Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-02 / 53. szám
XXXVII. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kezdtetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1905. julius hó 2. vasárnap 53-ik szám. VSZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. A gazdasági szakoktatás ügye városunkban. A tudományos pályára előkészítő iskolák mellett, melyek szép számmal vannak városunkban, alig esik szó azon iskolákról, melyek a szakoktatás czéljait szolgálják. Pedig a fejlesztésre és népszerűsítésre nem kevésbé tarthatnak ezek is igényt, sőt az önálló ipari és gazdasági berendezkedés kérdésével kapcsolatosan a figyelemnek a szakoktatás ezen ágai felé fokozott érdeklődéssel kell irányulnia. Ezek között csöndben, zajtalanul végzi az adott feltételek mértékéhez képest működését a gazdasági szakoktatást szolgáló szatmári áll. önálló gazdasági ismétlőiskola, amelynek 1904-5 tanévéről szóló jelentését most kaptuk kezünkhöz. Halász Ferencz miniszteri tanácsosnak érdeme, hogy a minden praktikus czélt nélkülözött úgynevezett vasárnapi, vagy ismétlő iskolák régi alakjukból kivetkőztek és az élet követelményeihez alkalmazkodva, helyükbe az uj alapokra fektetett gazdasági népiskolák léptek. Ez iskolák czéljait is hazánk földmivelési viszonyaihoz szabta. Városunkban tudvalevőleg a gazdasági ismétlő iskola felállítása a felekezeti népiskolák államosításával hozatott kapcsolatba. Az idevonatkozó eredeti szerződés szerint a város 10 hold területet volt köteles ez iskola czéljaira átengedni, utóbb azonban, az oktatás köre a gyümölcsészet, kertészet és szőlészeten kívül a mezőgazdasági irány elmélete és gyakorlati részére is kibővíttetett, s a városi közgyűlés az iskolai gondnokság kérelmére örök használat mellett 22 katasztrális hold területet ajánlott fel. Az iskolaépületre és gazdasági épületek elkészítésére nézve is létrejött megegyezés szerint remélhető, hogy a jövő tanévtől kezdve, kitűzött czélját tökéletesebben szolgálhatja, mint ahogy másfél év alatt tehette. Ezzel egyidejűleg nyert megoldást a szatmárhegyi áll. elemi iskolákkal kapcsolatosan szervezendő szaktanítós gazdasági iskola is, melynek hasznát, czélszerűségét főleg a hegyi vinczellérekre és gyermekeikre nézve fölösleges itt részletesebben is kiemelnünk. A városi áll. el. önálló szaktanítós iskolában az elmúlt tanévben az oktatás két osztályra terjedt. Természetesen, mivel a gyakorlóiép teljesen berendezve még nincsen, általában az elméletre jutott több óra, mint a gyakorlatra. Hogy ez az iskola ez alakjában is mily mértékben tudta az érdeklődést maga iránt felébreszteni, semmi sem igazolja inkább, mint az, hogy hallgatóinak száma a megszűnt ismétlő iskoláéval szemben megkétszereződött. A gondnokság a jövő tanévben a felnőttek részére külön téli tanfolyamok rendezését s a gazdaság körébe vágó háziipari kurzusok életbeléptetését vette fel programmjába. Mindezeket konstatálva örömmel látjuk, hogy az oktatásnak városunkban ezideig parlagon hevert terén is megindult a fejlődés és megvalósítható lesz az a czél, hogy a növendékekből idővel értelmes mintagazdák, illetve gazdasszonyok legyenek s a felnőttek is megtalálhassák a szakszerű utcaigor tást, ha ez iránt az iskola v •=‘tejáíhoz fordulnak. De van ez intézménynek egy másik, szintén nem kevésbé üdvös hatása is. Hivatva van arra, hogy a leendő gazdaközönség általános értelmi színvonalát fokozza és soknemű konzervatív hajlamaiból kiemelje. Széltében hangoztatott jelszó, hogy a magyar gazdaközönséget csupán az intenzívebb, okszerűbb gazdálkodás mentheti meg a további hanyatlástól. Láttuk, milyen ellenállásra talált a szatmári tagosítás is a miatt, mert az intenzivebb gazdálkodás előnyeit nem ismerték s olyan érvelésekkel találkoztunk, a melyek mind régi, meghaladott álláspontra támaszkodtak. — Ma még* a gyakorlati eredmény előttünk, ‘s kétségtelenül beigazolta, hogy a gazdálkodásnak ez a módja a cz^ravezetőbb, a helyesebb. Üdvös eredményt várunk idővel ez iskola működésétől gyümölcsészetünk és kertészetünk föllendítésére is. Mily messze vagyunk még azoktól a példáktól, melyeket e téren az ország nem egy helyén nyújtanak nekünk, sőt közelünkben maguk a svábok is, kik magas földbérletük mellett e téren maguknak szép jövedelmet biztosítanak. Örvendünk, hogy