Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)

1905-11-02 / 88. szám

XXXVIi. évfolyam-Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy­ utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetno. Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér Szatmár, 1905. nov. hó 2. (csütörtök) I SZAMOS. Politikai, szépirodalmi és gazdasági lap. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Uj helyzet a politikában. A Fejérváry-kormánynak nyilvá­nosságra hozott programmja az eddigi megfeneklett politikai kon­stellációkba új irányt hozott, mert ez a programm, amint azt a koa­­d­ó és a szabadelvűpárt is egyér­telműen elismeri, az ő programm­­jukból több lényeges pontot fel­ölelt s ezenkívül a szociál­demok­­ratikus törekvéseknek is kedvez az általános titkos szavazati jog fölvételével. Természetesen azért egyik pártnak sem fedi teljesen a programmját, amint az nem is le­hetséges épen a pártok különböző­ségénél fogva; mégis a 67-es ala­pon álló kormány­programmban semmi sincs olyan, melynek meg­valósítását a nemzet nagy több­sége ne óhajtaná. Aki ezt a programmot minden elfogultság nélkül olvassa, a nem­zeti demokratikus Magyarország olyan alapjait találhatja meg benne, melyre további haladásunk minden nagyobb megrázkódtatás nélkül bizton remélhető s az általános titkos szavazás fölvételével a nem­zeti képviseletnek demokratikus ala­pon való átalakítása várható. Az egész programm azt a be­nyomást teszi reánk, hogy minde­­nik párt programmjából össze van válogatva mindaz, ami a haladás gyökeres reformja szempontjából, úgy katonai, mint gazdasági, ipari és kulturális téren mint állandóan felszínen tartott kérdések szerepel­tek , sőt a parlament szempontjából az általános reformra titkos szavazati jog a függetlenségi párt programmjában is benne van. Az egyes pártok állása szerint a kor­mány programmjában kifejtett pon­tok tartalmazhatnak többet, vagy kevesebbet, de elvileg azért benne foglaltatnak, kivévén természetesen a personál­uniót, melynek már a kiindulási pontja is éles ellentétben áll a 67-es alappal. Az új kormány­programmot egyetlen párt sem kicsinyelheti le anélkül, hogy elvi ellentétbe ne jusson a maga programmjának egyik, vagy másik jelentősnek tar­tott álláspontjával. A kormányon kívül álló pártoknak tehát, melyek az új programmot támogatni nem akarják, nincs más választásuk, mint vagy az egész programmot csak taktikai fogásnak minősíteni azon a címen, hogy ezzel a kor­mány a figyelmet a magyar ve­zényleti nyelv követelményeitől el­terelje, vagy oly skrupulusokat tá­masztani, melyek nem annyira az elvek, mint inább azok megvaló­sításának módszere szempontjából jöhetnek csak tekintetbe. Mi sokszor elmondtuk már, hogy a válságból való békés kibontako­zásnak legtermészetesebb és leg­megnyugtatóbb módját abban lát­tuk volna, ha a jelenlegi parlamenti többség vette, vagy vehette volna át a kormányzást; (lecz. 19-ig még most sem tartjuk kizártnak ezt a lehetőséget, de ez az óhajtás, ez a lehetőség nem zárja ki azt, hogy ne konstatáljuk következetlenséget, azt a n­­y­elv, melyet az új kormány programmja a vele szem­ben álló pártokban felidézett. Eddig két vonalon folyt a harc : a koalíció és a szabadelvű párt vo­nalán, most az új kormánypárt be­illeszkedésével három vonalon is folyik a küzdelem. A koalíciósok sajtója természetesen az egész pro­grammot humbugnak tartja, vagy délibábnak, melyet realizálni nem lehet, elfelejtkezvén arról, hogy egyes pontjai a maguk programm­jában is bennefoglaltatnak s ha ők hirdették azokat, szintén csak a délibáb csalóka látványa után in­dultak. _ A szabadelvűpárt sajtója olyan se hideg, se meleg fogadtatásban részesíti az új programmot, nyilván azért, mert vezére, Tisza István már a programm egyik sarkalatos elve, az általános titkos választás ellen nyilatkozott, s így nagy több­ségükben már kimondták, hogy a Fejérváry-kormányt nem támogat­ják, egyébként még forrongnak az erők a leendő végleges elhelyez­kedésig. De elvégre is nem az szabja meg a programm felől a kritikát, hogy a szemben álló pártok mi­ként akarják az új anyag segítsé­gével ütni egymást, hanem hogy milyen az önmagában véve a nem­zeti haladás szempontjából. A pártok dulakodásában volt már elég részünk s szomorúan látjuk, milyen állapotba juttatta a nemzetet. Ha a pártok között kö­zeledések létre nem jönnek, ideje lesz, hogy a nemzet ítéljen ismét. Jónak tartja-e a programmot, vagy nem ? Akarja-e annak megvalósítá­sát, vagy a közjogi harcokban pró­­bálja-e tovább is a szerencséjét ? Az az ellenvetés, hogy a jelen­legi kormányban nincs elég garan­cia arra, hogy e programmot meg is valósítsa, nem állhat meg. Vá­lasszon a nemzet