Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)

1905-02-02 / 10. szám

XXXVII. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félívre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám­ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG­I: KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefojí^Silp^S^ mindennemű dijak Szakmaron, a 1 p kiadóhivatalában fi^esepdoli HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés m­ellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1905, feb­ruár hó 2, csütörtök SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VÁSÁRNÁL ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 10-ik szám. A politikai helyzet. Az ellenzék győzelme egyfe­lől és a politikusok aggodalma másfelől, beleszámítva az ellenzéki politikusokat is, a mostani hely­zetnek ez a kifejezése. Milyen el­lenmondásnak látszó állapot, — pe­dig így van! A politikai körök valamnnnyien a aggódva keresik azt az utat, ami zavarból kivezetne akképen, hogy a kibontakozás a legkisebb rázkódtatással járjon. A függetlenségi párt a győ­zelemtől meglepetve, nagy és szép ideáljait sehogysem tudja a tény­leges aktív politika keretébe beil­leszteni s most már még nyilván­valóbb mint eddig, hogy állami függetlenségünk megvalósítása,mely mint hő óhajtás, minden becsületes magyar ember lelkében él s mely mint erkölcsi tartaléktőke, nagyon szükséges és helyes kívánalom, — a mostani viszonyok közt lehetetlen, ha csak szegre nem akarjuk akasz­tani minden előrelátásunkat. Ezt jól tudtuk eddig is, tudta a függetlenségi párt is, csak a választóiknak nagy része nem tudta. Ellenkezőleg úgy vannak szugge­­rálva, abban a tudatban, abban a hitben élnek, hogy azok, akik a függetlenségi pártnak ez eszmék megvalósításában útjában állanak, azok egyszerűen hazaárulók. Ez volt a mostani választásoknál a függetlenségi párt tenorja a nép előtt. Most már, ha csak szemü­ket behunyni nem akarják, a vá­lasztóknak is látniok kell, amit maga Kossuth Ferencz a pártvezér is kifejezett, hogy ennek az ideje még nem jött el, következéskép, akik ezt előbb is hirdették, csak­úgy nem akarták elárulni a hazát, mint Kossuth Ferencz s elvbarátai. Jó lesz egyelőre már ezt a kis tanulságot is megjegyezni azoknak, kik minden nagyhangú kijelentést készpénzül vesznek. A másik fontos mozzanat a mostani helyzet kavarodásában az Andrássy Gyula gr. nyilatkozata, ki az ellenzék győzelméért s az ebből keletkezett bonyodalmakért a felelősséget egyenesen Tisza Ist­vánra hárítja, ő azt mondja, hogy a nov. 18-iki eseményekért csak azért lépett ki a szabadelvű párt­ból, mert azt hitte, hogy követni fogják őt, de hát nem követték. Bízik azonban ő is abban, hogy bár a negyvennyolczas párt na­gyon megerősödött is a választá­son, azért a kiegyezést nem fenye­geti veszedelem, mert elvégre a hatvanhetes alapon nyert mandá­tumok vannak többségben, tehát nem lehet azt mondani, hogy 1f kiegyezés megbukott a vá­lasztáson. Nyomban megadja harczoló barátainak a függetlenségi pártnak is a szelid utasítást, mikor azt mondja: „Azt is remélem, hogy magában a negyvennyolczas párt­ban, amely végre is kisebbségben van, lesz annyi belátás, hogy nem fogja a végletekig vinni a hat­vanhetes alap ostromlását, — mert hiszen ez roppant megráz­­kódással járna az egész országra.“ Hát bizonyára van és lesz is ennyi belátás a függetlenségi párt­ban. Nem tudjuk, hányad magával fog maradni gróf Károlyi István, ki Nagykárolyban és Szatmáron a törik-szabad álláspontra helyez­kedve azt hirdette: „Bármi tör­ténjék, kerüljön szabadságomba, él­etembe, én leszerelni nem fogok soha! Nem czégérnek írattam fel zászlóimra a 4b-at, nem kortes fogásból, hogy e népszerű jeligével biztosítsam megválasztatásomat! Én az efféle nemzetbolondító fogásokra képtelen vagyok!“ Még el se ment az a hó, ami akkor esett, mikor a függetlenségi pártnak ez a nagynevű tagja így nyilatkozott : a függetlenségi párt helyzete most mégis az, hogy ön­ként kell engednie a negyven­­nyolczból. Node lesz még több levonni való tanulságuk is a választóknak. Ezeket még csak általánosságban és azon melegében írtuk ide, hogy a választásoknál használt jelszavak és a való élet közti különbség annál megfoghatóbb legyen. Most a tanulságokra való te­kintet nélkül mindenféle pártnak őszintén azon kell igyekeznie, hogy a kibontakozásnak mennél állandóbb alapját találja meg s hogy a több­ségre jutott ellenzék a lehetőség határai között minél lelkiismerete­sebben értékesítse a haza javára azt a győzelmet, melyet a válasz­táson kivívott. Színházunk bérbeadása. Lapunk egy korábbi számában hasonló czim alatt egy czikket írtam, abból az alkalomból, hogy a szatmári szini­ kerület választmánya pályázatot hirdetett a kerülethez tartozó szín­házakra. Minden kétséget kizárólag, vi­lágosan kijelentettem e czikkemben, hogy nem akarok a pályázat eredmé­nyének elébe vágni, nem akarok senki mellett állást foglalni s hogy egyetlen czélom azoknak a premis­­sáknak felállítása, melyek kell, hogy a kerületi választmányt s majd vá­­ d fekete kutya A társaság nagyon vidám volt. Hardy, a hatalmas termetű, vad képű orvos vigyorogva mutatta a nagy sárga szemfogait, amelyek különös, kusza vonású arczának valami raga­dozószerű kifejezést adtak. — Szent Eszkulápra mondom, sincs igazatok ! — jelentette Hardy széles mosol­lyal. Lavoczki lovag, a cseh bérlő, aki valamikor katonatiszt volt, ide­gesen kapott a bal oldalához, mintha a kardjára akarna ütni, — ami nincs. — Ne, ne Franczi, igy ne be­szélj ! Tudod, hogy én kényes ember vagyok. Nem szeretem, ha meghazud­tolnak! A tiszti kardbojt, amelyet viseltem. . . A derék cseh lovag nem folytat­hatta, mert szavai elvesztek a társa­ság hangos kaczagásában. — Hagyd el, ismerjük már a folytatását! A sárgafogú Hardy pedig nyoma­tékosan ismételte meg: — Nincs igazatok! — De miért? vetette föl a kér­dést hirtelen a komoly Pető tanár. — Bizonyítsd ! Halljuk az érveidet. — Minden érvem csak egy : nem értitek ti ezt a dolgot. Laikusok vagytok hozzá. Ekkor mély gordonka hangján megszólalt az ügyvéd, Láris doktor, az országos hírü kriminálisra : — Már pedig én nem hiszek az elméletekben, kedves Hardy barátom Egészséges, ép eszű és lelkű embert meg nem ronthat semmiféle képze­lődés. A természetben nincsenek rej­télyek, mindennek van oka-soka s csak vén asszonyok hisznek a titok­zatos hatalmakban. Csak ideggyönge ember lehet az, akinek életrendjében, gondolkozásában valami változást tud előidézni a képzelődés. Egészséges embernek nincsenek agyrémei. — Bravó, bravó! — tapsolt lelkesen a Láris beszédére Lavoczki, a cseh lovag. Pető tanár is helyeslőleg bólint­­gatta a fejét, ami a sárgafogú Hardyt dühbe hozta. — Ostobák vagytok! — har­sogta haragosan és minden szó re­csegve süvített ki a ritka sárga fo­gai között. — Ostobák vagytok. Sohase foglalkoztatok ezzel a kérdés­sel és mégis véleményt nyilváníttok. Én orvostudományi kísérleteket tet­tem és mondhatom, hogy nincs ku­tyább dolog a képzelődésnél. Látta­tok beteg tyúkot ? Amikor leereszti szárnyait és a szemhéjai ráborulnak a szemére. A képzelődés hatása alatt ilyen beteg tyúk lesz az oroszlán is. Lavoczki, a cseh lovag fölemelte a hosszú, sovány kezét és gondol­kodva ütötte föl a mutatóujját. Hardy.— Na, na ! Mond valamit ez a A derék Lavoczkinál mindig annak volt igaza, aki utoljára beszólt. Hardy doktor most már lelke­sebben folytatta: — Szent Esakulápra mondom, fiuk, hogy nem tréfa dolog ez. Ese­teim voltak . . . — Halljuk, halljuk ! — lelkese­dett most már Lavoczki. A sárgafogú doktor ravaszul mosolygott. — Hogy mindjárt a legközvet­lenebb példával kezdjem — mon­dotta — itt van Lavoczki. A katona­tiszt volt s olyan nagy a képzelődés ereje nála, hogy időnként ráüt az oldalára. Azt hiszi, ott lóg még a kardja. — Na, na! Ferfluchter Kerl! — dühöngött a cseh lovag. — Csak semmi tréfa. — Hát jó. Elmondok egy ko­moly esetet. Van nekem egy bará­tom. Itt lakik a közelben, a pusztá­ján. A nevét tán hallottátok már. Bándynak hívják. Három év előtt költözött ide, de nem mutogatja ma­gát az embereknek Iskolapajtások voltunk, onnan ismerjük egymást. Jóideig nem hallottam róla, egyszer csak valami veszett kriminális ügy kapcsán az újságokban olvastam egy különös dologról. — Agyonlőtte a feleségét. — Igen, igen, emlékszem az esetre, — szakította félbe a sárga­fogú orvos elbeszélését Láris doktor az országos hírü kriminalista. — Az asszony megcsalta Bándyt a Bándy j Róth Fülöp karlsbádi czipőra­ktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MPig tjeimeettetés!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alul is beszerezhetők. —...........—

Next