ez az igazán nagy hézagot pótló gazdasági iskola a fejlődésnek szépen biztató útján halad s jogosan fűzhetünk szép reményeket jövő sikereihez. A leszámolás. Ha jól emlékszem, kilenczen-tizen ültek együtt a festői Quintó vidék egyik előkelő birtokosának vendégszerető asztalánál. A regényes Quintó férfi világa egytől egyig született tengerész, kik később világlátott kapitányokká válva, legtöbbnyire mesés gazdagságra tesznek szert. Az ebéd igen gazdag volt, mert a házigazda mindenik vendégben olyan jó emléket akart felébreszteni, a minőt csak lehetett, egyik palaczk bor a másikat követte s a sok ujjától meg ujjától csakhamar főni kezdett a feje mindenkinek. A pünchs már fölizgatottnak s csapongónak találta valamenyinek a kedélyét. Egy fiatal ember, fia egy emigránsnak, Augrandage gróf, kinek hadnagyi vállrojtjai voltak, a király egészségére vitte poharát. Az ifjú tisztek között lelkes mozgás támadt köszöntőjére, ők legtöbbnyire főrangúak voltak s rangjukat XVIII. Lajostól nyerték. A régiek között volt egy korzikai származású kapitány, bizonyos Lengfford, ki miután végig küzdötte a császárság háborúit, úgy tudott alkalmazkodni, hogy a restauráció alatt is megtarta rangját. Lengfford lelkiismeretesen végző kötelességeit, de önmagának élt s csak nagyon ritkán mosolygott. Poharát ugyan a többiekkel kiüríte, de homlokán észrevehető könyed elborulása azt mutatá, hogy jobban szeretne másutt lenni. E magaviselet bármily jelentéktelen akart is lenni, nem kerülte ki Augrandage figyelmét, a grófot rendkívül boszantotta, hogy jelen van az elmúlt év e régi tisztje is, kinek jelleme éppen oly sötét, mint arcza s durva mint szakála. Augrandage újra megtöltötte poharát s köszöntőjében megemlékezett a bitorlóról, a kevert vérü szörnyetegről, aki meggyalázta egész Francziaországot s a kit az Isten büntetése igazságosan ért el. Mig köszöntőjét elmondotta, nem kerülte el figyelmét Lengfford kapitány, aki egyszerre elhalványodott s ajkai reszkettek, pohara után nyúlt hirtelen, de ujjai meglökték a poharat, mely végig sikolva az asztalon, leesett és csörömpölve törött össze a padozaton. A gróf hirtelen föllohanva a kapitányhoz lépett s arczul ütötte. Lengfford megragadta a fiatal ember karját s olyan mozdulatot tett, mintha lábával szét akarná tiporni, de a jelenvoltak hirtelen kézbe vetették magukat s erővel kihurczolták a teremből. A párbaj föltételeit természetesen rögtön megállapították. Pisztoly öt lépésről. Lehet mindenik fél, amikor tetszik. A párbaj idejéül a kora hajnalt tűzték ki, egy órával a Hajó indulása előtt. Augrandagenek, a midőn a találkozó helyre eljött, az egyik keze telve volt cseresznyével, a miből eddegélt s azzal mulatott, hogy a magvakat oly messzire röpite, a mennyire csak lehetett. A segédei megtöltötték a pisztolyokat s kimérték a távolságot, közben ő még mindig a cseresznye magvaival foglalkozott. A mint a jelt megadták Augrandagelőtt. Golyója Lengfford vállát keresztül fúrta, ki erre egykedvűen nevetett. — Uram, mondta a fiatal hadnagynak, ön úgy látszik, nem sokat törődik az élettel, én nekem pedig nem áll érdekemben önt olyantól megfosztani, ami önre nézve közönbös. — Löjjön uram, mondta Augrandage, nem fogadok el kegyelmet. — Legyen nyugodt, fiatal ember, felelt a korzikai. — Ki volt mondva, hogy mindenikünk akkor lő, amikor akar, én tehát a lövést fentartom. — Amint tetszik, felelt a gróf, önnek van egy lövése és én bármikor is rendelkezésére állok. — így érzem magam is, mondta Lengfford. — öt lépésről, téve hozzá a gróf s evett tovább cseresznyét. Ágyúdörrenés figyelmeztette kötelességükre a tiszteket, kik gyorsított léptekkel indultak a kikötő felé, hol a hajó készen áll indulásra. Augrandage gróf Bordeauaba ment, Lengfford kapitány továbbra is ott maradt, mert beteges ember lévén a vidék igen jót tett neki. * A fent leírt jelenet óta öt év múlt el. Lengfford kapitány volt még mindég, mert politikai véleménye útjában állt előhaladásának. Most a perpignani helyőrséghez tartozott s még mindig a régi komor és hallgatag volt. Egy este, ebéd közben levelet kap. Az öröm egy sóhaja szakadt fel bele-Rótta Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk a 4. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára, a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■