Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)
1906-02-01 / 9. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. febr. hó 1. (csütörtök) SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. 9. szám. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltétnek Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lat) kiadóhivatalában fizetendők Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A megyei székhely kérdése. Tulajdonképen nem is volna már kérdés az az ügy, melynek a fenti címet adtuk, mert arra a kérdésre, hogy természetes jog szerint hol volna a megye székhelye, már rég megadta rá a feleletet e megye közönségének óriási többsége, félreismerhetetlenül megadja Szatmár fekvésének központisága és minden körülmény, ami e kérdéssel kapcsolatos. Mindenki érzi és tudja, hogy a közérdek nagy mérlegének két karja Nagykárolyban olyan mesterséges támaszpontra van téve a megye határán, hogy az egyik karja a mérlegnek négyszerie is kisebb, mint a másik, de mivel a rövidebbre gróf Károlyi István korlátalan egyéni befolyása helyezkedett, mérleg mesterségesen mégis egyensúlyba hozatott Az erőnek azonban ilyen elhelyezkedése, hol az egyik oldalon a megye óriási többségének akarata s a nyilvánvaló igazság van, a másikon pedig az egyéni befolyás komprimált ereje, — sem erkölcsi, sem fizikai szempontból nem lehet tartós, s ha még ma is ily ön kényes támasztóponton van az igazság mérlege elhelyezve, annak csak az a magyarázata, hogy a megye belefáradt e küzdelembe s szuggerálta magának azt a kényelmesebb álláspontot, hogy a helyzet jó ideig meg sem változtatható. Az 1890-ik évtől eltelt idő azonban a székhely kérdésének ügyében mégsem ment egészen kárba. Ezen idő alatt városunk központiságának jellege még sokkal erősebben kidomborodott, mint talán egy évszázaddal sem azelőtt. Városunk népességének, forgalmának újabb emelkedése egyre világosabban igazolja azt a történeti igazságot, hogy Szatmár 1000 éven át a körülötte levő területnek maga vát képezte, annak dacára is, hogy székhely 1722-ben korlátlan egyéni befolyás következtében Nagykárolyba tétetett. Köztudomású dolog, hogy 1880- ban a kormány a megye kívánságára elrendelte, hogy a megye székhelye Szatmárra tétessék. Az is köztudomású dolog, hogy 1873- ban a törvényhatóságok szabályozására vonatkozó törvényjavaslat egyenesen Szatmárt jelölte meg a megye székhelyéül. A megyének és e városnak utóbbi, különösen az 1890—91-ik évi küzdelme a gróf Károlyi István befolyásával szemben, már sokkal közelebb fekvő, ismertebb és emlékezetesebb, mintsem szükséges volna azzal részletesebben foglalkozni. Egyszerűen csak arra utalunk, hogy a legutolsó felirat alkalmával a székhely-párt 67 nagykárolyi szavazattal szemben 255 szavazat-többséggel meg Szatmár mellett. nyilatkozott A megye 1890-ben a nagykárolyi szék épületét 72 ezer forintra értékesítette s Szatmár város kijelentette, hogy a Szatmáron építendő megyeház építésére szükséges összeget pótolandja s 12 ezer forintot társadalmi úton gyűjtött össze az átköltöztetésre. Már semmi reális akadálya sem volt annak, hogy a központi oldalfelületről gócpontjába igyekező erő a maga természetes helyére jusson, de köztudomású dolog, hogy arra az akkori erős kéz ránehezedett s természetes útjában feltartóztatta. Az igazság ebben a kérdésben Szatmár mellett oly annyira világos, hogy azt támogatni egyáltalán nem szükséges, vitatni pedig egyenesen a banalitások közé tartozik. Nem akarjuk föleleveníteni azokat az intrikákat, melyeknek hálójában a székhely kérdése fennakadt; a rekriminációkra sincs már szükség, mi az igazság útbavezetésére egyébként sem volna alkalmas; de időszerűnek találjuk a mozgalomra a figyelmet fölhívni azért, mert 15 év alatt s különösen az utóbbi időben olyan átalakulás történt az elvi nézőpontokban, hogy ennek keretében most már a székhelyáttételnek rövid idő alatt teljes győzelemmel kell kikerülnie. Gróf Károlyi István egész politikai magatartásával s egyéniségének teljes súlyával küzd amellett, hogy a többségi elvnek minden következményeivel kell érvényesülnie s a legmesszebbmenő ellenállást fejtette ki azon erőszak ellen, mely a többségi elvvel szembe helyezkedett. A megyeszékhelykérdésében is már régen kialakult a többségi elv s több ízben is impozánsul megnyilatkozott: eddig az erőszak hiúsította meg az igazság győzelmét; most azonban hinnünk kell, hogy az erőszak elve e kérdést többé egy pillanatra sem fogja végleges megoldásában akadályozni. Ha ehhez hozzávesszük még amaz értesülésünket is, hogy Károlyi István gróf városunk nagy