcs és megfontolt elhatározásunknak. Eltekintve az országos poli­tika mezején is várható eredmé­nyektől, vájjon e város érdekeinek követelménye le fogja-e győzni azt a személyes ambicziót, mit egyesek a megválasztatás remé­nyébe vetettek, vagy győzni fog az a szempont, mely e városnak is elsőrangú érdeke ? ! h­év krónikája. Ennek az esztendőnek a króni­kása mártsa vérbe a tollát, de hűtse le a lelkét, hogy záporként ne has­son tollára a nagy eseményeknek iz­galma, amelyek még most is tombol­nak körülöttünk. Valóban, egyik esz­tendő szenzácziósabb, mint a másik, a rettenetesen nagy khaosz, amelyben az emberiség él, évről-évre nagyobb és izgalmasabb eredményeket szül s m­ig az emberiség egy része lélekzetét visszafojtva, szinte kétségbeesetten várja, mit hoz a jövő, a legközelebb jövő, addig a másik rész reménység­gel és a jelen állapotok gyűlöletével eltelve, lankadatlan szilajsággal dol­gozik a jövendő megcsinálásával, nem törődve azzal, hogy­ munkájuktól eset­leg romba dőlhet a világ Szoczialis­­ták, atheisták, anarchisták, republi­kánusok, forradalmárok, tudósok, fel­találók egyaránt közreműködnek a nagy czél elérésére abban, hogy se­gítsenek a világot kiforgatni a sar­kaiból, de azt, hogy a régi helyett egy jobb világot tudnának teremteni, még nem bizonyította be egyikük sem. Ami az egész világ osztatlan érdeklődését bilincselte le az esztendő egész folyamán, az orosz-japán há­ború volt. Csodálatos dolgok történ­nek a föld szélső keleti oldalán, a Csendes-óczeán partjai mellett. Nem­csak azért, mert olyan nagy és véres csaták színhelye a mandzsuriai harcz mező, amilyeneket talán Attila óta nem látott a világ, hanem főként azért, mert ezeket a világrengető csatákat a föld leghatalmasabb or­szága vívja egy olyan nép ellen, me­lyet eleddig alig ismertünk. Legen­dákból ismertük eddig a japán népet, azt tudtuk, hogy van s hogy a sárga faj elitjét képezi, de mint ilyet is, az európai kultúra színvonalától igen­igen messze levőnek tudtuk a Nap fiait. S­ime, a háború bebizonyította, hogy azt a szigetországot a Csendes óczeán hullámai között, egy európai értelemben vett, kiváló kultúrával bíró nép lakja, fejlett iparral és ke­reskedelemmel, iskolákkal, irodalom­mal és tudósokkal, de ami még ennél is lényegesebb, a világ első, legvité­zebb, legjobban felszerelt, legkitűnőb­ben képzett hadseregével. A kiaujangi és a shahó-menti csatában 400,000 japán állott szemben ugyanolyan erős orosz sereggel, több mint ezer ágyú­val mindkét oldalon, ennél nagyobb csatáról tehát nem tud a történelem. Olyan területen vívták ez ütközetet, mint a Duna és a Tisza köze, ilyen dimenziókról sem tudott még a stra­tégia. És e nép, mely ez iszonytató csatákból mint győztes­­ került ki, csak most lett ismertté a világ előtt, most, amikor sorra veri a legnagyobb szárazföldi európai hatalomnak sok százezernyi seregeit. Az orosz úgy indult a háborúba, mint mi Boszniába, hogy majd egy katonabandával intézi el az ügyet és most ott áll a muszka medve, hogy elvérezhet e rettentő háborúban. Az Isten nem ver bottal; — a czár s az orosz főnemesség, mely a legczudarabbul gázol végig az emberi jogokon, megérdemlik ezt a szörnyű megaláztatást. Igaz, hogy míg ők te­hetetlen dühökben tombolnak, azalatt az ártatlan, az elnyomott és elcsigá­zott orosz nép százezrei pusztulnak el a harczmezőkön,­­ mégis lehet, hogy áldás fakad a csaták vesztésé­ből az agyonkínzott orosz népre. Mert most kell a legkínosabban meg­győződnie Oroszország urának ar­ról, hogy rabigába görnyesztett nem­zet hős cselekedetekre nem képes, hogy a mai rendszer mellett tönkre kell mennie a c­ár birodalmának, és hatalmának. Híre jött, hogy már­is alkotmányt akarnak adni az orosz népnek, — megczáfolták. Mindazon­által nincs messze az idő, hogy de­rengeni fog Oroszország felett is, minél jobban verik őket a japánok, az orosz uralkodó társaság annál in­kább meg fog puhulni. Idehaza, Magyarországon pedig dühöng a nagy politika. Választások előtt áll a nemzet. Az utolsó falusi korcsmában is politizálnak mostanság és két nagy pártra oszlik az egész ország. magyar, Igaz, hogy politikus nép , de talán­ a forradalom óta nem izgatta a politika annyira a ma­gyar népet, mint most. Szörnyű téli és véres választást jósolnak, csendőr és katonaszurony több lesz tán, mint választó, — mondják a szenvedélye­sebb oldalról. De mi a mai mozgal­mas időben is bízunk a magyar nép higgadtságában, hogy nem veszíti el a fejét és méltóságos lesz, mint min­dig. Néhány nap múlva olyan lesz $Stóth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Satmár és vidéke legnagyobb czifőraktára. Megérkeztek T í T az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készü­lt férfi női, és gyermek lábbelik*

Next