olyan parlamenti többséget, melynek legyen ereje és súlya ahhoz, hogy ezt a prog­rammot megvalósítsa , hiszen an­nál könnyebb lenne a helyzete, mert a király ezen program­­hoz előzetes jóváhagyását már meg­adta. A kormány programjajában itt van az új anyag, mely a nemzet ítéletét ismét döntésre hivja fel, midőn módjában lesz akaratát nyil- Kórágyon. Szürke köd ül a puszta tájon, Hervad a mező, a berek, Hull, hull a lomb az árva fákon, Illat, virág már nincsenek Mint bus madár a puszta ágról, Úgy nézem itt beteg szobámból A hulló sárga levelet. Kevés kell, hisz egy fuvalatra, Az érett lomb a földre száll, A dal kihalt, ágon mi tartja ? Sáppadt arcával mire vár ? Lehullását bár fájva nézem, A hervadást mert én is érzem, Szivemre lassan, hogy leszáll.­­ Körültem is dér, bus enyészet, Szememre lágy álom borul Az ábránd, a dal messze széledt, Mire várnék hát botorul ! Itt állok én is költözőben, Mint puszta ág kopár mezőben Várva a vég­éig rám borul, Csak jöjj, csak jöjj deres fuvallat, Szivem fölé csak szállj le hát, Fagyos lehed ha majd elaltat, A dalról álmodom tovább ... Csak jöjj, csak jöjj, hisz fáradt lelkem, Nem száll már ott a fellegekben, Csukott szárnyakkal vár reád. Vértessy Ida. 88. szám. Temetői utakon. Őszi rózsa, fehér őszi rózsa . . . Az elmúlásnak sápadt virága illik ehez a naphoz, halottak napjához.­­­ Ha stilszerü mezbe akarnák öltöztetni a halottak szomorú emléknapján a te­metőt, nem fekete, gyászos lepellel kellene bevonni a fejfákat, hanem fehér őszirózsa permeteggel kellene elárasztani a sírokat Ez volna a ha­lál költőisége, poézise. Mintha fehér szemfedő omlanék az elmúlás sötét országára, mintha fehér ágyba temet­keznék az élet.A Halottak napján szeretem a teme­tőt járni. Nekem is van halottam, egy fáradt ember, egy nemes szív, egy nagy lélek Már alig, hogy ma­gam elé tudom idézni alakját. Gyer­mek voltam, amikor elköltözött a mindenség atyjához a legjobb atya. Halottak napján mintha kézen fog­na ez a nemes, nagyszívü ember és végigvezetne a temetőn. Közben egyre hallgatom korholó szavát, ezt nem jól tetted fiam, ezt máskép kell csi­nálni. Ó, ő az én csöndes szavú oktatóm, az én drága emlékű jó atyám, aki szelíd kék szemével aggódón figyeli a földi tereken bolyongó fiát. Nézem a fehér sírköveket és olva­som a stereotyp felírást : Itt nyugszik . .. Eltűnődve állok meg a sokat mondó kezdet előtt. Íme pihenőre tért itt is egy zaklatott élet, örök álomba sü­­lyedt egy fogékony, eszméket termő emberi lélek. Ah, hát ez a halál ? Ez a nyugo­­vás, ez a földbe eltemettetés ? Vájjon csakugyan nyugszik-e a sírba omlott földi bolyongó ? Vájjon ebben az örök körfutásban, az örök rohanásban csak­ugyan pihenő állomást jelent a halál ? Az indiai legenda szerint a meghalt ember lelke egy-egy állatba bújik bele és így vándorol évezredeken át, amíg teljesen lerobotolja bűnei lajstromát. Ah, ezek a legendák olyan borzasz­­tóak ! Ne higyjünk bennük . .. * De hát csakugyan van másvilági élet ? Szeretnék pörbe szállni a szent Írással és tagadni mindent. Minek az a másvilág ? Mire jó az ? S ha már van, mert nem jelent az örökkévaló nyugalmat a fáradt léleknek ? Mért üldözi az embert a másvilágon is a pokol ? Eszembe jut az égi legenda, ami­kor a halott utas megindul a másvilág felé Útközben nagyon megéhezik s épen kapóra akad útjába egy vendéglő. A felírása ez: „Vendégfogadó a Meny­­országhoz“. — Az utas betér és enni kér. Az üres étteremben egy szál pincért sem látni. Végre a nagy dö­­römbölésre előkerül egy s mikor az utas enni kér, hoz is neki valami czizmatalp keménységű marhasültet. Az utas dühösen hagyja ott a silány vendéglőt. Mikor kiér az utcára, egy másik vendéglőt pillant meg. A felí­rása : „Vendégfogadó a Pokolhoz“. Bemegy ide s itt már sürgő-forgó pincérhad fogadja s a legfinomabb ételeket hordják eléje. Csodálkozik ezen és megkérdi : — Mért van az, hogy a menyor­szághoz czimzett átellenes fogadóban olyan rossz a korcsma, mig itt a Po­kolban ilyen pompás ? — Hjah, kérem, felelj erre Belze­bub főpincér, ez onnan van, mert a menyországba alig száll évente egy­két vendég, míg ide hozzánk naponta százával érkeznek a vendégek. Apage satanas !* De emlékezzünk ma és verjük a mellünket, mert intenek felénk a fe­hér sírkövek : — Memento móri ! . . . (P J.) Rőzfa F.Ü1ÖP karlsbadi czipőraktárát pÄx ajánlj­uk: a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. !Íí:í^fe közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatm­ár és vidike legnagyobb czipőrakUra. ŐrkPztok az őszi téli idényre megrendelt összes url, női és gyermekczipők, valódi %­*?■ . box és Sehevraux /őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben.

Next