érdeke s jogos fejlődésének ügye iránt komoly rokonszenvet tanúsít, azt hisszük, hogy a székhely Szatmárra tételének kérdése a megyei közigazgatás nagy előnyére is rövid idő alatt szerencsés megoldást fog nyerni. A megye törvényhatóságán áll, hogy ez a kérdés mielőbb a valóságban is aktuálissá legyen s reméljük, az indítványozás erre nézve meg is fog történni. SZÍNHÁZ. Tesztori Júliának, a budapesti Király Színház drámai művésznőjének vendégszereplése töltötte be a szem Éő kalábriást. Irta : dr. Fodor Gyula. Előadták a jótékony nőegylet január 13-iki estélyén. Bevezetés. Előjáték. (Mokány Bérczi belép s nyitva hagyja maga után az ajtót. Ostorával csattint.) Mok. Apró szellő ! Ez oszt az ándung ! Gyuheccz befelé, te lebbecsületesebb adófizető pógár ! Itt a szezony ! Ez oszt a kaszingó ! Itt szól csak a csöndes ! Dan csöndesség szól itt, mint a Sipka szorosban, ahogy a piktor énekelte, anék lement a tenger fenekére, mikor a hajó felfele röpül a hetedik égbe. Tán bion kigolyózták itt egymást mind a kaszingótagok ! Itt hozz össze Szellő egy kalábrijást, ha van benned szellem ! — Abcug az átkos kormánnyal ! Abcug neki, dobszó neki ! Hogy az ien kehös kormányra van bizval a haza ! Aki alatt igy le van tarolva az ország, hogy egy kis egésséges hazai csöndösre se akad pasas. De még egy zsidrajelita pógártárs se ütné be ide az ormányát, hadd recipitálnám egy szolid ándősre. Azt hittem, a vidéken van még ék kis Magyarország. Mondok illik szótnizni jó nemzetben, hadlássam népemet legelőiden, mint Ötvös Miska fújja, akit az a köpcös szöszke szavalott a feredői koncerten. Kampec ! Csak fészeke ! Snassz világot élünk. Hopp ! Szellő ! Kísértet ! Jézus szent ferhéc uccse ! Abbion az Abszi! Szervusz Öcskös ! Mi szél lódított erre ? (Bukovay Abszi belép méltósággal). Van szerencsém édes urambátyám ! Örülök, hogy itt találom. Ide vagyok küldve főispánnak. Lerándultam egy kis beiktatásra. Megírtam előre a megyei magisztrátusnak, hogy az estét a kaszinóban óhajtom tölteni a társaságukban, úgy látszik nem kapták meg a levelemet. Mok. Ipp a látszik, öcsém, ho‘m mögkapták. — Mosmán értem a teóriáját, minek kong itt ez a kaszinóól a csöndessigtül. De mán ecsém Bük. (Belevágva) De remélem urambátyám csak támogatni fog. Mok. Hogy támogatnálak a dalba, öcsém ! De még csak a Szellőt se eresztem az installációdra. — Bijon öcsém nincs benned egy bagónyi pojén donnor, hogy effélébe belemászol Upre szellő halaggyunk a haladó párttal elfele. Bük. De mán édes urambátyám, csak ne hagyjon azért itt magamba. Inkább lemondok a főispánságról, csak csináljunk egy pártit Hiszen csak azért függesztettem fel elveimet, hogy majd egyszer, mint nyugalmazott főispánt tán könnyebben áteresztenek majd azon az átkozott szigorlaton. Csak lesz bennük annyi becsület. Mok. No jakkó szüret, kedves öcsém ! De hát kettesbe mijazándungos macskafiját kezdeményezzünk a biblijára ? Bük. Hát ándőst. Mok. Az is jobb a semminél, ha mán nem lehet ántrősz. Gyöpre magyar ! Szent kártofilosz nevében. (Gyönge kopogás hallatszik). Mok. Gerám ! (A kopogás ismétlődik. Búj be ! Akárki vagy, te légy a harmadik, ahogy Siller kajátotta vet el magát szirákurában a görög szultánnál. (Az ajtó csöndesen kinyílik. Szerényen meggörbülve belép Sanyaró Vendel). Bük Ni hisz ez Sanyaró Vendel ! Sa. Mily örvendetes találkozás, méltóságos főispán ur ! Mok. Abcug ! Azt az általános választójogos cérnaszálát a csontvázának! Hogy vinnék el a lábaszárát a kendertilónak ! Hát nem tudja, hogy ez az ur itt nem főispán. Sa. Bocsánat nagyságos uram, én mint a „Nyomorókeréki Messzelátó“ vidéki levelezője hivatalos értesülést nyertem. Mok. Ácsi ne zörögjön. Itt nincs se főispán, se naccságos ur, csak két demokrata, akinek harmadik kell. — Lesz-e harmadik ? vagy ezoki a glédából. Bük. Szereti az alsót Sanyaró ur ? Sa. (örömmel) Szívesen eszem, kérem alásson, ha a hal sós. Mok. (Bukovayhoz) Na evvel csizmadiját fogtunk ecsém! Sa. Kérem, én nem vagyok czizmadia, engem a magas kormány megyebizottsági tagnak küldött le elsőosztályu jeggyel. (Magában). De csak harmadikon utaztam. Bük. Nem úgy értem Sanyaró ur, hanem a tuletroást, ultimós, ultust. Sa. Szeretem kérem a tojást is, az uj tinót is, juhust is. — Akár sülve, akár főve, csak véna bőven belőle. Mok. No már én dosztig vagyok evvel a kacskaringós meszelőrúddal, Róth Fülöp karlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipSraitára, az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekczipők, valódi box és Lehevraux »őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —....